2016. szeptember 28., szerda

Meditáció és az Agy



A Michigan Egyetem
meditációs kísérlete


Kutatásokat végzett el a Michigan Egyetem arra nézve, hogy a negatív érzelmi hatásokkal szemben mennyire véd a meditáció. Az eredmény az lett hogy segít. Nagyon is.

Kísérleteik és tanulmányaik során arra jutottak, hogy a meditáció még akkor is segít megfékezni a negatív érzelmek hatását az agyban, ha az illető a természetéből fakadóan nem is annyira tudatos, éber ember. A kutatásban részt vevő személyeket arra kérték föl hogy meditáljanak, majd az agyi reakcióikat rögzítették azután, hogy zavaró, izgató képeket mutattak nekik.

A vizsgálatvezető Yanli Li elmondása szerint a kísérlet nemcsak azt mutatta meg, hogy a meditáció nagyon jó hatással van az emberek érzelmi állapotára, hanem azt is, hogy azok is könnyen elsajátíthatják ezt az érzelmi stabilitást, akikben még nem erős ez a fajta kontroll és tudatosság. Azaz, nem természetes adottságuk ez. Kis gyakorlással ők is fejleszthetik magukat ebben.

Világszerte

egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a fajta stresszkezelés és életmód, hogy az emberek egyre jobban a tudatába kerüljenek saját érzelmeik és gondolataik hatásának, egyre tudatosabban éljék át a pillanatot. És ha ez irányú képességeik javulnak, jobban tudják majd kezelni a romboló, negatív érzelmeket és hatásokat is. Egyre nagyobb a fejlődés ebben.

Tudományos kísérletek mutatják már ki, hogy nagy fejlődést lehet ebben elérni meditációs hanganyagokkal, még azoknak is, akikben ez a fajta természetes tudatosság és éberség nincs is erősen jelen. Még ők is nagy fejlődést tudnak ebben elérni. A kísérletekben kimutatták, hogy negatív, nyugtalanító képeket látva, az agyuk érzelmi állapota, hamar visszaállt egyfajta normális, kiegyensúlyozott állapotba. És ez jó.

A teljes cikk eredetiben itt olvasható >>

- - -



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2016. szeptember 26., hétfő

Széchenyi


Nagy tanulság,
ami a történelemórákon 
nem biztos hogy elhangzott!

Sina báró után, Széchenyi István életét kezdtem el most jobban megismerni. Alapvetően minden ember életútja érdekes. Hosszú évtizedek alatt az emberekben sok ismeret és tapasztalat felgyülemlik, és mások életén keresztül a világ egy újabb arcát is megismerhetjük. Szóval érdekesnek találom a különböző életutakat, azonban ha olyan emberről van szó, aki valami rendkívülit alkotott, vagy kiemelkedően különös élete volt, az ilyen emberre nagyon kíváncsi vagyok.

Milyen ember Ő?

Mi motiválta? Hogyan küzdötte le a nehézségeket? Hogyan élt? Milyen gondolatai voltak? Hogyan tekintett a világra? És sok-sok egyéb kérdés merül fel bennem, amire kíváncsian keresem a válaszokat. Ilyen indíttatással kezdtem "a legnagyobb magyar" életútjának is.

A könyv érdekessége

hogy itt bebújhatunk a bőrébe, hiszen a saját, közel 50 éven át vezetett naplójáról van szó. Nagyon tanulságos az egész. Történelmi, vagy kordokumentumi szempontból is, vagy ha az emberi oldaláról nézzük a művet, úgy is. Sok szempont, sok tanulság, sok felismerés. Ezek közül hadd emeljek ki itt most egyet. Egy olyat, ami sokak számára tanulságos lehet, de a történelemórákon nem biztos hogy elhangzott:

29

Érdekes olvasni azt, hogy az az ember, akire ma már úgy gondolunk vissza, mint aki óriási dolgokat alkotott, aki valamifajta nagy látnok, és nagy szervezőzseni lehetett, aki munkásságára még évszázadok múlva is büszkék a magyarok, nos, ez az ember 29 évesen még azt sem tudta mit csináljon! Nem semmi, ugye!?

29 éves volt, és van egy naplórészlet ekkoriból, ahol hosszan ír arról, hogy nem is tudja pontosan mi felé kéne haladnia az életének. Katonai pálya? Társasági ember, vagy magányos lótenyésztő? Politika, diplomácia terület talán? Nagyvilági utazó? Írói karrier és az irodalom világa? Családos élet, vagy inkább magányosabb út? Ezeken tipródik.

Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk el. Milyen elvárást támaszt a mai világ, és az emberek nagy része a fiatalok felé? Már 14 évesen legyen tisztában vele, hogy mi lesz az élete! (de legkésőbb 18 évesen) Hamar keressen pályát, hamar döntse el az élete útját! Különben baj lesz, különben elkallódik, különben szétesik. Kétségtelen ez is előfordul. Azonban nézzük meg Széchenyit! Először is,

Hogyan tekintsünk rá?

Ki Ő? Államférfi? Sikeres vállalkozó? Politikus? Nagy építő? Nagy álmodó? Példakép? Lehetne sorolni a jelzőket. Nos, ez az ember 29 éves korában még azt sem tudta pontosan mit is akar! Elgondolkodtató azért, nem?!

Persze érdeklődési körei voltak. Tapasztalatokat és ismereteket gyűjtött bőven, figyelte a világot, figyelte az embereket, és talán öntudatlanul is, de érlelte magát. Érlelte a személyiségét és önmagát. Aztán a későbbiekben kinyílt, és évszázadokra híressé vált. De még hogy?!

Ahogy csak kevesen. Szóval 29 évesen még mindig csak kereste önmagát és az útját. Ezt bizony érdemes megjegyeznünk. És nemcsak nekünk érdemes erre figyelnünk, hanem másoknak is. És ki tudja, talán valamelyest bölcsebbé válunk majd mi magunk is, a tanáraink is, és az oktatási rendszerünk.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


 

Társadalmi célú hirdetés:

2016. szeptember 24., szombat

Csermely Péter. Ismét.

Szerepelt már itt a blogban. Most egy újabb videó jön, amiben ismét figyelemreméltó dolgokat említ. Tehetségről beszél, kreativitásról, új gondolatokról, és sok minden egyébről. Érdemes megnézni, és érdemes elgondolkodni a hallottakon.




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



2016. szeptember 15., csütörtök

A szezon

Lassan kezd beköszönni az ősz. Itt van velünk még a nyár, a napsütés, a csiripelő madarak, de a hajnalok bizony már egyre hűvösebbek. Lomhán cammog az ősz, de reggelente látni már a párát az autókon. A megbarnult faleveleket az utcákon, és az őszi pulóvereket, kiskabátokat a gyalogosokon. Kedvelem ezt. Az évszakok változását. Ráadásul, ilyenkor ősszel indul be nálam

a szezon

Igen. Egyik kedvenc időtöltésem, a szauna szezon. Talán Neked is van ilyesmi kedves időtöltésed, ami köthető az év egyes részéhez, vagy bizonyos időszakhoz. Ilyenkor az ember ezt már nagyon várja. Nekem a szaunázás ilyen. Az őszi és téli hűvös, hideg napokon nagyon kedvemre való. Beülni a szaunába és...

csak úgy el lenni

és hagyni hogy a test átélje a forróságot, majd a merülő medence hideg dermedtségét. Igyekszem a test "sokkolását" azért csillapítani, akár zuhannyal, és csak fokozatosan adom át magam a hőségnek, vagy a hideg víz jegességének. A lassú átadás és szoktatás után pedig már hosszan hagyom benne, a hőség, vagy a jegesség állapotában a testet. Hosszan időzöm a szauna teremben, zuhany, aztán pedig lassan merülök el a hideg vízben, és szinte mozdulatlanul töltök el benne hosszú-hosszú perceket. Csak hagyom, hogy teljesen lehűljön a test. Aztán pihenés. Majd az egész újra elölről.

ilyenkor eszembe jutnak

a világ különböző pontjain élő emberek. A szauna, szinte vallásos hívői. Az északi népek, pl. a finnek, vagy az oroszok, és sok-sok más, a világ különböző pontjain élő ember. Lehet hogy semmi más közös nincs is bennünk. Más zenéket hallgatunk, más írók könyveit olvassuk, a politikáról, üzletről, vagy vallásról is talán más a véleményünk, de egy valami azonban mégis közös bennünk. A rítus. Leülünk és izzadunk. Megvan ennek a varázsa. És ki tudja, talán többről is szól ez, mint a testnedvek elhagyása.


Üdvözlettel
A Kolostor Izzadó Őre

Csak Könnyedén




2016. szeptember 10., szombat

Az ezerarcú én


Hankiss Elemér egyik kiváló könyvét hoztam most el ide a kolostor udvarára. Rólunk, emberekről szól. A viselkedésünkről, drámáinkról, szerepeinkről, és még sok minden egyéb mély dolgokról, viszont nagyon humoros, és könnyen fogyasztható formában.

Bár, most egy nem annyira humoros részt olvashatsz majd, azonban nagyon elgondolkodtató. A szerző az alábbi sorokat a "MUNKAHELYI STRATÉGIÁK" fejezetbe helyezte a könyvben, azonban, és amiért én most ide hoztam, annak oka az, hogy ezek a jelenségek tökéletesen megmutatkoznak nem csak egy munkahelyi, hanem a vallásos, spirituális, meditatív közösségekben is. Többet nem is szeretnék most hozzáfűzni.

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én

(részlet)

"Sok lehetséges stratégia van ebben a helyzetben. Az egyik a hatalom stratégiája. Ez abban áll, hogy az erős embert játsszuk meg, "erőt mutatunk", letaposunk minden ellenállást. Ha sikerül a trükk, ha az emberek megszeppennek, komolyan vesznek minket, megijednek tőlünk, akkor ezzel sikeresen megerősítettük helyzetünket és öntudatunkat. Ha kudarcot vallunk, ha bolondot csinálunk magunkból, akkor személyiségünk, énünk súlyosan megsérülhet.

Sok sikeres stratégiája van a gyengeségnek is. Például:

A láthatatlanság stratégiája: igyekszem eltűnni, láthatatlanná válni, óvatosan mozgok, hogy lehetőleg senki se vegyen észre, óvatosan úszkálok a kis halak rajában.

A különc stratégiája ezzel rokon: csodabogár, nevetnek rajta, nem veszik komolyan, békén hagyják.

Az ártatlan bárány stratégiája: a helyes, kedves kis bárány szerepét játszom, aki mindenkit szeret, és akit mindenki szeret, aki senkinek nem tudna kárt okozni.

A mindig csak mosolyogni stratégiája: nem villogtatom a fogamat, nem vagyok gyanúsan mogorva, állandóan csak mosolygok és lengetem jóakaratom és ártatlanságom zászlaját.

Az önbéklyózás stratégiája: mint már korábban láttuk, ez egy megelőző stratégia, és abban áll, hogy jó előre találok alibit, valamit, amiért nem vagyok felelős (például egy képzeletbeli vagy tényleges betegséget, a nehéz gyerekkor emlékét, időhiányt), amely eleve és előre megmagyarázza a jövendő kudarcokat, s így ezek a kudarcok nem sértik majd öntudatomat, önérzetemet.

A kliens stratégiája: fegyverhordozóként csatlakozom egy robosztusabb szereplőhöz.

A hízelgő kutya stratégiája: hízelgek a nálam erősebb ragadozóknak. Ez különösen sikeres stratégia, mert még a legerősebb ragadozóknak is megvan a gyönge pontjuk: a hiúságuk. A hízelgés valóban csodafegyver. majdnem mindenkit levesz a lábáról, mert majdnem mindenki küszködik önértékelésével, öntudatával. Énünk telhetetlen: mindent fölhabzsolunk, még a legolcsóbb dicséretet vagy bókot is, ami erősítheti, dagaszthatja önérzetünket.

Stratégiák sokaságát sorolhatnám még föl:

a megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyét, a magányos farkasét, a mindenkinek segítő ezermesterét vagy lelki támaszét, a közvetítőét, a tréfamesterét és így tovább. . . "

- - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre, a remete

Csak Könnyedén




2016. szeptember 1., csütörtök

Mária Terézia


A történész és akadémikus Niederhauser Emil könyvét hoztam most el ide, a kolostor meditatív udvarára. Csodálatos kiadvány Mária Terézia életéről és koráról. Professzori alapossággal mutatja be az uralkodónő életét, személyét, és környezetét. A történelmi érdekességen túl, Mária Teréziának spirituális jelentősége is van. Erről pedig majd Shri Matajitól hallhatsz pár dolgot.

Ismerkedjünk meg tehát közelebbről Mária Terézia életével és személyiségével. Az idézetek és képek mind a fenti könyvből származnak.


"Az uralkodónő szinte vele született érzékkel tudta reformjait elfogadtatni, egyiknek a visszavonására sem kellett sort keríteni, legfeljebb a továbbfejlesztésére. Ezzel az érzékkel, az országanya öntudatával és biztonságával indította el egész birodalmát a polgári átalakulás felé vezető úton."

 
 "Az 1745 -ös drezdai béke után, tehát ötévi, súlyos gondokkal teli uralkodást maga mögött hagyva fehér arcbőrével, világoskék szemével és hófehér fogaival Mária Terézia még mindig igen szép fiatalasszony. Ez volt a megnyerő benne már akkor, amikor még nem lépett trónra. Ferenc nyilván indokoltan lett szerelmes a szép leányba. Később a szépség méltósággá alakult át. Termete a sok terhességtől és szüléstől elnehezedett. Már inkább a családanya, mint a szépasszony. A méltóság még akkor is megmaradt, amikor, férje halála után, már csak fekete özvegyi ruhát hordott, minden ékszer nélkül. A méltóság belső lényegéhez tartozott, az istenkegyelmiség tudatához meg az örökölt méltósághoz."

- - -

"A szépséghez és a méltósághoz hozzátartozott az is, hogy Mária Terézia a maga századához képest voltaképpen igen természetes életet élt: törődött az étkezéssel, gondja volt a tisztaságra, a testápolásra, abban a korban, amikor a hölgyek ez irányú hiányosságaikat parfümökkel palástolták. Az egészséges életmódhoz tartozott a friss levegő szeretete, szívesen ment szabadba, a mindennapi teendők közben is nyitva kellett tartani az ablakokat, hogy beáramolhasson a friss levegő."

- - -

"Mária Terézia tehát öntudatos Habsburg, és öntudatos uralkodó volt, utóbbit még a dinasztiához való tartozásnál is előbbre valónak tekintette. Ehhez pedig hozzátartozott a nagyon szigorúan vett kötelességtudat. Az 1750-es években írt végrendeletében így fogalmazta ezt meg: "Ez az igazság mindig a szemem előtt lebegett és sokszor mérlegeltem, hogy nem a magamé vagyok, hanem a közönségé {dem publico, ahogy az eredetiben van, manapság azt mondanánk, a társadalomé vagy az állampolgároké - N. E.}. Minthogy ennek az alapelvnek megfelelően szándékaimat mindig jól megvizsgáltam, utólag mindent jó állhatatossággal kezdtem meg és erőteljesen folytattam - és eközben kedélyemben olyan nyugodt voltam még legnagyobb bajaim idején is, mintha a dolgok egyáltalán nem is tartoznának rám..."

- - -

"Mozart első ízben mint csodagyerek szerepelt az udvarban. Közismert, hogy Mária Teréziának annyira megtetszett a játéka, hogy ölébe is vette a hatéves művészt. Hat évre rá, Mozart még mindig csak 12 éves, de a bécsi árvaház felszentelése alkalmából maga dirigálja a misét, az ünnepségen..."



Raja Lakshmi: a videóban elhangzó kifejezés azt a Isteni Princípiumot jelenti, amiről Shri Mataji ezt mondta:
 
"Aztán ott van Raja Lakshmi, aki a királyok méltóságát adja. Ha a királyok úgy viselkednek, mint a szolgák, akkor nem hívják őket királyoknak. Méltóságteljesen kell viselkedniük. A király méltóságát, fenségességét a benne lakozó Raja Laksmi adja." 

Shri Mataji, Italy, 1987.10.25.


Shri Mataji Schönbrunn -ban, Mária Terézia uralkodásának helyszínén a 80-as évek elején. A császárnő mindig is rajongott a kastélyért és a kertjéért.

- - -

"Még utolsó napjaiban is megemlékezett a magyarokról. Hívatta Esterházy kancellárt, és azt mondta neki: "Meghalok. Mondja meg nemzetének, hogy egészen utolsó pillanatomig hálával emlékeztem meg róla." Ez már nem politika, kormányzati megfontolás, jól kiszámított hatásos gesztus. Egy haldokló emlékezik így azokra, akik egykor valóban megmentették.
Ez okozza, hogy a királynő a magyarok, még a parasztok emlékezetében is oly sokáig megmaradt. Később éppen II. Józseffel szembeállítva került egyfajta piedesztálra. Erről csak a pártállam lökte le, ahol még a Kádár-korszak utolsó éveiben is a párt hivatalos lapjában Mária Terézia zabolátlan szerelmi életéről lehetett írni. Talán manapság már túl vagyunk az ilyen ostoba hiedelmeken."


"November 28-án délután négy órakor a Bécsben lévő gyerekei jelenlétében felvette a halotti szentségeket, el is búcsúzott tőlük. Éjjel nem aludt, mert szemébe akart nézni a halálnak. 29-én reggel Józseffel reggelizett. Levelet írt Mária Krisztinának, melyben kifejtette, hogy életében semmi sem sikerült neki olyan jól, mint az ő házasságuk. Délelőtt tízkor a főhercegnőket elküldte, Józseffel beszélgetett franciául, pedig a személyes érintkezésben gyermekeivel mindig a németet használta. Talán ez is öntudatának gyengülését mutatta. Este József támogatta az ágyhoz, megkérdezte, nem fekszik-e rosszul? Igen, felelte, de elég jól ahhoz, hogy meghaljak. Este 9 óra volt.
 
Abban a Bécsben, amely annyit köszönhetett neki, halálhíre az első percekben örömet keltett, mert neki tulajdonították az italadó felemelését. Iszonyú mozzanat egy ilyen élet végén."


 - - -





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén