MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

  Hosszú kávé hidegen, sok jéggel a Klopeini-tó mellett Jöjjön a szokásos évszaki végi visszatekintés, nézzük milyen témák került be ide a kolostoros blogba az idei nyáron. Ha van kedved megosztani velem, hogy melyik bejegyzés tetszett a legjobban, vagy melyik érintett meg, esetleg melyikkel nagyon nem értesz egyet, szívesen veszem, kíváncsian olvasom, véleményedet ide küldd: kolostorore (kukac) gmail.com JÚNIUS - Magyar Péter túrája: Tisztelet a vádlinak! >> - A jezsuiták története >> - Londoni levelek Sopronban >> - Végtelen tréfa >> - Puszták népe >> JÚLIUS - új videók >>> - földrajz >>> - A szemgolyó >>> - OXO: Izraeltől Rotterdamig >> - St. Kanzian, Klopeiner See >> - Spiró és a Padmaly >> AUGUSZTUS - Szabad-e dolgozni nyaralás alatt? >>> - Ezt üzenik a világnak az ausztriai öregek >> - Két gondolat Nádas Péter magasrangú nemzetközi elismertségéhez >> - Nyári zápor után >>...

Könnyed nyári zápor a tó felett, a hotel vendégei pedig kuncogva szaladnak fürdőruhástól és törölközőstől fedett helyre, miközben a parthoz kikötött vízibiciklik hullámzanak a feltámadó szélben. Egy muskátlis teraszról figyelem az eseményeket. A hegy mögül érkezik a zivatar, magával rántva a délutáni idillt, megtekerve a hangulatot, megzavarva a napon elterülő tunyulást. A hirtelen támadt futástól ziháló párok néznek kérdőn egymásra: maradjunk a szálloda bárjában, vagy menjünk fel a szobába? A pultos srác keze rutinosan nyúl a kávégép karjához, hosszú sziszegés, csészébe kerül az erős fekete, majd nagyobb pohár, jön még a tej, fagyi, hab, csoki, ropogtatnivaló. Készpénz, kártya, szobaszámra tessék írni, köszönöm, ki a következő, nyugalom-nyugalom, foglaljanak helyet; gyenge a wifi? biztos a vihar miatt, de nem tart ám sokáig, mit adhatok még? A fülledt kánikulában jól esik a hűvös eső. A szél mintha tisztító söprést végezne a környéken. A mennydörgés és a villámok pedig a...

„Mikor a lépteimmel nem ütöttem már nagy zajt, szabad bejárásom lett a mesterek csarnokába.”   - írta egykor Nádas Péter, és úgy tűnik, hogy léptei igazán kifinomulttá és halkká váltak az idők folyamán, mert egy különös csarnokba kapott most meghívást.  A Pour le Mérite tudományos és művészeti rend a tagjává választotta nemrég az öreg írót. Ó, az a gombosszegi kiskert, ha most mesélni tudna, talán hallhatnánk, ahogy a veteményes friss zöldségei elismerően bólogatnak idős kertészük nemzetközi sikere előtt. A növényvilág szerény némasága okán, kénytelen vagyok most magamra venni én ezt a szemtelen szerepet, hogy ezügyben két gondolatot megosszak a kedves olvasóval. Két intenzív és sűrű évet töltöttem el Nádas Péter műveivel a közelmúltban (erről bővebben majd lejjebb) így aztán tudom miről beszélek, hiszen a nádasi mondatok, teljes bekezdések, fülledt fejezetek áramlottak körülöttem 24 hónapon keresztül. Véleményem továbbá a szakmaiság teljes hiányával bír,...

Nagyításhoz klikk a képre! Ausztria egy apró vidéki városában sétálva döbbentett meg egy pad, ami hívogatóan és feltűnően állt egy öregek otthona előtt. Odamentem, jobban megnéztem, és egy pillanatra nem is tudtam, hogy valamifajta Coelho-i giccs hatása alá kerültem, esetleg egy Niederösterreich-i hagyománytól szaladt mosolyra a szám, vagy pedig a Kárpát-medencétől néhány kilométerre megkaptam volna az élet egyik legsűrűbb esszenciális bölcsességét? Bármelyik lehet! Lefotóztam a padot és döbbenten álltam utána még ott a gondolataimmal. A jómódú Ausztriában nyilván egy öregek otthona is viszonylag kulturált lehet kívül, belül egyaránt. Ezt a jelenlegit csak kívülről volt módom megtekinteni, de valóban rendezettség vette körül. Nyírt gyep, szépen vakolt épület, tiszta ablakok.  Viszont hiába a jómód, azért egy ilyen intézménynek is meg lehetnek az anyagi korlátai. Nincs végtelenre állítva a költségvetése, így aztán valószínűleg nem is rendelkezik akkora marketing büdzsé...

Könnyed nyári ruha, séta a tóparton, a háttérben osztrák popzene, fagyi, kellemes idill, és nekem mégsem megy ki a fejemből az, amit a szállodában a takarítónő mondott. Rövid párbeszéd volt csupán, de két külön világ sejlett fel. Megfigyeltem már sokszor, hogy egy tárgy, gesztus, egy mondat, szimbólum, vagy bármi egyszerű dolog mennyire más reakciót vált ki az emberekből. Egy hétköznapi tárgyról is akár teljesen eltérő véleménye lehet két embernek. Nemcsak, hogy eltérő az a vélemény, hanem hatalmas szakadék, két külön világ bontakozik ki ilyenkor. Valami ilyesmi történt most is, amikor a szállodai szobánk takarítónője kissé bizalmaskodva megjegyezte nekem a folyosón: Te nem is vagy igazi turista! Meghökkentem, a napszemüveget feltoltam a hajamba, a szemébe néztem és érdeklődve kérdeztem, hogy miből jutott erre az igazán tömény következtetésre. Nem kellett sokat töprengenie a válaszon, mert látszott, hogy a szállodai világ élőlényeinek sok éves és elmélyült Attenborough-...