Annie Ernaux - Két kisregény
Két kisregény Annie Ernauxtól. Mindkettő szép, egyszerű, elgondolkodtató és megható. Kedvelem őt, számomra olyan, mint egy francia varázsanyó. Az Évek című munkája teljesen lenyűgözött és magával ragadott. Kétszer olvastam, de fogom még. Aztán más műveit is megismertem, most pedig egy könyvben két kisregénye jött elém. A hely. Egy asszony. - Ez a két cím. A családjáról ír, a szülőkről és a nagyszülőkről. Szimpla, egyszerű mondatokkal elmesélve. Semmi barokkosan túlrajzolt irodalom, semmi lírai szárnyalás, csupán szimpla szavak egyszerű mondatokba rendezve. Mégis a létezés mélyére hatol. Az életet mutatja be, a legelemibb rezdüléseket. A küzdelmet, a reményt, a szorongást, aztán az elkerülhetetlen véget. Egyszerű emberek egyszerű sorsáról ír, amitől ennek ellenére mégis, vagy pont ezáltal kapunk kimondatlanul valami megmagyarázhatatlan bonyolultságba bepillantást, amit egész egyszerűen csak úgy szoktunk nevezni: az élet. Újra és újra fejet hajtok; megfelelő helyre került...