2019. február 24., vasárnap

Tél



Február vége. Hamarosan búcsúzik a tél. Itt a kolostor udvarán ilyenkor a szokásos, évszaki végi visszatekintés következik. Érdemes megállni néha az életben, és újra elolvasni, áttekinteni a dolgokat. 
 
Ahogy telnek az évek, például számomra egyre több olyan könyv van, amit néhány évente újra és újra elolvasok. Van olyan amit már négyszer olvastam. Szóval nem árt néha elővenni azokat a dolgokat amiken már egyszer átmentünk, mert mondhatnak számunkra újat. 
 
Ennek jegyében jöjjön most a szokásos visszatekintés, de előtte álljon itt emlékül az a kis hangulatkép, az a kis haiku, ami az elmúlt három hónapban volt a blog fejlécében:

téli napsütés
ráfagyott árnyékom
a ló hátára

Matsuó Basho

És akkor jöjjenek azok a témák, amelyek az elmúlt három hónapban jelentek meg itt a blogon:


DECEMBER

- Tél. Hó. Forró fürdő. >>>
 
- A háború >>>
 
 
- Karácsonyi gondolatok az autópályán >>>
 
- BUÉK >>>


JANUÁR
 


- A tanya és a páva >>>




FEBRUÁR


- Örökség >>>


- - -
 
 
Korábbi évek téli, kolostoros blogbejegyzései:

2018 tele >>>
2017 tele >>>
2016 tele >>>
2015 tele >>>
2014 tele >>>
2013 tele >>>
2012 tele >>>
2011 tele >>>

2010, 2009, években még nem kerültek ilyen formában összesítésre a bejegyzések, úgyhogy az akkori, téli bejegyzéseket, simán csak a blog archívumában találod. Kellemes olvasgatást kívánok hozzájuk!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2019. február 14., csütörtök

Örökség

"Ötvenéves a kabaré
 
Kedves Közönség! Bizonyára önök is hallottak róla, hogy a magyar kabaré az idén lett ötvenéves. Hivatalosan úgy van anyakönyvezve, hogy 1907. március 2-án született. Azon a napon, amikor a Teréz körúton, egy vendéglő átalakított helyiségében megnyílt a Bonbonniére. Ott konferált először Nagy Endre!... "
 
Ezekkel az 1957-ben elhangzott szavakkal kezdődik a Szépirodalmi könyvkiadó által összegyűjtött, és 1964-ben kiadott válogatás, ami Kellér Dezső kifinomult stílusát és humorát adja át az olvasónak. Nemrég sikerült hozzájutnom egy könyvkiárusításon.
 

Kellér Dezső fenti sorai, ahogy visszaemlékezett a magyar kabaré születésére, szinte már történelem. Micsoda ötven év lehetett az ott, a 20. sz. század első felében. Ha valamire, hát humorra feltétlenül szükség volt. Ugorva aztán egy nagyot az időben, Kellér Dezső köszöntője után 61 évvel, 2018-ban Verebes István a visszaemlékezéseiben így ír a témáról:

"Némi kontinuitás, ami megszakadt
 
Komlóssal tehát a magyar kabaré történetének egy jelentős korszaka ért véget, ami kezdődött Nagy Endrével, folytatódott Békeffi Lászlóval, utánuk jött Darvas Szilárd és Kellér Dezső, és megemlítem még Róna Tibort is, aki ugyan nem konferanszié, hanem az 56 utáni revizionizmus nagyon tehetséges kabarészerzője volt. Komlós a konszolidációt követően Kádár aranykorának volt konferansziéja, én pedig a rendszer haldoklását örököltem tőle, nekem az enyészet maradt. Egyébként magamat nem utalom az imént felsoroltak közé, mert számomra ez a műfaj mindig csak biztosítékként jelentett kitérőt. Utódom a Rádiókabaréban Fábry Sanyi lett, akinek egykori vehemens rendszerkritikája mára már igencsak csámpássá vált, így aztán vele vége is lett egy százesztendős hagyományokkal bíró sorozatnak."
 
Egy évszázad
 
Minden korszaknak megvoltak a nagyjai. Bár, Verebes István Fábry Sándorral búcsúztatja a konferansziék nagy múltú hagyományát és örökségét, de talán újjászületve a műfaj a standup-ban valamelyest mégis tovább él. Ennél a pontnál jut eszembe az a megható pillanat a Fábry Showban nem is olyan rég, amikor még Bödőcs Tibor is zavarba jött picit. Fábry Sándor ugyanis gratulált a búcsúszentlászlói géniusznak, és őszintén elismerte hogy bőven túlszárnyalta őt. Nagy szavak ezek, talán egy stafétabot átadással is felérnek. Így aztán Tibike viszi tovább a hagyományt, a 21. századra hangszerelve.
 
Most 
 
azonban kanyarodjunk vissza egy letűnt korszakhoz. Jöjjön Kellér Dezső finom stílusa, eleganciája és humora. Álljon itt emlékül a magyar kabaré egy kiemelkedő öröksége, a korszak nagy konferansziéja:
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2019. február 2., szombat

21 lecke a 21. századra

Mr. Harari harmadik könyve az előzőekhez hasonlóan szintén lenyűgöző, elgondolkodtató és továbbadandó. Vinni kell a hírét, még addig, amíg nem késő! Hiszen ahogy átléptük az évszázad és az évezred küszöbét, olyan sebességbe kapcsolt az emberiség, és olyan közel kerültünk egymáshoz, ami teljesen új konfliktusok, feszültségek, újabb kérdések és kihívások elé állítottak minket. Lesz bennünk elég bölcsesség megoldani a problémákat, vagy elsodornak minket?
 
A válasz nehéz, 
 
különösen annak fényében, hogy talán még magukat a problémákat sem sikerült kellőképpen azonosítanunk, rangsorolnunk és felismernünk. Már azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon a megfelelő kérdéseket tesszük-e föl magunknak, vagy sem?! Ebben segít Harari professzor könyve, hogy kilépve a megszokott gondolati sémákból, egy új nézőpontra, egy új mezőre vezesse a szemlélődő Homo Sapienst. És aztán megállva egy pillanatra, új látószögek, új kérdések, és új gondolatok születhessenek meg. Olyanok, amelyek bölcs válaszokat adhatnak korunk kőkemény kihívásaira.
 
Mit kezdjünk a 21. században a gazdasággal? A vallással? A migrációval, globalizációval, a környezetszennyezéssel, Istennel, a tudománnyal, szóval önmagunkkal az emberiséggel. Mit kezdjünk velük? Könyve nem a válaszokat akarja feltétlenül megadni, hanem a mélyreható kérdések feltevésére ösztönzi inkább az olvasót. Talán ha minél jobbak lesznek majd a kérdéseink, annál jobb válaszokat is fogunk kapni.
 
A könyve szerint három fő veszély
leselkedik az emberiségre a XXI. században
- írja a 24
 
Harari izraeli történész írásait
mindenkinek meg kéne ismernie
- mondja az azonnali
 
Távoli témákat hoz össze
a technológiai kérdésektől a politikáig,
az emberi evolúciótól a futurológiáig,
a sci-fitől a meditációig
 
 
Hararit olvasva
 
két másik terület jutott még eszembe. Az elmúlt hónapokban és években eléggé elmélyültem két nagy témában: Jung pszichoanalízisében és a Ji-king, a változások könyvében. Bár, mindkét téma az emberről és a környezetéről szól, de mégis eltérő módon. Viszont van bennük egy közös és hasonlatos jelenség, ami még szerintem Harari soraival is összecseng. Ez pedig: a megfontoltság.
 
Első pillantásra ez a fogalom hogy, megfontoltság, nagyon szimplának tűnik. Talán túl egyszerűnek. Pedig, dehogy is! Jung és a Ji-king is, még ha nem is szó szerint mondják ki és hangsúlyozzák a megfontoltság fontosságát, de az egész üzenetük ezt tükrözi. Hosszan és bőven kifejtve a megfontoltság hasznosságát hangsúlyozzák. Míg ők hosszabban, Lao-ce töményebben fogalmazza ezt meg a Tao-Te King-ben. Részletek:
 
- A bölcs sürgés nélkül működik...
- A bölcs hátrahúzódik, ezért halad...
- Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot...
- A gondos beszédű nem kelt haragot...
- Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen...
- Aki tapintattal vezet hadat, győzelmet arat...
- A jó hadvezér nem harcias, a jó harcos nem haragos...
- Nem vonulok egy hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza...
 
 
Megfontoltság
 
Ez tükröződik számomra tehát Jung mélyreható munkájából, a Ji-kingből, és a Tao-Te King-ből is. A megfontoltság óvatossága. A megfontoltság alázatossága. A megfontoltság bölcsessége és harmóniája. Nem vonulok egy hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza.
 
 
És még egy helyen találkoztam ezzel. Szun-ce, A hadviselés törvényeiben a győzelem megismerésének öt alapelve közül az elsőnek ezt tartja: "Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni, és mikor nem, az győz."
 
Ezeknek a fenti témáknak az esszenciális megjelenését valahogy úgy tudom elképzelni, mint amikor két harcos találkozik, meghajolnak, mélyen önmagukba és egymás lényébe néznek, aztán még mielőtt bármilyen mozdulat is megtörténne, az egyik kijelenti: nyertél. Meghajolnak újra, majd távoznak.
 
Talán kicsit groteszk a jelenet, semmitmondó és nehezen elképzelhető, de mégis, valamifajta esszenciális lecsapódása számomra ez a fenti bölcsességeknek. Az önismeret, az őszinteség, és a Tao útja ha a maga ütemében halad, akkor a dolgok egyértelműek. Tisztán látszik hogy kik vagyunk, és hogy mit kell tennünk. És nem csak látszik, hanem tudjuk is, és tesszük is. Pontosan azt, amit tennünk kell. Ezt a letisztultságot egy embernek még önmagában belül is is nehéz megvalósítania, hát akkor milyen nehéz ezt kollektív szintre emelni. Egy törzs, egy család, egy város, egy ország, egy kontinens, vagy egy komplett bolygó esetében.
 
Mr. Harari

sem könnyű feladatra vállalkozik, amikor a 21. század emberének kínál töprengésre 21 témát. Jól tesszük ha megállunk egy pillanatra, mélyen magunkba tekintünk, és elgondolkozunk azon, hogy mikor melyik harcba érdemes beszállnunk. Egyénileg is, és kollektíven is. A bölcs hátrahúzódik, ezért halad... 

 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: