2019. szeptember 15., vasárnap

Miért olyan drága a bonsai?

A Business Insider üzleti portál egy rövid kis videóban próbálta bemutatni azt, hogy miért is olyan drágák a bonsai fák.
 
Sokszor merül fel ez
 
különböző témáknál, hogy miért is annyi valaminek az ára, amennyi, és hogy mennyit is ér. Tehát az ár és az érték viszonya. Hogy mennyire nem könnyű dilemma ez, erről már írtam egy konkrét eset, A 450 millió dolláros kérdés kapcsán.
 
Művészet
 
A Business Insider videója már rögtön az elején leszögezi hogy a bonsai fák nevelése, az már a művészet egyik formája. És ennek elsajátításához hosszú évekre van szükség. Megszólal a videóban egy 4. generációs bonsai mester, egy idős hölgy, aki már több mint 50 éve nevelget ilyen fákat Japánban. Szóba kerül az egyik legnehezebb dolog is ebben a tevékenységben, ami a türelem. A hosszú-hosszú évek türelmes várakozása.
 
Ha a művészeti szépségű különleges kis fákhoz hozzávesszük még az idő és a türelem, és a ráfordított energia mennyiségét is, akkor egyre inkább látszik már a magas ár jogossága. Hiszen külön-külön is nehéz beárazni, bekategorizálni a dolgokat, nemhogy így együtt. Hiszen,
 
- mennyit ér maga a művészeti szépség és kreativitás?
- mennyit ér egy évtizednyi várakozás?
- mennyit ér két évtizednyi törődés?
 
Egyáltalán, mennyire fejezhetőek ki pénzben ezek az értékek? Nehezen.
 
És ez talán az élet sok-sok egyéb helyzetére is ugyanúgy elmondható, nem csak a bonsaira. Na de most maradjunk csak ennél a témánál, a gyönyörű kis fáknál, és nézzük meg az idős hölgy gondoskodó keze munkáját!
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. szeptember 6., péntek

Cseh Tamás emlékest



A bécsi magyar kulturális központ Cseh Tamás estet tartott a héten.
 
Kb. 70-80 ember jött össze hogy emlékezzen...
 
Hogy emlékezzen, de mire is pontosan? Egy korszak ikonikus zenészére? A szülőföldre? Talán az ifjúságukra, régi szerelmekre, Magyarországra, és ki tudja még mire... Azt hiszem ez sikerült is. A bécsi éjszakában lélegzetvisszafojtva figyelt a hallgatóság. Leszállt az este, elkezdődött a koncert és egyre nagyobb volt a csend, az odafigyelés, és érezhetően a meghatódottság is.
 
A koncert után beszélgettem az igazgató úrral Cseh Tamásról, és megemlítettem neki hogy az érzelmi hatás mellett ami számomra még nagyon érdekes és figyelemreméltó, az a dalszövegeknek a minimalizmusa (Le a kalappal Bereményi Géza előtt!). Említettem, hogy nekem úgy tűnik, mintha a szövegek direkt nem mennének bele a nagy érzelmekbe, és talán pont ezért, mégis nagyon mélyrehatóak. Az igazgató úr is hasonlóképpen látta, mondta hogy igen, sőt, még mintha direkt visszafogottak is lennének ezek a szövegek, és pont ezáltal érnek el nagyobb hatást.
 
Érdekes beszélgetések voltak tehát a koncert előtt is és után is. Találkoztam régi és új ismerősökkel, sok minden szóba került. Nem véletlenül, különösen Ausztria és Magyarország, és az itt élő emberek személyes története. A koncert láthatóan megérintette a hallgatóságot.
 
Az itt élő idősebb generáció tagjai amikor meghallották a Balatonról szóló dalt, aminek a szövegében, a hangulatában, és az egész előadásában is érezhetően olyan sok emlék van, akkor a levegőben megpendült valami nagyon távoli, nagyon mély és személyes húr. Talán egy közös, néma sóhajtás is felszállt a teremben.
 
" régi teraszon,
ültünk nyarakon,
úgy néztünk végig a tavon."
 
 
Kavarogtak ez emlékek, az élmények, és ki tudja még mennyi minden, mennyi személyes történet. A létezés, a hétköznapok, a költözés, a fiatalság, az idős kor, és még sok-sok minden. Voltak valóban nagy pillanatai a koncertnek, taps, nevetés, és vidámság is. De a Budapest dalnál érezhetően sokak szíve összeszorult.

" Azt mond meg nékem,
hol lesz majd lakóhelyünk?
Maradunk itt,
vagy egyszer majd tovább megyünk? "



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. szeptember 3., kedd

Danika



Megérkezett most nyáron a családba, így aztán nagybácsis komolysággal magyaráztam neki az élet nagy és kis dolgairól.
 
Beszélgettünk üzletről, politikáról, filozófiáról, aztán persze egy jött kis trotyi-trotyi, pelus, kaja, büfi, puki, satöbbi... majd ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Tőzsdeindexek, parlamenti demokráciák, ortodox hívők, felvilágosodás, történelem, végigmentünk sok-sok témán. Elámult azoktól a fantasztikus dolgoktól, amiket meséltem neki, még a nyála is kicsorgott az anyja pólójára. Mondom eeez igen, ilyen egy értelmes gyermek!
 
Tovább meséltem neki az Európai Unióról, az országok eladósodottságáról, ingatlanpiacról, GDP-ről és állampapírokról. Bár, az anyja gyönyörködött benne milyen aranyos ahogy szuszogva alszik a vállán, de én tudom hogy csak átgondolta a hallottakat, éppen a témába vágó kérdéseken gondolkozott.
 
Aztán folytattam tovább a fejtegetéseimet, épp rákanyarodtam volna az ENSZ-re, és a közel-keleti politikára, de aztán mondták az anyjával, hogy most már picit késő lesz, és most inkább elvonulnának már a gyerekszobába lexikonokat olvasgatni. Mondtam hogy igen, nagyon helyes, kezet fogtunk Danikával és távoztam. Ilyen egy tapintatos nagybácsi, nem?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. augusztus 24., szombat

Nyár



Kép: a MONET naptár,
2019. augusztus

 
Lassan búcsút vehetünk az idei nyártól, és köszönthetjük az őszt, a levélhullást, a természet és az élet egyéb szépségeit és meglepetéseit.
 
Ennek jegyében jöjjön most a szokásos évszaki végi visszatekintés, de előtte álljon még itt emlékül az a kis hangulatkép, az a haiku Kobayasi Issza-tól, ami az elmúlt három hónapban állt itt a blog fejlécében:
 
Aratáskor mind
holdat bámul: kalmárok,
papok, szamurájok
 
Hasonlóan szép nyári haikuk itt lesznek még >>
Ha megérintett a haiku világa, akkor ne állj meg, 
ismerd meg a haibunt is:
 
A pillanat átélésének a művészete.
 
És akkor jöjjenek most azok a témák, amelyek az elmúlt három hónapban jelentek meg itt a blogban:
 
 
JÚNIUS
 
- Nyári hangulat >>>
 





JÚLIUS

- Svájc. Üzlet. Pénz. >>>


- Ady megmondja >>>


- A közép tágulása >>>
 
 
AUGUSZTUS

- Pogácsázás közben >>>



 
- - -
 
Korábbi évek nyári, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2018 nyara >>>
2017 nyara >>>
2016 nyara >>>
2015 nyara >>>
2014 nyara >>>
2013 nyara >>>
2012 nyara >>>
2011 nyara >>> 
 
2010, 2009, és 2008 nyári blogbejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de azokat is megtalálod jobb oldalon, a blog archívumában. Kellemes olvasgatást kívánok hozzá! Találkozunk ősszel.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. augusztus 15., csütörtök

Haiku. Haibun. És a kolostor.



Harmincötödik
levélhullás - megértem
haikura, csendre


Öt évvel ezelőtt ez a fenti haiku fejezte ki ideálisan azt, hol tartok.
Közelítve most a negyvenhez, talán ez a 13 haibun.
Ezeket ajánlom figyelmébe az olvasónak e köteten keresztül, töprengés, meditálás, elcsendesedés céljából.
Talán még a pillanat átélésének művészete is megtörténhet...

A gyűjtemény ingyenesen elérhető és letölthető itt:


Ha tetszett, megérintett, és jó ötletnek tartod, 
oszd meg másokkal is, küldd tovább!


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. augusztus 13., kedd

A halhatatlanság enciklopédiája

Az emberiség nagy tanulságai történetekbe vannak csomagolva. Néhol szikár, lényegre törő minimalista stílusban előadva, néhol gyönyörű irodalmi függönybe tekerve. Történetek közt éljük az életünket. Regék, mondák, szent vallási könyvek, pletykák, sztorik, filmek, mind-mind történeteket mesélnek. Így tesz Ungvári Tamás is.
 
Vannak történetmesélők,
 
akik mellé érdemes leülni, elcsendesedni és figyelni. Belekezdnek, és hamar észreveszi a hallgató hogy itt érdemes lesz figyelni, mert nemcsak a történet, de a tálalás is tanulságos. Mondhatni: mesteri.
 
Haladva a könyvben fejezetről fejezetre, azt veszem észre hogy egyre inkább bólogatok, kuncogok, megmosolygom, majd aztán kételkedem kicsit, újra elgondolkodom, aztán pedig elámulok. Egyetértek a kiadóval, aki a könyv hátulján azt írja:
 
"Ungvári különleges író, megbecsült mester.
 
Árad belőle a szellemes mesélőkedv, a történelem és az irodalom áhítatos tisztelete, a bölcsesség és a részvét. A feledést próbálja legyőzni a múlt felelevenítésével."
 
 
85
 
Néhány évvel ezelőtt, a 85. születésnapján arról mesélt hogy, a derűt próbálja képviselni. El tudom képzelni hogy a 90. születésnapján is egyfajta emelkedett, irodalmi derű jellemezte volna a stílusos öregurat a Borsalino kalapjával együtt, ha megérhette volna... Azonban idén nyáron távozott. Egy újabb, másfajta fejezetét nyitotta ki a halhatatlanság enciklopédiájának.
 
Vannak történtmesélők, akik mellé érdemes leülni, elcsendesedni és figyelni. Ungvári Tamás ilyen volt.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. augusztus 9., péntek

Pogácsázás közben

Épp kiselőadást tartok valami eget rengetően fontos dologról két pogácsa közt a nyári melegben. Kerti mulatság, limonádé, jó társaság, átbeszélve alaposan az élet apró és nagy témáit.
 
Honnan, hová, miért és hogyan alakulnak a dolgok. Merre halad az élet? A politika, a vallás, Európa és a gazdaság mellett felmerülnek egyéb fontos témák is! Ki rottyantja be a gulyást a bográcsban? Tényleg elrepedt a ping-pong labda? Sajttal vagy káposztával jó a pogácsa? Mi kerüljön a komposztba és mi nem?
 
Több generáció, több város, több ország és több szakma képviseltette magát a pogácsástál körül. Nagy a család, szét is lett fújva a szélrózsa minden irányába. Tere-fere, licsi-locsi, és közben annyi mindent megtud az ember az életről, kivel hogy s miképp. Történetek, tanulságok, tudósítások.
 
Jaaaj, ha mama láthatná... és arra emlékszel hogy... el sem hiszem hogy ennyit nőt... hogy éltek ott kint... sikerült találnod már olyan... ne add tovább, de úgy hallottam hogy... eladtad már amit megvettél, hogy megvedd amit eladtál...  nem kellett volna, de tényleg... ekkora csomaggal ideállítani, na de kérlek... szóljál ha lesz valami, érdekel...  aztán megérkezik az este, a csendesség és a csillagok. Fordult egyet a föld, és a bolygó túloldalán egy másik kertben talán pont most kezdődik egy hasonló mulatság. De ki rottyantja be a gulyást a bográcsban?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. július 28., vasárnap

A közép tágulása

"Akarva-akaratlan valamennyiünket áthat egy európai világnézet, amelyet ki-ki a maga módján gondol el. Az olvasó figyelmébe ajánlom az én változatomat, hogy kedve legyen elképzelni a magáét."

Ezekkel a mondatokkal záródik Konrád György könyvének a belső borítóján lévő ajánló. Gondolkodás Európáról az alcím. Esszékötet, amely kisebb fejezetekben elmélkedik humanizmusról, vallásról, történelemről, politikáról, Európáról, de legfőképpen az emberről. Kik vagyunk, honnan jövünk, hova tartunk, és mit is szeretnénk valójában mi, európai emberek?
 
Külön érdekessége a könyvnek,
 
hogy 2004-ben adták ki, és ez egy válogatás az író régebbi gondolataiból, így aztán vannak olyan fejezetek, amelyek a 80-as években íródtak, vannak olyanok, amelyek később. Most a napokban olvasom ezt a könyvet, tanulságos így visszatekinteni a néhány évtizeddel ezelőtti folyamatokra. És mindegyik fejezettel kapcsolatban, szóljon bármilyen európai történetről is, visszaugorhat az olvasó ide a jelenbe, átgondolva azt, hogyan is állunk ma. És mi felé haladunk.
 
A gondolatokon túl
 
Ha a műkedvelő olvasóban van annyi érzékenység hogy Konrád György meglátásain, elmélkedésein és történetein túl, felismeri a tálalás kifinomultságát is, akkor egy különös gyönyörben lesz része. Mélyreható gondolatok, letisztult és kifinomult tálalásban. Ez már maga a művészet. Ilyesmit "fogyasztani", ilyenben megmártózni, felemeli az embert. Oda, olyan szférákba, ahol lennünk érdemes. Olvasni jó. Olvasni hasznos. Az ilyen könyveket pedig különösen.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. július 16., kedd

Leonardo - A zseni közelről

Vajon jó az, ha az ember közelebbről is megismeri az idolokat, a zseniket, a példaképeket és kiválóságokat?
 
Erről beszélgettem néhány éve a nyári forróság közepén egy nagy tudású és sokat olvasott idős úrral, egy könyvtár terem hűvös falai közt. Számomra egyértelműen igen volt a válasz, de aztán ahogy az idős úr elmondta a véleményét, egy picit elbizonytalanodtam. Vajon tényleg jó az ha belátunk a függöny mögé, ahelyett hogy "pusztán" a színdarab lenyűgöző előadásában gyönyörködnénk?
 
Nem tudom az egyértelmű választ, de a kérdés most újra felmerült, ahogy Leonardo Da Vinci életrajzi könyvét olvastam.
 
Közel
 
Egészen közel viszi a szerző az olvasót Leonardo műveihez, de ami talán még fontosabb, magához az emberhez is. Talán túl közel.
 
Walter Isaacson lenyűgöző munkát végez az életrajzi könyvek megírása során. Olyan mélyreható és aprólékos részleteit tárja fel a bemutatott személy életének, ami már néha zavarba ejtő. Félrehúzza a függönyt és megmutatja mi van a kulisszák mögött. Leonardo esetében sem volt ez másként. Az olvasó igazán közelről ismerheti meg a zsenit:
 
Hétszáz oldalas könyvben írták meg,
mi járt a zseniális Leonardo koponyájában
- írja a HVG
 
az archetipikus zsenikép megtestesítőjeként
némileg hóbortosnak is tartották
 
abban segít a könyv hogy a teljes embert lássuk,
és megérthessük milyen különleges is volt.
 
450
 
A világ legtöbb pénzéért eladott festménye Leonardo keze munkája. A Librarius művészeti portálon írtam korábban erről, A 450 millió dolláros kérdés című cikkben. 
 
Egyik festménye fantasztikusabb, mint a másik, és egyik festménye rejtélyesebb is, mint a másik. Lehet őket csodálni, lehet rajtuk töprengeni, vagy meg is lehet venni, némelyiket 450 millió dollárért.
 
500
 
Idén volt Leonardo Da Vinci halálának 500-ik évfordulója, amiről Európa és világszerte különbözőképpen emlékeztek meg. A Zeit hetilap osztrák kiadásának, az év legelső számának főoldala is erről szól, és külön melléklettel emlékezik meg a mesterről. Elgondolkodtató ez az 500 éves időtáv...
 
A művészet
 
Raffaello, Monet, és az összes nagy festő munkássága lenyűgöző, és ha az ember rá tudja szánni az energiáját és figyelmét hogy elmerüljön a képeikben, ha meg tudja magát nyitni irányukba, sok mindent kaphat tőlük. Nagy szavak, de talán mégis igaz hogy, jobb emberré fog válni a művészet befogadása által.
 
A nagy festők és a többi kulturális ág kiválóságainak társaságából, mintha mégiscsak kiemelkedne Leonardo. Valahogy mintha fölöttük lebegne. Walter Isaacson a könyvében a reneszánsz ember archetípusának tartja, és minden utána következő ilyen indíttatású ember örök ihletőjének. Ezt a művészetben elfoglalt pozícióját talán jól mutatja Leonardo kortársának, Raffaello-nak az Athéni iskola című freskója is, ami a filozófia és a bölcsesség dicsőségét hivatott bemutatni.

A kép több évszázad bölcseit kívánta felvonultatni, és központi alakja az égre mutató kézzel Platón, de több apró utalás kíséretéből tudható hogy, ez a központi szereplő valójában maga Leonardo.
 
Egészen közel a képekhez
 
Walter Isaacson ebben a Leonardo-ról szóló könyvben, szinte észrevétlenül kalauzolja az olvasót egy műelemzéssel párosított tárlatvezetésre. Egészen közel hajolva, szinte már suttogva, és mikroszkopikus részletekbe menően mesél érdekességeket a festményekről. Annyira közel hajolva, szinte már vártam hogy egy biztonsági őr a könyökömnél fogva arrébb vezessen a képtől, nehogy megrongáljuk.
 
Aztán távolabb megyünk a festményektől, és jó néhány méter távolságból mesél tovább Mr. Isaacson a nagy egész kép megjelenéséről, titkairól és csodáiról. Mondhatnám hogy mágia ez, de talán még annál is több amit látunk. A reneszánsz ember archetípusának találkozása az Isteni ihletettséggel.
 
Walter Isaacson a Mona Lisa-ról szóló fejezetben azt írja:
 
"...ez a mosoly hosszú korok változhatatlan bölcsességét őrzi. Ez a portré mélységes kifejeződése annak, ahogy az ember örökre összekapcsolódik legbelső önmagával és a világegyetemmel." 
 
 
 
 
Üdvölettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. július 12., péntek

Ady megmondja

A svájci kalandok után visszatértem az osztrák vidék hétköznapjaiba. A magyar határ közelsége miatt némi honvágy is ébredt bennem, amelyet csillapítani próbálva kerestem a könyvespolcon valami klasszikusat, amikor is megakadt a szemem egy Ady válogatáson.
 
Néhány hónapja vettem meg, mert kíváncsi voltam Ady költészetén túl az újságírói, publicisztikai oldalára is. Kiváncsi voltam hogy ebben a formában hogyan és miképp tálalja az olvasók számára a felismeréseit és a gondolatait. Nagyjából tudtam hogy mire számíthatok, mert olvastam már a könyvről:
 
olyan hangos, 
hogy a huszonegyedik századig elhallatszik
- írja a KönyvesBlog
 
tüzet okád a mai álősmagyarokra, 
a jövőről harsogó múltba révedőkre
- így a Librarius
 
ugyanazért vállalhatatlan a mostani politikai hatalomnak, 
amiért életében is az volt
- mondja a 24
 
 
Sejtettem tehát hogy mi vár rám,
 
azonban belemerülve az összegyűjtött cikkekbe, valami borzasztóan súlyos és nyomasztó, félelmetes érzések és sötét démonok éledtek fel és mutatták meg magukat. Aztán rájöttem hogy, ezek mindig is itt voltak, mások is mondták már.
 
Lehet hogy mikrohullámot használunk,
 
ABS-t, WiFi-t és szélessávot, hiszen Ady publicisztikái óta már száz év is eltelt, azonban a magyar néplélek mélyén mintha még mindig ugyanazok a sötét démonok ülnének. Nehéz tőle szabadulni, pláne ha az emberek fel sem akarják ezt ismerni, helyette inkább görcsösen próbálnak vidámnak és bizakodónak tűnni, és Őfelsége kívánságra atlantiszi dalokat énekelni.
 
Csak olvasom és olvasom,
 
egyik fejezetet a másik után, lapozom a kis könyvet, és félelmetes az egész. Ady mintha ma írta volna. Mintha Stadionországról szólna. Tűnődve e korszakon, eszembe nem jut más, csak a költő szava: fáradtan biztatjuk egymást, bízunk még, de nem magunkban.
 
Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

Szivünk is már olyan terhes,
Fölemelni hogy nem tudjuk,
Csak hazudjuk, hogy szerelmes:
Parazsai feketedő tegnapiak.

Babonáink megfakultak,
Csodáink elesteledtek,
Jövőink eleve multak,
Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

Öreg vitézink ühmögnek,
Ifjú bajtársak lázadnak
S így megy a had, megy a ködnek:
Siker útját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,
Várat, tüzet, bizodalmat,
Valamiben késlegettünk
S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.


Ady Endre, 1913 november


- - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. július 7., vasárnap

Neue Zürcher Zeitung



Nagyításhoz klikk a képre!

 
Zürich, Küsnacht, Bollingen, és a reptér után ellátogattam a Neue Zürcher Zeitung kiadójához is. Az egyik legrégebbi német nyelvű napilapról van szó. 1780 óta szolgáltatja a híreket, a tudósításokat, véleményeket és gondolatokat. Ráadásul a minőségi újságírás egyik kiváló példaképe. A szombati számukat különösen kedvelem.
 
Stabilitás, állandóság
 
Léteznek olyan dolgok az életben amelyek jó ha rendszeresen megújulnak, akár egy ember életében vannak ilyenek, akár egy közösségben, családban, cégben és országban, viszont vannak olyan területek, ahol hasznos az állandóság és a stabilitás.
 
Ha egy társadalom képes felismerni azt, hogy miben képviselje az állandóságot és miben képviselje a változást, akkor olyan bölcsességről tesz tanúbizonyságot, aminek erejét és hasznosságát talán nehéz is így első pillantásra felmérni. Ha azonban jobban belegondol az ember, akkor megértheti hogy tényleg micsoda ereje van ezeknek a stabil helyzeteknek.
 
Az hogy egy országban nagy cégek, vagy akár kisebb családi vállalkozások, esetleg napilapok több száz éves múltra tekintenek vissza (!) és nem egy élő múzeumként, nem önmaguk árnyékaként létező skanzenként működnek, hanem a minőség egy olyan csúcsát képviselik itt a jelenben, amely példaértékű a világban más szereplők számára is, na az bizony elgondolkodtató. Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra és próbálni megfejteni hogy mit is jelent valójában az, hogy a Neue Zürcher Zeitung több mint 200 éve megjelenik, és napjainkban is olyan minőségi újságírást produkál, amiről sok helyen csak ábrándoznak. Érdemes megfejteni ennek a titkát, az erejét és az üzenetét.
 
Ha a kedves olvasó megáll most itt néhány perce, szakít egy kis időt a töprengésre és átgondolja azt, hogy akár a privát életében, akár a szűkebb és tágabb környezetében melyek lehetnek azok a dolgok, ahol jó lenne a generációkon is átívelő állandóság és a stabilitás, akkor érdekes dolgokat fedezhet majd fel. Szerintem már csak ezzel a gondolatkísérlettel komoly lépést tehetünk egy értékesebb és bölcsebb élet irányába.
 
Változás és megújulás
 
Ha sikerült körbejárni gondolatban a generációkon is átívelő stabilitás és állandóság megnyugtató érzését és témáját, akkor kanyarodjunk rá arra, hogy ezzel ellentétben viszont mik lehetnek azok a területek, ahol kifejezetten jót tesz a megújulás.
 
Sok olyan szituáció  van, ahol kifejezetten az újdonság, a frissesség, a forradalmi változások azok, amelyek szükségesek és hasznosak. Azok, amelyek előre viszik a világot, amelyek jobbá teszik az életünket és a környezetünket. Sok-sok ilyet lehet, és kell is találni!
 
Ha még egyszer megvizsgálja a fenti fotót a kedves a olvasó, akkor egy érdekes dolgot fog felfedezni rajta. Egyrészt ott van a Kolostor Őre kalapban, ott van az újság bejárata, és ha belenagyít a képbe, akkor láthatja hogy az egyik autó pedig nem más, mint egy Tesla. Remélem nem szükséges bemutatnom ezt a márkát. Se azt, hogy miért is szimbolizálja tökéletesen a megújulást.
 
Bécsben is sok Tesla fut, de amennyit Zürichben láttam, attól leesett az állam. Kisebb-nagyobb, csillogó modern Teslák gurulnak mindenfelé. Csendben, tisztán, kellemesen. Tele van velük a város. Más minőséget, és egy teljesen új feelinget képviselnek. Lehet hogy ez a jövő?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. július 3., szerda

Svájc. Üzlet. Pénz.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Ha már Svájc, akkor sokaknak a pénz ugrik be elsőre (elnézést a csokoládé rajongóktól!), és mivel van egy kisebb üzleti kapcsolódásom a zürichi reptérhez, így aztán a küsnachti és bollingeni napok után rákanyarodtam én is a kamat, a profit, és az osztalékok világára.

Ellátogattam tehát a zürichi reptérhez, annak ellenére hogy autóval érkeztünk az országba, és megnéztem Svájc jelenlegi legnagyobb ingatlanberuházást, közvetlenül a reptér mellett épülő 180 ezer négyzetméteres óriás iroda és bevásárlókomplexumot, a CIRCLE-t.

Tavaly már szó volt itt a kolostoros blogban a repterekről, amelyekkel kapcsolatban azóta sikerült még szorosabbra és több rétegűre fűznöm az üzleti kapcsolódásomat, így aztán nagy érdeklődéssel töltöttem a napot a zürichi reptéren. Tetszett amit láttam, hallottam, és különösen várom a CIRCLE megépülését is. Hosszú-hosszú évekre meg fogja határozni a zürichi reptér arculatát.

A reptéri délelőtt után pedig maradva még a témánál, délután hová is látogathattam volna el jobb helyre, mint Svájc pénzügyi múzeumába!

A modern gazdaságtörténelem bemutatása volt a témája a kiállításnak. Siker, bukás, hatalmas mérföldkövek, sok-sok tanulság. És az a lenyűgöző svájci precizitás.

 

Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. június 29., szombat

C.G. Jung Ház Bollingen

KÉP: Az Útvesztők című könyvből

Jung apó nyomában járva sok érzés, gondolat és inspiráció járt át, különösen a Küsnacht-i házban töltött látogatás után. Carl Gustav Jung szellemisége betöltötte ezeket a napokat. Ráadásul mintegy megkoronázásaként a Jung apó munkásságában eltöltött, elmúlt évekbeli elmélyedésünknek. Nagyszerű volt azokon a helyeken járni és jelen lenni, ahol C.G. Jung töltötte az életét. Várt azonban ránk még egy különös helyszín, a bollingeni ház.
 
Spirituális helyszín, remetelak, elmélyülés
 
Carl Gustav Jung egész élete a tudat, a vallás, a spiritualizmus, és a lélek témája körül zajlott. A hétköznapi családi élet mellett, a Küsnacht-i ház is teret adott és helyszíne volt Jung apó elmélyülésének. A kutatásnak, a keresésnek, az írásnak, elmélkedésnek, meditálásnak. Ráadásul az egyéni szint mellett itt ebben a házban kollektív szintre is emelkedett ez, mert sok páciens, kollega, munkatárs, ismerősök, érdeklődők, és egyéb emberek is megfordultak itt, akik valamelyest mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Jung apó kikristályosítsa a felismeréseit. Ő azonban továbbment ennél.
 
A Zürich szomszédságában lévő Küsnacht-i ház hétköznapjai mellett egyre inkább úgy érezte Jung apó hogy, szüksége van egy még elvontabb, egy még természetközelibb, még inkább az elvonultságra, magányra és elmélkedésre alkalmas helyre. Így aztán a zürichi tavon néhány kilométerrel lejjebb hajózva rábukkant egy megkapóan csöndes kis helyre, Bollingenre. És aztán itt teremtette meg a rusztikus egyszerűséggel megépített remetelakját, spirituális otthonát, elvonultságának ideális helyszínét.
 
Se elektromosság, se vezetékes víz, semmi modernitás. Közvetlenül a tóparton (ahogy a fenti képen is látható), közel a természethez, ahol aztán volt úgy, hogy hónapokat töltött. Olvasott, elmélkedett, meditált, építkezett, kertészkedett, köveket faragott, és csak próbált egyre jobban a lélek mélységeibe hatolni, és a felismeréseit megérteni és megérlelni. Ide, erre a különleges helyszínre készültünk hát Zsuzsával a Küsnacht-i ház után.
 
Nagyításhoz klikk a képekre!
 
Sajnos ennél közelebb nem sikerült jutnunk a házhoz. Az épület és a hozzá tartozó telek nincs a nyilvánosság számára megnyitva. Ott a fák mögött bújik meg Jung apó elmélyülésének csodálatos helyszíne és szimbóluma, a Bollingen-i ház.
 
Kicsit olyan érzésem volt, mint Lénárd Sándor esetében, aki miután felépítette az erdőszéli remetelakját Brazíliában, egy idő után arra jutott hogy, még beljebb kéne húzódnia, az erdő és a páfrányok mélyére. Valahogy Jung apó is így tűnt nekem, hogy Zürichből kiköltözött Küsnacht-ba, de még kijjebb vágyott. Így aztán párhuzamosan élte az életét, megosztva a két hely között.
 
Amennyire csak engedték a természeti körülmények, próbáltam körbejárni a telket, de sehogy sem sikerült bejutnom. Felfedeztem a kapubejárót is, ahol, természetesen semmi utalás nem volt arra nézve hogy mit rejtenek a fák, csak egy üzenet: Privát terület. Átjárás tilos.
 
Próbáltam fotózni innen is, onnan is, hátha elkapok valamennyi látványt az épületből, de fáradozásaimat csupán ez kis homályos eredmény kísérte:

Rákattintva, belenagyítva a képbe látszik pontosan az autó fölött és a kerítés drótja alatt, a fák mögött csendesen megbúvó kis tornyocska. Eddig sikerült hát jutnom Jung apó Bollingeni házához.



 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. június 26., szerda

C.G. Jung Ház Küsnacht

Nagyításhoz klikk a képekre!

Carl Gustav Jung életének egyik legfőbb helyszíne a Zürich melletti községben, a Küsnacht-ban lévő családi ház volt. Hetente kétszer van nyitva a ház, előre egyeztetett időpont és regisztráció után lehet menni megnézni. Így tettünk hát Zsuzsával.


 A Jung család

örökösei és egy alapítvány nyitotta meg ezt a házat az érdeklődők előtt néhány éve, és tették látogathatóvá bizonyos részeit. Idegenvezető kíséri körbe az érdeklődőket, és közben Jung apó személyes életéről mesél, bemutatja a családi helyszíneket és tárgyakat, a szobákat és azok történeteit.
 
Mielőtt megérkeztünk
 
már sokat olvastam a házról és a történetéről, Jung apó családi életéről, a praxisáról, láttam képeket is, úgyhogy olyan érzésekkel érkeztem meg a küsnachti házba és a kertjébe, mintha már jártam volna itt. Sajnos fotókat nem lehetett bent csinálni, így csak kívülről készítettem.
 
 
Ismerős volt tehát már valamelyest az épület, a kert, a család élete, mégis, ahogy egyre beljebb és beljebb haladtunk az épületben a hatalmas régi falak közt, mintha megelevenedtek volna a történetek.
 
 
Szinte érezni lehetett a pipadohány füstjét Jung apó íróasztala körül. Aztán a csönd, amit a dolgozószobája árasztott. A sok könyv. Földtől a padlóig súlyos könyvespolcok, amelyeken Jung apó 5000 db-os könyvgyűjteménye helyezkedett el. Carl Gustav Jung számára nem kellett elmagyarázni hogy: "Olvasni jó. Olvasni hasznos."
 
Lehetett látni a gyerekek játékait is, és a család egyéb eszközeit. Jung apó nemcsak egy amolyan, mogorva szobatudós volt, hanem egy igazi társasági ember, hatalmas kacagásokkal, nagy közös játékokkal a gyerekekkel, és ezt tükrözték a történetek és a fényképek is.
 
Színes vallási képek,
 
festmények és egyéb spirituális motívumok is díszítették több helyen a házat. Szobrok, festmények, mandalák közt haladva érezni lehetett azt elszántságot, amivel Jung apó a lélek mélységei felé haladt.
 
Megmutatták régi kedvenc bútorait, ahol sokat ücsörgött olvasva és pipázgatva, vagy éppen a kertet és a zürichi tavat szemlélte az ablakból. Megnéztük a helyiséget is, ahol a magánpácienseit fogadta. Hjaajhh, ha azok a falak mesélni tudnának...
 
A gondosan ápolt kertben
 
is tettünk egy nagy sétát Zsuzsával. Szépen nyírt gyep, virágágyások, szobrok, nagy teraszok, és mindez a tó partján. A zürichi tó kristálytiszta és hideg vize nagy örömöt szerzett Jungnak, mert szívesen merült el benne, ücsörgött a partján, vagy ült kis csónakra is. Volt olyan, hogy a vendégeiért saját kis hajójával ment be Zürichbe. Nemcsak hogy kedvelte, hanem közel is érezte magát a természethez. Ahogy elnéztem a hegy tetejéről a tájat, valóban lenyűgöző volt. Sokat túrázott a hegyekben, elmélkedett a vízparton, kedvelte az egyszerű kétkezi munkákat is. És a kövek, azok különösen fontosak voltak az életében.
 
Végigkísérte az életét a kövekkel való különös kapcsolat már egészen kisgyermekkortól, idősebb koráig. Elmélkedett rajtuk, meditált velük, faragta és formázta őket, vésett rájuk, vagy éppen építkezett velük. Kapcsolata a kövekkel talán pont olyan sokoldalú volt, mint a személyisége.
 
Folytatás, hamarosan...
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. június 23., vasárnap

Carl Gustav Jung Nyomában

Nagyításhoz klikk a képekre!

A hegy tetejéről letekintve elképzeltem milyen is lehetett az élet Jung apó idején itt Zürichben 50-100 évvel ezelőtt.

Egy biztos,

a tó itt volt, a hegyek, a fák, és a természet, megnyugtatóan fonták körbe a tájat, úgy ahogy ma is. Valamivel kevesebb épület, de talán több ló volt.

Elindultam hát a felfedező útra,

hogy Carl Gustav Jung nyomába eredjek, és életének néhány fontos helyszínét megtekintsem. Szerencsére feleségem Zsuzsa is mélyére ment a témának az elmúlt években, így aztán közös örömmé válik a felfedezés.

A hegytető után

aztán leereszkedtem a domboldalon, bevetettem magam Zürich városába, egy-két grüetzi jobbra is meg balra is, majd aztán a tóhoz mentem, és hajóra szálltam, ahogy Jung apó tette.
 
Folytatás, hamarosan...


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. június 12., szerda

Emma Jung - ÚTVESZTŐK - Carl Jung

Jung apó öreg korára egyre inkább megjelenítette már az "Idős Mester" alakját. Hogy fogalmazásban is hű maradjak munkásságához, kifejezhető ez úgy is hogy, megtestesítette az Öreg Bölcs "archetípusát". No de, milyen útvesztőkön át jutott el idáig?
 
Milyen kanyarokon,
 
milyen nehézségeken és démonokon kellett Jungnak átküzdenie magát Svájc hatalmas hegyei között, hogy idáig eljusson, és kik kísérték el közben? Hogyan és miképpen vált a lélek és a személyiségek mélységeinek olyan fokú ismerőjévé, ahogyan csak kevesen? Mindezekről, magával ragadó történetekről, meghökkentő fordulatokról, és sok minden egyébről is több mindent megtudhatunk az Útvesztők című könyvből. És talán, még magunkhoz is közelebb kerülünk.
 
Több ezernyi oldal
 
írását tanulmányoztam át Jung apó munkásságának az elmúlt években. Feleségemmel, Zsuzsával együtt több könyvét is olvastuk, átbeszéltük, átgondoltuk. Volt olyan, amin többször is átmentünk. Újra és újra, próbálva megérteni és felfedezni az egyre mélyebb rétegeit a témának. Aztán megérkezett a fenti képen látható könyv, az Útvesztők, ami Jung apó életének személyesebb oldalát mutatja be. Magával ragadó volt, alig tudtam letenni.
 
A könyv végigkíséri a személyiségfejlődését a gyerekkorától elkezdve a családján át, nagyszerűen bemutatva a korabeli svájci környezetet is, szóval alapos képet ad arról hogy, honnan hová is érkezett meg Carl Gustav Jung élete és személyisége, és hogy milyen utat is járt be mindeközben. Legfőbb társát, a feleségét Emma Jungot is megismerheti az olvasó, és azt hogy milyen óriási hatást tett Jung életére, személyiségére és munkásságára.
 
Fantasztikus és lenyűgöző volt az elmúlt éveket
 
Jung apó társaságában tölteni. Ráadásul nem is egy lezárt fejezet ez, hiszen itthon még most is több Jung könyv vár elolvasásra, feldolgozásra és megértésre. Viszont Zsuzsával úgy döntöttünk hogy, idén nyáron még jobban elidőzünk az Öreg Bölcs árnyékában és inspirációjában, és egy kellemes svájci kirándulás keretében felkeressük Jung apó életének néhány meghatározó helyszínét. Ha minden jól megy, Svájc vár, úgyhogy hamarosan útra kelünk. Majd mesélek.
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: