MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Fotó: Jógameditációs Péter Lassan búcsút mondhatunk az ősznek. Eltelt három hónap, elmúlt egy évszak. Az ilyenkor szokásos kis visszaemlékezés következik most. Azaz, mi is történt itt a kolostor életében az ősz folyamán. De előtte még egy... FELHÍVÁS A kolostoros blogban továbbra is egyre több fotót szeretnék bemutatni padokról. Hátha ez a sok pad majd hozzájárul ahhoz, hogy a mai rohanó, kapkodó és sietős ideges világban, egyre többeknek legyen kedve picit leülni a rájuk. Csak ülni és semmit tenni. Csak figyelni, csak észrevenni. Merengeni, tűnődni, meditálni. Csak érzékelni önmagunkat, másokat, a környezetet és a világot. Gyönyörködni a tájban, felengedni, ellazulni. Ezért bármerre jársz is, és látsz egy padot, egy környezetet, érzel egy pillanatot ami szerinted abszolút ide illene, akkor fotózd le, küld el nekem emailben és megosztjuk másokkal is. FELTÉTEL: csupán annyi, hogy a fotón lévő padon ne üljön senki. Üres legyen, ezáltal "hívogató". Írd majd...

A születéséről, a gyerekkoráról, a családjáról, a feleség és anyaszerepről, majd a spirituális vezetőről, a Nagy Anyáról. És a házról ahol született, Chindwaraban. Ha megérintett ez a kis film és a hangulata, és szeretnéd kipróbálni a sahaja jóga meditációt, akkor szerintem kezdd itt >> * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig: A kép beküldője Mónika. Helyszín Németország, Bad Krozingen. Nagyításhoz klikk a képre! Üdv A Kolostor Őre Csak Könnyedén ************************************************************************* A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb...

A " Földig rombolt szálloda története " című blogbejegyzésben tavaly már olvashattad, hogy érettségi után, főiskola előtt, életem első komolyabb munkahelye egy budapesti szálloda volt. Ott ismertem meg Imre bácsit is, aki úgy tartozott a szálloda hétköznapjaihoz, mint egy régi kastélyhoz az  öreg bútordarab. Elválaszthatatlanul, és dacolva az idővel, mintha az örökkévalóságban léteznének együtt. Imre bácsi különleges jelenség volt. Önkéntelenül is, de mindenkiből felszínre hozta azt, ami a szíve mélyén lakozik. Hogy mitől is volt Ő olyan különleges, és hogy Belőled vajon mit váltott volna ki, azt ebből a mostani bejegyzésből megtudod! 15 év Több mint 4000 nap. Ennyi ideje már annak, hogy zöldfülűként beléptem a budapesti, Ibis Volga Szállodába, és eltöltöttem ott néhány évet londínerkedéssel. Ők azok, akik segítenek a szálloda vendégeinek a bőröndjeit hozni-vinni, vagy az autójukkal parkolni, esetleg egyéb útbaigazítást adni. A recepció környékén tesznek-vesz...

Késő őszi csöndes meditációban ültem a kolostor kertjének egyik padján. Figyeltem a levélhullást, a kellemes, de már egyre hűvösebb időjárást. A múló időt, a nyugalmat, és a táj pihentető, lágy pulzálását. Megérett a pillanat. Éreztem hogy itt az idő, amikor is engednem kell az Őrbódé hívó szavának, és csendes tűnődésemet már az esti falak közt, a kandallótűz ropogásánál kell folytatnom. Felállva a padról majdnem hanyatt estem, ugyanis a lábam megbicsaklott egy földkupacban. Eddig ez nem volt ott! Mi történhetett? Félrekotorva a földkupacot vettem csak észre, hogy bizony a föld alá beásott, rejtett papírusz köteg volt ott. Ki írhatta? Mikor? És miért? És mi állhat benne? Izgatottan tettem zsebre, majd siettem az Őrbódéba hogy minél hamarabb elolvashassam az irományt. Égi üzenet ez tán? Vagy valami más? Mindjárt kiderül, gyerünk hát! Tűz ropogása mellett, és a kandalló halovány fényénél próbáltam kibetűzni, mi is lehet ez az iromány, mikor egyszer csak óriási nevetésben...

Hangzik el a fenti mondat a legendás filmsorozat, a Polip egyik epizódjában. Emlékszel még a filmre? A 80-s 90-es évek híres sorozata az olasz alvilág sötét figuráival, és Cattani felügyelő reménytelen küzdelmeivel. Volt ott bizony fegyverek ropogása, véres robbantások, politikai összefonódások, leszámolások, hatalmi játszmák, és minden ami csak belefér egy ilyen filmbe. És természetesen az elhagyhatatlan főgonosszal, Tano Cariddivel. Akinek mint tudjuk, nincsenek érzelmei. Na de létezhet egyáltalán ilyen az életben? Van ilyen ember, akinek nincsenek érzelmei? Hogyan is néz ez ki a csakrák és a spiritualitás szintjén? Ebből a blogbejegyzésből most itt kiderül. Ha megérted ezt a jelenséget, jobban meg fogod érteni az embereket, a világot, és még talán egy kicsit magadat is. Nézzük hát! Tano Cariddi valóban egy könyörtelen figura volt. Mondhatni szívtelen ember. Semmi érzelmesség, semmi gyengédség, csakis az erő és a könyörtelenség. Hideg fejjel meghozott kegyetlen döntések...