MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Ismétlés. Újraolvasás. Újragondolás. Ennek a jegyében jöjjenek ismét az elmúlt három hónap témái: DECEMBER - Charlie távozott >>> - A stratégia története >>> - Chicagói asszonyok >>> - Hauszner Sándor fotóművész kiállítása >> JANUÁR - Újévi Koncert Hegykőn >> - Jon Fosse: magány és misztika, téboly és csend >> - A Kecske ünnepe >> - Mandala 19. >> - Ház a hegyen >>> FEBRUÁR - Mit üzen az ég? >>> - Mit üzen a múlt? >>> - Mit üzen a betegség? >>> - - - Korábbi évek téli, kolostoros blogbejegyzései: 2023 tél >>> 2022 tél >>> 2021 tél >>> 2020 tél >>> 2019 tél >>> 2018 tél >>> 2017 tél >>> 2016 tél >>> 2015 tél >>> 2014 tél >>> 2013 tél >>> 2012 tél >>> 2011 tél >>> 2010, 2009, években még nem kerültek ilyen formában összesítésre a bejegyzések, úgyhogy az akkori, té...

Nagyításhoz klikk a képre! Hosszú hideg folyosó végén tolószék. Üresen áll, várja gazdáját. Ahogy elnézem, még viszonylag új lehet, modernebb szerkezet. Egy nagy sóhaj kíséretében az jár a fejemben: vajon mit üzen a betegség? Öregség, baleset, vagy talán betegségben nyújt segítséget a folyosó végén e magányos szerkezet. Egyik sem könnyű ügy. A létezés nehéz pillanatai ezek. Hosszú hideg folyosó végén tolószék. Mi történhetett? A gazdája legyengülve az égre tekint, fel a fénybe, és átkozódik, netán hálát mond. Valamit talán épp túlélt, vagy lehet hogy valamit elveszített. Bonyolult, súlyos történetek ezek. És közben csak nem hagy nyugodni a kérdés: mit üzen a betegség? Félisteneket is látunk néha megroppani, újságolja kínjukat a média bőszen, hát még az egyszerű halandókat. Rég búcsút mondtunk az Édenkertnek, azóta fáj, húzódik és sajog, ráadásul mintha a Magasztos Égi Hang is nehezebben jutna már el hozzánk. Nem tiszta a vétel, furán szól a távoli frekvencia. Mit mond? T...

Nagyításhoz klikk a képre! A vaskapu hívogatóan nyitva, és az évszázados kastélykertbe lépve azon tűnődöm: mit üzen a múlt? Régi kőfalak, omladozó tető, belül talán szellemlakta kihalt termek. Sokat látott régi öreg fák szemlélik egykedvűen az évszakok változását a kertben. Elképzelem, ahogy a lehullott levelek közt lépked elmélyülten Poirot, hiszen beleillik a tájba, esetleg egy Esterházy gróf tárgyal fölényesen a birtok intézőjével, vagy talán a Guy Ritchie féle Gentlemen film arisztokratái kötnek éppen zűrös alakokkal üzletet. Különös egy kastélykert, sok történetet és titkok őrizhet. De mit üzen? Mond-e bármit is a múlt számunkra, üzen-e valamit? Vagy teljes csönd és némaság? Kérdőn lépkedek a fák alatt és az épület kőfalait nézem. Belül talán hatalmas termek, amikben régen bálok voltak, háborús tanácskozások, buja vágyak, örökösödési viták, no és hosszan elnyújtott lusta úri délutánok, szivar, kávék, fánkok és teák. Kisasszonyok nevetgéltek miközben kérőre vártak, és...

Nagyításhoz klikk a képre! Valahol Ausztriában, benne a délutánban, egyedül a tájban. Mit üzen az ég? Talán egyáltalán semmit. Talán valami rendkívülit. Valahol Ausztriában, benne a délutánban. Egyedül a tájban. Akar az ég egyáltalán bármit is mondani? Van-e fülünk rá meghallani? Vagy csupán bárgyún tekintünk a messzeségbe, kérdőn, érdeklődve, esetleg lenyűgözve? És a hetedik napon megpihent. Valahol Ausztriában, benne a délutánban. Igen, ott és akkor készült a kép. Egyedül a tájban. Autó leállít, megpihen, ablak lehúz, a pillanat fixálódik, és digitális lenyomatként rögzül. Valahol Ausztriában, bizony benne ebben a különös délutánban. A pillanat elmúltával valószínűleg a nap lemegy, és hamarosan este lesz. Valószínűleg. Milyen szép szó. Wahrscheinlich. Így milyen? Valahol Ausztriában, már bőven benne a délutánban: mit akar elmondani, mit üzen az ég? Hogy szólítja meg a vándort? Wahrscheinlich németül? Tiroli dialekt, vagy wiener? Ha kell, estére schnitzel? Mert hát, hason...