MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

KÉP: Claude Monet Mielőtt a szokásos, évszak végi visszatekintést megejtenénk, időzzünk még el egy picit itt a jelenben Matsuo Bashó nyári haikujával: nyári réten át szénát hord egy ember jelzi az irányt Ezekkel a témákkal telt a nyár itt a kolostor udvarán: JÚNIUS - A nyár képe >>> - Költözés >>> - Ausztria. Ebreichsdorf. >> JÚLIUS - Ludovico Einaudi >> - Lui távozik >>> - A sportpszichológus elgondolkodtató sorai >>> - Frei Tamás és a Forbes >> - Művészet és hatalom albán módra >>> AUGUSZTUS - Az ötödik ember >>> - Tóparti nyár >>> - Nagyszerű példák a horizonton >>> - Verebes István - Tólig >> - - -   Korábbi évek nyári, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:   2017 nyara >>> 2016 nyara >>> 2015 nyara >>> 2014 nyara >>> 2013 ...

Kinyitottam, aztán nem tudtam becsukni. Letehetetlen könyv. Legalábbis számomra. Mondjuk nekem úgy könnyű, hogy Verebes úr számomra kevésbé ellenszenves, mint sokaknak. Sőt! Mégis felülmúlta várakozásaimat. Könyvét vitaindítónak szánta. S persze nemcsak színházi embereknek. - írja a 168óra   Ez az ember két lábbal áll a földön, művelt, nem fél tabukat döngetni és még humora is van. - írja a KultúrPara   A kötet minden sorából árad az idősek iránti - nem kritikátlan - tisztelet - írja a Terasz   Mi volt az a pont, amikor azt mondtad hogy na jó, akkor én most leülök és ezt megírom, mert nem bírom tovább, mert nem mehet tovább - kérdezte Kálmán Olga     Ajánlom Verebes úr könyvét azoknak, akiket érdekelnek az emberek. Azaz, mi magunk. A viselkedésünk. Hogy milyenek vagyunk.   Ajánlom azoknak, akik "közösségfüggők"   Azoknak akik csapat, társaság, banda, társulat, kollektíva mániások. Aján...

A sportpszichológus elgondolkodtató sorai után jöjjön egy hasonló párhuzam. Más a terület, de a tanulság ugyanaz. Filippov Gábor legújabb interjújából hoztam most el ide a kolostor udvarára egy elgondolkodtató kis részt.   Téma a politika,   de ez ne ijesszen el kedves olvasó, mert Filippov úr mondatainak tanulsága jóval túlmutat a politikán. Tanulság minden embernek és közösségnek, aki szeretne egyről a kettőre jutni, akár a szakmájában, a hobby-jában, a hétköznapjaiban, a hivatásában, vagy bármi egyébben. Ki tudja, talán még a magán, és családi életére, az életfelfogására, és sok egyéb más dologra is hatással lehet. Kérdés csupán az, szeretne-e fejlődni az illető, vagy az adott közösség, vagy inkább csak megmaradni akar a már jól megszokott, "bevált" régi, langyos pocsolyában, megmaradni a régi módszereknél, és ezáltal a régi eredményeknél. Vagy valami újat, jobbat, előrevivőt szeretne már végre. Friss levegőt, új inspirációkat, fejlődést, haladást...

Ebreichsdorfba költözésünk alapvetően meghatározza az idei nyarunk témáját, ügyeit és hangulatát. A sok meglepetés és újdonság közepette van egy, ami nagyon ide kívánkozik a kolostor udvarára. Ez pedig nem más, mint a tó, a szomszéd falu, Oberwaltersdorf határában. Zsuzsával megkedveltük idilli hangulatát. Csendes, szerény, kellemes kis hely. A késő délutáni órákban, amikor már kevésbé nyomasztó a forróság, akkor átmegyünk a tóhoz hűsölni, úszkálni, sétálni és pihengetni. Az estéhez közeledve a hatalmas fák árnyéka megnyúlik, a levegő is hűvösebb lesz, a tó illata pedig egyre feljebb száll. Csendes a környék is, hallani itt-ott néhány madarat. Az idő megáll. Nincs gondolat. Nem is jut eszembe más, talán csak, néha, Lin-csi apát. Azt hiszem élvezné az öreg is ha itt lenne. De, talán arrafelé is kellemes a nyár, nála ott a távolban, a Huo-to folyó partján. Üdvözlettel A Kolostor Őre Csak Könnyedén   Társadalmi célú hirdetés:

Várkonyi Nándor, Az ötödik ember című könyvsorozatát olvasom a napokban, amikor is egy olyan részhez értem, ami kapcsolódott a kolostoros blog, Újévi ecsetvonás című, évindító bejegyzéséhez. Január elsején ugyanis egy kiállítást látogattam meg, aminek egyik fő témája Raffaello volt. És többek közt róla is ír Várkonyi Nándor. Az ő soraiból hoztam el most néhányat ide a kolostor udvarára, csak hogy ismét a nagy festő hatása alá kerülhessünk. Részletek Várkonyi Nándor, Raffaello-ról írt fejezetéből: "Már életében az istenek kedvencének nevezték , s ez a jelző azóta is ragadványként kíséri a művészettörténeten át" "Ha volt valaha életrevaló lángelme, ő az." "Nem kényeskedik, nem válogat a megrendelések között, Chigi bankárnak, a kor Rotschildjának istállóit éppoly szívesen kifesti, mint a Vatikán stanzáit." "Minden nagy mesterhez betér, mindegyiktől eltanulja tudománya javát, vagy ami hasznára lehet, éspedig úgy, hogy maga és...