Krasznahorkai - Nem kérdez, nem válaszol

.

Krasznahorkai László

Nem kérdez, nem válaszol
(Huszonöt beszélgetés, ugyanarról)

Krasznahorkai László ritkán ad interjút. Kóborol a világban, tűnődik, szemlél, észlel, figyel, olvas, ír, de nem keresi a rivaldafényt. És pont ezért remek ez a válogatáskönyv, mert az elmúlt évtizedek interjúiból mutat be egy csokrot, pontosan huszonötöt. Valamelyest belátni ezek által az író gondolkodásmódjába és személyiségébe. Szóba kerül a művészet, a kultúra, politika, történelem, hagyomány, a létezés maga. Írói kétségek, emberi gyötrelmek, és sok minden egyéb.

2012-ben adta ki ezt a válogatáskötetet a Magvető kiadó, és húsz évet ölel fel. Van benne beszélgetés 1990-ből és 2011-ből. Különös fénytörést ad ezeknek az interjúknak az eltelt idő, hiszen mennyi minden történt azóta! Orbán, Trump, Putyin, Ukrajna, Brexit, Covid válság, hogy a világ távolabbi dolgait ne is említsem, no és az egyik legjelentősebb fejlemény Krasznahorkai kapcsán: az irodalmi Nobel-díj. Ezeknek fényében is érdemes a beszélgetésekre tekinteni, de természetesen a bennük lévő meglátásokra is. A személyesre, az általánosra, a közönségesre és a művészire, a nemzetközire és a magyarra. Szóval sok rétege van, lehet hámozni, szálazni, kinek hogy tetszik.

Lelki szemeim előtt szinte látom, ahogy fekete kalapjában és nagy kabátjában, mintegy szellemszerű lebegésben mozog országok és kultúrák között. Legutóbb Milánóban fotózták le ezt a különös világcsavargót, amikor is szerényen kivárta a sorát, hogy leadja politikai szavazatát. Ír, olvas, figyel, észlel, szemlél, tűnődik, és kóborol a világban. Nem keresi a rivaldafényt. Könyvein keresztül üzen, és abban a néhány interjúban, amiket élete során adott. Kíváncsian és érdeklődve figyeljük tehát ezeken keresztül ezt a különös világpolgárt, ezt a kifinomult szellemet. Huszonöt beszélgetés, ugyanarról. Nem kérdez, nem válaszol.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Krasznahorkai és az irodalmi Nobel-díj >>

- Legjobb mondata >>

- Tágítja a teret >>

 Krasznahorkai 
egy konfuciánus költő lenne?

YouTube Link >>

Vers - Tűz melege

- KORTÁRS VERS -


Tűz melege

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk, 
ó, mi így együtt,
barlangi létünk sokadik estéjén.
Kint esik, vadak járnak, az ég villámot szór,
és többen nézzük ahogy ropog, pattog, melegít,
közelebb ülünk,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
évezredek óta nézzük, tápláljuk és féljük.
A falra mozgó árnyékot vet
miközben didergünk,
húzódjunk közelebb!
Hús van-e még?
Kordul az ősgyomor belül,
az éjszaka közepén, a barlang mélyén,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
melegét most egy piaci tendernek véltük.
A törzs a főnökre tekint,
valaki feszülten nyakkendőt igazít,
a horda vadászatra kész,
fejdíszek, tollak, mobil, és számítógép.
Nagy lesz a zsákmány, bíznak a vének,
csiholják, pakolják a tüzet,
ázott husánggal etetik,
csak ülünk és nézzük,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
kalendáriumot lapozunk és enciklopédiát,
recepteket és wikipédiát.
Zsíros cupákkal tele a has,
boldogan röfög a böfőgő,
jóllakott vadász szeme keresi
tűz körül a nőt,
dárdák ágaskodva a sarokban,
tánc, zene, énekszó a barlang mélyén,
látni a vigyorgó fogakat,
ma vidám a törzs,
mindannyian jóllakottan nevetünk,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
háborúra készültünk és fegyvert élesítettünk.
Papjaink megáldottak minket, hősiességre kértek,
a tűz melege pedig bátorságot adott.
Induljunk!
Átmegyünk a szomszéd barlangba,
levadásszuk őket, és elszórjuk a férfimagot.
Dicsőség a tűznek, és azoknak, akik köré gyűlnek,
de nem ők, azok távol ott, hanem akik itt,
kiknek ismerős a tekintetük,
akikkel már régóta a tűz körül,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
csöndes volt az éj, a vonatok már elindultak.
Viszik a másik törzset messzire,
gázkamrába velük, ne is lássuk őket,
ne zavarják a tüzünk!
Lángunk az nekünk kedvesen ropog,
minket melegít és táplál, hol érdekelne már más,
hisz jut zsold, fegyver, kiszolgáltatott falu, zsákmány,
ígéret és dicsőség, hisz
birodalmunk örökké ragyog.
Az egyenruha büszkén feszül,
még ha véres is,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
csöndben és precízen bombát készítettünk.
Nagyot, brutált, drágát, olyat, amilyet még nem látott a világ,
sem a fehérek, sem a barnák, se a sárgák.
Hatalmas robbanás, gombafelhő nukleár,
jól látszik majd messziről, tanul belőle mindenki más.
Dicsőség a győzteseknek, könny nem számít,
csak a közös ügyünk, a tüzünk,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk,
ó, mi így együtt,
rossz álomból ébredtünk, talán varázsfüvet ettünk.
Sokan hánytak, vagy a barlang mélyén kuporogtak,
nem volt se tánc, se zene,
a lángok a riadt alakok árnyát a falra vetítette.
Néztük magunkat csöndben a falon,
megnyúlt karok, hatalmas fejek, épp ahogy a tűz ropogott,
a lángok fénye táncolt, villózott és hullámzott.
Sötét árnyak voltak, néha bemozdultunk,
figyeltük, ahogy hadonászásaink láthatók a falon,
nem értettük, próbálgattuk,
néztük és már nevettük,
jó volt, játékos volt,
ó, mi így együtt.

Lassan ropogó tűz köré gyűltünk
ó, mi egy együtt,
fűtött, táplált, világított, most azonban sámánt búcsúztatott.
A lángok fogják felfalni az öreg testét, ideje lejárt,
szeme lecsukódott, befejezte utolsó dalát.
Kint eső esik, a törzs tekintete pedig kérdő,
ki vezet most minket?
Talán majd a tűz, vagy a ropogás,
esetleg a kinti esőkopogás,
az est csillagai,
a hajnal sugarai,
a madarak éneke,
álmaink üzenete,
majd csak utat mutat nekünk valaki.
Megnyugszunk majd végre és újra körbeüljük,
a tűz melege ismét közöttünk,
ahogy mindig, kéz a kézben,
ó, mi így együtt.


Írta:
Séra András, a tűnődő Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Mélygarázs >>

- Irodalmi oklevél >>

- Kortárs novella >>

- Klubrádió interjú >>

- Séra András, könyvek és egyéb írások >>

Új korszak

A történelem új fejezetére lapozott tegnap este Magyarország. Átlépett régóta kísért sötét árnyékán. Fény gyúlt, remény és bizakodás. Örömtánc az utcákon, vidám és felszabadult emberek. Soha többé Döbrögi, soha többé feudalizmus! Emberség, kulturáltság, jólét. Irány Európa, Hajrá Magyarország!


A Kolostor Őre

Zen moments in the nature: bulls

Just zen, peace, harmony, the existence and contemplation. Bulls are in the afternoon.

Bikák délután. Csak zen, béke, harmónia, a létezés és a szemlélődés. Szóval, nem árt néha leheveredni a fűbe, semmit sem csinálni, csak úgy csendben nézelődni. Ahogy kint a természetben a bikák egy lusta tavaszi délutánon.

YouTube Link >>

A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Bika a falon. Zen buddhizmus >>

- Mélygarázs >>

- A tűnődők világa és Caspar David Friedrich >>

- Alkonyi élmények >>