A sportpszichológus elgondolkodtató sorai után jöjjön egy hasonló
párhuzam. Más a terület, de a tanulság ugyanaz. Filippov Gábor legújabb
interjújából hoztam most el ide a kolostor udvarára egy elgondolkodtató
kis részt.
Téma a politika,
de
ez ne ijesszen el kedves olvasó, mert Filippov úr mondatainak tanulsága
jóval túlmutat a politikán. Tanulság minden embernek és közösségnek,
aki szeretne egyről a kettőre jutni, akár a szakmájában, a hobby-jában, a
hétköznapjaiban, a hivatásában, vagy bármi egyébben. Ki tudja, talán
még a magán, és családi életére, az életfelfogására, és sok egyéb más
dologra is hatással lehet. Kérdés csupán az, szeretne-e fejlődni az
illető, vagy az adott közösség, vagy inkább csak megmaradni akar a már
jól megszokott, "bevált" régi, langyos pocsolyában, megmaradni a régi
módszereknél, és ezáltal a régi eredményeknél. Vagy valami újat, jobbat,
előrevivőt szeretne már végre. Friss levegőt, új inspirációkat,
fejlődést, haladást.
Erről szólt a
sportpszichológus üzenete is, hogy mennyire tudjuk megnyitni magunkat az
új gondolatok irányába. A lehetőségek, a tanulságok, és a nagyszerű
példák bizony ott vannak a horizonton, így aztán a másik fontos kérdés
az, hogy mennyire látunk a távolba? Időben és térben. Nézzük tehát ehhez
kapcsolódóan ezt a mostani témát:
Filippov Gábor: Ha létezik egy olyan empirikus bázis
az elmúlt 28 évből, a hideg háború végétől máig, ami számos sikeres
ellenzéki mozgalom történetét mutatja fel hibrid rendszerekben, amelyek
választáson meg tudták verni az uralmon lévő autokratákat, akkor
példának okáért tessék őket tanulmányozni. Kérdezze meg kérem az utánam
jövő szocialistákat, hogy mit tudnak a 2000-es mexikói választásról
például, vagy az ugyanabban az évben tartott taiwani elnökválasztásról.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog rá mondani.
Kapnak
állami támogatásokat, ugye, úgymond belezsarolták őket abba hogy még
több legyen a fizetésük, még több pénzeszközük lett így. Ebből szerintem
azért 1-2 milliót el lehet költeni arra, hogy egy 3-4 főből álló
team-et felállítsanak, amelyek például megvizsgálják ezeket a
tapasztalatokat. Nem azért mondom, mert én ebben benne akarok lenni, nem
akarok.
Rónai Egon: Ez érdekes.
Csizmadia Ervin évek óta mondogatja, hogy az ellenzéknek az az egyik
legnagyobb problémája szerinte, hogy rendkívül kevés a nemzetközi
kitekintése. Nem olvas nemzetközi irodalmat, szemben vélhetőleg a
Fidesz-es háttéremberekkel. Nem ismeri a nemzetközi hasonlatokat és
példákat. Ön most ugyanerre utal. Nem is utal, állítja.
Filippov
Gábor: Csizmadia Ervin azt is mondaná, hogy a történelemből sem
tanulnak, és ez egy nagyon fontos megállapítás szerintem.
A teljes beszélgetés itt lesz:
A nagyszerű példák
ott vannak a
horizonton, legyen szó akár politikáról, tudományról, művészetről,
üzletről, környezetvédelemről, sportról, vagy bármiről. Kérdés az: hogy
mennyire vagyunk képesek időben és térben a távolba tekinteni? Mennyire
vágyunk egyáltalán jó példákra, mennyire vágyunk nemzetközi
kitekintésre? És egy következő kérdés: ha már kitekintettünk, mit
kezdünk vele? Frusztrál vajon az amit látunk? Irigyek leszünk?
Bezárkózóak, gúnyosak, tagadók, vagy éppen inspiráltak, elgondolkodók,
megfontoltak és cselekvők?
Akikre büszkék vagyunk
a
múltból, akár Mátyás király reneszánsza, vagy Széchenyi reform
tevékenysége, rájuk mind jellemző volt, hogy bátran beletekintettek a
horizontba. Jó irányba, és messzire néztek. Új irányokat, mai divatos
szóval, új trendeket fedeztek fel és indítottak el. Érdemes tehát
szétnézni a világban, van mondanivalója számunkra is.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
