Több, mint harminc éve már annak, hogy megérintette lelkemet a svájci Nagy Szent Bernát-Hágó szellemisége.
Az ottani kolostor, a bernáthegyi kutyák, a vándoroknak nyújtott segítség, hegytetőn a csendes, elmélyült és meditatív életforma, a menedékház ezeréves múltja, szóval összességében mindaz, amit a Nagy Szent Bernát-Hágó nyújt és amit szimbolizál. Ebből született meg a "Kolostor Őre" írói név is, aminek történetről bővebben egy videó itt lesz. A hágóról és a bernáthegyi kutyákról pedig archív képek itt.
Közel harminc évvel ezelőtti rajzom
Kapcsolódásom e témával elég mély. Nem akarok túl nagy és túl misztikus szavakat használni, de a kapcsolatom talán előző életekből fakad. Vagy ha a másik nagy svájci témával - ami szintén megragadta a szellememet és lelkemet - C.G Jung munkásságával kötöm össze, akkor úgy is fogalmazhatnám, hogy a Szent Bernát-Hágó és az ottani kolostor az valami ősi, archetípusos jelenség, és erre rezonál bennem valami hasonló. Ez a kapcsolódás sok szépet adott nekem az elmúlt évtizedekben, de sok nehézséget is. Hosszan tudnék mesélni, de most eltekintek ettől.
Rengeteg minden történt tehát ezalatt a harminc év alatt, egy
fontos dolog azonban nem. Személyesen még nem léptem e földre, szememmel
még nem tekintettem meg a hágót, a menedékházat, a hegyet, az ott álló
és irányt mutató, a hágó fölött őrködő Mentoni Szent Bernát szobrát:
KÉP: GSBernard
Látogatásom a hágóra eddig elmaradt az elmúlt három évtizedben, és úgy tűnik, hogy most sem fog megtörténni. Még várnom kell erre.
Csúcstámadás törölve. Alaptáborba vissza.
Ahogy a himalájai hegymászók is kénytelenek néha feladni a csúcstámadási kísérletüket időjárási viszontagságok, vagy egészségügyi nehézségek miatt, így a svájci utunk során én is hasonlót élek most át. Hó és lavinaveszély van fönt a hágón, a megközelítése több, mint kockázatos, ezért a hegy tetején már lezárták az utat.
Fönt a hágó 2400 méter környéki magaslat, és ott még eléggé tél van, ezért nem engedik fel az autósokat, pár kocsi parkolt is ott a lezárásnál, így aztán kb. 6 kilométerrel a kolostor és menedékház előtt befejeződött az utunk.
Mi is leparkoltuk az autót, néztük a hegyeket és tanakodtunk...
...majd pár száz méterrel gyalog azért még feljebb
mentünk, de néhány kanyar után már csak a végtelen hó, és a hegyekkel
egybefüggő csodálatos fehér felhők jelezték, hogy eddig és ne tovább.
Itt vagyok tehát a Nagy Szent Bernát-Hágó alatt és tekintetem a hegyre szegezem. Kolostori alázattal és szerénységgel kell tehát meghajolni, eddig vezetett most az égiek akarata. Ennyi.
Vissza tehát az "alaptáborba", a Genfi-tónál lévő szállodai szobánkba. Aztán szerzetesi türelemmel és bizakodással készülni a jövőre, egy újabb útra, amikor is remélhetőleg már tényleg a Nagy Szent Bernát-Hágó földjére léphetek.
A Kolostor Őre
Hans Räber: Kutyafajták enciklopédiája. 1. kötet, a bernáthegyikről szóló fejezet, részlet.
