Tudás, Érték, Graphisoft Park

Bojár Gábor, 2017 május, ATV interjú


Érdemes a fenti gondolatot

érleni picit magunkban, hiszen önmagában is súlyos dolgokat tartalmaz, és pláne úgy hogy, egy olyan ember mondja ezt, aki nemcsak hogy átfogóan látja ezt a témát, hanem, hmm... finoman szólva sem állt meg, se gondolkodásban, se cselekedetekben a Kárpát-medence széleinél. Ilyen emberekre mindig érdemes odafigyelni.

Példaértékű,

a tudásra és innovációra épített sikeres nemzetközi üzleti lét után, Bojár Gábor az általa alapított Graphisoft Parkban még magasabb szintre emelte ezt a témát. Hiszen ez a különös, budapesti "mikro-szilícium-völgy" már önmagában is egy kellően inspiratív, és a tudásra épített vállalkozói környezet, ami ráadásul még kiegészül oktatási intézményekkel is.

 

Világhírű és Nobel díjas magyar tudósok portréi a Graphisoft Park Campus területén. Kép: Óbuda

Két magyar, nemzetközi szintű oktatási intézmény

is helyet kapott a Graphisoft Parkban, az IBS és az AIT. Lenyűgöző látni azt, hogy nem csak a kommunikáció szintjén jelenik meg a tudás tisztelete, hanem itt tesznek is érte. Mind külsőségeiben, mind tartalmában. Nem lerongyolódott és méltatlan körülmények közt kell a tudás tanítóinak és befogadóinak tevékenykednie, hanem egy igényes és kulturált, inspiratív környezetben.

 

Colleen Bell amerikai nagykövet beszéde a Graphisoft Park Campusán. Fotó: Graphisoft Park Facebook

 

 

Polgár Judit

nemzetközi sakkfesztiváljának is helyet adott pár hete a Park, és egyéb rendezvények is szoktak itt lenni. Talán ha minél több ilyen, inspiratív környezet lenne az országban, más lenne sok minden. Vagy lehet hogy ez pont fordítva igaz? Ha más lenne sok minden, akkor talán több ilyen inspiratív hely lenne? Lehet.

Mindenesetre amikor a Parkban vagyok, én igyekszem mindig időt szakítani arra hogy, elsétáljak erre a Campus területre is, megnézzem a fákat, a tudósok portréját, és csak úgy csendben elmélázzak a dolgokról. Elgondolkozom ilyenkor sok mindenről. A Világról, Tudásról, Értékről, és Magyarországról...

Aztán séta közben, 

 

már-már a meditatív lebegés állapotában arról álmodozom már picit én is, mint a költő, hogy de jó lenne virág lenni csak, pipacs, szarkaláb, vagy legfeljebb az a szép, ártatlan akác. Nálam ez kiegészül még annyival, hogy ha kívánni lehet, akkor igen, talán az az akác, és én pont itt, a Graphisoft Parkban, a Duna partján.

Ilyenkor egy idő után a lebegésből visszatérek, mély levegőt veszek, búcsúzom a tudósoktól, a fáktól, a Campustól és a Graphisoft Parktól, távozom, és arra gondolok hogy, azért mégis csak van remény.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés: