2019. december 31., kedd

!BUÉK!

Szilveszter napján itt a kolostor udvarán, az egész éves filozofikus és meditatív tűnődés átadja helyét az önfeledt mulatságnak.

Koncertélmények a bulvár, a pop, a rock, a mulatós, meg az egyéb helyek hacacárés hangulatából. Mit számít hogy honnan jön a heje-huja. Idén épp egy kellemes nyári, tengerparti hangulatra esett a választás. Napfény, tenger, szerelem, vidámság, mulatság...

Úgyhogy nincs más hátra kedves olvasók, 2019-re búcsúzom, és köszönöm az egész éves figyelmet! Remélem jól éreztétek magatok, és talán hasznos is volt az itt eltöltött idő. Boldog új évet kívánok mindenkinek! És ne feledjétek: "Csak Könnyedén"




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



.

2019. december 21., szombat

"Idáig jutottunk a gőgben"

A  püspök, a történész, és az újságíró ül egy asztalnál, majd elhangzik a kérdés hogy...
 
Akár egy remek pesti vicc is kezdődhetne így, hogy aztán egy-két csavar után a poén is kiválóan csattanjon a végén. De ez most nem az a történet. Ez most nem vicc, hanem az elmúlt sok ezer éves közös történelmünk. Hatalmas történelmi és vallási mozgások, sok ezer éves múlt, jó néhány csavar, és aztán megérkezik a beszélgetés oda, hogy kijelenti a püspök: "Idáig jutottunk a gőgben."
 
Ezzel a tanulságos és elgondolkodtató videóval kívánok kellemes karácsonyi ünnepet minden kedves kolostoros blogolvasónak! Kívánok még türelmet, figyelmet, törődést, és finomságokat is az ünnepi asztalhoz!
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. december 15., vasárnap

Ray Dalio - Elvek

Bill Gates idei téli könyvajánlójával találkozhattál az előző bejegyzésben, kedves olvasó. Alatta pedig láthattad az én idei decemberi könyvlistámat is, azokat, amelyeket néhány napja szereztem be a könyvesboltokból. Nem volt átfedés a Bill Gates által ajánlott, és az én könyvvásárlásom között, azonban egy műnél mégiscsak volt egy közös pont. Ez pedig Ray Dalio írása.
 
 
A bejegyzésben, a Bill Gates alatti képen látható könyveim közül a legalsó, Ray Dalio, Elvek című munkája volt. A borítóján pedig pontosan a fenti képen látható Bill Gates idézet ajánlja az olvasó figyelmébe a könyvet. Természetesen Ray Dalio munkásságára nem csak Bill Gates tekintett kíváncsisággal és érdeklődéssel, hanem sokan mások is az üzleti világban. Mr. Dalio ugyanis az általa alapított befektetési céget vezette nagy sikerre az elmúlt évtizedekben Amerikában, és mára már sok ügyfél pénzét fektetik be figyelemre méltó eredménnyel. És ha valaki ezt hosszútávon is sikerrel csinálja, akkor arra az emberre azért érdemes figyelni, hiszen tud valamit. És nem csak a pénzügyek terén!
 
ELVEK
 
című munkája pont erről szól, a pénzügyi sikereken túli gondolatairól. Azokról a tapasztalatokról és meglátásokról, amelyek sikerre vezették az életben, a cégben, az üzleti világban, és amelyek rengeteg ember számára szolgálhatnak tanulságul.
 
A könyv természetesen sokkal több a megszokott "legyél pozitív", vagy a "csak kérj az univerzumtól" típusú bazári siker-ezotériától. Nem-nem. Sokkal mélyebb összefüggésekre, és sokkal komplexebb gondolkodásba nyújt betekintést. Ezzel a könyvvel kezdtem hát a decemberi időszakot, az év végi ünnepi hangulatot. Minden oldala lenyűgöz, elgondolkodtat és elemzésre ösztönöz. Ráhangolódásnak pedig itt lesz egy kis animációs film Mr. Dalio-tól:
 
 
Hogy a siker, a fejlődés, és a tudatosság emelését milyen komolyan veszi, azt jól mutatja az a munkahelyi kultúra, amit megvalósítottak a cégénél. Ebből mindjárt következik egy kis ízelítő is. Előtte azonban hadd mondjam még el, hogy miért is nagy szó ez.
 
A tudatosság emelésében, 
 
és ezáltal egy sokkal bölcsebb emberi létezés elérésében, vagy egy sokkal sikeresebb cég működtetésében, van egy óriási nehézségi faktor. Mégpedig az, amikor ez kollektívvé válik. Egyrészt, lehet ez egy óriási inspirációs erő is, másrészt pedig egy hatalmas hátráltató is a kollektív együttműködés. Miért?

Ha az ember őszintén elmerül, akár a meditációban, akár pl. a C.G. Jung féle önismereti pszichológiában, akár egyéb hasonló dolgokban, akkor veheti csak észre, hogy milyen nehéz önmagával szembesülnie. És itt a kulcsszó, az őszinteségen van. Mert lehet ezeket a tevékenységeket felszínesen, fanatikusan, vagy csak úgy immel-ámmal művelni, és akkor semmi nehézséget nem jelent. Akkor ezek a tevékenységek csupán kellemes délutáni lityi-lötyi semmiségek. Azért, mert nem hatol mélyre, és pusztán pótcselekvés az egész. Azonban ha igazán őszintén és teljes tudatossággal van benne az ember, akkor bizony sok nehézséggel jár a fejlődés.
 
És amikor őszintén megtapasztalja az ember ezt a nehézséget, akkor elkezdheti megsejteni azt is, milyen nehézségekkel járhat az, ha ezt a tudatosságbeli utazást kollektívan művelik. (feltéve ha valóban őszinte és tudatos a kollektíva!) Most már hogy valamelyest elképzeltük ennek a tudatossági folyamatnak a nehézségét, akkor emeljünk a nyomáson, és emeljünk a téteken!
 
Képzeljük el azt, 
 
hogyha ebben a kollektív tudatossági utazásban egy munkahelyen például, pluszként már nemcsak családok és emberi sorsok anyagi egzisztenciája jelenik meg, azaz a munkavállalók élete, hanem még milliárd dollárok sorsa is. Az ügyfelek és a cég pénze. Tehát amikor már nem csak álmos hétvégi délutáni, tea melletti önelemezgetési csoportkák tere-feréje folyik két vaníliás kekszecske, és egy kis halk, lágyan andalító zene között, hanem hatalmas vagyonok sorsa is. Ott bizony megnő a döntések súlya, a feszültség, és a felelősség is. És ez történik Ray Dalio cégénél.
 
A TED-en mutatott be erről egyszer egy bennfentes videót Mr. Dalio, hogyan, mi módon megy a döntéshozatal náluk a cégnél. Megmutatta hogyan próbálják elérni azt, hogy a legtöbbet, a legjobbat, és a legbölcsebbet hozzák ki önmagukból a piaci körülményekhez, és a rendelkezésre álló tudásukhoz képest. Viszont ehhez mindenkinek meg kell tanulnia önmaga, és mások gyengeségét, hibáit és korlátait kezelni. És ez nagyon nem könnyű!

Mr. Dalio megmutatta még azt is, hogyan segíti ezt a folyamatot az ember és a gép nagyszerű együttműködése. A videón a 6.20 perctől látható ez a rész:
 

Ő tehát Ray Dalio, akinek már magyar nyelven is elérhető a könyve, az, amiben 500 oldalon keresztül osztja meg az olvasóval életének legfőbb tanulságait, eredményeit, buktatóit, bölcsességeit, és a végső ELVEIT. Érdemes rá odafigyelni!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. december 12., csütörtök

Könyvajánló

Bill Gates most a napokban publikálta téli könyvajánlóját. Kedvelem az ilyesmit, és kíváncsivá is tesz mindig hogy az értelmes és sikeres emberek mit olvasnak, és mit ajánlanak a figyelmembe. Folyamatosan bővül is a lista, azon a könyvek száma, amiket mindenképp el szeretnék olvasni.
 
Így aztán a friss könyvlistámmal besétáltam én is a könyvesboltba a napokban, hogy beszerezzem a saját, idei télre szóló olvasmányaimat. Ezeket vettem:
 
Valószínű szó lesz majd közülük néhányról itt a blogban. Addig is kellemes téli könyvlapozgatást kívánok!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. november 28., csütörtök

Ősz


Ha itt az ősz, kezdődik a szaunaszezon. Legalábbis nálam. Ahogy lehűl az idő, irány a szauna, a gőz, és a thermál egészen nyárig. Jóbarátom lett idén a fenti képen látható Bad Vöslau-i fürdő szaunavilága, így aztán hétről-hétre az ottani forró szaunakövek közt izzadva tűnődöm a haibun minimalista, és az Ótestamentum archaikus világán.
 
Viszont most hogy elértünk az ősz végére, nézzük mi is történt ezalatt itt a kolostor udvarán. Előtte álljon még itt emlékül az a kis hangulatkép, az a haiku Kobayasi Issza-tól, ami az elmúlt három hónapban állt itt a blog fejlécében:
 
Az őszi avart
égeti egy jóember
kő-Buddha bámul.

Hasonlóan szép őszi haikuk itt lesznek még >>
Ha megérintett a haiku világa, akkor ne állj meg,
ismerd meg a haibunt is:

13 haibun a kolostorból >>
A pillanat átélésének a művészete.
 
És akkor jöjjenek most azok a témák, amelyek az elmúlt három hónapban jelentek meg itt a blogban:
 
 
SZEPTEMBER
 
- Danika >>>
 
 
- Miért olyan drága a Bonsai? >>>
 
- Jákob családja >>>
 
- Ábrahám >>>
 
 
OKTÓBER
 
 
- Jákob és a két William >>>
 
 
 
 
NOVEMBER
 
- A kút >>>
 
 
- Sting, magyar bányászok, és a Tesla >>>
 
 
Így telt tehát az idei ősz itt a kolostor udvarán. Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2018 ősz >>>
2017 ősz >>>
2016 ősz >>>
2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. november 16., szombat

Sting, magyar bányászok, és a Tesla

KÉP: Sting a TED-en

STING és az utolsó hajó
 
"Cölöpök hasadása és a láncok nyögése,
világvégének hangja a füledben,
ahogy az acélhegy hasítja a vizeket,
ahogy az utolsó hajó száll a tengerre"
 
Néhány éve amikor Sting előadta a TED-en a saját történetét a szülővárosával kapcsolatban, nagyon megérintett. Mesélte hogy már egészen korai emlék a gyerekkorából, hogy az utcájuk végén egy hatalmas hajó állt.
 
Anglia észak-keleti részében nőtt fel, egy hatalmas hajógyár mellett. Emberek ezrei jártak oda nap, mint nap, hogy kőkemény munkát végezzenek. Nehéz volt bekerülni a gyárba. Csak akkor sikerült, ha valaki meghalt és kiesett a munkából. Piszkos, zajos, szegényes környék volt. Ennek ellenére az ott lakók mégis büszkék voltak a munkájukra, hiszen a világ legnagyobb hajói készültek ott, az utcájuk végén.
 
Sting mégsem erre vágyott, mást akart az élettől. Többet, szebbet, jobbat. Aztán a zene mellett döntött, és el is került a szülővárosából. Jöttek a sikerek, a vagyon, a díjak, szép család, és rengeteg minden. Aztán a sikeres alkotói tevékenység egyszer csak megrekedt, megállt. Sting aztán hosszú idő után visszafordult a kezdetekhez. A forráshoz, mindennek a kezdetéhez, élete kiindulópontjához, a hajógyárhoz.
 
Úgy érezte hogy meg kell mutatni az ottani emberek küzdelmeit a világ számára is. Azt, hogy milyen nehéz az ottani élet, de különösen akkor, amikor végleg bezár a gyár. Amikor az utolsó hajó is tengerre száll.
 
Sting mesél a szegény hajógyári életről, majd a városukba látogató angliai királyi család pompájáról, és a hatalmas hajókon utazó exkluzív vendégekről, és hogy gyerekként mennyire megérintette ezeknek a különböző világoknak a hatása. És hogy mennyire elvágyódott onnan. Aztán később rájött hogy, akár egy gyári hegesztő munkás az ember, akár rock sztár, vagy maga az angol királynő, akár egy törzsi tag valahol az Amazonas partjainál, bárkik legyünk is, mindennek a végén, mindannyian ugyanabba a hajóba kerülünk...
 
 
A hajók és a kohók
 
Szomorú a történet amiről Sting mesélt, a hajógyári munkások kiszolgáltatottsága, de ez egyáltalán nem egyedi. Magyarországon is sok család tudna erről mesélni, hogy a bányászat, a gyárak és a kohók megszűnése után mennyien kerültek reménytelen és szomorú helyzetbe. De egyéb iparban, akár a mezőgazdaság területén is, vagy bárhol máshol is vannak ilyen történetek, amikor az élet átlép konkrét városok és régiók feje fölött. Korábban elképzelhetetlen dolgok tudnak aztán megtörténni.
 
Ilyenkor vagy beleragad egy régió a keserűségbe és a letargiába, vagy megpróbál valahogy kikecmeregni. Nyilván a legjobb az, ha nem kerget hamis álmokat, és már eleve felkészül egy ilyen lehetőségre is. Arra, hogy megváltozhat a széljárás, és akár el is fújhat a fejük fölül egy komplett iparágat is. Természetesen visszanézve mindig bölcs az ember, mindig tudja, hogy mikor mit kellett volna lépni. Na de a jelenben?
 
Tesla
 
A szemünk előtt zajlik a Tesla vezetésével egy komplett iparág átalakulása. És ne legyenek kétségeink, ne legyenek illúzióink, ennek rengeteg vesztese lesz. Megszűnő munkahelyek és bezárt cégek. Természetesen, ezzel párhuzamosan pedig majd alakulnak új munkahelyek és indulnak új cégek. Ilyen a világ. Ha nem ez lenne, még mindig a kovácsműhelyekbe járnánk patkót venni a lovainkhoz, és a postagalamb vinné a kolostoros blog üzeneteit az olvasókhoz.
 
Egész egyszerűn átalakul a világ. Nyilván a közben felmerülő sérüléseket azért tompítani és kezelni kell, de nem tudjuk visszafelé forgatni a történelem kerekét. Viszont tanulni tudunk belőle. És a kulcsszó itt, a tanulás.
 
Magyarország teljesen ki van szolgáltatva a német autóipar fejlődésének. Azon belül is a régi, hagyományos autómárkáknak, akiknek a gyárai, részben Magyarországon dübörögnek.
 
Kínában rekordsebességgel építette fel az óriásgyárát a Tesla idén, a következő hely pedig ahová beteszi a lábát: Németország. És ha ez nem lenne elég, akkor érdemes azt a nem mindennapi iparági pillanatot is megtekinteni, amikor a hír bejelentésénél, maga a Volkswagen cég vezére fejezi ki maximális elismerését Elon Musknak, és egészen egyszerűen kalapot emel azelőtt, ahogy átalakításra késztette az egész iparágat.
 
 
Elgondolkodtató pillanatok ezek. Lassan talán készülhet a magyar Sting megírni a Kárpát-medence autóipari munkásainak a dalát is. Hacsak elő nem veszi a társadalom a mágikus szót: tanulás.
 
"Cölöpök hasadása és a láncok nyögése,
világvégének hangja a füledben,
ahogy az acélhegy hasítja a vizeket,
ahogy az utolsó hajó száll a tengerre"
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. november 7., csütörtök

Thomas Mann - József és testvérei

"Mélységes mély a múltnak kútja."
 
Igen, az a bizonyos kút. József Attila arra kérte annak idején a szerzőt, hogy üljön le közénk és meséljen. Komolyan gondolta, majd invitálásának és a köszöntésének végén még hozzátette: "Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait."
 
Bizony, a hallgatóság képzelt soraiban most helyet foglaltam én is. Leültem hogy meghallgassam a mesét. Thomas Mann odavezetett a kúthoz, a mélyére néztünk, majd leültünk és elkezdte a mesét szépen. Én pedig egyik ámulatból a másikba estem.
 
Az elmúlt hónapokban erről a könyvről volt tehát szót itt a blogban. Thomas Mann, József és testvérei. Ez a monumentális irodalmi mű az, ami feldolgozza Jákob családjának történetét, és ami körül egyéb kirándulásokat is tettem. A könyv mellett ezek a kapcsolódó témák merültek fel:
 
- A kút >>>
- A két William >>>
- Ábrahám >>>
- Jákob családja >>>
 
Thomas Mann-ak sikerült a kút mélyéről egy olyan ragyogó könyvet a felszínre hoznia, ami számomra egy csodás élményt adott. Lenyűgözött maga a történet archaikussága, a mélysége, az üzenete, a művészete, a spiritualitása, a pszichológiája, és legfőképpen az egésznek a tálalása. Nem csak engem, hanem sokakat megérintett ez a mű:
 
történetfilozófia és mélylélektan,
mélységes emberség és fenyegető embertelenség
kavarog ebben az óriásepikában.
- írja az Ekultúra
 
grandiózus tetralógia,
mely a mai napig vitathatatlanul
a világirodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik.
- mondja A füzet
 
fejlődésregény
az emberiség fejlődésének,
az egyénné válásának a regénye,
 
világteremtő bölcsességgel,
hosszan és ráérősen mesél
 
"Mélységes mély a múltnak kútja."
 
Ezzel a tökéletes mondattal kezdődik a könyv. Olyan módon lehet ezt már csak fokozni, ha az embert a téma, egy tökéletesen illeszkedő időszakban találja meg. Velem pontosan ez történt. A több mint másfél évtized mély meditációs tapasztalatai és ismeretei után kiegészítésként még, az elmúlt 2-3 évben elmélyedtem C.G. Jung pszichológiai birodalmában is. És a sok-sok tanulság mellett, az archetípusok világát is megtekintettem Jung apó szemüvegén keresztül. Természetesen csak szolidan és óvatosan.
 
Aztán jött egy telefon,
 
és az illető, akiről amúgy is tudtam hogy kedveli a múlttal kapcsolatos dolgokat, van is már mögötte jó néhány évtized, elkezdte mesélni személyes történeteit, különösen azt, hogy a legelső emlékképe valamikor 2-3 éves kora környékéről van, és nagyon intenzíven él benne.
 
Aztán szóba került hogy meddig tudunk visszamenni a múltbeli emlékeinkre. Gondoltam ha már ennyire témánál vagyunk, nosza, tegyünk még rá egy lapáttal, és említettem neki hogy, mi van akkor ha homályosabbra töröljük az egyén határvonalát, azaz, az előző generációktól hozott örökségig megyünk vissza, avagy, a Tudattalanban meghúzódó emlékekhez, majd aztán kibővítve ezt még egy sokkal nagyobb közösségi térré is, a Kollektív Tudattalan világához nézünk el! Na, itt aztán már szédítő dimenzióval találkozhatunk.
 
Nyilván vannak olyanok, aki nem a múlt felé, hanem inkább a jövő irányába tekintenek hasonlóan nagy ugrásokban, pl. Mr. Harari. Róla is szó volt már a blogban, itt ezekben a bejegyzésekben:
 
Ki ez a különös fiatalember
Mr. Macron mellett? >>>
 
21 lecke a 21. századra.
Harari harmadik könyve >>>
 
A Zeit hetilap állította tükör elé.
Harari és az önismeret >>>
 
Mr. Harari újra elgondolkodtat.
Beszélgetés az IMF színpadán >>>
 
Budapesten járt.
Előadásokat tartott és interjúkat adott >>>
 
Itt állunk tehát a jelenben, és óriási bepillantásunk van a múlt irányába, és hatalmas előre tekintésünk lehet a jövő felé is. Valójában mindkettő itt van bennünk, és a jelenben. Itt dolgozódnak, érlelődnek, lappanganak bennünk. A múlt tanulságai és történetei, és a jövő lehetőségei is. Bennünk találkozik minden, itt a mostban. A Tudatszintünk alatt és fölött, magában a Nagy Kollektív Tudattalanban, aminek hordozói mi magunk vagyunk.
 
Vissza a telefonhoz
 
Szóval folytattuk tovább a beszélgetést, és csak érdekességképpen említettem meg az ismerősnek, hogy lám, bizony elég mélyre mehet egy ilyen utazás. No, de mégis milyen mélyre? Mennyire messzire? Hol kezdődnek a legkorábbi Kollektív Emlékek? Mik a legelső eszmélések az emberiség Tudatában?
 
Nyilván, minden kultúrkörnek megvan a maga, egészen korai élményanyaga. Az ősi mitológiai történetek, amelyek ott szunnyadnak a mélyben, a közel, vagy a távol-keleten, az afrikai kontinens mélyén, és egyéb helyeken. Megvannak az indiai mítoszok, ázsiai kultúrkörök mondái, egyiptomi, zsidó-keresztény, és egyéb, a mélyben meghúzódó kollektív élményanyagok.
 
Jól elbeszélgettünk erről a telefonban, aztán később összegeztem is magamban a gondolataimat ez ügyben. Azokat, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt hosszú-hosszú években jöttek bennem a felismerések. És ekkor, egy könyvtárszoba polcáról rám köszönt Thomas Mann remekműve. Fellapoztam, és rögtön az első sorban ezt olvastam:
 
"Mélységes mély a múltnak kútja."
 
Tudtam hogy igaza van. Tényleg mély. Feneketlen. Viszont annak ellenére hogy évezredeken is átívelő távolságra van a kút mélye, bizony így is hatással van ránk. Akár foglalkozunk vele, akár nem. Volt már ismeretem e tárgykörben, de gondoltam hogy a kiváló mesélő megérkeztével, érdemes bepillantanom az ő szemüvegén keresztül is a zsidó-keresztény kultúra mélyére. Belepillantani a kútba, és megismerni hogyan, miképp látja ő, az irodalmi Nobel-díjas szerző.
 
Az ad még a témának egy különlegességet, hogy a szerző magán és családi élete sem volt egy egyszerű történet. Nehéz viszonyok, tragédiák, sebek, fájdalmak. És ennek ellenére mégis egy ilyen remekművet alkotott Jákob családjáról. A nehézségek ellenére, vagy talán pont azért, azok hatására? Nem tudom.
 
A Kedvenc
 
Néhány évente elgondolkodom azon, hogy ha valaki akkor megkérdezné melyik a kedvenc könyvem, melyik az amelyik a legjobban lenyűgözött, amelyik a legjobban megérint és bámulatba ejt, akkor mit mondanék.
 
És rájöttem hogy mindig van ilyen, de ez általában 5-10 évente megváltozik. Kb. ilyen időszakonként felbukkan egy-egy újabb mű, amely helyet foglal nálam a csúcson. Van olyan is, hogy korábbi kedvencet újraolvasok 2-3 év múlva, és rájövök hogy valóban jó, de már nem nyűgöz le annyira, mint egykor.
 
Az elmúlt hónapok élménye számomra ez az új helycsere. Most abszolút a legfelső polcra került nálam a József és testvérei című remekmű. Nem tudom hány évig lesz ez a csúcs a számomra, de hogy szerintem jó ideig, az biztos. Csodálatos könyv egy csodálatos témáról. Ajánlom minden olvasó figyelmébe!
 
Nem egy könnyű olvasmány, lassan halad vele az ember, de ez egyáltalán nem baj, sőt! Az irodalom mestermunkáját nem habzsolva és sürgetve, hanem kifinomultsággal, türelemmel és odafigyeléssel érdemes olvasni. El kell csendesedni hogy meghallja az ember a kútnak mélységes mély hangját.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. november 1., péntek

A kút

Továbbra is türelmesen 
 
és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet, a gazdaság, és a remeteség területén, most pedig egy szimbolikus dolognál fogok kicsit elidőzni.
 
Ji-king
 
Olvashattál már korábban itt a kolostoros blogban az ősi kínai könyvről, a Ji-kingről, vagy más néven, a Változások Könyvéről. Ezekben a bejegyzésekben volt szó róla:
 
- 21 lecke a 21. századra >>>
- Vezérlőcsillag >>>
- Ábrahám >>>
 
Most ismét előveszem, hiszen a 48. jel neve: A kút. És ez pont kapcsolódik Jákob családjához. Az elvonulás témájánál is szó volt a kútról, és érdemes ezt a szimbolikus helyszínt jobban megvizsgálni. Nézzük mit mond a Ji-king!
 
48. jel: A kút
 
Ennek a jelnek az értelme a nép táplálása. Ötödik vonalának üzenete a herceg maga, aki a népet táplálja. Egyfajta jellemfejlődést mutat be és ábrázol ez a jel. Messzire nyúló hatása van a kútnak, annak ellenére, hogy maga egy helyben áll. Áldást juttat még a távol lakóknak is. A háttérben meghúzódó szerény, de erőteljes és messzire ható adakozásról és bölcsességről szól ez a jel.
 
No, hát mi is írhatná le tökéletesebben Jákob fiának, Józsefnek az egyiptomi munkásságát? A bibliai történet is, és az egész monumentális irodalmi mű is erről szól, hogyan alakul Jákob családjának élete, hogyan és mi módon kerül József Egyiptomba, és mi is történik ott. És ennek a történetnek egyik szimbolikus helyszíne egy kút.
 
A Ji-king azt is mondja még, hogy a kút szimbolizálja a növényvilágot, mert olyan, mintha egy fa szívná a föld mélyéről a tápláló vizet, majd növényként terebélyesedve szolgálja az életet és az embert.
 
Azt is megemlíti még ennél a 48. jelnél hogy, az ókori Kínában a dinasztiák változásakor többször cserélődött az ország fővárosa. Az építkezési stílus is jelentős változásokon ment át, ehhez képest azonban a kutak szinte alig változtak. Ezáltal a kút, az emberiség legkezdetlegesebb életszükségletein alapuló társadalmi szerveződésnek a képe. Változnak a nemzedékek, a dinasztiák, a politika, és sok minden egyéb, azonban az emberi élet maga, és annak alapfeltételei nem.
 
A Ji-king felhívja még a figyelmet arra is, ahhoz hogy az állami és társadalmi szerveződés jó legyen, ahhoz le kell hajolni az élet alapjáig. A jel beszél még a kúthoz való viszonyokról is. A kihasználatlanságról, a nemtörődömségről, a víz tisztaságáról és annak felügyeletéről, és hasonlókról.
 
Úgy látom tehát, szimbolikus dolgok tehát ezek. Szimbólumai azoknak az erőknek és helyzeteknek, amelyek bennünk rejlenek. Az, hogy mit rejt a kút mélysége, milyen a viszonyunk a kúthoz, és mit vagyunk képesek a felszínre hozni belőle. És akkor hadd említsem meg itt szó szerint azt, ami a jelnek a legfelső vonalához tartozó magyarázat:
 
"A kút mindenkinek elérhető. Semmilyen tiltás sem akadályozza azokat, akik meríteni akarnak belőle. Bármennyien jöjjenek is, megtalálják, amire szükségük van; a kútra ugyanis lehet számítani. Nem apad el, mert saját forrása van, s ezért az egész országnak nagy üdvöt jelent. Ugyanígy van ez a nagy emberrel, aki szintén a belső javak kimeríthetetlen gazdagságával rendelkezik. Minél többet merítenek belőle az emberek, annál gazdagabbá válik."
 
József
 
Olyan érzésem van a monumentális irodalmi mű olvasása kapcsán, mintha a szerző tollát kézen fogva vezetné a Ji-king, és közösen írták volna a művet. Említettem már korábban milyen széles körű filozófiai, vallásos, irodalmi, történelmi, művészeti és pszichológia témák mélységes mély összekapcsolódása ez a mű. És ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a Ji-king is. Mintha József életének és személyiségének az üzenete, maga a kút jelképe és szimbóluma lenne.
 
Mivel sokkal több közünk van ezekhez a mitologikus történetekhez, mint ahogy az az első pillantásra tűnik, ezért József személyisége is jobban bennünk él, mint azt hinnénk. Ábrahám, Izsák, Jákob, és József történetei sokkal közelebbiek, mint gondolnánk. És igen, bennünk is ott van egy kút.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 24., csütörtök

Marie-Louise von Franz és a háza

KÉP: C.G. Jung tanítványa és a munkatársa,  
Marie-Louise von Franz háza Bollingenben.
Nagyításhoz klikk a képre!

 
Továbbra is türelmesen 
 
és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet és a gazdaság területén, most pedig a remeteség témája körül fogok elidőzni kicsit, Marie-Luise különös háza kapcsán.
 
Szó volt már itt a blogban a remeteségről Monet kapcsán, de másoknál is, és most kicsit visszatérnék a témához ismét, mert kapcsolódik a könyvhöz.
 
 
 
Marie-Louise von Franz
 
C.G. Jung közvetlen tanítványa és munkatársa volt hosszú-hosszú évekig. Több könyvet is írt, tanított, páciensekkel foglalkozott, kutatott, publikált, és nem mellesleg, Ő is megértette a remeteség erejét.
 
Azt, amikor az ember az elvonultságban kikristályosítja és kiérleli a dolgokat. A megértését mélyebbre viszi, olyan tudás és összefüggések birtokába kerül, amit az elvonultság nélkül nehéz lenne megszerezni és felismerni. Ez a fajta remeteség és kikristályosítás, ez történhet akár a saját személyiségünk mélyebb rétegeinek megismerésével kapcsolatban is, de akár egyéb alkotói folyamatok kapcsán is, legyen az festészet vagy írás, vagy bármi.
 
Nagyításhoz klikk a képre!
 
 
A Misztikus Bollingen
 
Jung apó bollingeni remete házához hasonlóan Marie-Luise is megépítette ott az övét, amely az év több hónapjában is az elvonulásra szolgált. Teljes alkotói csönd a domboldalban, az erdő szélén. Telefon nem volt, és egyszerű spártai körülmények szolgálták azt, hogy kellő önismeretet és inspirációt szerezzen a munkájához.
 
KÉP: Spártai körülmények és az egyszerűség segítették Marie-Louiset abban, hogy önmagára és a munkájára koncentrálhasson.
 
 
Míg Jung apó háza Bollingenben lent volt a tóparton, addig Marie-Louise a falu másik végén, fent a domboldalban épített egy kisebbet, de hasonlót.
 
Sajnálom hogy most nyáron, amikor a zürichi és a küsnachti felfedezőutamon jártam, kihagytam, Marie-Louise házát Bollingenben, de akkor még nem ismertem az Ő történetét és munkásságát. Van egy olyan sejtésem, hogy pótolni fogom én még ezt a látogatást.
 
Marie-Louise több interjúban is mesélt erről a házról, a történetéről, és a hozzá fűződő viszonyáról. Arról hogy mi módon és hogyan töltötte ott az időt. Volt olyan hogy hetekig nem is találkozott senkivel. Teljes remeteségben élt. Mesélte hogy mennyire kreatív időszakot töltött ott az év több hónapjában is.
 
 
 
A kérdés
 
Felmerülhet a kérdés az emberben, vajon normális dolog-e, hogy így elvonul valaki és egyedül tölti az idejét. Kérdés lehet az is, hogy ez vajon csupán egy modern hóbort, menekülés, vagy több annál, és hogy van-e ennek valami mélyebb üzenete és szerepe.
 
Én belül, mélyen magamban azt érzem, hogy ez több modern hóbortnál, és ennek a remeteségnek bizony fontos feladata, küldetése és szerepe van. Akár egy ember életében, akár a kollektivitást tekintve is, hiszen sok ilyen "elvonuló" remete aztán olyan tudással tér vissza az emberek közé, legyen az akár tudományos, akár művészi, akár spirituális vagy vallási terület, ami aztán hozzátesz az emberiség tudatosságához.
 
A barlang
 
Jung apó az archetípusokról szóló könyvében sok-sok oldalt szentel az átváltozás és átalakulás témájának, és annak egy részében említi ennek a fajta elvonulásnak, az emberiségben felbukkanó korai megjelenését és mitológiáját.
 
A keleti világ szent könyveiből idéz, újjászületési-misztériumról értekezik, vagy a navahó indiánok szertartásait is felhozza példának arra, hogyan jelenik meg az elvonulás, azaz, a barlang effektus a fejlődés érdekében. Azt írja Jung apó: "A barlang az újjászületés helye, az a titkos mélyedés, amelybe bezárják az embert, hogy inkubálódjon és újjászülessen."
 
Egyéb ősi legendáriumokat is említ, amelyekben több száz éveket aludtak a barlangokban a "hétalvók". Alvás közben pedig istenivé váltak, és az örök élet birtokába jutottak. Nyilván ezek mitologikus történetek, de mégiscsak megjelenítenek egyfajta szimbolikát. A fejlődés és az átalakulás szimbólumát és lehetőségét. Azt, hogy a Tudat visszatalál önmaga mélyére, önmaga "barlangjába", és ott felfedezheti az isteni szférákat. Jung apó azt írja erről: "Ennek óriási hatása lehet a személyiség pozitív vagy negatív irányba való megváltozására."
 
A modern barlang
 
Mivel a fent példázatok mitologikus és szimbólumszerű dolgok, ezért a lényegüket tekintve fontosak és figyelemreméltóak, viszont a megjelenésük a mindennapjainkban talán kevésbé "túlzóak".
 
Egy ilyen kis "barlang állapotba" nyilván el lehet vonulni egy-egy nyugalmas esti órára a lakás egy csöndesebb zugába, hogy az ember önmagával legyen, meditáljon, relaxáljon, tanuljon és fejlődjön. Vagy ki lehet nevezni egy napot a héten, amikor a "barlangi újjászületésemmel" vagyok elfoglalva. Esetleg nagyobb időt és teret is lehet adni ennek az elvonultságnak, ahogyan tette azt pl. Jung apó, és Marie-Luise, vagy esetleg más remeték is.
 
Vissza Jákobékhoz!
 
Miért is hoztam elő most ezt, a remeteség és a barlang témáját? Mert bizony ez is megjelenik a Jákob családjáról szóló monumentális irodalmi műben. Nem véletlen, hiszen az egész műben lehet érezni a jungi inspirációt. Tudható is hogy az író bizony szorosan követte Jung munkásságát, és nemcsak azért mert kortársak voltak, hanem mert mélyen érdekelte a pszichológia. Nézzük akkor tehát a történetet!
 
Jákob fia, József kétszer is "barlangba" kerül. Bár, nem önként megy oda, hanem a körülmények kényszerítik erre. De talán ezeket a körülményeket tudatalatt mégis csak Ő generálta önmaga számára. Vagy a Sors, vagy Isten maga.
 
Mi történt?
 
Az történt hogy az irodalmi műben a fiatal Józsefet a testvérei összeverték és megkötözték, majd egy kiszáradt kútba dobták és otthagyták. Azaz, egy mély és sötét "barlangba" vetették, hogy magatehetetlenül szenvedjen ott addig, amíg ki nem leheli a lelkét. Ott a halál torkában testileg és lelkileg is meggyötörve, Jákob fia elmélkedhetett és meditálhatott önmagáról, a világról, életről-halálról, sok mindenről. Egyfajta újjászületési-misztériumot élt át.
 
Talán nem lövök le nagy poént ha elmondom hogy, József bizony kikerül a barlangból, a halál torkából, a mély és sötét kútból, és új élete lesz. Hosszú évekkel később azonban ismét egy sötét és mély barlangba veti az élet, ugyanis börtönbe kerül. Nem folytatom most itt a történetet, mert lesz még szó róla úgyis itt a blogban, hiszen lassan-lassan, de azért csak a végére érek ennek a monumentális (és eddig általam direkt titkolt) irodalmi műnek. Amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, az maga a barlang és a remeteség.
 
A remete munkássága
 
Az elvonultságban és a remeteségben bizony olyan mély Tudati, Tudományos, Művészi vagy Spirituális fejlődésre van meg a lehetőség, aminek jelentőségét talán nehezen is ismeri fel az ember. 
 
Vannak akik úri hóbortot, különcködést, vagy menekülést látnak ebben. Vagy ha önkéntelenül következik be, kényszerből, akkor pedig tragédiát láthatnak benne sokan, pedig ezek csupán felületes ítélkezések, hiszen a mélyben óriási lehetőségeket tartogat a helyzet. A tudat és a fény előretörését. Ezen dolgoznak hát a remeték. Hagyjuk őket békében. Csodáljuk őket, tanuljunk tőlük, hallgassuk meg mondanivalójukat és gondolkodjunk el rajtuk. Talán előnyünkre válik.
 
A Láng
 
Mikor Marie-Luise von Franz 1998-ban maga mögött hagyta földi valóját, a New York Times így emlékezett meg róla:
 
C.G. Jung legkiválóbb és a legihletettebb tanítványa, aki a legtöbbet tette azért hogy életben tartsa és tovább vigye a Jung által keltett lángot és fényt.
 
Azt én teszem hozzá halkan: hogy mindehhez szükség volt a remeteségre, és az erdőszélén arra kis házra.
 
KÉP: A Google Maps 2019-es fotója
Marie-Louise házáról.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 17., csütörtök

Ábrahámtól a gázgyári földekig. Graphisoft Parktól Jákóbig.

KÉP: A Kolostor Őre a Graphisoft Parkban.
2019. ősz. Nagyításhoz klikk a képre!

 
Továbbra is türelmesen és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet területén, most pedig a kapcsolódó gazdasági témákon fogok.
 
Aztán előbb-utóbb, ígérem hogy tényleg be fogom mutatni az eddig titkolt könyvet is, de egyelőre még nem jutottam a végére, miközben folyamatosan leágazásokat teszek különböző területekre. Jöjjön tehát a gazdasági vetülete a témának.
 
Közel 10 éve már annak
 
hogy a budapesti Graphisoft Parkban (kép fent) egy kisebb tulajdonrésszel rendelkezem, így aztán időként megfordulok ott. Találkozók, közgyűlések, szemlélődések, inspirációk, vagy csak simán egy séta, kávé, süti céljából keresem fel a helyet. Így volt ez most pár hete is. Megtekintettem néhány új épületet és fejlesztést, majd a szép napos időben egy sütemény és kávé mellett, elgondolkodtam ott a parkban az elmúlt hetek kolostoros témáján: Jákob családján.
 
Ültem a kellemes őszi délutánon a kávézó teraszán, és kortyolgatás közben üzleti időutazásra indult a fantáziám, átsuhanva a Graphisoft Park jelene és múltja felett, elrepülve egészen Jákob családjáig, a bibliai törzsek világáig. Ebből a délutáni elmélkedésből hoztam most el ide egy kis esszenciát:
 
Ábrahámtól a gázgyári földekig
 
Jákob családja és a törzsek témáját kerülgettem már az irodalom, a vallás, a művészet, és a pszichológia felől is, azonban jöjjön most a gazdasági oldala. Még ha nagy talmudi magyarázatokat nem is hozok ide, pusztán az ótestamentumi, bibliai örökségnél maradva, abból is tanulságos kép rajzolódik majd ki. Ezeket fogom itt megvizsgálni, aztán átrepülve néhány ezer évet az archaikus időkből a jelenig, egészen az óbudai gázgyári területekig, megnézek majd néhány párhuzamot és tanulságot.
 
Ábrahám
 
Ahogy a bibliai szövegekből kiolvasható, a népek sokaságának atyja, Ábrahám, egy vagyonos ember volt. Természetesen nem volt mindig az, át kellett mennie éhségen is, vándorlásokon is, nehézségeken, és különböző földeken telepedett le, de aztán végül mégiscsak úgy adódott hogy vagyonos ember vált belőle: "Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal." Mózes I. 13.
 
A bibliai szövegekben megjelenik hogy Ábrahámnak "barompásztorai" is voltak, azaz, egyre terebélyesedő vagyona, és az ezzel járó felelőssége. Olyannak tűnik, mintha egy mezőgazdasági vállalkozást vezetne. Bár, akkoriban és ott, talán sokkal másabb gazdálkodás nem is igen volt. Nyilván ebbe a mezőgazdaságba beletartozott némi kereskedés is, azokkal az eszközökkel ami a háztartáshoz, a földműveléshez és az állattartáshoz kellett. És ennek a gazdasági közösségnek volt a legfőbb ügyintézője: Eliézer.
 
Hogy Ábrahám mekkora méretű gazdaságot vezethetett, talán jól mutatja ez a bibliai idézet: "A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig." Mózes I.14.
 
Tehát pillanatok alatt összeszedett a saját "cégéből", a törzséből 318 tapasztalt fiatalembert, akit fel is fegyverzett. Azt hiszem tényleg kijelenthető hogy, ha erre képes volt, akkor valóban módos gazda, vagyonos ember lehetett.
 
Sokan úgy képzelik el az Isteni Kiválasztottsággal rendelkező személyeket, tartozzanak azok bármilyen valláshoz vagy spirituális irányzathoz, hogy szegény koldusok, aszkéták, világtól elvonult barlangi remeték. Igen, vannak ilyenek is, de vannak olyanok is akik vagyonnal, hatalommal, befolyással, és a hozzájuk tartozó nagy felelősséggel is rendelkeznek. Ábrahám ilyen volt.
 
Izsák
 
Folytatva és átélve a családi örökséget, Ábrahám fiát, Izsákot is utolérik nehéz gazdasági körülmények, talán ma úgy mondanánk hogy recessziós évek köszöntöttek be, és éhség támadt az országban.
 
Aztán fordultak a körülmények, és a bibliai leírások alapján úgy tűnik Ő is vagyonos emberré vált:  "És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok." Mózes I. 26.
 
Olvashatjuk aztán a későbbiekben hogy Izsáknak is szolgái, pásztorai (alkalmazottai) vannak. Kutakat ásnak, állatot tartanak, gazdálkodnak, szóval Ő is egy komoly "céget" vezet.
 
Jákob
 
Izsák fiának, Jákobnak is kijut a családi sorsvonalból. Ő is átél vándorlást, kalandot, nélkülözést, sok mindent. Nincstelenként kerül Háránba, szolgálónak áll, de rátermettsége és az Isteni Gondviselés a hosszú évek folyamán komolyabb vagyonhoz juttatja.
 
Ábrahám és Izsák, úgymond, "saját céget" vezettek, ellenben Jákob, "alkalmazottnak" áll be egy rokonhoz, ahol végül is Ő virágoztatja fel az ottani gazdaságot. Mondhatjuk Ő futtatja fel a céget. Aztán a "felmondásnál" szóba is kerül ez, és a "főnöke" is elismeri, de Jákob a nyomaték kedvéért azért csak megjegyzi: "mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán." Mózes I. 30.
 
Aztán kisebb-nagyobb félreértések és konfliktusok árán, de otthagyja a "céget", ám "végkielégítése" jelentősnek mondható, így aztán az Ő élete is úgy alakul hogy vagyonos ember lett: "És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara." Mózes I. 30.
 
Jákob gazdasági méreteit talán az is jól mutatja hogy, amikor visszatér, és testvérével békülni szeretne, akkor több száz kecskét és több száz juhot, számos tevét, tehenet, tulkot és szamarat kíván ajándékozni a testvérének. Egy ilyen állatállomány ma is komoly vagyont jelent, hát még akkoriban, amikor sokkal fontosabb szerepet töltöttek be ezek a "jószágok" a gazdaságban, mint most.
 
Az "Örökölt sors" aztán folytatódik Jákob fiánál, Józsefnél is.
 
József
 
Őseihez hasonlóan József is nélkülözéssel és nehézségekkel találkozik élete egy pontján. Testvérviszály kapcsán messzire kerül a családjától, gazdasági jólét és "uralkodás" helyett szegénység és szolgaság vár rá Egyiptomban.
 
Isteni Kiválasztottsága, a tehetsége és a rátermettsége kapcsán mégiscsak kitör ebből a nehéz helyzetből, és egészen Egyiptom közigazgatási csúcsáig emelkedik fel. A Fáraónak nyújt tanácsokat, a gazdasági szempontból közeledő hét bő, és hét szűk esztendő kapcsán.
 
A Fáraót annyira megérinti József rátermettsége a témát illetően, hogy felismeri azt, nincs hozzá fogható gazdasági szakember az udvarában, így aztán egy jelentős pozícióra kéri fel: "nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába. És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén." Mózes I. 41.
 
Így aztán József jelentős gazdasági hatalmat és irányítói pozíciót kap a kezébe. Felnőve a feladathoz, jól is végzi a dolgát. Egyiptom gazdaságát sikerül kiválóan kormányoznia. Annyira hogy: "És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön." Mózes I. könyve 41.
 
József kimondva és kimondatlanul is, az ország és a térség legjelentősebb emberévé válik: "József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének." Mózes I. 42.
 
Vissza Óbudára
 
Ücsörgök tehát a kellemes őszi napsütésben a Graphisoft Park egyik kávézójának teraszán a hatalmas platánfák alatt, és Jákob családján elmélkedem, miközben kortyolgatok egy csésze feketét. Elképzelem ezeket a törzseket és az "üzleteiket". Milyenek lennének, ha ma élnének?
 
Mivel foglalkozna ma Ábrahám? Milyen céget futtatna fel Jákob? Start-up cégekkel foglalkoznának vajon? Smart City-t építenének, vagy repteret? Esetleg ingatlanfejlesztéssel foglalkoznának, vagy magánoktatás? Hmm.. ki tudja. Csak ülök, elmélkedem, és eszembe jut még a föld is.
 
Mennyi-mennyi gazdasági tevékenységet végigkísér egy földterület. Pl. ahol Ábrahám törzse az állatait legeltette, ahol József gabonái teremtek, ahol Izsák sátrai és kútjai álltak, aztán eszembe jut az a földterület is, ahol éppen ülök. Az egykor volt, Óbudai Gázgyár területe.
 
A gázgyár építése, 1912.
Nagyításhoz klikk a képre!
 
 
Az 1900-as évek elején épült, hogy kiszolgálja Budapest egyre nagyobb gázigényét. De a területnek jóval korábbi múltja van. Különböző korok, családok és törzsek vették birtokba. Úgy, ahogy Ábrahámék is keresték a földjeiket, a helyüket. Már a réz és bronzkorból is van innen, a tágabb környezetből lelet. Aztán a rómaiak is birtokba vették ezt a környéket. Találtak a régészek római téglaégető és fazekas műhelyeket is. Találtak még kutakat, hordókat, szóval volt ipar, kereskedés, mai szóval: pörgött a business.
 
Óbuda gázgyár 1914-1917 körül
Nagyításhoz klikk a képre!
 
 
Homokosdűlő nevű nagy üres rész volt aztán ez a terület Óbudán, amit kinézett a gyár számára a város. 1910-ben megindult az építkezés, és aztán szépen lassan betelepült a környék. Úgy is mondhatnám, hogy megjelentek a modern törzsek itt. Elindult a termelés, a gyártás, odaköltöztek a családok, és a pusztaság közepén egy termelő, dolgozó közösség jött létre. Tényleg mintha elfoglalta volna egy korabeli törzs, ahogy Ábraháméknál lehetett olvasni a vándorlásokat és a letelepedéseket.
 
1984-ig üzemelt a gázgyár, közben aztán szépen lassan leállt. A törzs elvonult, és lassan de kitartóan az enyészeté lett a terület. Élet az ember után. Rozsdaövezet, pusztaság. Hosszú, kihalt, csöndes évek jöttek a környéken, a törzs levonult, és a föld, a pusztaság csak várt... aztán megérkezett végre a 21. század korszelleme.
 
KÉP: Bét
Kocsány János és Bojár Gábor.
A Graphisoft Park alapítói és vezetői.
Nagyításhoz klikk a képre!

 
Budapesti Szilícium-Völgy
 
1996-tól kezdte meg az építkezést a kihalt pusztaságban, az egykori gázgyár helyén, a rozsdaövezetben, a Graphisoft szoftver cég. Egy fantasztikus, inspiratív, termelő és tudásközpontot hozott létre az amerikai szilícium-völgy mintájára. Egy új törzs vette birtokba a területet. Ma már kb. 3-4 ezer ember van újra jelen, napi szinten itt a Parkban.
 
Ahogy Ábrahámék családjában többször előfordult az, hogy vezetőként léptek fel és irányt mutattak másoknak is, akár vallási, gazdasági, vagy az élet egyéb más dolgaiban, így ezáltal gyarapodtak, mert emberek csatlakoztak hozzájuk, így, itt is valami hasonlót látok. A 21. századnak a korszelleme tapasztalható itt a Graphisoft Parkban. A törzs mindennap végzi a dolgát. Érdemes rájuk odafigyelni, és érdemes őket követni. Ha tehetem, én is ezt teszem. Akár egy jó könyv, és egy kávé mellett.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. október 10., csütörtök

Jákob és a két William

William Blake és William Dyce


Két festő. Két kép.
 
Továbbra is türelmesen és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.
 
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, a "népek sokaságának atyjánál", Ábrahámnál, majd családi pszichológiai sorsvonalaknál, most pedig a festészet mellett állnék meg néhány gondolat erejéig.
 
A fenti képen két úr, William Blake (angol) és William Dyce (skót) festők láthatóak. Ők nagyjából egy korban éltek, és mindkettejük festészetében megjelentek vallási motívumok. Köztük van olyan kép is, amelyik kapcsolódik Jákob családjához, ezekből hoztam most ide egyet-egyet.
 
 
 KÉP: William Blake - Jákob lajtorjája
(Nagyításhoz klikk a képre!)

 
Bibliai vonal
 
Jákob életének fiatal szakaszában, egy különös időszak után hosszú útra megy. Kétségekkel tele indul, maga mögött hagyva a családját. Utazása során egyik este "Isteni" álma lesz. Egy égig érő lajtorját lát, amin angyalok haladnak föl, s le. Az ótestamentumi fordítással kapcsolatban különböző vélemények vannak a feljáró, a lajtorja, lépcső, vagy létra szavak verziói közt.
 
Álmában Isten megerősíti abban hogy vele van, és vele is lesz. Ezt az álmot örökítette meg William Blake a fenti festményen.
 
Művészi vonal
 
Nem tudok nagy szakértői kommentárt fűzni a képhez, csak amolyan amatőr meglátást. Első körben azt emelném ki, hogy nagyszerű maga a téma választás. Az égbe vezető lajtorja, ami által kapcsolódunk az isteni dimenzióhoz. Jákob álma egyébként sok más festőt is arra inspirált, hogy vászonra vigye a jelenetet.
 
A festmény részletei is lenyűgözőek. A föl és le haladó angyali lények körvonalainak és mozgásának a kecsessége, könnyedsége és méltósága ad egyfajta emelkedett áramlást, olyat, ami hívogatja a szemlélőt.
 
Hívogató a kép, hogy mi is emelkedjünk a fény felé. A spirális lépcsővonulat ad egyfajta spirituális megközelítést is, az Isteni szférák felé törekvésnek. A társaság az úton pedig egyfajta kollektív élményt. Szinte érezni a képen az alakok mozgását, egyfajta lágyan suhanó energiát, és föntről, a fényből áramló, ellenállhatatlanul hívogató sugalmazást. Talán még hallani egy kis hárfazenét, és érezni lehet valami angyali vidámságot és kedvességet is. Lent pedig az alvó lény mozdulatlanságát látni, ahogy a testi, földi valója pihen, miközben a szellem útra indul felfelé, egyre magasabbra, a legmagasabb szférák felé.
 
Pszichológiai vonal
 
Az álom értelmezése, a pszichológiai vonal is érdekességeket rejt. C.G. Jung többször is említi könyveiben az álmok értelmezését és annak fontosságát. Sokszor, egyfajta balanszírozó, kiegyenlítő hatásúak az álmok, kompenzatórikus jellegűk van. Itt ebben a bibliai epizódban, az előzmények ismeretében sejthető Jákob zaklatottsága és kétségei, szóval olyan gyötrődő lelki állapot, aminek kiegyensúlyozásához a Tudattalan egy megnyugtató és megerősítő álmot szállít.
 
Ráadásul az Örökölt sors témája is megjelenik az álomban, mert az őseinek, az Ábrahámnak Istennel kötött szövetségéről is szól az álom megnyugtató üzenete. Szóval a családi sorsvonal is folytatódik, megerősítésként jelenik meg az álomban. És lehetne ezt még tovább fejtegetni, akár az egyéni, akár a kollektív szintjét az álomnak, de talán most így, figyelemfelkeltő érdekességként ennyi is elég. Kanyarodjunk rá a másik festményre!
 
 
 KÉP: William Dyce - A damaszkuszi Eliézer
(Nagyításhoz klikk a képre!)

 
Bibliai vonal
 
Eliézer Ábrahám szolgálója (munkatársa, alkalmazottja) volt. De talán még ennél is több. Amolyan tanácsadó féle is lehetett. Legalábbis feltételezhetjük hogy nem egy egyszerű alkalmazottról van szó, hanem egy nagyobb tudású, bölcs tanácsadóról Ábrahám mellett. Ez abból is következik hogy, egyfajta, tapasztalt és rangidős vezető lehetett a többi szolgáló (munkatárs) között, ráadásul egy igen kényes és kiemelkedő feladatot is rábízott Ábrahám.
 
Izsák számára kellett feleséget találnia. Mi ez, ha nem az egyik legkényesebb, és leginkább bölcsességet kívánó feladatok egyike? Ráadásul ez már szinte diplomáciai, nagyköveti feladat. És Eliézer kiválóan teljesítette a küldetést. Nagyjából ez a történet lényege. A személyének mélyebb pszichológia üzenetére lentebb majd bővebben is kitérek.
 
Művészi vonal
 
A ruha gyűrődéseinek megfestése az ecset mesteri vezetését mutatja William Dyce részéről. Aztán figyeljük csak meg az arcot és a tekintetet! Vajon mire gondol az öreg Eliézer ott a pusztában? Vajon mi járhat a fejében? És a gondolatai mellett vajon milyen érzelmek járhatják át az öreg bölcset?
 
Leonardo festményei kapcsán tanultam meg, hogy figyeljem meg nagyon alaposan a megfestett személy arcát és tekintetét. Szóval, mit üzenhet Eliézer tekintete? Azt hiszem nem könnyű a kérdés, mert Mr. Dyce mesterien festette meg a képet, így aztán sok mindent beleláthatunk. És talán ezeknél a pillanatoknál érkezhet el oda egy festmény szemlélője, amikor már nem is a műről szól az üzenet, hanem magáról a nézőről. Mert Eliézer tekintete úgy van megfestve, hogy abba több mindent is beleláthatunk. Na de mégis mit? Talán pont azt, ami bennünk van.
 
Pszichológiai vonal
 
Jung apó nagyon sokat foglalkozott a könyveiben az Ősi Mintázatok, az Archetípusok megjelenésével. Az Ótestamentum meg aztán különösen alkalmas ezek vizsgálatára. Jákob családjának több generáción áthúzódó története ebből a szempontból is figyelemreméltó.
 
Ábrahám az ŐsAtya, és egyfajta ŐsMester archetípusát hordozza magában. A család, a dinasztia, vallás, és a nemzetségalapító ősatya története a maga küzdelmeivel, eléggé szimbólumszerű. És ennek részese a maga szerény módján Eliézer is. Aki pedig, mintha az emberiség első tanácsadója, coach-a, ügyvezetője és diplomatája lenne egy személyben. Az ŐsAtya bizalmas és közvetlen munkatársa. Akik kedvelik az olasz témájú filmeket, azoknak eszükbe juthat egy szó: consigliere. (csak itt nem a sötét oldalon)
 
Eliézer szerepét ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor tényleg olyannak tűnik, mint egy szürke eminenciás. A háttérben tevékenykedik, kerülve a rivaldafényt, de a kellő tudás birtokában, határozottan és bölcsen. Ennek a bölcsességnek a csúcspontját egy egyszerű, de szintén szimbólumszerű jelenetben mutatja a Biblia. Ott, ahol kiválasztja Eliézer, Ábrahám fia, Izsák számára a feleséget. Ráadásul a kiválasztás, az Istenhez forduló, alázatos útmutatás kéréssel indul, és a víz alapelem is megjelenik a történetben. A víznek itt, akár mint pszichológiai, akár mint spirituális szerepe is szimbólumszerű. Nyilván, ahogy az egész történet is.
 
Arról pedig már nem is beszélve, hogy Eliézer úgy hajtja végre Ábrahám parancsát, hogy eredetileg ő lett volna Izsák helyett az ŐsAtya örököse. Isten útjai máshogy alakították a helyzeteket, de ez nem tette Eliézert kicsinyessé. Tudása és bölcsessége legjavát nyújtotta továbbra is Ábrahám számára.
 
Hogy mennyire így van, jól mutatja az, hogy Jákob családja történetének irodalmi feldolgozásában az író, nyilván élve a szabadabb irodalmi eszközökkel, Eliézer szerepét kihangsúlyozandó több generációba is beleszőtte a bölcs segítő és tanítói karakterét, így aztán újabb és újabb generációk élhettek a saját koruk Eliézer-i útmutatásával. Ezért a műben Jákobot is segíti egy eszes Eliézer, akitől aztán József is sokat tanul majd.
 
Ahogy az író a monumentális művében említi: "Büszke tanítás volt ez. József nagyvonalúan szórakozott. Hiszen mi mindent tudott még Eliézer ezenkívül! Titkokat, melyek a tanulást nagy és jóleső gyönyörűséggé tették, éppen azért, mert titkok voltak, amiket e földön csak kis számú s hallgatag főokos ismert templomokban s udvarházakban, nem pedig a nagy tömeg."
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: