MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Néhány rövid gondolat lepkékről, tangóról, életműről. No és a barbárokról. A napokban értem Krasznahorkai László legújabb könyvének a végére, A magyar nemzet biztonsága című műnek. Lenyűgöző kifinomultság, szolid humor, bámulatos irodalom. Az élet apró, finom dolgai szelíden megrajzolva. Távolba és mélybe mutató kérdések, apró léptek, csendes botladozás, ártatlan tűnődések és súlyos sorskérdések. Krasznahorkai László már régóta lenyűgöz, újra és újra. Különös művészeti ugrásban vettem részt az elmúlt hetekben, mert egymás után olvastam a legújabb művét, és rögtön utána a legelsőt, a negyven éve írt Sátántangót, ami szintén remekmű. Viszont nem bírtam ki összehasonlítás nélkül, vajon miképpen változott az alkotó írása a négy évtized alatt. Az életműből több könyvet is olvastam már korábban, így azokkal is össze tudtam hasonlítani, de időben ez a két szélső állomása ennek a bámulatos pályának elgondolkodtató volt. Hogy honnan és hová, hogy miképp és hogyan. Az 1985-ös Sátánt...

. "Kegyetlenség, érzelmesség, barátság" - írja a könyvről a Nádas-életmű nagy tudója, Bazsányi Sándor a Literán.   Így igaz. Kegyetlen a könyv, mégis barátian érzelmes. Kíváncsian vettem kézbe a művet, mert tudtam már néhány dolgot a benne említett személyekről: Mészöly, Polcz, Esterházy, és feltételezhetően körülöttük még pár kolléga, történelmi figura vagy családtag. Az elmúlt évtizedek könyvei, interjúi, cikkek és dokumentumfilmek, szóval a nyilvánosságból tudható elemek kapcsán ismertem már valamelyest a fenti személyek közti viszonyt, a drámákat, no és a történelmi kort. Azt is sejtettem, hogy mindezeken túl a könyv sok meglepetéssel fog még szolgálni. Nem csalódtam, így is lett. Nádas a tőle megszokott finomsággal fejtette fel a lélektani szálak szövevényét, így tárta az olvasó elé a kort, a halott barátait és önmagát. Lenyűgöző bepillantás ebbe a különböző nemű, korú, származású és vérmérsékletű ember közös évtizedeibe. Emberi nagyságok és kicsinyességek kerülnek...

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, ezért a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal követem a cég életének azt a részét is, ami a médiában megjelenik. Az alapító és nagyrészvényes Bojár Gábor a cég közgyűlésein tanulságos dolgokat szokott mondani; közvetlen és nyitottan válaszol a kérdésekre, amikkel a találkozók előtt bizony én is el szoktam rendesen halmozni, de azt is érdeklődve figyelem mindig, amit az újságírók kérdeznek tőle különböző interjúhelyzetben. Így aztán remek volt, amikor megláttam a januári Forbes magazin címlapján, kíváncsian lapoztam bele. Több téma körül forgott a Forbes, érintették a politikát, a Graphisoft üzleti parkot, az amerikai diákoknak nyújtott oktatási szolgáltatást, és egyebeket. Mindezekről szívesen beszél Bojár Gábor mindig, más interjúkban is szóba kerül. Ezeket hallva és olvasva rendszeresen felmerül bennem, hogy jót tenne Magyarországnak, és a pesti tőzsdének is, ha még több ilyen önerőből sikeres történet tudna ki...

Különös egy társaság a jungiánusok. Fáklyavívőként próbálják a tudatosság fényét ébreszteni az emberekben. Nem harsányan, hanem csendesen és megfontoltan az íróasztal mellől, a rendelőjükből, egyetemi katedráról, könyvekben, előadásokban, interjúkban, mikor hogy. A svájci pszichológus Carl Gustav Jung munkáját viszik tovább világszerte. Jung munkásságát mélyítik, értelmezik, továbbfejlesztik, és a 21. század emberének kínálják fel az önismeret, a mélyebb megértés, harmónia, boldogság, és kiteljesedés céljából. Régi kolostoros blogolvasók tudják, hogy évek óta foglalkozom a témával. Carl Gustav Jung munkássága teljesen lenyűgöz. Jártam Zürich mellett Küsnachtban a múzeummá alakított családi házban, viszont a bollingeni misztikus építménynek sajnos csak a kerítéséig jutottam. Olvasom könyveit, figyelem tanítványait. Ezen a felfedezőúton találkoztam most három remek könyvvel, ami a jungiánus pszichológusokról szól. Arról, hogy a mester halála után miként alakultak a sz...