MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Magány és misztika , téboly és csend, mondatról mondatra. Különös világ bontakozik ki a műveiben, érdemes ezeket megismerni. Rövid kis jegyzet hallható a lenti videóban Jon Fosseről: YouTube Link >> - Jon Fosse és a Nobel-díj >> - Jon Fosse és a Melankólia >> Olvasni jó. Olvasni hasznos. A Kolostor Őre 

 Könnyed témának ígérkezik, ugye?  Csak így lazán: az idő és mi magunk. Hjajhh, Oliver Burkeman, Az élet rövid című könyvét olvasva azon tűnődtem, mióta is elmélkedik ezen az ember. Mármint a múló időn, és benne saját magán. Talán, mióta lejöttünk a fáról, majd két vadászat és evés közt jutott idő barlangrajzra vagy esőtáncra, szóval valamifajta ősember típusú kultúrára. Ébredező öntudattal talán már ott a barlangban is az időn, és a benne lévő szerepünkön tűnődtünk. De ha ott mégsem, amikor a papiruszokra vetettünk régóta mesélt mítoszokat, akkor már szinte biztos, hogy eltűnődtünk rajta: az időn és magunkon. A téma modernkori gondolatait járta most körbe Oliver Burkeman, mert hát valóban minden generáció eltűnődik ezen, az éppen adott történelmi időszakban. Most pedig tényleg rövidnek érezhetjük az életet, pláne úgy, hogy a modern világban telezsúfoltuk haszontalan hülyeségekkel, olyanokkal, amik át is vették az irányítást fölöttünk. Érdemes ezen elgondolkodni. Kik vagyunk...

Nagyításhoz klikk a képre! 2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonötödik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére. Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig, úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre. Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket fe...

Miért nem visel öltönyt? - tették fel a történelmi kérdést Zelenszkijnek pár napja Washingtonban a Fehér Házban, azon a találkozón, ahol a történelem menete egy táncfordulattal lépést és ritmust váltott. Egyszerű kérdő mondat ez, csupán négy szó. A kérdés költői, bár egy újságíró tette fel. Talán nem is az volt a célja, hogy választ kapjon. Valami más járhatott a fejében. Na, vajon mi? (A kérdés az én esetemben is költői) A jól értesült informátoroktól azt is megtudhatta a nagyérdemű, hogy az öltöny témája a színpad mögött is felmerült. Arról nem szólnak a tudósítások, hogy a szakállal, a frizurával, a recsegő akcentussal, esetleg egyéb kiegészítőkkel kapcsolatban felmerültek-e igények, vagy sem. Miért nem visel öltönyt? - Nem hagy nyugodni ez a kérdés. Eszembe jutott a híres francia divattervező, Yves Saint Laurent, akinek a Laurence Benaim által írott életrajzi könyvében olvastam: "A divat sok ezer elsuttogott titok az aprócska drámák folyton változó szövete fel...

 Kacskaringós hosszú út vezetett ahhoz,  hogy Friedrich Merz Németország kancellárja legyen. Régi ambíció ez, tele fordulatokkal és küzdelmekkel, kivárással és veszteségekkel, most azonban eljött az ő ideje. De micsoda idők ezek!? Óriási feladat zúdul a nyakába, hiszen egy olyan korban lesz kancellár, - amikor a régi világ szabályai széttöredeznek, - amikor valódi fegyverropogás zajlik a kontinens szélén, vér folyik, és halottak szegélyezik a politika útját, - amikor ismét diktátorok parancsolnak, és a tömeg még tapsol is hozzá, az emberek éljenzik, bátorítják, és felnéznek a szörnyekre, - amikor egyre szorítóbb klimakatasztrófa fojtogatja a bolygót, - és amikor a düh, a harag, az elkeseredettség, és az őrület mindennapossá vált. Bizony, ilyen idők ezek. Miközben mégiscsak fantasztikus találmányok segítik az életünket, olyan mennyiségű és minőségű hasznos tudáshoz (információhoz) férünk hozzá, amihez soha a történelemben, annyi mindent tudunk már a testről és a pszichéről, ol...

Kocsmaajtókat szokás így berúgni a jófajta westernfilmekben, ahogy az amerikai alelnök, JD Vance rúgta rá a Müncheni Biztonsági Konferencián lévőkre, hogy tudassa a kocsma összes mihaszna semmirekellőjével: új seriff van a városban. Összerezzentek a bárpultnál ülők, ásítva legyintettek az asztalnál kártyázók, a prostituáltak szeme felcsillant, egy öreg indián pedig az ablakon kitekintve a sólymok szárnyalásából próbált valamit kiolvasni. A söntés mögött álló tulaj pedig egykedvűen törölgette tovább a poharakat. Sok mindent látott már. Tudja mi következik. Szétverik az ivót, bandaháború, kitört fogak, hullák, temetés, aztán pedig új bútorokat kell csináltatni a kocsmába. Vannak, akik viszont nem ide járnak. Könyvtárban ülnek, vagy templomban, a farmon gazdálkodnak, távoli vidéken hajóznak, lepkét gyűjtenek, illúziókat kergetnek, esetleg western csizmájukat a verandán szellőztetve, egy hintaszékben lyukas zokniban gitárt pengetnek. De hozzájuk is elértek ám a hírek. Új se...