2019. november 7., csütörtök

Thomas Mann - József és testvérei

"Mélységes mély a múltnak kútja."
 
Igen, az a bizonyos kút. József Attila arra kérte annak idején a szerzőt, hogy üljön le közénk és meséljen. Komolyan gondolta, majd invitálásának és a köszöntésének végén még hozzátette: "Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait."
 
Bizony, a hallgatóság képzelt soraiban most helyet foglaltam én is. Leültem hogy meghallgassam a mesét. Thomas Mann odavezetett a kúthoz, a mélyére néztünk, majd leültünk és elkezdte a mesét szépen. Én pedig egyik ámulatból a másikba estem.
 
Az elmúlt hónapokban erről a könyvről volt tehát szót itt a blogban. Thomas Mann, József és testvérei. Ez a monumentális irodalmi mű az, ami feldolgozza Jákob családjának történetét, és ami körül egyéb kirándulásokat is tettem. A könyv mellett ezek a kapcsolódó témák merültek fel:
 
- A kút >>>
- A két William >>>
- Ábrahám >>>
- Jákob családja >>>
 
Thomas Mann-ak sikerült a kút mélyéről egy olyan ragyogó könyvet a felszínre hoznia, ami számomra egy csodás élményt adott. Lenyűgözött maga a történet archaikussága, a mélysége, az üzenete, a művészete, a spiritualitása, a pszichológiája, és legfőképpen az egésznek a tálalása. Nem csak engem, hanem sokakat megérintett ez a mű:
 
történetfilozófia és mélylélektan,
mélységes emberség és fenyegető embertelenség
kavarog ebben az óriásepikában.
- írja az Ekultúra
 
grandiózus tetralógia,
mely a mai napig vitathatatlanul
a világirodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik.
- mondja A füzet
 
fejlődésregény
az emberiség fejlődésének,
az egyénné válásának a regénye,
 
világteremtő bölcsességgel,
hosszan és ráérősen mesél
 
"Mélységes mély a múltnak kútja."
 
Ezzel a tökéletes mondattal kezdődik a könyv. Olyan módon lehet ezt már csak fokozni, ha az embert a téma, egy tökéletesen illeszkedő időszakban találja meg. Velem pontosan ez történt. A több mint másfél évtized mély meditációs tapasztalatai és ismeretei után kiegészítésként még, az elmúlt 2-3 évben elmélyedtem C.G. Jung pszichológiai birodalmában is. És a sok-sok tanulság mellett, az archetípusok világát is megtekintettem Jung apó szemüvegén keresztül. Természetesen csak szolidan és óvatosan.
 
Aztán jött egy telefon,
 
és az illető, akiről amúgy is tudtam hogy kedveli a múlttal kapcsolatos dolgokat, van is már mögötte jó néhány évtized, elkezdte mesélni személyes történeteit, különösen azt, hogy a legelső emlékképe valamikor 2-3 éves kora környékéről van, és nagyon intenzíven él benne.
 
Aztán szóba került hogy meddig tudunk visszamenni a múltbeli emlékeinkre. Gondoltam ha már ennyire témánál vagyunk, nosza, tegyünk még rá egy lapáttal, és említettem neki hogy, mi van akkor ha homályosabbra töröljük az egyén határvonalát, azaz, az előző generációktól hozott örökségig megyünk vissza, avagy, a Tudattalanban meghúzódó emlékekhez, majd aztán kibővítve ezt még egy sokkal nagyobb közösségi térré is, a Kollektív Tudattalan világához nézünk el! Na, itt aztán már szédítő dimenzióval találkozhatunk.
 
Nyilván vannak olyanok, aki nem a múlt felé, hanem inkább a jövő irányába tekintenek hasonlóan nagy ugrásokban, pl. Mr. Harari. Róla is szó volt már a blogban, itt ezekben a bejegyzésekben:
 
Ki ez a különös fiatalember
Mr. Macron mellett? >>>
 
21 lecke a 21. századra.
Harari harmadik könyve >>>
 
A Zeit hetilap állította tükör elé.
Harari és az önismeret >>>
 
Mr. Harari újra elgondolkodtat.
Beszélgetés az IMF színpadán >>>
 
Budapesten járt.
Előadásokat tartott és interjúkat adott >>>
 
Itt állunk tehát a jelenben, és óriási bepillantásunk van a múlt irányába, és hatalmas előre tekintésünk lehet a jövő felé is. Valójában mindkettő itt van bennünk, és a jelenben. Itt dolgozódnak, érlelődnek, lappanganak bennünk. A múlt tanulságai és történetei, és a jövő lehetőségei is. Bennünk találkozik minden, itt a mostban. A Tudatszintünk alatt és fölött, magában a Nagy Kollektív Tudattalanban, aminek hordozói mi magunk vagyunk.
 
Vissza a telefonhoz
 
Szóval folytattuk tovább a beszélgetést, és csak érdekességképpen említettem meg az ismerősnek, hogy lám, bizony elég mélyre mehet egy ilyen utazás. No, de mégis milyen mélyre? Mennyire messzire? Hol kezdődnek a legkorábbi Kollektív Emlékek? Mik a legelső eszmélések az emberiség Tudatában?
 
Nyilván, minden kultúrkörnek megvan a maga, egészen korai élményanyaga. Az ősi mitológiai történetek, amelyek ott szunnyadnak a mélyben, a közel, vagy a távol-keleten, az afrikai kontinens mélyén, és egyéb helyeken. Megvannak az indiai mítoszok, ázsiai kultúrkörök mondái, egyiptomi, zsidó-keresztény, és egyéb, a mélyben meghúzódó kollektív élményanyagok.
 
Jól elbeszélgettünk erről a telefonban, aztán később összegeztem is magamban a gondolataimat ez ügyben. Azokat, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt hosszú-hosszú években jöttek bennem a felismerések. És ekkor, egy könyvtárszoba polcáról rám köszönt Thomas Mann remekműve. Fellapoztam, és rögtön az első sorban ezt olvastam:
 
"Mélységes mély a múltnak kútja."
 
Tudtam hogy igaza van. Tényleg mély. Feneketlen. Viszont annak ellenére hogy évezredeken is átívelő távolságra van a kút mélye, bizony így is hatással van ránk. Akár foglalkozunk vele, akár nem. Volt már ismeretem e tárgykörben, de gondoltam hogy a kiváló mesélő megérkeztével, érdemes bepillantanom az ő szemüvegén keresztül is a zsidó-keresztény kultúra mélyére. Belepillantani a kútba, és megismerni hogyan, miképp látja ő, az irodalmi Nobel-díjas szerző.
 
Az ad még a témának egy különlegességet, hogy a szerző magán és családi élete sem volt egy egyszerű történet. Nehéz viszonyok, tragédiák, sebek, fájdalmak. És ennek ellenére mégis egy ilyen remekművet alkotott Jákob családjáról. A nehézségek ellenére, vagy talán pont azért, azok hatására? Nem tudom.
 
A Kedvenc
 
Néhány évente elgondolkodom azon, hogy ha valaki akkor megkérdezné melyik a kedvenc könyvem, melyik az amelyik a legjobban lenyűgözött, amelyik a legjobban megérint és bámulatba ejt, akkor mit mondanék.
 
És rájöttem hogy mindig van ilyen, de ez általában 5-10 évente megváltozik. Kb. ilyen időszakonként felbukkan egy-egy újabb mű, amely helyet foglal nálam a csúcson. Van olyan is, hogy korábbi kedvencet újraolvasok 2-3 év múlva, és rájövök hogy valóban jó, de már nem nyűgöz le annyira, mint egykor.
 
Az elmúlt hónapok élménye számomra ez az új helycsere. Most abszolút a legfelső polcra került nálam a József és testvérei című remekmű. Nem tudom hány évig lesz ez a csúcs a számomra, de hogy szerintem jó ideig, az biztos. Csodálatos könyv egy csodálatos témáról. Ajánlom minden olvasó figyelmébe!
 
Nem egy könnyű olvasmány, lassan halad vele az ember, de ez egyáltalán nem baj, sőt! Az irodalom mestermunkáját nem habzsolva és sürgetve, hanem kifinomultsággal, türelemmel és odafigyeléssel érdemes olvasni. El kell csendesedni hogy meghallja az ember a kútnak mélységes mély hangját.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. november 1., péntek

A kút

Továbbra is türelmesen 
 
és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet, a gazdaság, és a remeteség területén, most pedig egy szimbolikus dolognál fogok kicsit elidőzni.
 
Ji-king
 
Olvashattál már korábban itt a kolostoros blogban az ősi kínai könyvről, a Ji-kingről, vagy más néven, a Változások Könyvéről. Ezekben a bejegyzésekben volt szó róla:
 
- 21 lecke a 21. századra >>>
- Vezérlőcsillag >>>
- Ábrahám >>>
 
Most ismét előveszem, hiszen a 48. jel neve: A kút. És ez pont kapcsolódik Jákob családjához. Az elvonulás témájánál is szó volt a kútról, és érdemes ezt a szimbolikus helyszínt jobban megvizsgálni. Nézzük mit mond a Ji-king!
 
48. jel: A kút
 
Ennek a jelnek az értelme a nép táplálása. Ötödik vonalának üzenete a herceg maga, aki a népet táplálja. Egyfajta jellemfejlődést mutat be és ábrázol ez a jel. Messzire nyúló hatása van a kútnak, annak ellenére, hogy maga egy helyben áll. Áldást juttat még a távol lakóknak is. A háttérben meghúzódó szerény, de erőteljes és messzire ható adakozásról és bölcsességről szól ez a jel.
 
No, hát mi is írhatná le tökéletesebben Jákob fiának, Józsefnek az egyiptomi munkásságát? A bibliai történet is, és az egész monumentális irodalmi mű is erről szól, hogyan alakul Jákob családjának élete, hogyan és mi módon kerül József Egyiptomba, és mi is történik ott. És ennek a történetnek egyik szimbolikus helyszíne egy kút.
 
A Ji-king azt is mondja még, hogy a kút szimbolizálja a növényvilágot, mert olyan, mintha egy fa szívná a föld mélyéről a tápláló vizet, majd növényként terebélyesedve szolgálja az életet és az embert.
 
Azt is megemlíti még ennél a 48. jelnél hogy, az ókori Kínában a dinasztiák változásakor többször cserélődött az ország fővárosa. Az építkezési stílus is jelentős változásokon ment át, ehhez képest azonban a kutak szinte alig változtak. Ezáltal a kút, az emberiség legkezdetlegesebb életszükségletein alapuló társadalmi szerveződésnek a képe. Változnak a nemzedékek, a dinasztiák, a politika, és sok minden egyéb, azonban az emberi élet maga, és annak alapfeltételei nem.
 
A Ji-king felhívja még a figyelmet arra is, ahhoz hogy az állami és társadalmi szerveződés jó legyen, ahhoz le kell hajolni az élet alapjáig. A jel beszél még a kúthoz való viszonyokról is. A kihasználatlanságról, a nemtörődömségről, a víz tisztaságáról és annak felügyeletéről, és hasonlókról.
 
Úgy látom tehát, szimbolikus dolgok tehát ezek. Szimbólumai azoknak az erőknek és helyzeteknek, amelyek bennünk rejlenek. Az, hogy mit rejt a kút mélysége, milyen a viszonyunk a kúthoz, és mit vagyunk képesek a felszínre hozni belőle. És akkor hadd említsem meg itt szó szerint azt, ami a jelnek a legfelső vonalához tartozó magyarázat:
 
"A kút mindenkinek elérhető. Semmilyen tiltás sem akadályozza azokat, akik meríteni akarnak belőle. Bármennyien jöjjenek is, megtalálják, amire szükségük van; a kútra ugyanis lehet számítani. Nem apad el, mert saját forrása van, s ezért az egész országnak nagy üdvöt jelent. Ugyanígy van ez a nagy emberrel, aki szintén a belső javak kimeríthetetlen gazdagságával rendelkezik. Minél többet merítenek belőle az emberek, annál gazdagabbá válik."
 
József
 
Olyan érzésem van a monumentális irodalmi mű olvasása kapcsán, mintha a szerző tollát kézen fogva vezetné a Ji-king, és közösen írták volna a művet. Említettem már korábban milyen széles körű filozófiai, vallásos, irodalmi, történelmi, művészeti és pszichológia témák mélységes mély összekapcsolódása ez a mű. És ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a Ji-king is. Mintha József életének és személyiségének az üzenete, maga a kút jelképe és szimbóluma lenne.
 
Mivel sokkal több közünk van ezekhez a mitologikus történetekhez, mint ahogy az az első pillantásra tűnik, ezért József személyisége is jobban bennünk él, mint azt hinnénk. Ábrahám, Izsák, Jákob, és József történetei sokkal közelebbiek, mint gondolnánk. És igen, bennünk is ott van egy kút.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 24., csütörtök

Marie-Louise von Franz és a háza

KÉP: C.G. Jung tanítványa és a munkatársa,  
Marie-Louise von Franz háza Bollingenben.
Nagyításhoz klikk a képre!

 
Továbbra is türelmesen 
 
és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet és a gazdaság területén, most pedig a remeteség témája körül fogok elidőzni kicsit, Marie-Luise különös háza kapcsán.
 
Szó volt már itt a blogban a remeteségről Monet kapcsán, de másoknál is, és most kicsit visszatérnék a témához ismét, mert kapcsolódik a könyvhöz.
 
 
 
Marie-Louise von Franz
 
C.G. Jung közvetlen tanítványa és munkatársa volt hosszú-hosszú évekig. Több könyvet is írt, tanított, páciensekkel foglalkozott, kutatott, publikált, és nem mellesleg, Ő is megértette a remeteség erejét.
 
Azt, amikor az ember az elvonultságban kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi, olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül nehéz lenne megszerezni és felismerni. Ez a fajta remeteség és kikristályosítás, ez történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével kapcsolatban is, de akár egyéb alkotói folyamatok kapcsán is, legyen az festészet vagy írás, vagy bármi.
 
Nagyításhoz klikk a képre!
 
 
A Misztikus Bollingen
 
Jung apó bollingeni remete házához hasonlóan Marie-Luise is megépítette ott az övét, amely az év több hónapjában is az elvonulásra szolgált. Teljes alkotói csönd a domboldalban, az erdő szélén. Telefon nem volt, és egyszerű spártai körülmények szolgálták azt, hogy kellő önismeretet és inspirációt szerezzen a munkájához.
 
KÉP: Spártai körülmények és az egyszerűség segítették Marie-Louiset abban, hogy önmagára és a munkájára koncentrálhasson.
 
 
Míg Jung apó háza Bollingenben lent volt a tóparton, addig Marie-Louise a falu másik végén, fent a domboldalban épített egy kisebbet, de hasonlót.
 
Sajnálom hogy most nyáron, amikor a zürichi és a küsnachti felfedezőutamon jártam, kihagytam, Marie-Louise házát Bollingenben, de akkor még nem ismertem az Ő történetét és munkásságát. Van egy olyan sejtésem, hogy pótolni fogom én még ezt a látogatást.
 
Marie-Louise több interjúban is mesélt erről a házról, a történetéről, és a hozzá fűződő viszonyáról. Arról hogy mi módon és hogyan töltötte ott az időt. Volt olyan hogy hetekig nem is találkozott senkivel. Teljes remeteségben élt. Mesélte hogy mennyire kreatív időszakot töltött ott az év több hónapjában is.
 
 
 
A kérdés
 
Felmerülhet a kérdés az emberben, vajon normális dolog-e, hogy így elvonul valaki és egyedül tölti az idejét. Kérdés lehet az is, hogy ez vajon csupán egy modern hóbort, menekülés, vagy több annál, és hogy van-e ennek valami mélyebb üzenete és szerepe.
 
Én belül, mélyen magamban azt érzem, hogy ez több modern hóbortnál, és ennek a remeteségnek bizony fontos feladata, küldetése és szerepe van. Akár egy ember életében, akár a kollektivitást tekintve is, hiszen sok ilyen "elvonuló" remete aztán olyan tudással tér vissza az emberek közé, legyen az akár tudományos, akár művészi, akár spirituális vagy vallási terület, ami aztán hozzátesz az emberiség tudatosságához.
 
A barlang
 
Jung apó az archetípusokról szóló könyvében sok-sok oldalt szentel az átváltozás és átalakulás témájának, és annak egy részében említi ennek a fajta elvonulásnak, az emberiségben felbukkanó korai megjelenését és mitológiáját.
 
A keleti világ szent könyveiből idéz, újjászületési-misztériumról értekezik, vagy a navahó indiánok szertartásait is felhozza példának arra, hogyan jelenik meg az elvonulás, azaz, a barlang effektus a fejlődés érdekében. Azt írja Jung apó: "A barlang az újjászületés helye, az a titkos mélyedés, amelybe bezárják az embert, hogy inkubálódjon és újjászülessen."
 
Egyéb ősi legendáriumokat is említ, amelyekben több száz éveket aludtak a barlangokban a "hétalvók". Alvás közben pedig istenivé váltak, és az örök élet birtokába jutottak. Nyilván ezek mitologikus történetek, de mégiscsak megjelenítenek egyfajta szimbolikát. A fejlődés és az átalakulás szimbólumát és lehetőségét. Azt, hogy a Tudat visszatalál önmaga mélyére, önmaga "barlangjába", és ott felfedezheti az isteni szférákat. Jung apó azt írja erről: "Ennek óriási hatása lehet a személyiség pozitív vagy negatív irányba való megváltozására."
 
A modern barlang
 
Mivel a fent példázatok mitologikus és szimbólumszerű dolgok, ezért a lényegüket tekintve fontosak és figyelemreméltóak, viszont a megjelenésük a mindennapjainkban talán kevésbé "túlzóak".
 
Egy ilyen kis "barlang állapotba" nyilván el lehet vonulni egy-egy nyugalmas esti órára a lakás egy csöndesebb zugába, hogy az ember önmagával legyen, meditáljon, relaxáljon, tanuljon és fejlődjön. Vagy ki lehet nevezni egy napot a héten, amikor a "barlangi újjászületésemmel" vagyok elfoglalva. Esetleg nagyobb időt és teret is lehet adni ennek az elvonultságnak, ahogyan tette azt pl. Jung apó, és Marie-Luise, vagy esetleg más remeték is.
 
Vissza Jákobékhoz!
 
Miért is hoztam elő most ezt, a remeteség és a barlang témáját? Mert bizony ez is megjelenik a Jákob családjáról szóló monumentális irodalmi műben. Nem véletlen, hiszen az egész műben lehet érezni a jungi inspirációt. Tudható is hogy az író bizony szorosan követte Jung munkásságát, és nemcsak azért mert kortársak voltak, hanem mert mélyen érdekelte a pszichológia. Nézzük akkor tehát a történetet!
 
Jákob fia, József kétszer is "barlangba" kerül. Bár, nem önként megy oda, hanem a körülmények kényszerítik erre. De talán ezeket a körülményeket tudatalatt mégis csak Ő generálta önmaga számára. Vagy a Sors, vagy Isten maga.
 
Mi történt?
 
Az történt hogy az irodalmi műben a fiatal Józsefet a testvérei összeverték és megkötözték, majd egy kiszáradt kútba dobták és otthagyták. Azaz, egy mély és sötét "barlangba" vetették, hogy magatehetetlenül szenvedjen ott addig, amíg ki nem leheli a lelkét. Ott a halál torkában testileg és lelkileg is meggyötörve, Jákob fia elmélkedhetett és meditálhatott önmagáról, a világról, életről-halálról, sok mindenről. Egyfajta újjászületési-misztériumot élt át.
 
Talán nem lövök le nagy poént ha elmondom hogy, József bizony kikerül a barlangból, a halál torkából, a mély és sötét kútból, és új élete lesz. Hosszú évekkel később azonban ismét egy sötét és mély barlangba veti az élet, ugyanis börtönbe kerül. Nem folytatom most itt a történetet, mert lesz még szó róla úgyis itt a blogban, hiszen lassan-lassan, de azért csak a végére érek ennek a monumentális (és eddig általam direkt titkolt) irodalmi műnek. Amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, az maga a barlang és a remeteség.
 
A remete munkássága
 
Az elvonultságban és a remeteségben bizony olyan mély Tudati, Tudományos, Művészi vagy Spirituális fejlődésre van meg a lehetőség, aminek jelentőségét talán nehezen is ismeri fel az ember. 
 
Vannak akik úri hóbortot, különcködést, vagy menekülést látnak ebben. Vagy ha önkéntelenül következik be, kényszerből, akkor pedig tragédiát láthatnak benne sokan, pedig ezek csupán felületes ítélkezések, hiszen a mélyben óriási lehetőségeket tartogat a helyzet. A tudat és a fény előretörését. Ezen dolgoznak hát a remeték. Hagyjuk őket békében. Csodáljuk őket, tanuljunk tőlük, hallgassuk meg mondanivalójukat és gondolkodjunk el rajtuk. Talán előnyünkre válik.
 
A Láng
 
Mikor Marie-Luise von Franz 1998-ban maga mögött hagyta földi valóját, a New York Times így emlékezett meg róla:
 
C.G. Jung legkiválóbb és a legihletettebb tanítványa, aki a legtöbbet tette azért hogy életben tartsa és tovább vigye a Jung által keltett lángot és fényt.
 
Azt én teszem hozzá halkan: hogy mindehhez szükség volt a remeteségre, és az erdőszélén arra kis házra.
 
KÉP: A Google Maps 2019-es fotója
Marie-Louise házáról.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 17., csütörtök

Ábrahámtól a gázgyári földekig. Graphisoft Parktól Jákóbig.

KÉP: A Kolostor Őre a Graphisoft Parkban.
2019. ősz. Nagyításhoz klikk a képre!

 
Továbbra is türelmesen és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet területén, most pedig a kapcsolódó gazdasági témákon fogok.
 
Aztán előbb-utóbb, ígérem hogy tényleg be fogom mutatni az eddig titkolt könyvet is, de egyelőre még nem jutottam a végére, miközben folyamatosan leágazásokat teszek különböző területekre. Jöjjön tehát a gazdasági vetülete a témának.
 
Közel 10 éve már annak
 
hogy a budapesti Graphisoft Parkban (kép fent) egy kisebb tulajdonrésszel rendelkezem, így aztán időként megfordulok ott. Találkozók, közgyűlések, szemlélődések, inspirációk, vagy csak simán egy séta, kávé, süti céljából keresem fel a helyet. Így volt ez most pár hete is. Megtekintettem néhány új épületet és fejlesztést, majd a szép napos időben egy sütemény és kávé mellett, elgondolkodtam ott a parkban az elmúlt hetek kolostoros témáján: Jákob családján.
 
Ültem a kellemes őszi délutánon a kávézó teraszán, és kortyolgatás közben üzleti időutazásra indult a fantáziám, átsuhanva a Graphisoft Park jelene és múltja felett, elrepülve egészen Jákob családjáig, a bibliai törzsek világáig. Ebből a délutáni elmélkedésből hoztam most el ide egy kis esszenciát:
 
Ábrahámtól a gázgyári földekig
 
Jákob családja és a törzsek témáját kerülgettem már az irodalom, a vallás, a művészet, és a pszichológia felől is, azonban jöjjön most a gazdasági oldala. Még ha nagy talmudi magyarázatokat nem is hozok ide, pusztán az ótestamentumi, bibliai örökségnél maradva, abból is tanulságos kép rajzolódik majd ki. Ezeket fogom itt megvizsgálni, aztán átrepülve néhány ezer évet az archaikus időkből a jelenig, egészen az óbudai gázgyári területekig, megnézek majd néhány párhuzamot és tanulságot.
 
Ábrahám
 
Ahogy a bibliai szövegekből kiolvasható, a népek sokaságának atyja, Ábrahám, egy vagyonos ember volt. Természetesen nem volt mindig az, át kellett mennie éhségen is, vándorlásokon is, nehézségeken, és különböző földeken telepedett le, de aztán végül mégiscsak úgy adódott hogy vagyonos ember vált belőle: "Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal." Mózes I. 13.
 
A bibliai szövegekben megjelenik hogy Ábrahámnak "barompásztorai" is voltak, azaz, egyre terebélyesedő vagyona, és az ezzel járó felelőssége. Olyannak tűnik, mintha egy mezőgazdasági vállalkozást vezetne. Bár, akkoriban és ott, talán sokkal másabb gazdálkodás nem is igen volt. Nyilván ebbe a mezőgazdaságba beletartozott némi kereskedés is, azokkal az eszközökkel ami a háztartáshoz, a földműveléshez és az állattartáshoz kellett. És ennek a gazdasági közösségnek volt a legfőbb ügyintézője: Eliézer.
 
Hogy Ábrahám mekkora méretű gazdaságot vezethetett, talán jól mutatja ez a bibliai idézet: "A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig." Mózes I.14.
 
Tehát pillanatok alatt összeszedett a saját "cégéből", a törzséből 318 tapasztalt fiatalembert, akit fel is fegyverzett. Azt hiszem tényleg kijelenthető hogy, ha erre képes volt, akkor valóban módos gazda, vagyonos ember lehetett.
 
Sokan úgy képzelik el az Isteni Kiválasztottsággal rendelkező személyeket, tartozzanak azok bármilyen valláshoz vagy spirituális irányzathoz, hogy szegény koldusok, aszkéták, világtól elvonult barlangi remeték. Igen, vannak ilyenek is, de vannak olyanok is akik vagyonnal, hatalommal, befolyással, és a hozzájuk tartozó nagy felelősséggel is rendelkeznek. Ábrahám ilyen volt.
 
Izsák
 
Folytatva és átélve a családi örökséget, Ábrahám fiát, Izsákot is utolérik nehéz gazdasági körülmények, talán ma úgy mondanánk hogy recessziós évek köszöntöttek be, és éhség támadt az országban.
 
Aztán fordultak a körülmények, és a bibliai leírások alapján úgy tűnik Ő is vagyonos emberré vált:  "És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok." Mózes I. 26.
 
Olvashatjuk aztán a későbbiekben hogy Izsáknak is szolgái, pásztorai (alkalmazottai) vannak. Kutakat ásnak, állatot tartanak, gazdálkodnak, szóval Ő is egy komoly "céget" vezet.
 
Jákob
 
Izsák fiának, Jákobnak is kijut a családi sorsvonalból. Ő is átél vándorlást, kalandot, nélkülözést, sok mindent. Nincstelenként kerül Háránba, szolgálónak áll, de rátermettsége és az Isteni Gondviselés a hosszú évek folyamán komolyabb vagyonhoz juttatja.
 
Ábrahám és Izsák, úgymond, "saját céget" vezettek, ellenben Jákob, "alkalmazottnak" áll be egy rokonhoz, ahol végül is Ő virágoztatja fel az ottani gazdaságot. Mondhatjuk Ő futtatja fel a céget. Aztán a "felmondásnál" szóba is kerül ez, és a "főnöke" is elismeri, de Jákob a nyomaték kedvéért azért csak megjegyzi: "mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán." Mózes I. 30.
 
Aztán kisebb-nagyobb félreértések és konfliktusok árán, de otthagyja a "céget", ám "végkielégítése" jelentősnek mondható, így aztán az Ő élete is úgy alakul hogy vagyonos ember lett: "És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara." Mózes I. 30.
 
Jákob gazdasági méreteit talán az is jól mutatja hogy, amikor visszatér, és testvérével békülni szeretne, akkor több száz kecskét és több száz juhot, számos tevét, tehenet, tulkot és szamarat kíván ajándékozni a testvérének. Egy ilyen állatállomány ma is komoly vagyont jelent, hát még akkoriban, amikor sokkal fontosabb szerepet töltöttek be ezek a "jószágok" a gazdaságban, mint most.
 
Az "Örökölt sors" aztán folytatódik Jákob fiánál, Józsefnél is.
 
József
 
Őseihez hasonlóan József is nélkülözéssel és nehézségekkel találkozik élete egy pontján. Testvérviszály kapcsán messzire kerül a családjától, gazdasági jólét és "uralkodás" helyett szegénység és szolgaság vár rá Egyiptomban.
 
Isteni Kiválasztottsága, a tehetsége és a rátermettsége kapcsán mégiscsak kitör ebből a nehéz helyzetből, és egészen Egyiptom közigazgatási csúcsáig emelkedik fel. A Fáraónak nyújt tanácsokat, a gazdasági szempontból közeledő hét bő, és hét szűk esztendő kapcsán.
 
A Fáraót annyira megérinti József rátermettsége a témát illetően, hogy felismeri azt, nincs hozzá fogható gazdasági szakember az udvarában, így aztán egy jelentős pozícióra kéri fel: "nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába. És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén." Mózes I. 41.
 
Így aztán József jelentős gazdasági hatalmat és irányítói pozíciót kap a kezébe. Felnőve a feladathoz, jól is végzi a dolgát. Egyiptom gazdaságát sikerül kiválóan kormányoznia. Annyira hogy: "És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön." Mózes I. könyve 41.
 
József kimondva és kimondatlanul is, az ország és a térség legjelentősebb emberévé válik: "József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének." Mózes I. 42.
 
Vissza Óbudára
 
Ücsörgök tehát a kellemes őszi napsütésben a Graphisoft Park egyik kávézójának teraszán a hatalmas platánfák alatt, és Jákob családján elmélkedem, miközben kortyolgatok egy csésze feketét. Elképzelem ezeket a törzseket és az "üzleteiket". Milyenek lennének, ha ma élnének?
 
Mivel foglalkozna ma Ábrahám? Milyen céget futtatna fel Jákob? Start-up cégekkel foglalkoznának vajon? Smart City-t építenének, vagy repteret? Esetleg ingatlanfejlesztéssel foglalkoznának, vagy magánoktatás? Hmm.. ki tudja. Csak ülök, elmélkedem, és eszembe jut még a föld is.
 
Mennyi-mennyi gazdasági tevékenységet végigkísér egy földterület. Pl. ahol Ábrahám törzse az állatait legeltette, ahol József gabonái teremtek, ahol Izsák sátrai és kútjai álltak, aztán eszembe jut az a földterület is, ahol éppen ülök. Az egykor volt, Óbudai Gázgyár területe.
 
A gázgyár építése, 1912.
Nagyításhoz klikk a képre!
 
 
Az 1900-as évek elején épült, hogy kiszolgálja Budapest egyre nagyobb gázigényét. De a területnek jóval korábbi múltja van. Különböző korok, családok és törzsek vették birtokba. Úgy, ahogy Ábrahámék is keresték a földjeiket, a helyüket. Már a réz és bronzkorból is van innen, a tágabb környezetből lelet. Aztán a rómaiak is birtokba vették ezt a környéket. Találtak a régészek római téglaégető és fazekas műhelyeket is. Találtak még kutakat, hordókat, szóval volt ipar, kereskedés, mai szóval: pörgött a business.
 
Óbuda gázgyár 1914-1917 körül
Nagyításhoz klikk a képre!
 
 
Homokosdűlő nevű nagy üres rész volt aztán ez a terület Óbudán, amit kinézett a gyár számára a város. 1910-ben megindult az építkezés, és aztán szépen lassan betelepült a környék. Úgy is mondhatnám, hogy megjelentek a modern törzsek itt. Elindult a termelés, a gyártás, odaköltöztek a családok, és a pusztaság közepén egy termelő, dolgozó közösség jött létre. Tényleg mintha elfoglalta volna egy korabeli törzs, ahogy Ábraháméknál lehetett olvasni a vándorlásokat és a letelepedéseket.
 
1984-ig üzemelt a gázgyár, közben aztán szépen lassan leállt. A törzs elvonult, és lassan de kitartóan az enyészeté lett a terület. Élet az ember után. Rozsdaövezet, pusztaság. Hosszú, kihalt, csöndes évek jöttek a környéken, a törzs levonult, és a föld, a pusztaság csak várt... aztán megérkezett végre a 21. század korszelleme.
 
KÉP: Bét
Kocsány János és Bojár Gábor.
A Graphisoft Park alapítói és vezetői.
Nagyításhoz klikk a képre!

 
Budapesti Szilícium-Völgy
 
1996-tól kezdte meg az építkezést a kihalt pusztaságban, az egykori gázgyár helyén, a rozsdaövezetben, a Graphisoft szoftver cég. Egy fantasztikus, inspiratív, termelő és tudásközpontot hozott létre az amerikai szilícium-völgy mintájára. Egy új törzs vette birtokba a területet. Ma már kb. 3-4 ezer ember van újra jelen, napi szinten itt a Parkban.
 
Ahogy Ábrahámék családjában többször előfordult az, hogy vezetőként léptek fel és irányt mutattak másoknak is, akár vallási, gazdasági, vagy az élet egyéb más dolgaiban, így ezáltal gyarapodtak, mert emberek csatlakoztak hozzájuk, így, itt is valami hasonlót látok. A 21. századnak a korszelleme tapasztalható itt a Graphisoft Parkban. A törzs mindennap végzi a dolgát. Érdemes rájuk odafigyelni, és érdemes őket követni. Ha tehetem, én is ezt teszem. Akár egy jó könyv, és egy kávé mellett.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 10., csütörtök

Jákob és a két William

William Blake és William Dyce


Két festő. Két kép.
 
Továbbra is türelmesen és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, a "népek sokaságának atyjánál", Ábrahámnál, majd családi pszichológiai sorsvonalaknál, most pedig a festészet mellett állnék meg néhány gondolat erejéig.
 
A fenti képen két úr, William Blake (angol) és William Dyce (skót) festők láthatóak. Ők nagyjából egy korban éltek, és mindkettejük festészetében megjelentek vallási motívumok. Köztük van olyan kép is, amelyik kapcsolódik Jákob családjához, ezekből hoztam most ide egyet-egyet.
 
 
 KÉP: William Blake - Jákob lajtorjája
(Nagyításhoz klikk a képre!)

 
Bibliai vonal
 
Jákob életének fiatal szakaszában, egy különös időszak után hosszú útra megy. Kétségekkel tele indul, maga mögött hagyva a családját. Utazása során egyik este "Isteni" álma lesz. Egy égig érő lajtorját lát, amin angyalok haladnak föl, s le. Az ótestamentumi fordítással kapcsolatban különböző vélemények vannak a feljáró, a lajtorja, lépcső, vagy létra szavak verziói közt.
 
Álmában Isten megerősíti abban hogy vele van, és vele is lesz. Ezt az álmot örökítette meg William Blake a fenti festményen.
 
Művészi vonal
 
Nem tudok nagy szakértői kommentárt fűzni a képhez, csak amolyan amatőr meglátást. Első körben azt emelném ki, hogy nagyszerű maga a téma választás. Az égbe vezető lajtorja, ami által kapcsolódunk az isteni dimenzióhoz. Jákob álma egyébként sok más festőt is arra inspirált, hogy vászonra vigye a jelenetet.
 
A festmény részletei is lenyűgözőek. A föl és le haladó angyali lények körvonalainak és mozgásának a kecsessége, könnyedsége és méltósága ad egyfajta emelkedett áramlást, olyat, ami hívogatja a szemlélőt.
 
Hívogató a kép, hogy mi is emelkedjünk a fény felé. A spirális lépcsővonulat ad egyfajta spirituális megközelítést is, az Isteni szférák felé törekvésnek. A társaság az úton pedig egyfajta kollektív élményt. Szinte érezni a képen az alakok mozgását, egyfajta lágyan suhanó energiát, és föntről, a fényből áramló, ellenállhatatlanul hívogató sugalmazást. Talán még hallani egy kis hárfazenét, és érezni lehet valami angyali vidámságot és kedvességet is. Lent pedig az alvó lény mozdulatlanságát látni, ahogy a testi, földi valója pihen, miközben a szellem útra indul felfelé, egyre magasabbra, a legmagasabb szférák felé.
 
Pszichológiai vonal
 
Az álom értelmezése, a pszichológiai vonal is érdekességeket rejt. C.G. Jung többször is említi könyveiben az álmok értelmezését és annak fontosságát. Sokszor, egyfajta balanszírozó, kiegyenlítő hatásúak az álmok, kompenzatórikus jellegűk van. Itt ebben a bibliai epizódban, az előzmények ismeretében sejthető Jákob zaklatottsága és kétségei, szóval olyan gyötrődő lelki állapot, aminek kiegyensúlyozásához a Tudattalan egy megnyugtató és megerősítő álmot szállít.
 
Ráadásul az Örökölt sors témája is megjelenik az álomban, mert az őseinek, az Ábrahámnak Istennel kötött szövetségéről is szól az álom megnyugtató üzenete. Szóval a családi sorsvonal is folytatódik, megerősítésként jelenik meg az álomban. És lehetne ezt még tovább fejtegetni, akár az egyéni, akár a kollektív szintjét az álomnak, de talán most így, figyelemfelkeltő érdekességként ennyi is elég. Kanyarodjunk rá a másik festményre!
 
 
 KÉP: William Dyce - A damaszkuszi Eliézer
(Nagyításhoz klikk a képre!)

 
Bibliai vonal
 
Eliézer Ábrahám szolgálója (munkatársa, alkalmazottja) volt. De talán még ennél is több. Amolyan tanácsadó féle is lehetett. Legalábbis feltételezhetjük hogy nem egy egyszerű alkalmazottról van szó, hanem egy nagyobb tudású, bölcs tanácsadóról Ábrahám mellett. Ez abból is következik hogy, egyfajta, tapasztalt és rangidős vezető lehetett a többi szolgáló (munkatárs) között, ráadásul egy igen kényes és kiemelkedő feladatot is rábízott Ábrahám.
 
Izsák számára kellett feleséget találnia. Mi ez, ha nem az egyik legkényesebb, és leginkább bölcsességet kívánó feladatok egyike? Ráadásul ez már szinte diplomáciai, nagyköveti feladat. És Eliézer kiválóan teljesítette a küldetést. Nagyjából ez a történet lényege. A személyének mélyebb pszichológia üzenetére lentebb majd bővebben is kitérek.
 
Művészi vonal
 
A ruha gyűrődéseinek megfestése az ecset mesteri vezetését mutatja William Dyce részéről. Aztán figyeljük csak meg az arcot és a tekintetet! Vajon mire gondol az öreg Eliézer ott a pusztában? Vajon mi járhat a fejében? És a gondolatai mellett vajon milyen érzelmek járhatják át az öreg bölcset?
 
Leonardo festményei kapcsán tanultam meg, hogy figyeljem meg nagyon alaposan a megfestett személy arcát és tekintetét. Szóval, mit üzenhet Eliézer tekintete? Azt hiszem nem könnyű a kérdés, mert Mr. Dyce mesterien festette meg a képet, így aztán sok mindent beleláthatunk. És talán ezeknél a pillanatoknál érkezhet el oda egy festmény szemlélője, amikor már nem is a műről szól az üzenet, hanem magáról a nézőről. Mert Eliézer tekintete úgy van megfestve, hogy abba több mindent is beleláthatunk. Na de mégis mit? Talán pont azt, ami bennünk van.
 
Pszichológiai vonal
 
Jung apó nagyon sokat foglalkozott a könyveiben az Ősi Mintázatok, az Archetípusok megjelenésével. Az Ótestamentum meg aztán különösen alkalmas ezek vizsgálatára. Jákob családjának több generáción áthúzódó története ebből a szempontból is figyelemreméltó.
 
Ábrahám az ŐsAtya, és egyfajta ŐsMester archetípusát hordozza magában. A család, a dinasztia, vallás, és a nemzetségalapító ősatya története a maga küzdelmeivel, eléggé szimbólumszerű. És ennek részese a maga szerény módján Eliézer is. Aki pedig, mintha az emberiség első tanácsadója, coach-a, ügyvezetője és diplomatája lenne egy személyben. Az ŐsAtya bizalmas és közvetlen munkatársa. Akik kedvelik az olasz témájú filmeket, azoknak eszükbe juthat egy szó: consigliere. (csak itt nem a sötét oldalon)
 
Eliézer szerepét ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor tényleg olyannak tűnik, mint egy szürke eminenciás. A háttérben tevékenykedik, kerülve a rivaldafényt, de a kellő tudás birtokában, határozottan és bölcsen. Ennek a bölcsességnek a csúcspontját egy egyszerű, de szintén szimbólumszerű jelenetben mutatja a Biblia. Ott, ahol kiválasztja Eliézer, Ábrahám fia, Izsák számára a feleséget. Ráadásul a kiválasztás, az Istenhez forduló, alázatos útmutatás kéréssel indul, és a víz alapelem is megjelenik a történetben. A víznek itt, akár mint pszichológiai, akár mint spirituális szerepe is szimbólumszerű. Nyilván, ahogy az egész történet is.
 
Arról pedig már nem is beszélve, hogy Eliézer úgy hajtja végre Ábrahám parancsát, hogy eredetileg ő lett volna Izsák helyett az ŐsAtya örököse. Isten útjai máshogy alakították a helyzeteket, de ez nem tette Eliézert kicsinyessé. Tudása és bölcsessége legjavát nyújtotta továbbra is Ábrahám számára.
 
Hogy mennyire így van, jól mutatja az, hogy Jákob családja történetének irodalmi feldolgozásában az író, nyilván élve a szabadabb irodalmi eszközökkel, Eliézer szerepét kihangsúlyozandó több generációba is beleszőtte a bölcs segítő és tanítói karakterét, így aztán újabb és újabb generációk élhettek a saját koruk Eliézer-i útmutatásával. Ezért a műben Jákobot is segíti egy eszes Eliézer, akitől aztán József is sokat tanul majd.
 
Ahogy az író a monumentális művében említi: "Büszke tanítás volt ez. József nagyvonalúan szórakozott. Hiszen mi mindent tudott még Eliézer ezenkívül! Titkokat, melyek a tanulást nagy és jóleső gyönyörűséggé tették, éppen azért, mert titkok voltak, amiket e földön csak kis számú s hallgatag főokos ismert templomokban s udvarházakban, nem pedig a nagy tömeg."
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 3., csütörtök

Örökölt sors

Továbbra is türelmesen és kitartóan haladok Jákob családjának a feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy Jákob nagyapjánál, a "népek sokaságának atyjánál", Ábrahámnál is elidőztem, és most is, így oldalágról ismét hozok egy művet, mielőtt még teljesen a Jákob családjának könyvét mutatnám be.
 
Ahogy szó volt már itt e téma kapcsán a történelemről, vallásról, irodalomról, és a pszichológiáról is, így most Jung apó mellett egy másik témába vágó könyvet hoztam. Címe: Örökölt sors
 
A szerző és a könyv kapcsán sok érdekes dologra lehet bukkanni a neten:
 
őseink traumáit hordozzuk magunkban,
és szorongásainknak sokszor olyan okai vannak,
amik nem is velünk történtek meg.
- írja a 24
 
átfogóan mutat be
nagyon sok elméleti tudást
és gyakorlati megfigyelést
- említi a mindset
 
olyan népszerű,
hogy gyakorlatilag
tábort vert a sikerlisták élén
- mondja a KönyvesBlog
 
 
Jákobtól a 21. százaid
 
Az Örökölt sors című könyv itt íródott a 21. század Európájában. Míg Jákóbék története néhány ezer évvel és néhány ezer kilométerrel arrébb, valahol a Jeruzsálem környéki vidékeken zajlott. Szóval két különböző világ időben, korban és kultúrában, de van bennük közös, ahogy Sándor György mondaná: "Mégis!"
 
Erről lesz szó most itt picit bővebben.
 
Az örökség
 
E szó hallatán az embernek sokszor vagyonelemek, ingatlanok, földek, autók, pénz, ékszerek, és egyéb tárgyak jutnak eszébe. Aztán tovább haladva a témában, előkerülhetnek érzelmesebb dolgok is örökség kapcsán, mint pl: személyes emléktárgyak, kedvességek, szimbolikus dolgok stb.
 
És természetesen azt is tudjuk hogy, akár tetszik, akár nem, de biológiailag is megöröklünk bizonyos dolgokat az őseinktől. Testfelépítést, egészségügyi hajlamokat, géneket stb.
 
Ezek a fenti dolgok a fizikai és a biológiai szintje az életnek, de ha mélyebbre, "finomabb-szintre" megyünk, akkor ott is találkozhatunk örökségekkel: mentális dolgok, szellemi beállítódottság, kulturális kondíciók, viselkedési mintázatok, pszichológiai jelenségek stb. És erről a szintről szól ez a megrázó erejű könyv, az Örökölt sors. Ráadásul nem felületes ezoterikus hókusz-pókusz, hanem tudományos alapokra, kutatásokra, kísérletekre, és sok-sok terápiás tapasztalatra épülő figyelemreméltó mű ez.
 
Milyen pszichológiai és milyen mentális örökségeket cipelünk? Milyen frusztrációkat, milyen gesztusokat? Milyen attitűdöket, milyen félelmeket, gátlásokat, agressziókat, és korlátokat? Milyeneket? És honnan jönnek ezek? Elődeink honnan kapták, és mi mit kezdünk velük? Egyáltalán észrevesszük őket? Felismerjük az automatizmusainkban meghúzódó előző generációkat?
 
Sok-sok gyakorlati példával illusztrálva járja körbe ezeket a témákat ez a megrázó erejű mű.
  
Bátor könyv ez bátor olvasóknak, mert kézen fogja az érdeklődőt és az önismereti utazás olyan mély szintjeire viszi, ahol bizony nehéz kérdésekkel szembesül az illető. És aztán a következő kérdés az, hogy az olvasónak van-e elég ereje, tudatossága és bátorsága a válaszokat is megkeresni. Mondom, megrázó erejű mű ez a javából. Ahogy Jung apó írásai is.
 
Ugrás vissza Jákóbhoz!
 
Családjának monumentális műve az irodalom köntösében vesz végig sok témát, valláson, kultúrán, történelmen át a pszichológiát is. A fenti sorok kapcsán azt is mondhatnám, hogy magát az ÖRÖKLÉST!
 
Amit az Örökölt sors könyv végigvezet a pszichológiai oldalon, az mind megjelenik Jákob családjának archaikus történetében is. Ábrahám, és a család több generációjának tagjai is cipelik a pszichológiai mintázatokat, lerakódásokat, örökségeket, sorsvonalakat, automatizmusokat és kondíciókat. Persze minden egyes generáció megvívja a maga harcát a tudatossággal, a felismerésekkel és az elakadásokkal, de kétségtelenül láthatóak a generációs ismétlődések, örökségek és sorsvonalak.
 
Eltéphetetlenül veszünk részt hosszú-hosszú generációs láncolatban, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, akár azt hisszük függetlenek vagyunk ettől, akár azt hisszük nem. És ez bizony elgondolkodásra késztetheti a szellem és az értelem emberét. Nincs új a nap alatt. Az örök kérdés körül keringünk: Kik vagyunk, honnan jöttünk, és hová tartunk?
 
E körül bolyongtak Ábrahámék, Jákobék, és e körül keringünk mi is itt a 21. században. És vándorlásunk során letehetetlenül cipeljük a batyunkat. Sic itur per asperam, ad astra.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. szeptember 27., péntek

Ábrahám

KÉP: Ábrahám, Izsák és az Angyal


"legyen a te neved Ábrahám, mert népek
sokaságának atyjává teszlek téged."
 
Biblia, Teremtés könyve
 

Türelmesen és kitartóan haladok Jákob családjának a feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy Jákob nagyapjánál, a "népek sokaságának atyjánál", Ábrahámnál elidőztem most egy kicsit jobban. És milyen jól tettem! Története és személyisége sok-sok tanulsággal szolgál. Több olvasmányélmény mellett, gondoltam egyet mindenképp elhozok ide a kolostor udvarára is.
 
 
A Nobel-békedíjas
 
író, professzor, a magyar származású Elie Wiesel a könyvében több ótestamentumi és talmudi történetet is körbejár a maga sajátos stílusában. Válaszokat keres, töpreng, megismerésre és kérdésekre ösztönöz. Könyvében szó esik hosszan Ábrahámról is.
 
A kezdetek
 
Ábrahám és családja áldásokon, csodákon, konfliktusokon és nehézségeken megy keresztül, és aztán ahogy az ígéret elhangzott, "népek sokaságának atyjává" vált. És ezért is fontos visszamenni a forráshoz, a dolgok kezdetéhez, mert ott jelentős dolgok történnek mindig. Olyanok, amelyek aztán rányomhatják pecsétjüket hosszú-hosszú évtizedekre, vagy akár évszázadokra is.
 
Ábrahám, Sára, Hágár, Izsák és Izmael története (csak hogy a legszűkebb családot vegyem) csodás áldásokkal, és szörnyű konfliktusokkal terhelt. Ahogy Elie Wiesel fogalmaz: "Amint egyre mélyebbre merészkedünk a szövegbe, rádöbbenünk, hogy a tragédia több szinten tárul fel."
 
És a könyvében Mr. Wiesel olyan kérdésekre ösztönöz minket olvasókat, amelyeket magunktól nem is biztos hogy feltennénk. Különböző nézőpontokból próbálja megvilágítani az eseményeket. mert, ahogy írja: "ez a történet magasabb szinten bomlik ki; mert mélyebb jelentéssel bír."
 
És így aztán keresi, kutatja, próbálja megérteni az összefüggéseket, és a bonyolult történet szereplőit is. Próbálja megérteni az érintetteket, de közben mégiscsak feltesz nyugtalanító, fájdalmas és zavarba ejtő kérdéseket is. Keresi és kutatja a válaszokat, próbálja megfejteni a miérteket. És ez tényleg fontos, mert ezen kezdeti szituációk több nagy, világméretű vallás és kultúra életét is meghatározták.
 
 
Egy másik kezdet
 
A kínai bölcselet két nagy ága, a konfucianizmus és a taoizmus gyökerei a Ji-kinghez, a Változások könyvéhez vezetnek vissza. Lao-ce és Konfuciusz tevékenységére is hatással volt, kapcsolatban voltak vele. A könyv betekintést nyújt az élet alakulásának, átváltozásának folyamataiba. Itt a kolostoros blogban háromszor lehetett már találkozni a Ji-king könyvvel:
 
- 21 lecke a 21. századra >>>
- Vezérlőcsillag >>>
 
A sok-sok bölcsesség mellett az egyik legfőbb üzenete a Ji-king-nek, hogy az ember érzékelje a változásokat, és lehetőleg azokat minél hamarabb, már amolyan csíra jellegű állapotaiban. Az óvatosság, a megfontoltság, a mértéktartás amúgy is nemes erények, és ha az ember még figyelmes is, akkor hamar észreveheti hogy a dolgok kezdenek megváltozni, kezdenek átalakulni.
 
Különböző szituációk, emberek és helyzetek átalakulása, mint az energiák egyfajta kozmikus tánca, hol közelebb hozza egymáshoz a dolgokat, hol felemeli, hol a mélybe süllyeszti, hol egyéb módon változtatja meg. A Ji-king 64 ilyen átalakulást mutat be. És amikor beindul az átváltozás, az a jelenben, még ha csak csekélységnek tűnik is, a jövőre lehet hogy óriási hatása lesz. És itt kanyarodunk vissza Ábrahámhoz!
 
Vissza a jelenbe
 
Ábrahám archaikus történetei a mai napig hatással vannak emberek millióira, kontinensek és kultúrák egymás közötti viszonyára. Ami nem jelenti azt, hogy a jelen szereplői közt ne lenne a több ezer évvel ezelőtti szituációkkal kapcsolatban félreértés vagy belemagyarázás, vagy sok egyéb dolog belevetítése, de mégis van egyfajta meghatározó viszonyrendszer, valamifajta kapcsolódás az ősi történetekhez, és azok "átalakulásaihoz". Ráadásul ezek határozzák meg a jelen szereplők "átváltozásait" is.
 
Ha alaposan elmélyed az ember azokban az ősi történetekben, amelyek, az akkori kis "csíra", fejlődő állapotukban még szinte "semmiségeknek" tűntek, aztán mégis óriási hatást fejtettek ki évszázadokra, akkor egy picit már megfontoltabbá válik az illető a saját kis életével kapcsolatban is. Mert még ha nem is vagyunk vallásalapító ősatyák, azért ha jól megfigyeljük a szűkebb családi életünket, munkahelyünket, országunkat vagy közösségünket, ott is felfedezhetünk hosszú, évtizedes történeteket, amelyek látszólag csupán kis semmiségekből, kis csírákból nőttek ki. És hová vezettek aztán!
 
Érdemes tehát az olyan "drámák" és átalakulások történeteit tanulmányozni, amelyek hatalmas tömegek életére volt hatással, mert rengeteg tanulsággal szolgálnak, és az ember bölcsebbé válhat tőlük. Sok ilyen története van az emberiségnek. Vannak fényesebben tündöklő, és egészen szívszorító történetek is. Tanulságuk, szépségük és üzenetük felbecsülhetetlen értékű. Az egyik ilyen történet például Jákob családjáé.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. szeptember 21., szombat

Jákob családja

Wikipédia: Jákob és Ézsau


Mitológiai időutazás a zsidó-keresztény kultúra mélyének gyökereihez, avagy, monumentális családi történetbe csöppentem a napokban.
 
Régóta szerettem volna azt a könyvet elolvasni, ami nemcsak a témáját tekintve érdekel már hosszú ideje, hanem a megírt irodalmi színvonal miatt, és még a szerzőnek egy sajátos megközelítési módja miatt is. Sokat olvastam már róla és nagyon foglalkoztatott, kíváncsi voltam a könyvre. Beérett a várakozás, eljött hát a pillanat, néhány napja összetalálkoztam a művel.
 
Elkezdtem olvasni és még sokkal jobban magával ragadott, mint ahogy hittem hogy meg fog történni. Egyelőre azonban fedje jótékony homály a könyv címét. Írok majd róla bőven itt a blogban, de az még kicsit arrébb lesz, mert tényleg monumentális a mű. Ráadásul olyan irodalmi nyelvezettel van megfogalmazva, amiben lassan haladok, de ezt egyáltalán nem bánom. Az ételek közül is az igazán finom és nemes ízeket az ember nem rohanva eszi.
 
Ahogy említettem, a könyv sok mindent magába foglal. Mitológiai, biblikus időutazást, történelmet, vallást, családi drámát, és mindezeket ráadásul olyan gyönyörű irodalmi köntössel díszítve, ami talán az európai kultúra legkiemelkedőbb művei közé helyezi ezt a könyvet. Nem véletlen hogy a szerző Nobel díjjal kitüntetett író.
 
Jákob családjáról szól a történet
 
Jákobról, aki (az időben visszafelé haladva) Izsák fia és Ábrahám unokája, onnantól pedig hosszan-hosszan visszanézve még mélyebbre nyúlik a családjának vonala, egészen Noéig, és az idők kezdetéig...
 
Jákob családjáról szól tehát a történet. Jákobról, aki (az időben előre haladva) József, Lévi, és a többi zsidó törzsalapító apja, majd onnantól pedig hosszan-hosszan előrenézve Mózes ük-ük-ük vagy kitudja hányadik apja...
 
Mondom, monumentális műről van szó. Egy 1963-as kiadású könyv van nálam, ami kis vékony, bibliai papírra lett nyomva, kis betűvel van írva, és így is több mint 1300 oldal. Négy kötet egyben, amiről talán az is sok mindent elárul, hogy a szerző 16 évig írta. Ahogy megszülettek a kötetek, úgy jelentették meg őket.
 
Még valami érezhetően jelen van a műben, ami nagyon megfogott. Ez pedig: a pszichológia.
 
Családi történet, családi dráma ez a könyv a javából, benne a mitológia, a vallás, az irodalom, és sok minden egyéb mellett, már a modern pszichológia nézőpontjából. De a mesteri az, hogy úgy van belevegyítve a modern pszichológia, mintha csak korabeli, bibliai kommentár lenne. Mondom, irodalmi remekmű.
 
És azért is haladok vele lassan, mert nemcsak hogy monumentális, óvatosan és élvezettel fogyasztandó, az irodalmi ízlelőbimbóknak bőven időt, helyet és teret adó a gyönyörködésre, hanem mert párhuzamosan ki is egészítem egyéb olvasmányokkal, amelyek kapcsolódnak hozzá. Akár a szereplők, a történelem, a miszticizmus, akár a vallás, vagy a pszichológia oldaláról.
 
Így jöttem rá némi kutatómunkával hogy a szerző valóban alaposan tanulmányozta Carl Gustav Jung munkásságát. És ebből csodálatosan meg is jelenik a műben három nagy téma:
 
- Archetípusok
- Családon belüli és generációkon is átívelő, ismételt viselkedésminták
- Álomelemzés
 
És itt értünk el oda, hogy miért is említem meg már most ezt a könyvet, még ha csak kicsit titokzatoskodva is. Egyrészt kedvcsinálónak a témához, másrészt hogy ettől a könyvtől függetlenül is érdemes elmélyedni ebben a fenti három pszichológiai témában. Rengeteg olvasmány elérhető ez ügyben, én mégis C.G. Jungot ajánlom a kedves olvasóknak. Sok könyve van.
 
José de Ribera: Jákob álma
 
 
Álom
 
A mű 1300 oldalából jelenleg 300-nál járok, és már most egy kis regényt tudnék írni róla, de valahol azért mégiscsak határt kell szabni önmagamnak, ezért csak az álom témáját hadd hozzam fel még itt röviden, hátha lesz olyan olvasó, akit majd ez arra bátorít hogy mélyére nézzen a saját álmainak.
 
Többször felmerül a műben az álom ereje Jákob családja kapcsán, az ő bibliai történeteik fényében. És a modern pszichológiából is tudható az álom jelentősége és üzenete a személyiségfejlődés kapcsán. Mert az álom képeiben a Tudat olyan üzenetek kap a mélyből, a Tudattalanból, amelyeket ha képes értelmezni, egy sokkal teljesebb élethez vezetnek. Ehhez persze szükséges némi ismeret a témával, és legfőképpen önmagunkkal kapcsolatban.
 
Erre szeretném felhívni tehát az olvasók figyelmét, hogy ha a mitológiai ősidőkben, és a modern pszichológiában is, mint tudományágban sok figyelmet szenteltek az álmoknak, akkor talán nekünk is érdemes. Jó éjszakát!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. szeptember 15., vasárnap

Miért olyan drága a bonsai?

A Business Insider üzleti portál egy rövid kis videóban próbálta bemutatni azt, hogy miért is olyan drágák a bonsai fák.
 
Sokszor merül fel ez
 
különböző témáknál, hogy miért is annyi valaminek az ára, amennyi, és hogy mennyit is ér. Tehát az ár és az érték viszonya. Hogy mennyire nem könnyű dilemma ez, erről már írtam egy konkrét eset, A 450 millió dolláros kérdés kapcsán.
 
Művészet
 
A Business Insider videója már rögtön az elején leszögezi hogy a bonsai fák nevelése, az már a művészet egyik formája. És ennek elsajátításához hosszú évekre van szükség. Megszólal a videóban egy 4. generációs bonsai mester, egy idős hölgy, aki már több mint 50 éve nevelget ilyen fákat Japánban. Szóba kerül az egyik legnehezebb dolog is ebben a tevékenységben, ami a türelem. A hosszú-hosszú évek türelmes várakozása.
 
Ha a művészeti szépségű különleges kis fákhoz hozzávesszük még az idő és a türelem, és a ráfordított energia mennyiségét is, akkor egyre inkább látszik már a magas ár jogossága. Hiszen külön-külön is nehéz beárazni, bekategorizálni a dolgokat, nemhogy így együtt. Hiszen,
 
- mennyit ér maga a művészeti szépség és kreativitás?
- mennyit ér egy évtizednyi várakozás?
- mennyit ér két évtizednyi törődés?
 
Egyáltalán, mennyire fejezhetőek ki pénzben ezek az értékek? Nehezen.
 
És ez talán az élet sok-sok egyéb helyzetére is ugyanúgy elmondható, nem csak a bonsaira. Na de most maradjunk csak ennél a témánál, a gyönyörű kis fáknál, és nézzük meg az idős hölgy gondoskodó keze munkáját!
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: