Ady megmondja

A svájci kalandok után visszatértem az osztrák vidék hétköznapjaiba. A magyar határ közelsége miatt némi honvágy is ébredt bennem, amelyet csillapítani próbálva kerestem a könyvespolcon valami klasszikusat, amikor is megakadt a szemem egy Ady válogatáson.

 

Néhány hónapja vettem meg, mert kíváncsi voltam Ady költészetén túl az újságírói, publicisztikai oldalára is. Kiváncsi voltam hogy ebben a formában hogyan és miképp tálalja az olvasók számára a felismeréseit és a gondolatait. Nagyjából tudtam hogy mire számíthatok, mert olvastam már a könyvről:

 

olyan hangos, 

hogy a huszonegyedik századig elhallatszik

- írja a KönyvesBlog

 

tüzet okád a mai álősmagyarokra, 

a jövőről harsogó múltba révedőkre

- így a Librarius

 

ugyanazért vállalhatatlan a mostani politikai hatalomnak, 

amiért életében is az volt

- mondja a 24

 

 

Sejtettem tehát hogy mi vár rám,

 

azonban belemerülve az összegyűjtött cikkekbe, valami borzasztóan súlyos és nyomasztó, félelmetes érzések és sötét démonok éledtek fel és mutatták meg magukat. Aztán rájöttem hogy, ezek mindig is itt voltak, mások is mondták már.

 

Lehet hogy mikrohullámot használunk,

 

ABS-t, WiFi-t és szélessávot, hiszen Ady publicisztikái óta már száz év is eltelt, azonban a magyar néplélek mélyén mintha még mindig ugyanazok a sötét démonok ülnének. Nehéz tőle szabadulni, pláne ha az emberek fel sem akarják ezt ismerni, helyette inkább görcsösen próbálnak vidámnak és bizakodónak tűnni, és Őfelsége kívánságra atlantiszi dalokat énekelni.

 

Csak olvasom és olvasom,

 

egyik fejezetet a másik után, lapozom a kis könyvet, és félelmetes az egész. Ady mintha ma írta volna. Mintha Stadionországról szólna. Tűnődve e korszakon, eszembe nem jut más, csak a költő szava: fáradtan biztatjuk egymást, bízunk még, de nem magunkban.

 

Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

Szivünk is már olyan terhes,
Fölemelni hogy nem tudjuk,
Csak hazudjuk, hogy szerelmes:
Parazsai feketedő tegnapiak.

Babonáink megfakultak,
Csodáink elesteledtek,
Jövőink eleve multak,
Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

Öreg vitézink ühmögnek,
Ifjú bajtársak lázadnak
S így megy a had, megy a ködnek:
Siker útját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,
Várat, tüzet, bizodalmat,
Valamiben késlegettünk
S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

Zászlónk lehanyatlik untan,
Fáradtan biztatjuk egymást,
Bízunk még, de nem magunkban,
Be gazdátlan, be keserves bizodalom.


Ady Endre, 1913 november


- - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

Neue Zürcher Zeitung

Nagyításhoz klikk a képre!

 

Zürich, Küsnacht, Bollingen, és a reptér után ellátogattam a Neue Zürcher Zeitung kiadójához is. Az egyik legrégebbi német nyelvű napilapról van szó. 1780 óta szolgáltatja a híreket, a tudósításokat, véleményeket és gondolatokat. Ráadásul a minőségi újságírás egyik kiváló példaképe. A szombati számukat különösen kedvelem.

 

Stabilitás, állandóság

 

Léteznek olyan dolgok az életben amelyek jó ha rendszeresen megújulnak, akár egy ember életében vannak ilyenek, akár egy közösségben, családban, cégben és országban, viszont vannak olyan területek, ahol hasznos az állandóság és a stabilitás.

 

Ha egy társadalom képes felismerni azt, hogy miben képviselje az állandóságot és miben képviselje a változást, akkor olyan bölcsességről tesz tanúbizonyságot, aminek erejét és hasznosságát talán nehéz is így első pillantásra felmérni. Ha azonban jobban belegondol az ember, akkor megértheti hogy tényleg micsoda ereje van ezeknek a stabil helyzeteknek.

 

Az hogy egy országban nagy cégek, vagy akár kisebb családi vállalkozások, esetleg napilapok több száz éves múltra tekintenek vissza (!) és nem egy élő múzeumként, nem önmaguk árnyékaként létező skanzenként működnek, hanem a minőség egy olyan csúcsát képviselik itt a jelenben, amely példaértékű a világban más szereplők számára is, na az bizony elgondolkodtató. Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra és próbálni megfejteni hogy mit is jelent valójában az, hogy a Neue Zürcher Zeitung több mint 200 éve megjelenik, és napjainkban is olyan minőségi újságírást produkál, amiről sok helyen csak ábrándoznak. Érdemes megfejteni ennek a titkát, az erejét és az üzenetét.

 

Ha a kedves olvasó megáll most itt néhány perce, szakít egy kis időt a töprengésre és átgondolja azt, hogy akár a privát életében, akár a szűkebb és tágabb környezetében melyek lehetnek azok a dolgok, ahol jó lenne a generációkon is átívelő állandóság és a stabilitás, akkor érdekes dolgokat fedezhet majd fel. Szerintem már csak ezzel a gondolatkísérlettel komoly lépést tehetünk egy értékesebb és bölcsebb élet irányába.

 

Változás és megújulás

 

Ha sikerült körbejárni gondolatban a generációkon is átívelő stabilitás és állandóság megnyugtató érzését és témáját, akkor kanyarodjunk rá arra, hogy ezzel ellentétben viszont mik lehetnek azok a területek, ahol kifejezetten jót tesz a megújulás.

 

Sok olyan szituáció  van, ahol kifejezetten az újdonság, a frissesség, a forradalmi változások azok, amelyek szükségesek és hasznosak. Azok, amelyek előre viszik a világot, amelyek jobbá teszik az életünket és a környezetünket. Sok-sok ilyet lehet, és kell is találni!

 

Ha még egyszer megvizsgálja a fenti fotót a kedves a olvasó, akkor egy érdekes dolgot fog felfedezni rajta. Egyrészt ott van a Kolostor Őre kalapban, ott van az újság bejárata, és ha belenagyít a képbe, akkor láthatja hogy az egyik autó pedig nem más, mint egy Tesla. Remélem nem szükséges bemutatnom ezt a márkát. Se azt, hogy miért is szimbolizálja tökéletesen a megújulást.

 

Bécsben is sok Tesla fut, de amennyit Zürichben láttam, attól leesett az állam. Kisebb-nagyobb, csillogó modern Teslák gurulnak mindenfelé. Csendben, tisztán, kellemesen. Tele van velük a város. Más minőséget, és egy teljesen új feelinget képviselnek. Lehet hogy ez a jövő?

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Svájc. Üzlet. Pénz.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Ha már Svájc, akkor sokaknak a pénz ugrik be elsőre (elnézést a csokoládé rajongóktól!), és mivel van egy kisebb üzleti kapcsolódásom a zürichi reptérhez, így aztán a küsnachti és bollingeni napok után rákanyarodtam én is a kamat, a profit, és az osztalékok világára.

Ellátogattam tehát a zürichi reptérhez, annak ellenére hogy autóval érkeztünk az országba, és megnéztem Svájc jelenlegi legnagyobb ingatlanberuházást, közvetlenül a reptér mellett épülő 180 ezer négyzetméteres óriás iroda és bevásárlókomplexumot, a CIRCLE-t.

Tavaly már szó volt itt a kolostoros blogban a repterekről, amelyekkel kapcsolatban azóta sikerült még szorosabbra és több rétegűre fűznöm az üzleti kapcsolódásomat, így aztán nagy érdeklődéssel töltöttem a napot a zürichi reptéren. Tetszett amit láttam, hallottam, és különösen várom a CIRCLE megépülését is. Hosszú-hosszú évekre meg fogja határozni a zürichi reptér arculatát.

A reptéri délelőtt után pedig maradva még a témánál, délután hová is látogathattam volna el jobb helyre, mint Svájc pénzügyi múzeumába!

A modern gazdaságtörténelem bemutatása volt a témája a kiállításnak. Siker, bukás, hatalmas mérföldkövek, sok-sok tanulság. És az a lenyűgöző svájci precizitás.

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés:

C.G. Jung Ház Bollingen

KÉP: Az Útvesztők című könyvből

Jung apó nyomában járva sok érzés, gondolat és inspiráció járt át, különösen a Küsnacht-i házban töltött látogatás után. Carl Gustav Jung szellemisége betöltötte ezeket a napokat. Ráadásul mintegy megkoronázásaként a Jung apó munkásságában eltöltött, elmúlt évekbeli elmélyedésünknek. Nagyszerű volt azokon a helyeken járni és jelen lenni, ahol C.G. Jung töltötte az életét. Várt azonban ránk még egy különös helyszín, a bollingeni ház.

 

Spirituális helyszín, remetelak, elmélyülés

 

Carl Gustav Jung egész élete a tudat, a vallás, a spiritualizmus, és a lélek témája körül zajlott. A hétköznapi családi élet mellett, a Küsnacht-i ház is teret adott és helyszíne volt Jung apó elmélyülésének. A kutatásnak, a keresésnek, az írásnak, elmélkedésnek, meditálásnak. Ráadásul az egyéni szint mellett itt ebben a házban kollektív szintre is emelkedett ez, mert sok páciens, kollega, munkatárs, ismerősök, érdeklődők, és egyéb emberek is megfordultak itt, akik valamelyest mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Jung apó kikristályosítsa a felismeréseit. Ő azonban továbbment ennél.

 

A Zürich szomszédságában lévő Küsnacht-i ház hétköznapjai mellett egyre inkább úgy érezte Jung apó hogy, szüksége van egy még elvontabb, egy még természetközelibb, még inkább az elvonultságra, magányra és elmélkedésre alkalmas helyre. Így aztán a zürichi tavon néhány kilométerrel lejjebb hajózva rábukkant egy megkapóan csöndes kis helyre, Bollingenre. És aztán itt teremtette meg a rusztikus egyszerűséggel megépített remetelakját, spirituális otthonát, elvonultságának ideális helyszínét.

 

Se elektromosság, se vezetékes víz, semmi modernitás. Közvetlenül a tóparton (ahogy a fenti képen is látható), közel a természethez, ahol aztán volt úgy, hogy hónapokat töltött. Olvasott, elmélkedett, meditált, építkezett, kertészkedett, köveket faragott, és csak próbált egyre jobban a lélek mélységeibe hatolni, és a felismeréseit megérteni és megérlelni. Ide, erre a különleges helyszínre készültünk hát Zsuzsával a Küsnacht-i ház után.

 

Nagyításhoz klikk a képekre!

 

Sajnos ennél közelebb nem sikerült jutnunk a házhoz. Az épület és a hozzá tartozó telek nincs a nyilvánosság számára megnyitva. Ott a fák mögött bújik meg Jung apó elmélyülésének csodálatos helyszíne és szimbóluma, a Bollingen-i ház.

 

Kicsit olyan érzésem volt, mint Lénárd Sándor esetében, aki miután felépítette az erdőszéli remetelakját Brazíliában, egy idő után arra jutott hogy, még beljebb kéne húzódnia, az erdő és a páfrányok mélyére. Valahogy Jung apó is így tűnt nekem, hogy Zürichből kiköltözött Küsnacht-ba, de még kijjebb vágyott. Így aztán párhuzamosan élte az életét, megosztva a két hely között.

 

Amennyire csak engedték a természeti körülmények, próbáltam körbejárni a telket, de sehogy sem sikerült bejutnom. Felfedeztem a kapubejárót is, ahol, természetesen semmi utalás nem volt arra nézve hogy mit rejtenek a fák, csak egy üzenet: Privát terület. Átjárás tilos.

 

Próbáltam fotózni innen is, onnan is, hátha elkapok valamennyi látványt az épületből, de fáradozásaimat csupán ez kis homályos eredmény kísérte:

Rákattintva, belenagyítva a képbe látszik pontosan az autó fölött és a kerítés drótja alatt, a fák mögött csendesen megbúvó kis tornyocska. Eddig sikerült hát jutnom Jung apó Bollingeni házához.

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés: