MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Visszatértünk Zsuzsával a barátságos tavalyi helyszínre, a klopeini-tóhoz. Hotel Sonne, 4 csillag, 7 éjszaka, tó, fagyi, napsütés. Körben hegyek, a hangulat remek. Bár festéket és ecsetet nem hoztam, de írni szoktam ilyenkor is. Jegyzetek, gondolatok, napló, novellák, ilyesmi. Fél szemmel a tőzsdéket is figyelem. No, és a könyvek! Mindig bekészítek az utazáshoz egy-két remek könyvet. Most sincs ez másként: A hit misztériuma. Interjú Jon Fosséval. Elgondolkodtató olvasmány, és nemcsak a hit miatt, hanem szóba kerül a könyvben a művészet is. Aki ismeri Jon Fossét, tudja hogy nála magas szinten kerül ez művelésre, és itt ebben a könyvben most mély bepillantást enged a művészethez és az alkotói folyamathoz kapcsolatos meglátásaiba. Aztán rákanyarodik Isten és az ember viszonyára, amit függetlenül attól, hogy ki miben hisz vagy kételkedik, kihez mi áll közel vagy távol, érdemes megismerni. Elgondolkodtató életút, töprengésre érdemes meglátások, ajánlom tehát a könyvet azoknak, akike...

Balhé volt a faluban. Ricsaj, tüntetés, hőzöngés és hőbörgés. A jogos felháborodás vitte a főtérre az embereket, de hogy pontosan milyen ügyben azt nem tudom, mert az alkotói házam a falu szélén volt az erdő mellett, és csak ritkán mozdultam ki onnan. A zaj elhallatszott a házig, és az egyébként csöndes környék most különös vibrálással telt meg. Elvonulásom második hetében jártam; kávé, kóla, szendvicsek és az ecset. Főleg festettem, de írtam is. A képzeletbeli házam, ez a belső alkotói műhely a lelki szemeim előtt lebegett a valóság és a képzelet határán. Ott ültem benne a házban, a csöndben, az intuíciókra figyelve. Rohadtul fel vannak háborodva a gazdák, öregem! - mondta a szomszéd, amikor az egyik délután átjött, hogy segítsen az ereszcsatornát megjavítani az őszi viharok után. Idegesen hadarta: a polgármester, öregem, meg a kártérítés, meg a traktorosok, a jegyző, és az elmosott út, a termény, az a rengeteg eső - sorolta a sértett lakosok problémáit, ami ha...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most a Privát olvasónapló című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és az ELŐSZÓ című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a Youtube-ra, íme: YouTube Link A teljes Privát olvasónapló itt (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban   - A világ legnagyobb kolostoros könyvtára - Polcz Alain, Álomnapló - Guy Spier lenyűgöző irodája és könyvtára  ALKONYNAPLÓ  Oravecz Imre YouTube Link

Interjú olyan emberekkel,  akik az 1800-as években születtek Egy mára a történelem homályába veszett világ krónikásai lehetnek ők, akik egy megkopott régi felvételen bukkannak most elő Amerikából 1929-ből, és köszöntenek minket itt 2026-ban. A youtube varázslatos univerzumában találtam erre a régi felvételre, amit Amerika különböző pontján rögzítettek 1929-ben idős emberekkel. Olyanokkal, akik már akkor 80 és 100 év körül voltak! Meséltek röviden az életükről, és egy kis bepillantást is kaphattunk a hangulatukba. Sok mindent szerettem volna erről írni, de beleolvasva a videó alatti kommentekbe, találtam egy olyat, ami tökéletesen kifejezi a meglátásomat. Szabad fordításban: "Az az úriember, aki 1826-ban született, a nagymamájáról mesél, és ő valószínűleg még az Egyesült Államok megalakulása előtt született. Teljesen szédítő ebbe belegondolni." Szédítő, bizony! Itt állnak ezek az emberek előttünk az archív felvételeken, mosolyognak ránk és mesélnek nekünk a történelem tegnapel...

Hetek óta nem találkoztam emberrel, egy kietlen tájon jártam magamban, belül, ugyanis a képzeletbeli alkotói házamban voltam vidéken egy hosszabb elvonuláson. Mint egy sivatagi vándornak az oldalára erősített kulacs, olyan szerepet töltött be nálam a klasszikus kotyogós kávéfőző és a több doboz cherry coke. Túlélő készletem feltöltve, vagyis az oázisként szolgáló konyhában a hűtőszekrény készen állt ízletes szendvicsek és egyszerűbb ételek elkészítésére, az iránytű szerepét pedig szokás szerint és szolgálatkészen betöltötte az ecset. Hetek óta nem találkoztam emberrel, szinte sivatagi csend járta át a házat. A szomszéd látta, hogy ott vagyok, de ha nem mozogtam a kertben, akkor ő sem zavart meg. Sejtette, hogy valamifajta belső elvonuláson vagyok. Egy vándorláson, felfedezőúton, alkotói magányban. Mindez a fantáziám képzeletbeli alkotói házában vidéken. Ott, ahonnan a belső utazásaim elindulnak, és amik messzire vezetnek. Hegyekbe, tengerekhez, vagy magányos sivatag...

A padlón feküdtem mozdulatlanul, és mintha lassú hömpölygésbe kezdett volna a szoba. A vidéki kúriában voltam, az elvonulásra szolgáló kellemes alkotói házban, amit lelki ecsetek kreáltak a fantáziám belső vásznán. A kúria százéves falai körül hatalmas fák, kert, nyugodt vidék. Belül pedig most épp fekszem a földön, és a padló mintha hullámozni kezdene. Az idő mozgatja, a színek és az ábrák. Öt évnyi lélektani mandalafestmény fekszik előttem a padlón kiterítve. Ezeket az ábrákat figyelem, és mintha egy lélektani hömpölygésbe társult volna be, már nemcsak a padló, hanem a szoba és a ház is, mert mozog, hullámzik, életre kelt. Fekszem a földön, előttem a mandalák, és egy hömpölygő utazás veszi kezdetét. Az időn és a téren át haladok keresztül az ecset sörtéjének mozgása mentén. Tekintetem végigfut az évek alatt megfestett huszonnyolc képen, és mint egy vizuális napló engednek bepillantást az időbe és a lélekbe. Valami felé mintha húzna az ecset. Hullámzik a padló...