Nádas Péter - Halott barátaim

.

"Kegyetlenség, érzelmesség, barátság"

- írja a könyvről a Nádas-életmű nagy tudója, Bazsányi Sándor a Literán. 

Így igaz. Kegyetlen a könyv, mégis barátian érzelmes. Kíváncsian vettem kézbe a művet, mert tudtam már néhány dolgot a benne említett személyekről: Mészöly, Polcz, Esterházy, és feltételezhetően körülöttük még pár kolléga, történelmi figura vagy családtag. Az elmúlt évtizedek könyvei, interjúi, cikkek és dokumentumfilmek, szóval a nyilvánosságból tudható elemek kapcsán ismertem már valamelyest a fenti személyek közti viszonyt, a drámákat, no és a történelmi kort. Azt is sejtettem, hogy mindezeken túl a könyv sok meglepetéssel fog még szolgálni. Nem csalódtam, így is lett. Nádas a tőle megszokott finomsággal fejtette fel a lélektani szálak szövevényét, így tárta az olvasó elé a kort, a halott barátait és önmagát.

Lenyűgöző bepillantás ebbe a különböző nemű, korú, származású és vérmérsékletű ember közös évtizedeibe. Emberi nagyságok és kicsinyességek kerülnek itt nagyító alá, amiket a szerző lézer pontosságú megfigyeléseinek és leírásának köszönhetően olvasás közben a zsigereinkben érzünk. Nem csoda, hisz Nádas mestere ennek. Egész életművében a testi érzékelés magas fokának lehettünk tanúi, a könnyektől a spermáig, illatoktól szőrszálakig, majd lassan tova kúszva a testtől az érzetekig és érzelmekig, intuícióktól talán a transzcendensig. Az apró rezdülések tanulmányozása, amelyek összessége aztán földrengésszerű és megállíthatatlan tektokinus drámákig dagadnak. Igen, ezt kínálja Nádas, az egész életműhöz méltón ebben a legújabb könyvében is. Önmagával együtt négy eltérő, érzékeny alkotó ember viszonyát mutatja meg. Ebbe a különös kapcsolatba kapunk egy kíméletlenül őszinte betekintést.

Nádas Péter szemén keresztül kísérhetjük végig a szereplők drámáját, kínjait és örömeit, a sikereket és a kudarcokat; háttérként mindehhez a háborút és a kommunizmust, Kelet-Európát, Magyarországot, vidék és a város, az arisztokraták és a zsidóság, a pesti panelélet, vagy egy kis szlovák falu kutyáinak ugatását. Háttérként állnak mindezek ahhoz, hogy jobban megismerjük Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Esterházy Péter és Nádas Péter személyiségének alakulását. Felbukkan aztán mellettük néhány másik művész, családtag, ismerős és ismeretlen alak is, hogy így együtt mutassanak meg nekünk olvasóknak valamit abból, ami akár hasonlóan játszódhat le éppen most a szemünk előtt, talán a szomszédban, a rokonnál vagy a kollegánál, csak nem vesszük észre. Nádas Péter írásai után azonban nincs már mentség, nem lehet ugyanazzal a szemmel nézni a világot.

Apró gesztusok és rezdülések összessége rajzolja ki a nagy képet. Egy házasság közös évtizedeit, egy ember öregedését, betegségek elhatalmasodását, az élvezetek hosszú tobzódását, emésztési folyamatokat, könnyeket, agresszív pusztítást, a közöny némaságát és sok minden mást. Apró gesztusokból, fénybe fordított láthatatlan kis pihékből lesz aztán a sűrű szőrzet, simogatás vagy durvulás. Nádas művei után más szemmel tekint már az ember a testre, a gesztusokra, önmagára és a világra. Érzékeny látásmód ez, precíz megfigyelés, tanítványi alázat ott a kisoroszi domboldalban, ahol aztán búcsút kell inteni a mesternek, önállóvá válni, és a belső parancsot követni. Nincs más, csak a saját út, egyéni toll, az évek és az emlékek. Az élet néha kegyetlen, máskor érzelmes, hosszú vagy rövid, kérdésekkel és kétségekkel teli. Pár ember néha mégis összekapaszkodik, együtt haladnak és szemlélődnek, vagy csak ülnek ott a Duna partján, az alkonyban és a csöndben. Azt hiszem, valami ilyesmi a barátság.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Nádas Péter magasrangú nemzetközi 
elismertségéhez két gondolat >>

- Nádas Péter 80. >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Tűnődések (ebook) 52. oldal

Mészöly Miklós és a halk léptek >>

 

 Két év Nádas Péterrel 
a kortárs irodalom
gombosszegi remetéjével

 YouTube Link >>

Bojár Gábor a Forbes címlapján

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, ezért a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal követem a cég életének azt a részét is, ami a médiában megjelenik. Az alapító és nagyrészvényes Bojár Gábor a cég közgyűlésein tanulságos dolgokat szokott mondani; közvetlen és nyitottan válaszol a kérdésekre, amikkel a találkozók előtt bizony én is el szoktam rendesen halmozni, de azt is érdeklődve figyelem mindig, amit az újságírók kérdeznek tőle különböző interjúhelyzetben. Így aztán remek volt, amikor megláttam a januári Forbes magazin címlapján, kíváncsian lapoztam bele.

Több téma körül forgott a Forbes, érintették a politikát, a Graphisoft üzleti parkot, az amerikai diákoknak nyújtott oktatási szolgáltatást, és egyebeket. Mindezekről szívesen beszél Bojár Gábor mindig, más interjúkban is szóba kerül. Ezeket hallva és olvasva rendszeresen felmerül bennem, hogy jót tenne Magyarországnak, és a pesti tőzsdének is, ha még több ilyen önerőből sikeres történet tudna kiemelkedni. Nagyon kellenek a jó példák.

Nem túlzás a Szilícium-völgy említése, hiszen aki járt már az óbudai Graphisoft Parkban, tudja miről beszélek. Aki még nem volt ott, ajánlom menjen el, nézze meg, majd gondolja át a csöndes léptei közben ott a fák alatt, mi lehetne Magyarországból, ha nem a feudalizmus régi reflexei vonzanák az országot, hanem a haza és a haladás - így együtt.

Amikor az urambátyám világát a szabadság levegője és a kreatív energiák váltják le, bámulatos fejlődés veszi kezdetét. Amikor nem az irigység és egymás letaposása a megszokott rend, hanem az inspiráció és a kooperáció, akkor az élet új dimenziója nyílik meg. A bratyizás és a mutyizás, meg a nagyipari gazemberség világát akár fel is válthatnánk valami sokkal szebb, hasznosabb és értékesebb környezetre.

Tizenhat éve vagyok részvényese a Graphisoft Parknak, tíz éve járok a részvényesi közgyűlésekre, és évente párszor megfordulok ott; különböző évszakokban különböző arcát mutatja a Park, és mindig inspirációt érzek ebben a budapesti Szilícium-völgyben. Egy olyan kellemes szellőt, ami a reményt nyújtja és a jövő ígéretét. Bojár Gábor 2021-es könyvéből ezért leginkább a Parkról szóló rész volt a kedvencem.

Látogatásom a Parkban 2016-ban.

A legendás Steve Jobs nemcsak inspirálólag hatott a Graphisoft Szoftver cégre, hanem közös együttműködés is volt az Apple-el, amiről Bojár Gábor is már többször beszélt. Érdemes a Parkban jelenlévő szobrokkal is megismerkedni, vagy a hely építészetén tűnődni, a természet harmóniáján, az oktatási intézményeken, és az egésznek úgy a fekvésén, ahogyan belesimul ez a lenyűgöző üzleti park az óbudai lakótelepek és a Duna közé csendesen, finoman.

- Szobrok a Parkban >>
- Épületek >>

Igyekszem a fejlesztéseket mindig követni, az új épületeket, a haladást, azt, miképpen formálódik a Park. Lassan és megfontoltan haladnak kitartóan. Az ottani atmoszféra, a hangulat és a szellemiség, mint egy mágnes vonzza a diákokat, az oktatási intézményeket, a vibráló energiájú startup-okat, és a világméretű szoftvercégeket. Igen, Magyarországnak van egy ilyen arca is. Jó ezt látni, jó ennek a részese lenni.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- 20 éves a Graphisoft Park >>

- Tudás, érték >>

- Gondolatok a Polgárságról >>

- Ábrahámtól a gázgyári földekig >>

- Szobrot kapott a Bitcoin alapítója >>

- Smart City >>

- Shopping, de nem úgy >>

- Business as usual >>

Mit üzen az építkezés?
- kortárs irodalmi szösszenet - 

YouTube Link >>

A jungiánusok

Különös egy társaság a jungiánusok. Fáklyavívőként próbálják a tudatosság fényét ébreszteni az emberekben. Nem harsányan, hanem csendesen és megfontoltan az íróasztal mellől, a rendelőjükből, egyetemi katedráról, könyvekben, előadásokban, interjúkban, mikor hogy. A svájci pszichológus Carl Gustav Jung munkáját viszik tovább világszerte. Jung munkásságát mélyítik, értelmezik, továbbfejlesztik, és a 21. század emberének kínálják fel az önismeret, a mélyebb megértés, harmónia, boldogság, és kiteljesedés céljából.

Régi kolostoros blogolvasók tudják, hogy évek óta foglalkozom a témával. Carl Gustav Jung munkássága teljesen lenyűgöz. Jártam Zürich mellett Küsnachtban a múzeummá alakított családi házban, viszont a bollingeni misztikus építménynek sajnos csak a kerítéséig jutottam. Olvasom könyveit, figyelem tanítványait. Ezen a felfedezőúton találkoztam most három remek könyvvel, ami a jungiánus pszichológusokról szól. Arról, hogy a mester halála után miként alakultak a szakmai műhelyek, és milyen egyéniségek határozták meg a jungiánus közösségek útját.

C. G. Jung

Thomas B. Kirsch bámulatos alapossággal vette végig a Jung körül tevékenykedő szakembereket, a kezdeti közösség első lépéseit Zürichben. A Jung körüli emberekből már ismertem párnak a történetét, de rengeteg új alakot mutatott be számomra a mű. Korabeli érdeklődők, laikusok, páciensek, majd későbbi szakemberek, mind-mind ott a Zürichi-tó körül. Mindannyian elmerültek a pszichében, az álomelemzésben, önismereti út, mitológiai párhuzamok, és rengeteg érdekes dolog, ami hatással van  az emberre.

A szerző tovább bővítette a földrajzi kört, és bemutatta miként fejlődtek aztán Svájctól távol is a jungiánus közösségek, miként vitték el a világ távolabbi szegletébe Jung felismerismeréseit és munkásságát. Részletesen bemutatja az amerikai közösséget, és szóba kerülnek az Európában kialakult jungiánus társaságok is, meg az Európán kívüliek.

Ennek a világméretű fejlődésnek pedig egy kis szeglete Magyarország, ami a magyar olvasóknak különösen érdekes lehet.

Jung nálunk. Deák Zsolt jungiánus szakember kétkötetes műve nemcsak történelmi kitekintést nyújt a magyar pszichológia eredetéről, különösen a Junggal kapcsolatos vonulatra, hanem a terület kiemelkedő szakembereinek egy-egy előadásával mutatja be a téma széles spektrumát. A felületes szemlélődő erre a pszichológiai témára könnyen legyinthet, hogy ez csak amolyan érzelmi nyavalygás, kényeskedés és hasonlók, de aki szán egy kis időt arra, hogy belelapozzon Deák Zsolt könyvébe és az idézet szakemberek előadásaiba, megérezheti azt a súlyt, ami egy-egy családi konfliktus mélyén húzódik, vagy a félrement életutak depressziójának üzenetei, esetleg felismerhetik a mesék és mitológiák sokatmondó drámáit, ami ráadásul itt a jelenben is kopogtatja vállunkat figyelmeztetőleg.

Művészet, történelem, mítosz, álomelemzés, családi drámák, személyes problémák, szóval sok-sok minden szóba kerül a könyv lapjain, miközben megismerhetjük a jungiánusok hazai haladását is, miként lépked előre a szakmának ez a része, hogy egy tudatosabb és boldogabb társadalmat építsen. Lassú léptek, megfontolt haladás. A könyv figyelemreméltó, elgondolkodtató és mélyreható.


A Kolostor Őre

Kapcsolódó bejegyzések:

- C.G. Jung, a misztikus pszichológus >>

- Marie-Louise von Franz és az álomelemzés >>

- Marie-Louise von Franz és a remeteház >>

- Verena Kast és az álmok >>

- James Hollis, Az élet második fele >>

- Polcz Alaine, Álomnapló >>

- Vannak esték, amikor átalakul a világ >>

- Jung. Red Book. Leviatán. >>

 Misztikus Könyv 
a svájci széfből

 YouTube Link >>

A Vogue története

A média világában barangolok tovább, mert a Pulitzer-életmű után most a híres divatlap, a Vogue bámulatos történetét olvastam. Alaposan bemutatja a könyv a több, mint 130 éves stílus és divatmagazin kalandos útját. A lap életét hosszú évtizedekre meghatározó tulajdonosok és főszerkesztők személyéről is sok szó esik; a nehéz háborús évekről, külföldi terjeszkedésről, hatalmi intrikákról, vagyonról, átakaluló divatvilágról, márkákról, egóról, hiúságról, szexről, pénzről, pozíciókról, ruhákról, stílusról, az emberről.

Kíváncsian figyelem ezt a divatvilágot, különösen a részvények miatt, de mint emberi jelenség is érdekes. A barlangi őseinktől kezdve "ruházkodunk", és a testünket is "díszítjük". Akár vadászati, vallásos, vagy egyéb rituálék kapcsán, vagy a törzsben elfoglalt szerep miatt. Fejdíszek, testfestések, egyéb kiegészítők. Ruháink és a kellékek végígkísértek minket az évezredek alatt. Kifejezték a társadalmi státuszt, a szakmát, vallást, vagy a kultúrát amiben mozogtunk, szóval sok mindent. Az élet egyre inkább rétegzetté és komplexé vált, így az öltözékünk és a stílusunk is. Megjelent a modern élettel a tömegsport, a turizmus, zenei divatok, különböző életmód klubok, aztán az eltérő korosztályok öltözködése, vagy a hagyományosabb irány.

Divat és stílus. Óriási erők mozognak e két téma körül. Gigantikus iparág és hatalmas gazdasági ökoszisztéma ez multinacionális cégekkel, részvényekkel, igazgatósági tanács, vagyonos dinasztiák, kisebb műhelyek és egyéni vállalkozókkal. Mindez a társadalom sok milliárd tagjának hömpölygő tömegével körbevéve. Szédítő! A Vogue történetét olvasva, szinte bódultan követtem az eseményeket néha én is, micsoda emberi feszültségek, konfliktusok és társadalmi hullámok mentén mozgott a magazin, miközben az eladott példányszám csak nőtt és nőtt, a kíváncsiság pedig fokozódott.

A lap indulásakor jelenlévő New York-i elit 1890 körüli életét is érdekes volt olvasni a könyvben, és azt, hogyan feszült egymásnak akkor a régi elit és az új feltörekvő osztály. Sok kérdést felvetett bennem, hiszen ez az élet más területén is látható. Mindig tanulságos megfigyelni az "őrségváltást". Akár a politikában, a kultúrában, gazdaságban, a divatban, vagy az elitben. Bárhol lát ilyet a kedves olvasó, (vagy részese lesz) ajánlom figyeljen elmélyülten, hiszen életre szóló tanulságoknak lehet szemtanúja. A társadalmi drámáknak olyan mélysége tárul fel, amit ép ésszel néha nehéz is felfogni, és elképesztően széles palettáját mutatja meg az emberi természetnek. Tektonikus társadalmi mozgások ezek, akár az elitben, egy cégben, egy szakmában, vagy bármilyen közösségben. A Vogue sok ilyet átélt a 130 év alatt, akár cégen belül, akár a külvilágban. Érdemes megismerni ezeket a történeteket. 

A szerző, Nina-Sophia Miralles kiváló tollal nyúlt a témához, izgalmasan és érzékien mutatta meg a Vogue varázsának függönyön innen, és azon túli atmoszféráját. A divat napszámosainak, a vezéreknek, és mindenkori királyainak a világát.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Demi Moore és a Tigris >>

- Bruce Lee és a Hugo Boss >>

- A Gucci és Firenze >>

- Shopping, de nem úgy! >>

 Yves Saint Laurent 

Élet a divatvilág

trónján

YouTube Link >>