2026. március 7., szombat

Elindult a szezon - Große Tüte, bitte!



.
 
Zsuzsával megkezdtük ma a fagyi-szezont!  
Édes-ropogós nagy tölcsérben 4 gombócnyi mámor hetente adagolva.


Imádjuk az ízek édes kavalkádját, meg úgy az egésznek a koreográfiáját. Általában késő délutánra, vagy kora estére időzítjük a heti fagyizást. Előtte már egy-két nappal tervezgetjük, beszélünk róla, várjuk, light-os böjttel rákészülünk (tehát, aznap kevesebb csoki, haha) szóval, hangolódunk az eseményre. Kedvelem a hétköznapok egyszerűségét, a monotonitását, az apró pillanatokat, a szimpla örömöket. Ilyesmi ez a fagyizás is. Semmi rendkívüli nem történik, csupán süt a nap, és hetente egyszer mi boldogan elindulunk a fagyizó irányába.

Große Tüte, bitte! - így indítok köszönés után, belépve a kellemesen klimatizált helyiségbe, de szinte már felesleges is mondanom, hiszen ismernek minket, tudják, hogy a nagy tölcsért kérjük. Azt, ami vastag, ropog, ízletes, és négy izmos gombóc is kényelmesen elfér benne.

Masszívabb, teltebb ízt választok a tölcsér aljába, ami csoki, mogyoró, karamell, vagy a kávé ízvilág környékén mozog. De általában ezeknek valamifajta modern keveréke, kiegészítve és megspékelve elképesztő krémekkel vagy ropogtatnivalóval. Kreatív fantázianéven futnak ezek az ízek, ami már önmagában is mosolyt csal az arcunkra. Amikor szóba hozzuk magunk közt ezeket a neveket és beszélünk róla a pénteket megelőző napokban, már akkor érezzük a szánkban a fantasztikus ízeket.

Vissza tehát a große Tütéhez! Alulra két gombóc masszívabb mámort kérek, felülre pedig valami hűvös nyári gyümölcsös ízből szintén kettőt. Mangó, citrom, dinnye, alma, bogyós gyümölcsök, stb, és itt is szintén a kreatívan kevert változatuk. Zsuzsó is kikéri az adagját, kapunk apró műanyag kanalat hozzá, kis borravalót otthagyunk, köszönünk és távozunk. Irány a park!

Kialakult az a szokásunk, hogy nem asztalnál esszük, hanem ráérősen és lassan sétálva. A fagyizótól pár percre van egy csodálatos kastélykert, hatalmas fákkal, kis állatokkal, patakkal, fűvel, romos épülettel, kisebb-nagyobb utakkal és ösvénnyel. Fagyi a kézben, lábunkon kényelmes sportcipő és lassan lépkedve megérkezünk az óriás lombú öreg fákhoz. Nyáron még a legnagyobb kánikulában is érezni a park hűsítő hatását. A lombok felfogják az erős napfényt, a talajszint hűvös marad, a csörgedező patak is hoz némi párát, és az egész parknak a mikroklímája valahogy olyan üdítő lesz. A levegő friss, a körülöttünk lévő zöld növényvilág megnyugtató, a sétáló emberek pedig illedelmesen köszönnek, bólintanak, mosolyognak.

Két-három kanálnyi krémes fagylalt után jön egy harapás a tölcsérből; ropog az édes barna csoda a fogak közt, majd ismét kanál és vissza a fagyihoz. Egy-másfél órát szoktunk így ráérősen sétálni, tűnődni. A fákat nézzük, a madarakat hallgatjuk, vagy beszélgetünk. Kellemes ritmust vesz fel ilyenkor a test és az elme, inspiratív hangulatba is kerülünk, és érdekes témák szoktak felvetődni. Munka, élet, család, országok, társadalom, gazdaság, politika, vagy egyebek. Kicsit mintha terápiás jellegűek is lennének ezek a beszélgetések. Könnyed fagyizás egy idilli parkban jó időben és jó hangulatban, miközben egyre mélyebb témákat érintünk.

Furcsa lény az ember, pláne ahogy közösségbe szerveződik. Ez vissza-vissza térő téma a beszélgetéseinkben. A családi közösségek, a munkahelyi, vallási, kulturális, politikai közösségek. Megfejthetetlen és megoldhatatlan konfliktusok hömpölyögnek mindenfelé. És úgy tűnik, sosem volt ez máshogy. Haladva vissza az évtizedekben, a történelemben, akár messzire eljutva Káinig és Ábelig. Igen, sok-sok konfliktus mindenfelé kicsiben és nagyban, de ebben a másfél órában valahogy nagyon megnyugtató a világ ott a parkban.

Sokan írnak a sétáról, hogy milyen jó hatása van a szervezetre; felfedezte magának már a tudomány, a gyógyászat, a kreatív iparág, maguk az alkotók. De ösztönösen is érezték ezt már régen, akár az elvonuló szerzetesek, akár ókori filozófusok, költők, festők, szemlélődők. Jó, azt elismerem, hogy talán annyira mesteri és kifinomult fagylaltot nem ettek a sétájuk mellé elődeink, mint mi most, modernkori tűnődők.

Korábban írtam már az erkélyen elfogyasztott reggeli teákról, most pedig a heti fagylaltról. Több ilyen kis apró momentum színesíti az életemet, és tölti meg boldogsággal a pillanatot. Lehet, hogy írok majd róluk. Már gyerekként tudatosult bennem, hogy valamiért én úgy vagyok bekötve az életbe, hogy kedvelem a hétköznapokat. Sok nehézségen mentem már át, de valahogy ez a tulajdonság mégsem kopott ki belőlem, sőt, mintha csak erősödne, hogy ne csak keressem és vágyjak rá, hanem meg is találjam a hétköznapokban az örömteli pillanatokat. Mások mellett talán elsuhan, én felfigyelek rá, keresem, táplálom, figyelem, aztán ha a fagylalt végére érek, a Tüte alján lévő kis szalvétával megtörlöm a számat: remek volt, köszönöm!


Üdvözlettel
A Kolostor Gasztro Gourmet Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Svájci csoki >>

- Ebéd a parton >>

- Frühstück >>

- Balkon Börger >>


 Tavaszi Túra a Hegyen 
osztrák ízekkel



YouTube Link >>

2026. március 1., vasárnap

Nicolai Tangen és a norvég nyugdíjalap



Világszinten is egy befektetési behemót a norvég állami nyugdíjalap, viszont úgy vigyáznak rá, mint egy hímes tojásra. Norvégia hatalmas olaj és gázipari bevételéből származó pénzről állapodott meg a társadalom és a politika már évtizedekkel ezelőtt, hogy nem sajátítja ki ezt a bevételt senki, hanem okosan és bölcsen befektetik. Ott erről meg tudtak állapodni a politikai szereplők és a társadalom, így Norvégia óriási anyagi, közgazdasági, mentális és szellemi szabadságot épít ezáltal a jövő generáció számára. Lenyűgöző hozzáállás.

9000 cégben van részesedésük különböző kontinensen, ami a világgazdaság kb. 2%-át jelenti, értékét tekintve pedig ez olyan 2000 milliárd dollár! Én a 2010-es évek elején olvastam róluk először, azóta ha nem is napi szinten, de azért figyelem őket. Mostani vezetője, Nicolai Tangen 2020 óta irányítja ezt a vagyonkezelési óriást, a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű, szuverén nyugdíjalapját. Érdemes Tangen úrra odafigyelni! Sokszor ad interjút, előadásokat tart, és a youtube-on saját podcast csatornát működtet, ahol befektetőkkel és cégvezetőkkel szokott remek és hasznos beszélgetéseket bonyolítani.

Most a napokban azonban egy olyan tanulságos és inspiratív beszélgetést láttam vele, amiben őt kérdezték. Shane Parris hívta meg a The Knowledge Projekt podcastba, és gondoltam mindenképp elhozom ide a kolostor udvarára is, mert olyan tanulságos dolgokat mondott, ami a befektetésen túli világnak is hasznos.

Néhány kedvcsináló részlet az egyórás beszélgetésből:

- Az elején a mesterséges intelligencia kerül szóba, a tech szektor, ingatlanbefektetések és a kamatok.

- Aztán rákanyarodnak arra, hogy milyen területeket nem vesz el az AI, milyen képességekre lesz szüksége a munkavállalóknak: együttérzés, emberek közti kapcsolat, stb.

- A hallgatni tudás képességéről amikor beszéltek, az nagyon tetszett Hogyan lehet ezt megtanítani? - kérdezte a műsorvezető. Válasz: fontos szempont a kíváncsiság. Ha nem vagy kíváncsi dolgokra, akkor nem is tudsz odafigyelni másokra és meghallgatni őket. Saul Perlmutter Nobel-díjas fizikus mondta Nicolai Tangennek egyszer, hogy az emberiség most először a történelemben ért el arra a szintre, hogy az összes problémánk megoldásához megvan a képességünk. Klímaproblémák, éhezés, stb. mindenhez megvan a szükséges technológiai tudás. Amit mégsem tudunk megoldani, hogy nem tudunk egymással beszélni, nem tudunk odafigyelni egymásra, képtelenek vagyunk meghallgatni a másik embert. És nem tudunk megfelelően együttműködni.

- Régi nagy birodalmakról is beszélt, hogy akkor indult meg a hanyatlás, amikor a szabadkereskedelmet a vámok váltották fel, amikor a bevándorlást és a szabad gondolatokat elkezdték korlátozni, amikor "erős emberek" emelkedtek fel a hatalomba, és különféle szabadságjogokat kezdtek el korlátozni.

- Beszél az európai és az amerikai gondolkodásmód különbözőségéről, előnyökről és hátrányokról. Európa egy kényelmes, komfortos, kulturálisan színes hely, amerika viszont sokkal ambiciózusabb és energikusabb.

- A változásokkal kapcsolatban véleménye szerint, pl. egy nemzet attitüdjét, ambicíonáltságát nem lehet megváltoztatni. A saját cégedet, környezetedet, családodat és barátaidat tudod csak megváltoztatni, egy nemzetet szinte lehetetlen.

- Ha valamit változtathatna most egy ország attitűdjében, akkor azt tenné, hogy ahová csak lehet, bevezetné a mesterséges intelligenciát. Jó példaként hozza fel Svédországot, akik a 80-as években rengeteg pénzt áldoztak arra, hogy 800 000 háztartásnak adjanak személyi számítógépet, hogy minél több ember tudja használni ezt az eszközt. Azóta pedig rengeteg sikeres technológiai startup céget termelt ki Svédország. Pl. Spotify. Nemcsak ez a sok számítógép volt az oka, de nagyban hozzájárult. Szerinte most ugyanez a helyzet a mesterséges intelligenciával is. Minél több helyre el kéne juttatni, ahová csak lehet. Ez egy életben egyszer adódó lehetőség, amit meg kell ragadni.

- Sok újságot olvas napi szinten, különböző témákban, igyekszik követni, hogy mi megy a világban.

- Befektetésekkel kapcsolatban elmondta, hogy nagyon fontos a makacs és határozott elképzelés a dolgokról, de ugyanilyen fontos a rugalmasság is, ha szükséges, akkor tudjon váltani az ember. Erre igazából kevesen képesek. Ráadásul a mai világban kevesen képesek és akarnak a tömeggel ellentétes és népszerűtlen álláspontra helyezkedni, mert mindenki csak a like-okat gyűjti.

- A vagyonkezelést a világ egyik legérdekesebb munkájának tartja. Számára ez egy álommeló. Már a mostani pozíciója előtt is ezt csinálta. A vagyonkezelés érinti az élet minden rétegét, hiszen kapcsolatban van azzal, amit eszünk, viselünk, és az egész környezetünkhöz kötődik, ráadásul hatalmas pszichológiai kihívás a piacokban való aktív részvétel. (mindezt tanusíthatom, tényleg így van) A vagyonkezelés ráadásul kapcsolódik a makrogazdasághoz, geopolitikához, és mindenhez, ami az emberi társadalomra hatással van. A legelképesztőbb "játszma" ez, amit valaha építhetsz.

- Elmondja, hogy a befektetésekben a legnehezebb: a semmittevés. Felvenni a pozíciót, és csak hagyni a dolgokat a maguk üteme szerint menni. Az emberek mindig csinálni akarnak valamit, és a legnehezebb a nemcsinálás, de a vagyonkezelésben sokszor ez a legeredményesebb. Feltéve, ha jól választja meg az ember, hol és mikor, és mivel kapcsolatban ne tegyen semmit. (ezt már én teszem hozzá)

- Fontosnak tartja a cégnél az egészséges vitakultúrát, az építő jellegű egyet nem értés hozzáállását, mert ebből fejlődni tudnak az emberek és a cégek. És ez nagyon nehéz, mert a mai korban ma már mindenki hiperérzékeny, és nehezen bírja elviselni az övétől eltérő véleményeket.

A beszélgetés további tanulságos dolgokat tartalmaz, érdemes meghallgatni, elérhető a youtube-on itt.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Warren Buffett utolsó levele >>

- Bojár Gábor és a Forbes >>

- Business as usual >>

- Shopping, de nem úgy >>


 Filozófus a tőzsdén 
Zsiday és Plotinus




YouTube Link >>

2026. február 24., kedd

Tél


2026 február. Hóval betemetve
a Nagy Szent Bernát-Hágón a menedékház


Olvasni jó, olvasni hasznos. Újraolvasni és ismételni talán még hasznosabb. Újra felfedezni a dolgokat, különösen azokat, amin átfutott a szemünk, mélyíteni az ismeretet és új inspirációra lelni. Ezért érdemes néha vissza-visszatérni a korábbi dolgokhoz. Ennek szellemében jöjjön most a szokásos évszak végi visszatekintés. Nézzük mi is történt itt a kolostor udvarán az elmúlt három hónapban:


DECEMBER

- Séra András és az irodalmi oklevél >>

- André Rieu Bécsben >>

- Vannak esték, amikor átalakul a világ >>

- Pulitzer, a leírt szavak hatalma >>

- A Vogue története >>


JANUÁR

- A jungiánusok >>

- Bojár Gábor a Forbes címlapján >>

- Nádas Péter, Halott barátaim >>

- Krasznahorkai egy konfuciánus költő lenne? >>


FEBRUÁR

- Frei Tamás és a Kobalt >>

- Eric Berne és a Sorskönyv >>

- Ványa bácsi Sopronban járt >>

- Tove Ditlevsen és a Koppenhága-trilógia >>


- - - 

Korábbi évek téli, kolostoros blogbejegyzései:

2025 tél >>>
2024 tél >>>
2023 tél >>>
2022 tél >>>
2021 tél >>>
2020 tél >>>
2019 tél >>>
2018 tél >>>
2017 tél >>>
2016 tél >>>
2015 tél >>>
2014 tél >>>
2013 tél >>>
2012 tél >>>
2011 tél >>>

2010, 2009, években még nem kerültek ilyen formában összesítésre a bejegyzések, úgyhogy az akkori, téli bejegyzéseket, simán csak a blog archívumában találod. Kellemes olvasgatást kívánok hozzájuk!


A Kolostor Őre
 
 
 Hortensia Fussy 
osztrák szobrászművész
különös alakjai egy vártoronyban




YouTubeLink >>

2026. február 16., hétfő

Tove Ditlevsen és a Koppenhága-trilógia

 

 A hygge előtti 
dán mindennapok


Északi minimalizmus, lenyűgöző irodalom, tragikus élet. A dán írónő, Tove Ditlevsen háromkötetes életrajzát olvastam a napokban, ami teljesen magával ragadott. Bepillantást adott a dán munkásosztály életébe, egy szégyenlős kislány felcseperedésébe, művésszé válásába, szerelmeibe és munkáiba, hogy aztán a végén az olvasó elkísérje a legsötétebb bugyrok mélyére, a narkotikumok által láncravert függő világba. Súlyos témák, szimpla, szolid irodalmi ruhába öltöztetve, és úgy elmesélve, ahogy csak a legnagyobbak képesek. Habosítás nélkül, egyszerűen, tisztán, és ebben van az ereje.

Tove Ditlevsen 1917 és 1976 között élt. Átélhetjük vele az akkori korszakot, a magánélet és a művészlét kérdéseit, a családi drámákat, és Európa történelmi fordulatait. Az író halála után több évtizeddel kezdték csak el felfedezni a nagy nemzetközi szerkesztőségek őt, mint Dánia egyik legeredetibb íróját, hogy aztán a világlapok méltassák. Magyar fordítója, Kertész Judit 2023-ban egy interjúban azt mondta a könyv sikeréről:

"...mondanivalója égetően időszerű, ráadásul első megjelenése óta radikálisan megváltozott mind az irodalom, mind a nők helyzete a világon. Zavarba ejtő önfeltárulkozásával Ditlevsen forradalmárnak számított a maga korában, amikor még az is kérdéses volt, hogy nő egyáltalán lehet-e költő."

A könyvből tudható, mennyire semmibe nézték próbálkozásait és művészi ambícióit a hozzá közel állók, most pedig már tananyag lett az életműve. A fenti három könyv az életéről szól, néhol fiktív elemekkel kiegészítve. Kertész Judit azt mondta:

"A Koppenhága-trilógia az írónő élete által inspirált magasrendű szépirodalom."

Hogy mennyire nehezen tudta őt befogadni a korszak, azt jól mutatják a fordító további sorai:

"Olyan természetességgel ír a legkényesebb témákról is, hogy az olvasó szinte átéli az általa bejárt legmélyebb poklokat és csúcsokat. Nem tudok nőíróról az egész világirodalomban, aki ilyen nyíltan ír a függésről, a leszokás embertelen megpróbáltatásairól és a női lét versus alkotás közt feszülő ellentétről. A korabeli dán kritikusok pedig éppen ezért bírálták: túlságosan őszintének, banálisnak, merevnek és régimódinak tartották. Az elit irodalmi nyilvánosság elutasítása kifejezetten fájó pont volt az életében. Akasztófahumorára jellemző, hogy megírta a saját nekrológját, amelyben többek között azon csodálkozik, hogy „ez a zseniális nő”, akinek a halála óriási veszteség a dán irodalom számára, vajon miért nem nyerte el a Dán Akadémia irodalmi díját."

Fejezetről-fejezetre haladtam ennek a különös nőnek az életében a három könyv által. Drukkoltam neki, még ha tudtam is, hogy a harmadik kötet után öt évvel saját kezűleg vetett véget az életének.

Divatos kifejezés manapság a dánokkal kapcsolatban: a hygge. Valamifajta kellemes és meghitt, otthonos és kényelmes életérzés ez; stresszmentes pillanatok, finom pihe-puha pulcsik, italok, gyertyák, kellemesség, ráérősség, valamifajta reklámfilmszerű idilli boldog lebegés a hétköznapok egyszerű és megnyugtató pillanatában.

Elhiszem, hogy megvan bennük erre az igény, elhiszem hogy létre tudják hozni, dícséretes is erre törekedni, ám végig ott volt a fejemben a könyv olvasása közben, micsoda ellentmondás ez a koppenhágai munkásosztály korabeli életével szemben. Bár, meg kell hagyni, azóta sokat változott a világ, és talán pont nem az akkoriak ellenére furcsa ez a mai lebegésszerű boldogságkeresés, hanem egyenes oka annak. Valahonnan tehát eljutottak valahová, és élvezik, tudnak neki örülni. Ha így van, akkor talán a magyarok is reménykedhetnek, hogy kitörnek egyszer a mélabúból.

Ez az utazás Tove Ditlevsen életében szépen és kedvesen, letisztult és egyszerű mondatokkal kísérte végig az olvasót egy keserű sors bugyraiba, és az irodalom fenséges magaslataira. Különös lény az ember, hogy pokolbéli kínlódásaiból ilyen szép művészetet képes varázsolni, majd az alkotó lelép a színpadról, írását pedig a világ ámultan olvassa.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Oravecz Imre, Alkonynapló >>

- Stoner, a nyom nélküli élet >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Tolsztoj, Napló >>

- Ványa bácsi Sopronban járt >>

- Saját olvasónaplóm (ebook) >>


 ÉVEK 
Annie Ernaux
remekműve


YouTube Link >>