MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Az utolsó ecsetvonás után a festő leeresztette kezeit és fáradtan csak annyit mondott: kész vagyok a falakkal, főnök, az ablakokat bízza valaki másra! Mindegy - gondoltam, majd csak találok valakit arra is. Különben tetszik? - kérdezte még a fáradt szakember, dicséretre várva. Bólintottam és vállon veregettem. A munkabért és az anyagköltséget kifizettem, a festő hamar összepakolt, az autójával pedig gyorsan kikanyarodott a kapun, és magamra hagyott végre a frissen festett százéves falakkal. Lassan újult meg a kúria, lassan laktam be. Alkotói háznak vettem. Olyannak, ahová rendszeresen visszavonulok írni és festeni. Ez egy igazán remek hely - dícsérte pár hét múlva az ablakos, ahogy belépett a kertbe és körbenézett a nagy fákon, majd néhány lépcső és a széles teraszon áthaladva bementünk az épületbe. Álmaim kúriája volt ez, egy idilli alkotóház, szó szerint a képzeletemben. Egy belső elvonulás, ahol betükbe, színekbe és formákba öltözik a hangulat. A benyomás és az é...

Nagyításhoz klikk a képre! 2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonnyolcadik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére. Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre. Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket ...

Hatalmas kőfejtő bejáratánál állok, már csak pár méter, hogy a hidegbe és sötét mélységbe lépjek. Sopron mellett, Fertőrákoson vagyunk Zsuzsával színház ügyben. Igen, ugyanis ez a különleges helyszín adott otthont egy éjszakára, az Orlai Produkció színpadra vitt remek darabjának, a Csengetett Mylordnak. Nagyításhoz klikk a képekre! A Meldrum-házban játszódó angol TV sorozat ez, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva Magyarországon nagyobb sikert ért el, mint a hazájában. A Meldrum család urai és szolgálóinak együttélése, és hétköznapjainak ezer meg ezer konfliktusa okoz vidám perceket a nézőknek. Belépve a kőfejtőbe hamar feltűnt a modernizált helyszín, ami múzeum jelleggel is működik. Régi fotókon látható a története. Például ezen a fenti 1981-es képen már színházi előadás ügyében hozták a korabeli Ikarus buszok a nézőket. A második világháborúban szörnyű események helyszíne volt a kőfejtő, mert munkatábor működött itt. Az emléktáblától kicsit távolabb a mai napig látható az egyik f...

  Just zen, peace, harmony, the existence and contemplation. Leaves are dancing in the sunshine. Falevelek táncolnak a napsütésben. Csak zen, béke, harmónia, a létezés és a szemlélődés. Szóval, nem árt néha megállni, semmit sem csinálni, és csak úgy csendben a falevelek táncában gyönyörködni.  Kint az erdőben egy szép nyári délutánon. YouTube Link  A Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - A tűnődők világa és Caspar David Friedrich -  Alkonyi élmények -  Zen moments: bulls - Zen moments:  creek  Birds  in the forest YouTube Link

Magyarország egymástól nagyon távoli pontjain éltem az eddigi 46 év alatt, mert többször költöztem. Rokonok az ország különböző vidékein vannak, sok megyében megfordultam már események és ismerősök kapcsán, utazás-, munka-, és olvasmányélmények ügyében is nyitottan próbáltam felfedezni a különböző tájrezdüléseket. A youtube végtelenített tartalmaira most nem is térek ki, szóval mély benyomásom van a magyar vidékről, ami által csak még kíváncsibb lettem az évek alatt, vajon mit mond erről a nagy gondolkodó: Hamvas Béla. Az öt géniusz című könyvét olvastam a napokban. Folyamatosan bővítek egy listát, ami az íróasztalomon van mindig, és amin az elolvasandó könyveket jegyzem. Közel háromszáz műnél tartok most, ami fel van írva, amit a jövőben mindenképp szeretnék elolvasni. A lista folyamatosan bővül, talán soha nem is fogok a végére érni, és talán ez így is van rendjén. Mindenesetre haladok. Az elmúlt közel húsz évben kialakult nálam a heti egy-két könyv elolvasásának ritm...

    Két kisregény Annie Ernauxtól. Mindkettő szép, egyszerű, elgondolkodtató és megható. Kedvelem őt, számomra olyan, mint egy francia varázsanyó. Az Évek című munkája teljesen lenyűgözött és magával ragadott. Kétszer olvastam, de fogom még. Aztán más műveit is megismertem, most pedig egy könyvben két kisregénye jött elém. A hely. Egy asszony. - Ez a két cím. A családjáról ír, a szülőkről és a nagyszülőkről. Szimpla, egyszerű mondatokkal elmesélve. Semmi barokkosan túlrajzolt irodalom, semmi lírai szárnyalás, csupán szimpla szavak egyszerű mondatokba rendezve. Mégis a létezés mélyére hatol. Az életet mutatja be, a legelemibb rezdüléseket. A küzdelmet, a reményt, a szorongást, aztán az elkerülhetetlen véget. Egyszerű emberek egyszerű sorsáról ír, amitől ennek ellenére mégis, vagy pont ezáltal kapunk kimondatlanul valami megmagyarázhatatlan bonyolultságba bepillantást, amit egész egyszerűen csak úgy szoktunk nevezni: az élet. Újra és újra fejet hajtok; megfelelő helyre került...