MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

És a szemlélődés nyugal ma. Nagyon szép az ősz. Idén is. Mint minden évszak.    Virtuális kolostorom őrbódéjából szemlélem békésen a hónapok változását. A napfelkeltét, naplementét, a levélhullást, és a táj alakulását. Hangulatokat, érzéseket, gondolatokat. A falut és a várost. A természetet, az embereket, önmagamat. És a csendet . Ez maga, a szemlélődés nyugalma. No, és néha-néha visszatekintek arra, mi is történt itt a kolostor udvarán. Jöjjön hát, a minden évszak végén lévő visszapillantás, nézzük mi is történt idén ősszel: *************** SZEPTEMBER *************** - AAUUFFGGUUSSS >>> - Meditáció az IKEA -ban >>> - Öreg úr a TV-ben a meditációról >>> - Vezetett Meditáció (ÉLŐBEN) >>> - 9 őszi haiku >>> - A hét könyve >>> *************** OKTÓBER *************** - Elvesztett remény >>> - 5 másodperc csönd >>> - Adásszünet >>> - 1000 méter mélyen >>> ...

Feleségem Zsuzsa ,  és egy kanadai ismerőse néhány hete megajándékozták egymást. Zsuzsa egy eredeti kanadai  juharszirupot kapott, ő pedig egy magyaros Erős Pistával lepte meg az illetőt. Milyen szimbolikus kis ajándékok, nem? És mindenki örült a kedves gesztusnak. Aki adta az is, és aki kapta, az is. A dolognak van még egy szépsége is. Mindkettő mellőzte a fanatizmust! Azaz, nem társult a "szimbólumhoz" az a jellegzetes görcsös, agresszív hangulat és büszkeség. Könnyed gesztus volt, sajátos kis helyi "ízzel". Kanadai és magyar ízek találkoztak itt Bécsben. De a szimbólumok mögötti kedves kis gesztus, az már nemzetek fölötti, univerzális jelleget öltött. A zászló Van a kedvességnek nemzetisége? Van az örömnek zászlaja? A figyelmességnek vajon szüksége van útlevélre? Persze szükség van a világban zászlóra, nemzetségre, útlevélre, de fontosságukat tekintve, sorrendben ezek vajon az egyetemes emberi (és Isteni) értékek előtt, vagy után állnak? Van köztük ...

Mr. Galbraith , a kanadai származású amerikai nagykövet, író, professzor és közgazdász önéletrajzi könyvét olvasom most a napokban. A kiadó a könyvet így ajánlotta az olvasók figyelmébe: "Galbraith visszaemlékezéseiben bepillantást enged egy nagyhatalom kulisszatitkaiba, magánemberi tapasztalatait mondja el csúfondáros humorral korának piedesztálra emelt - és onnan sokszor a mélybe zuhant - vezető személyiségeiről." A könyvben lévő sok-sok nagyszerű történet közül álljon itt egy. A Time és a Fortune magazin kiadójáról és szerkesztőjéről Henry Luce -ról, valamikor a 40-es, 50-es évekből: "Az ember gyakran csak akkor eszmélt rá, hogy ő maga mit szeretne tudni, ha Luce föltette a megfelelő kérdést. Egyik este együtt sétáltunk el a Rockefeller Centertől a Waldorf Towersig (ott lakott, amikor éppen New Yorkban tartózkodott). Útközben egy második emeleti ablakban megpillantotta egy magánnyomozó iroda cégtábláját. Megkérdezte, vajon leggyakrabban kiknek, miféléknek ...

9-10 éves, kócos kis fiúcska lehettem, amikor ősszel az iskolában egy különleges ötlettel állt tanárnőnk az osztály elé. Néhány könyvet tett az asztalra, és mondta hogy válasszuk ki mi magunk, melyik legyen a kötelező olvasmány. Már nem emlékszem a címekre, de arra igen, hogy az osztály szinte egyhangúlag szavazta meg, a Lassie hazatér című könyvet. Ami egy skótjuhász kutyáról és a kis gazdájáról szólt. Számomra ez a könyv aztán egy életre szóló élmény lett. Megszerettem az olvasást, a kutyákat és a természetet. Bár talán e könyv nélkül is hasonló utat jártam volna be, de maradjon az elismerés mégis Lassie -é, és a tanárnőé. Ezért aztán Shri Mataji beszédeit hallgatva, a mai napig megérintenek amikor az állatokról, vagy a természetről beszél: " A szeretet nyelvén kell beszélnünk. Például az állatok is, ha van egy lovatok, vagy egy kutyátok. Mindezek az állatok megértik a szereteteteket. Mennyire kötődnek hozzátok, mennyire kifejezik a szeretetüket, nagyon kedvese...