Gandalf, Gollam, Bilbo, Samu, Frodo, és a többiek
társaságában. Egy gyűrű mindenek felett. A hatalom gyűrűje. Ősi vágyak
modern köntösbe bújtatott meséje. Nézzük, értsük!
Súlyos és
régi mulasztást pótoltam az elmúlt hetekben. Zsuzsa már hosszú évek óta
mesél nekem Frodo-ról, és A Gyűrű történetéről, de még sohasem láttam
az említett művet. Valahogy távol esnek tőlem ezek a messzeségbe mutató
mitikus történetek. De a jövőben játszódó verziójuk sem fogott meg, így,
bármennyire is hihetetlennek hangzik hogy van ember a planétán akinek
kimaradt a Star Wars, bizony én az vagyok. A jelenben, vagy a
közelmúltban játszódó történetek érintenek meg engem jobban, de hát mese
nincs, néha mégiscsak sikerül az embernek túljutnia az árnyékán, és
megtörténik a beavatás.
Szimbolikus volt
az
egész történet, amit nem is tudom hogy az író, Tolkien honnan merített.
Miből? Bár, Carl Gustav Jung után azt kell gondolnom hogy valahonnan a
Kollektív Tudattalanból táplálkozhatott az alkotói kreativitás, hiszen
az archetípusos szereplők karaktere, és az egész történet mondanivalója
annyira mély, hogy valahová az ős eredethez vezet vissza. Talán onnan is
ered. Hiszen ekörül forog az ember ősidők óta. A hatalom körül. E köré
gyűltek, és ekörül éltek az ősi karakterek. A varázslók, a harcosok, az
uralkodók, a kereskedők, a gonosz lények, a jó lények, és a sok-sok
egyéb karakter.
Így zajlott ez régen, és
így zajlik ez ma is. Nem tudom hogy volt-e a létezésnek olyan formája és
közösségi állapota, amikor ez nem volt jelen. Talán itt-ott, elvétve
néhány kisebb közösség ideig-óráig, de előbb-utóbb felbukkan A Gyűrű,
és megszédülnek az emberek.
Hatalom
A wikipédia így ír róla:
- "A hatalom azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján
valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja
testálni. Ez a hatalom különösen akkor mutatkozik meg, amikor valakinek
nincs szándékában a másik akaratát elfogadni, tudomásul venni vagy
magáévá tenni, esetleg még ezzel az akarattal szembefordul, annak
ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható akarat érvényesítését nem
tudja megakadályozni."
- "A hatalom eredetét tekintve az állatvilágból származik. A csoportéletet
élő fajok (például farkasok vagy a csimpánzok) körében nem ritkán nagyon
erős csoporton belüli hierarchia van. A hatalom tehát nem fajspecifikus
sajátossága az embernek, hanem nagyon komoly előzményei vannak az
állatok között, ahol a hatalom egyenlő az irányítás és elosztás jogával."
Te uralod a másik egyént, az egész csoportot, egy komplett
közösséget, várost, országot, világot. Te döntesz, Te dominálsz, Te
manipulálsz, Te hízelegsz, Te diktálsz, Te uralkodsz, Te osztasz kegyet,
lehetőséget, életet, halált, mindent.
Néha
persze ez túl szembetűnő, és el kell rejtened az ÉN-edet, egy
közösségi, azaz a MI szellemiségébe. De valójában ugyanarról van szó.
Csak itt elbújik az ÉN, és elfogadja a hatalom megosztásának szűk körét,
az uralkodói kör, a többesszám, a MI érzését. Mi, így együtt uralkodunk. Hát, nem
mámorító?
Ti uraljátok a többi egyént, az egész csoportot, egy komplett
közösséget, várost, országot, világot. Ti döntötök, Ti domináltok, Ti
manipuláltok, Ti hízelegtek, Ti diktáltok, Ti uralkodtok, Ti osztjátok a
kegyet, lehetőséget, életet, halált, mindent.
Vajon nem ez vonul végig
az
emberiség egész történetén? Természetesen sok-sok ősi vágy, motiváció
és ösztön dolgozik az emberben, de mintha ez lenne az egyik legerősebb
és legdominánsabb. A befolyás érzése és tudata. Azt teszik az emberek,
amit ÉN akarok. Azt csinálják a tömegek, amit MI akarunk. Ugye-ugye?
Tényleg mámorító.
Tolkien Története
egyszerűen
remekmű. Csak pipázik az öreg és nevet rajtunk. Hiába tette le elénk
feketén-fehéren, készen a komplett történetet, továbbra is csak A Gyűrűt
kergetjük. Hát, nem mókás?
Dehogynem. Bár, néha azért mégiscsak ijesztő.
Hiába telnek az évezredek, ugyanazok az ősi játszmák vezérelnek. Ugye,
"Drágaszágom" ?!
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
ui: A kolostor udvarán már korábban is megjelenő, a hatalomvágyról szóló blogbejegyzések itt találhatóak:
Társadalmi célú hirdetés:
