MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

 Lélegzetét visszatartva figyel a világ  - írja a Die Zeit az ősz legnagyobb eseményével, az amerikai választásokkal kapcsolatban a főoldalon. Rémálom - így folytatódik a kép alatt Giovanni di Lorenzo, a Zeit főszerkesztőjének írása, utalva Donald Trump visszatérésére. A hetilap november 7-i kiadása aztán több cikkben is alaposan körbejárja a témát, több oldalról megvilágítva a helyzetet. Kedvenc hetilapom mellett engem is megrázott Trump visszatérése. Hosszan tudnám részletezni ezt, de inkább hagyjuk. A témával kapcsolatban maradjunk most a régi (zen vagy sztoikus) egyszavas bölcseletnél: elmúlik. Igen, előbb-utóbb minden elmúlik, a napsütés is, a jó idő is, a reggel, az este, a szélcsend és a viharok. Úgy tűnik, elmúlik szépen lassan az idei ősz is. Jöjjön tehát a szokásos évszak végi visszatekintés, nézzük mi történt itt a kolostor udvarán az elmúlt három hónapban: SZEPTEMBER - Mandala 23. >> - Mit hoz ez az ősz, és vajon merre tart a világ? >>> - Guy Spier ...

Együtt kertészkedtünk, fotózásról elmélkedtünk, elutaztunk Berlinbe, a nyugati sajtót lapoztuk, főztünk, kacagtunk, de legfőképpen egy öreg fa árnyékában nagyokat hallgattunk - kezdeném szívesen így az irodalmat kedvelő olvasóknak szánt személyes beszámolót, de ennél sajnos sokkal szimplább a Nádas Péterrel eltöltött elmúlt két évem. Tanulsággal szolgálhat azonban, töprengésre késztethet, és nem utolsó sorban, de valamifajta irodalmi gyönyörhöz is elvezethet, már amennyiben kedvet csinál az olvasónak egy hasonló, több éves Nádas-utazáshoz. Egy monstre irodalmi kaland szubjektív meglátásai következnek. Mélyvíz, fejesugrás, víz alatt hosszanti suhanás, majd vízfelszín és levegővétel, aztán kitartóan monoton tempózás. Valahogy így telt az elmúlt két év. Korábbiakban voltak már óvatos próbálkozásaim a Nádas-univerzum alapos felfedezésére, de itt-ott elakadt a nemes küldetés. Két évvel ezelőtt viszont fejest ugrottam Nádas Péter vaskos könyveibe. Víz alá merültem, le egésze...

Nagyításhoz klikk a képre! 2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonnegyedik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére. Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig, úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre. Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket ...

FOTÓ: Saját felvétel. Nagyításhoz klikk a képre. Lassú mozgással változnak a színek, a kabátot szorosabbra húzom, fülemmel neszeket tapogatok. Az út beton, mellette szántóföld, a messzeségben hegyek. Az éj közeleg. Lassú mozgással változnak a színek, halkul a város, pillednek a szemek, az égen hamarosan világító kis pontok jelennek majd meg. Addig nem maradok, vacsora vár otthon. Lassú mozgással változnak a színek, és lassú mozgással nő a fű is. Csak legyen, aki lenyírja. Ha mi már nem, mert visszaadtuk a bolygót, talán lesznek még amik lelegelik, ha meg nem, hát, Istenem. Lassú mozgással változnak a színek, de mióta bűvöli a tudatot? Igen, régóta érzékeljük, de mióta gondolkodunk is rajta? Tűnődésünk hosszú múltra tekint vissza. Lassú mozgással változnak a színek. Vászonra kívánkozik. Kire bízzuk? Monet? Vagy talán Caspar David Friedrich? Esetleg saját ecset? Nem, nem, saját nem, itt csakis mester jöhet szóba. Herr Friedrich tökéletes lesz. Ha meglenne a száma, hívnám is....

KÉP: wikipedia Carl Gustav Jung leereszkedett a lélek mélyére, alaposan körbenézett ott, majd visszamászva a pszichológia kötelén, mesélni kezdett Hosszú pályafutásának hatalmas tapasztalata rengeteg kinccsel ajándékozta meg az emberiséget. Régóta tanulmányozom a munkásságát, újra és újra visszatérek könyveihez. Gondolkodom, tűnődök, próbálom megérteni az általa elmondottakat, és annak fényében pedig igyekszem megérteni elsősorban magamat, másodsorban pedig másokat. Az itthoni könyvespolcon is bőven van Jung, de könyvtárakból is rendszeresen hozom ki az ő, vagy a tanítványainak írásait. Egyik tanulságosabb, mint a másik. Az elmúlt években számos alkalommal számoltam már be itt a kolostoros blogon a Junggal kapcsolatos dolgokról, felismerésekről, könyvekről, utazásokról és egyebekről. Ezeket gyűjtöttem most össze így egy helyre, hogy könnyebb legyen áttekinteni: Red Book - A Torony Őre Az egyik legnehezebb művével talán nem szerencsés kezdeni a sort, ám én amondó vagyok még...