MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

A kép illusztráció (AI) Nyűgös voltam és kimerült az utóbbi hónapokban, ezért vágytam már nagyon, hogy az alkotói házban lehessek. Eljött a rég várt péntek, bezárt a tőzsde, regisztráltam a heti tranzakcióimat, majd elő a slusszkulcs, nagytáska, könyvek, jegyzetek, gyors pakolás és indulás. A néhány órás autóúton klasszikus zenék szóltak a rádióban miközben lassan távolodtam a várostól, az aktuális feladatoktól és feszültségtől. Befektetési dilemmák, családi drámák, a város stressze és nyűge. Most egy másik világ felé haladtam. Az alkotói ház, a százéves kúria a hatalmas fákkal ott vidéken az erdő mellett, a képzeletemben létezett. Fantáziám egy különös szeglete volt ez, ahová visszavonultam alkotni. Festés és írás, mandalák és novellák. Egyfajta belső elvonulás, kreatív meditáció, alkotói magány. A mostani alkalom azonban máshogy alakult. Sokat írtam és festettem az elmúlt években, intenzív heteket töltöttem mindig az alkotó házban. Tele voltam inspirációval és jólesett ott a vidéki...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és a Szun-ce legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link Teljes könyv, A kolostor legjobb mondata (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban - Zen bölcsesség: bika a falon. - Kína: Három királyság, egy és kettő - Családi hagyatéktól a zen buddhizmusig  EPIKTETOSZ  legjobb mondata YouTube  Link

A kép illusztráció. (AI) Hónapok óta nem festettem mandalát, pedig képzeletem alkotói házában minden adott volt hozzá. Őszi nyugalom, csillagos égbolt, néhány hétre elvonuló jóleső magány, szolgálatkész ecsetek és az üres vászon. Hosszú meditatív órákat töltöttem kint a kertben a fák alatt, vagy bent a házban a vászon előtt. Ilyenkor nem foglalkoztam a külvilág zajával, hanem lelkem belső barlangjába próbáltam leereszkedni, és ott intuitívan letapogatni, hogy van-e kép és forma, ami meg akar születni. Lelki szemeimmel pásztáztam a belső szférát, figyeltem, hallgattam, próbáltam érzékelni a rezdüléseket, hogy megmozdul-e valami. Figyeltem, hogy testet akar-e ölteni vajon egy kép, egy ábra, egy mandala, de csak a csöndesség fogadott. Az üres vásznak némán meredtek. Mozdulatlanság és csönd. Mit tegyek? A csillagokat figyeltem hosszan. A kertben lévő fák lombját fújta az őszi szél, és a levelek halk zizegesését hallgattam. Telefon elnémítva, rádió kikapcsolva, én pedig csendesen...

    Egy meditatív derengés ez a könyv. A hétköznapi pillanatok közt meghúzódó sejtelmes látomás. Álomszerű alakokkal botorkálás különböző helyszínen és időben, homályos tapogatása az élet rejtelmeinek, állott levegőben történő szédelgés és szendergés, amit néha felvált egyfajta tiszta esti égboltszerű csillagos élesség. Szóval, keresem a pontos kifejezést és az értelmet, de nem találom, és őszintén szólva nem is bánom. Egyáltalán nem, mert a könyv hangulata magával ragad. Együtt botorkálunk és tapogatózunk a szerzővel, kérdőn összenézünk, majd sejtelmesen továbbhaladunk egy olyan ködös erdei ösvényen, amiről fogalmam sincs hová vezet, de megyek, haladok, lépkedek. Olga Tokarczuk, a Nobel-díjas lengyel írónőtől ez most a második könyv, amit olvastam. Pár hónappal ezelőtt volt a kezemben a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című könyve, ami nagyon megfogott. Egy különös vidéki történet különös alakokkal. Lassan hömpölygő életet mutat be, amiben furcsa gyilkosságok tört...

A kép illusztráció (AI) Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt. Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és az Epiktétosz legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link   Teljes könyv,  A Kolostor legjobb mondata itt (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban   - A világ legnagyobb kolostoros könyvtára - Yalom, Egzisztenciális pszichoterápia  Haza a bivaly a hátán  történet a zen buddhizmus kincsestárából YouTube Link