MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Eltelt három hónap, jön tehát a szokásos szezonvégi visszatekintés. Elmúlt a tél, az orosz-ukrán háború azonban továbbra is itt van. Donald Trump és Elon Musk nagy lendülettel betrappoltak a világszínpadra, Európa értetlenül pislog, Putyin sokat sejtetően mosolyog, a hazugságok egyre nagyobb lendülettel burjánzanak a bolygón, hatalmas tömegek adják át magukat boldogan az agymosásnak, úgy tűnik inkább van igény középkorra, feudalizmusra és királyokra, mint egészséges demokráciára és köztársaságra. Őrület őrület hátán, csak kapkodom a fejem. Ránk fér tehát a tavasz és az újjászületés. Addig is azonban nézzük, milyen témákkal telt itt a kolostoros blogban az elmúlt három hónap: DECEMBER - Caspar David Friedrich és a vándor >> - Caspar David Friedrich mindent látó mágikus szeme >> - Ünnepi hangulatban >>> - íróasztal >>> JANUÁR - Rembrandt mester Bécsben >> - Shopping, de nem úgy! >>> - Európa hátsó udvara >> - Azahriah és a kortár...

"A puszták népe, tapasztalatból, saját magamon észlelt tapasztalatból tudom, szolganép." – írta Illyés Gyula a Puszták népe című könyvében. Vannak klasszikus művek, amik sajnos olvasói trehányságból, lustaságból, vagy egyéb gyengeség miatt későn érnek el az emberhez. Így esett ez velem is, ugyanis most a napokban olvastam csak Illyés Gyula kiváló könyvét. És azonnal elkezdtek fejemben cikázni a felkiáltójelek és a kérdőjelek, a pontpontpontok és a zárójelek, szóval alaposan feldúlt és lenyűgözött ez az írás. A belső feszültség akkor jutott el igazán egy megmászhatatlan és megoldhatatlan magaslatra, amikor elmém képernyőjén egyszercsak a Meldrum-ház egyik szobájában láttam Illyés Gyulát töprengeni. No, de kezdjük az elején!  Illyés Gyula „ szolganépet ” említ.  De vajon kik azok a szolgák, hányan vannak, és hol élnek? Egy állami intézmény vagy egy multinacionális cég, esetleg egy helyi kiskirály kizsákmányolt alkalmazottai azok lennének, vagy sem? Törvényi védelem és jog vol...

Jöjjenek most az elmúlt félév olvasmányaim, azok amik kimaradtak innen a blogból. Nem jutott rájuk energia, hogy részletesebben tárgyalt blogbejegyzéseket írjak ezekről a most említett könyvekről, de mégsem kívánok elmenni mellettük. Mindenképp az olvasók figyelmébe szeretném ajánlani, ezért most így egyben hozom ezeket ide. Még ha csak szűkebb szavú ajánló is következik most róluk, de mindenképp érdemes átfutni, hátha 1-1 mű felkelti az érdeklődést, és elindítja az olvasót valamilyen irányba. Álljanak tehát most itt azok a könyvek, amik sajnos érdemtelenül kimaradtak a kolostoros blogból, de mégis nagyszerű olvasmányaim voltak ebben az elmúlt 5-6 hónapban:   Walter Isaacson, Elon Musk.   Óriási sztorik, hatalmas karakter, életveszélyes figura. Elon Musk korunk ikonikus alakja, de nem szívesen lennék a közelében se alkalmazottként, se befektetőként, se tulajdonostársként, se alvállalkozóként. Fantasztikus figura, de jobb az ilyet távolról nézni. A Tesla részvényeimből már ...

" Eltűnik majd az összes kép. " - ez a könyv első mondata. Nagyszerű kezdés, ami aztán végigvonul az egész művön. Az első mondat után különböző szituációkat ír le, majd pár oldallal később így folytatja Annie Ernaux: " igazi vagy képzeletbeli képek, amelyek álmunkba is követnek minket egyszeri és megismételhetetlen fényben úszó pillanatképek Egy csapásra eltűnik majd mind, mint az a sok millió kép, amely a fél évszázaddal ezelőtt meghalt nagyszülők fejében volt, és a szülőkében, akik szintén halottak már. Képek, amelyeken kislányként szerepeltünk olyan emberek között, akik nem is éltek már, amikor mi megszülettünk, ahogy a mi emlékezetünkben kiskorú gyermekeink ott vannak a szüleink és az iskolatársaink mellett. És egy nap gyermekeink emlékezetében ott leszünk az unokák és olyan emberek között, akik még meg sem születtek. A holtakat az élőkkel, a valódi embereket kitalált személyekkel, az álmot a történelemmel rokonítja. " Aztán sorolni kezd egyéni dol...

KÉP: Librarius   Gyerekkori derengés, ihletett észlelés, korai évek mosolya, párnák közt meghúzódó óvó ölelés. Mesevilág kalandjai, az erdő félelmetes rémei, várurak világa, hősök születése, bölcsek pipázása, szekerek nyekergése, pajtásak nevetnek, katonák menetelnek, egy pék kenyeret süt, pap temet, TV-ben a hírek megy, itt fáj, ott fáj, maradj már, hozzad-vigyed; figyeled? Kisvárosi kölykök a bringán, nagyvárosi menők a Blahán, New York távol, egy festő mázol, kőművesek téglát pakolnak, tőzsdések osztalékot számolnak, Dörmögő Dömötör és Wall Street Journal, kilövelt spermium és mosatlan pezsgőspohár, kávé, konyak, erdei út, holdfény, bakancs, kulacs, vándorbot, messzeség... merre még... van-e még... tovább... gyerünk... lesz-e fény... maradj még... engedj... lehet... megyek... Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés. Filmszerű képkockákon peregnek a jelenetek. De kié? A miénk? Nézők vagyunk, vagy szereplők? Mintha több film is párhuzamosan futna. Keverednek a főszereplők és a mel...