A történelem új fejezetére lapozott tegnap este Magyarország. Átlépett régóta kísért sötét árnyékán. Fény gyúlt, remény és bizakodás. Örömtánc az utcákon, vidám és felszabadult emberek. Soha többé Döbrögi, soha többé feudalizmus! Emberség, kulturáltság, jólét. Irány Európa, Hajrá Magyarország!
Just zen, peace, harmony, the existence and contemplation. Bulls are in the afternoon.
Bikák délután. Csak zen, béke, harmónia, a létezés és a szemlélődés. Szóval, nem árt néha leheveredni a fűbe, semmit sem csinálni, csak úgy csendben nézelődni. Ahogy kint a természetben a bikák egy lusta tavaszi délutánon.
Szétnézek és azt látom, hallom, olvasom és érzem, hogy Magyarország
feltámadásra készül. A megújulásra, a friss levegőre és a tavaszra.
Változás készül és egy új fejezet. Mély álomból ébred az ország, és maga
mögött hagy egy sötét időszakot. Így van ez rendjén. Ősszel levelek
hullnak, tavasszal pedig a rügyek kibújnak. Új élet és új remény
mutatja meg magát. A történelem egy újabb fejezete kezdődik. Van aki
ennek örül, van akit sért, van aki imádkozik ezért, és van aki gyászolja a
múló időt. Egy biztos: az évszakok megállíthatatlanok.
. Irvin D. Yalom Úton önmagamhoz Egy pszichoterapeuta emlékiratai
Érzékeny és figyelmes, érett és bölcs könyv ez egy hosszú és tartalmas élet vége felé. Elmúlt már 80 éves az öreg terapeuta, amikor papírra vetette az emlékeit. Szakmai kérdések és magánélet, páciensek és személyes visszatekintés. Mit nyújthat nekünk, fiatalabb olvasóknak Dr. Yalom önéletrajzi könyve? Nagyon is sokat! Egy nyugodt hang, letisztult és békés szemléletmód, a tudatosan megélt élet derűjét kínálja, és hogy vegyük észre a szemünk előtt azt, amiket annak idején ő sem látott maga körül, pedig mindvégig ott volt.
Irvin D. Yalomtól nem olvastam még semmit, bár tudtam a gazdag munkásságáról. Gondoltam jó lesz ezzel az önéletrajzi művel indítani, és nem bántam meg. Egy hosszú életút, egy bölcs terapeuta sűrű és esszenciális párlata ez fejezetenként adagolva az életről és az emberről. Mint aki hátradől a karosszékben, és huncut mosollyal, nagypapásan mesélni kezd.
Elmondja a gyerekkorát, ahol zavarbaejtő őszintességgel tárja elénk kapcsolatát a szüleivel, a szegénységgel, a zsidó örökséggel. Fiatalkor, család, magánélet, emberi és szakmai botladozások, szóval sok minden szóba kerül. Az a fajta szerénység hatja át írását, ami csak a nagy emberekre jellemző. Belátás és empátia, megértés és érlelés, a hosszú élettapasztalat lepárlása egy remek könyvvé. Örülök, hogy ezzel kezdtem a munkásságát.
Az egzisztenciális pszichológiával sokat foglalkozik Yalom professzor. Ez a terület az emberi lét alapvető kérdéseire koncentrál, úgymint halál, szabadság, elszigeteltség, értelemkeresés. Súlyos és nagy témák ezek. Még ha csak laikusként gondolunk is bele, például a halálba, nos... hááát... izé... ööö... Igen, gondoljunk csak bele bátran akár a saját halálunkba, akár a közeli szeretteink távozásába. Ugye?! Aztán ott van a szabadság témája. Mit tudunk kezdeni a rendelkezésünkre álló szabadsággal, a döntéseink súlyával és felelősségével? Az elszigeteltség szintén nem egy könnyű ügy, pláne ha igazán megkapirgáljuk a felszínt, kiderül hogy mennyi kapcsolatban csupán menekülésként van benne az ember, stb. stb. Bizony, itt is mélyre lehet ásni. Végül pedig az értelem keresésének témája. Mi ad értelmet az életünknek, mi ad értelmet a mindennapjainknak? Azt hiszem nem is kell ezt tovább ragoznom. Ilyen témák körül forog az egzisztenciális pszichológia.
A könyv alcíme: "Egy pszichoterapeuta emlékiratai." Tanulságos bepillantás ez egy olyan ember gondolkodásmódjába és visszaemlékezésébe, aki több, mint hatvan évet foglalkozott mélyen az emberi sorsokkal. Drámák, kétségek, félelmek és szorongások, elakadt életek helyzetei, és sorolhatnánk még mennyi mindent szűrt át az elé tornyosuló problémákból. Yalom professzor egész életében írt és olvasott, pácienseknek segített, kutatott és tanított, miközben csodálatos feleségével osztotta meg a sorsát; család, gyerekek, unokák, és most így a vége felé eljött az idő, ahogy a kiadó írja a könyv hátsó borítóján:
"Irvin D. Yalom ezúttal a saját életét veszi górcső alá, önmagát vizsgálja a terapeuta szemével."
Érdemes vele tartanunk, mert könyve jól megírt, könnyed, ám mégis mély dolgokról szól. Humorosan sztorizós, szerényen bölcs, és egy jó tanárhoz méltón, elgondolkodtató. Azt is írja még a kiadó:
"Könyvében, mely szándéka szerint az utolsó, őszintén beszél halálfélelméről, az öregedés küzdelmes megéléséről. Az Úton önmagamhoz ajándék az olvasónak: aki ezen az úton Yalom társául szegődik, annak a saját élete is új fénytörésbe kerül."
Ez így van. Meg is hozta a kedvem a többi művéhez. Irány a könyvtár!
2003 - találkozás a sahaja jóga meditációval.
2008 - elindul a kolostoros blog.
2014 - a meditáción túl, már sokkal szélesebb merítésből kerülnek be témák ide a kolostor udvarára.
Ezeket olvashatod most itt. Kellemes időtöltést kívánok hozzá.
