MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Pár napig nem lesz most itt új esemény a kolostorban. Elutazom egy nemzetközi sahaja jóga meditációs szemináriumra. Igen, most is Olaszországba, Cabellába . Utána is van még egy kis dolgom, így majd csak ősszel találkozunk itt legközelebb. No, de addig is... Érdekesen alakul az élet Tavasszal még, a kolostoros blog hetedik évéhez közeledve, egy teljes, egyéves blogírói szabadság ra akartam menni, aztán az élet közbeszólt. Gyors Ausztriába költözés történt, ami aztán végülis annyira inspirálólag hatott rám, hogy mégsem szüneteltettem a blogírást. Visszatekintés Az őszi kolostoros napokig van még egy kis idő, és ha van kedved, akkor addig tölthetjük azt egy kis visszatekintéssel is. Nézzük meg, mi is történt itt a nyáron! Az újabb feliratkozóknak érdemes lesz felfedezniük ezeket a blogbejegyzéseket, a régebbi feliratkozóknak meg érdemes lehet akár újra elmerülni bennük. Újra átolvasgatni, mert könnyen lehet hogy most már más arcukat is megmutatják Neked! Új tanulságokat, új megfontoln...

Megszokásból mondják csupán, vagy komolyan is gondolják? Itt Ausztriában a hétköznapok része, hogy az emberek így köszönnek egymásnak: Grüß Gott ! Ez olyasmit jelent, hogy Isten hozott! vagy Isten Áldjon vagy Adjon Isten! De vajon komolyan is gondolják, vagy csak megszokásból használják? Nem tudom. Találkozok valakivel, mondjuk egy buszmegállóban és rám köszön hogy, Grüß Gott! De vajon komolyan gondolja, hogy Isten hozott? Komolyan hálás azért hogy találkoztunk, és hála annak hogy Isten keresztezte az útjainkat? Egyáltalán Isten vezetett engem arra a helyre, vagy én magam magamat? Bármilyen témakörben felvetődik az Isten , hamar oda ér a téma, hogy akkor most Ő rendezi a dolgokat, vagy én magam? Az Isteni Erő irányítja a folyamatokat, vagy pedig mi emberek? Az örök kérdés. Erről már szó volt a Sors vagy Szabad Akarat című bejegyzésben, vagy az Élmények és felismerések meditációban című ebook-ban. Lehet hogy már az is a korlátozottságunk, hogy el akarjuk dönteni az eldönth...

Ausztriába költözésünk lassan már harmadik hónapjában, most hétvégén egy új albérletbe mentünk. Két öregúr fogadott. Bár a fotó nem túl jó minőségű, de talán átadja a hangulatukat. Kis kerámiadísz örökítette meg a pillanatot. Valóságos volt, vagy elképzelt talán? Ki tudja. Az alkotó. A keleti világ valamelyik kerámiaműhely mélyén talán. Az urak szemmel láthatóan kedélyesen társalognak egy fa alatt. Friss levegő, jó társaság, némi tea, talán egy kis bölcsesség is... Kik Ők? Átlagos öregurak, kelet távoli világából? A Tao emberei, Zen mesterek, vagy Csan Buddhisták, netán Lin-csi egykori tanítványai? Esetleg Konfuciunisták ? Miről beszélgethetnek? Az élet céljáról? Láthatatlan fasorok történetéről? A Figyelem fontosságáról a meditációban, netán a Csindonguk haszontalanságáról? Az Önvaló Állapotáról, vagy a Samadhi Titkáról? ...vagy lehet hogy csupán egy jót kacagnak azon, hogy az olcsó tescos tea annyira megcsiklandozta egyikük belét, hogy hangos szellentés vette kez...