Az alkotói ház varázsa
Az utolsó ecsetvonás után a festő leeresztette kezeit és fáradtan csak annyit mondott: kész vagyok a falakkal, főnök, az ablakokat bízza valaki másra! Mindegy - gondoltam, majd csak találok valakit arra is. Különben tetszik? - kérdezte még a fáradt szakember, dicséretre várva. Bólintottam és vállon veregettem. A munkabért és az anyagköltséget kifizettem, a festő hamar összepakolt, az autójával pedig gyorsan kikanyarodott a kapun, és magamra hagyott végre a frissen festett százéves falakkal. Lassan újult meg a kúria, lassan laktam be. Alkotói háznak vettem. Olyannak, ahová rendszeresen visszavonulok írni és festeni. Ez egy igazán remek hely - dícsérte pár hét múlva az ablakos, ahogy belépett a kertbe és körbenézett a nagy fákon, majd néhány lépcső és a széles teraszon áthaladva bementünk az épületbe. Álmaim kúriája volt ez, egy idilli alkotóház, szó szerint a képzeletemben. Egy belső elvonulás, ahol betükbe, színekbe és formákba öltözik a hangulat. A benyomás és az é...