MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Pár napja már itt lebegünk Zsuzsával az Adrián, a kellemes kis városban Novigradban. Hangulatos tengeröböl, fürdés, séták, finom falatok, nyugalom, az utószezon idilli napjai. Harmadik éve járunk már ide vissza, megkedveltük. Idén tíz napra jöttünk, és mindig van a bőröndben néhány inspiratív könyv, most éppen Pogival utazom a világ körül. Pogátsa Zoltán széles látóköre lenyűgöző. Figyelem interjúit, olvasom könyveit, gondolkodom mondatain. Politika, gazdaság, társadalom, múlt, jelen, jövő, hogyan, miképp és miért, honnan, hova és kikkel. Két csobbanás közt, a fagylaltok előtt, vagy a capuccinok után leülök a nagy fák alá és körbeutazom a világot Pogival, miközben fél szemmel azért a részvény és a kötvénypiacok állapotát figyelem. A 10 éves amerikai állampapír hatalmas árnyéka nehezedik most a világra, ami bőven ad okot töprengésre befektetők millióinak az Adriától New Yorkig, Tokiótól Londonig. Csobbanok, ülök, figyelek. Így telik 2026 szeptembere. A Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzé...

Idilli hely volt az alkotói ház vidéken, amit a képzelet vásznára festettem, belső elvonulásra szolgált, alkotásra, csöndes magányra, azonban néha különös lények látogattak ott meg. Nem tudom, hogy kihez tartoztak. A házhoz, a környékhez, vagy talán hozzám? Észre sem vettem, hogy itt vagy, szevasz, öregem! - köszöntött a szomszéd, amikor meglátott a kapuban. Épp a kisboltba indultam, hogy vegyek pár doboz cherry coke-ot, meg néhány falatot a következő napokra. A csendes elvonulásban kevés kapcsolatom volt csak a világgal, inkább a belső folyamatokra figyeltem, írtam és festettem. Novellák, mandalák, magányos alkotói folyamat. Elég gyűrött vagy, öregem, nem aludtál? - kérdezte a szomszéd, miközben alaposan megnézett ott a kapuban. Ja, kicsit zűrös volt az éjszaka, belecsúsztam egy hosszabb festésbe, és fel is zaklatott a kép - feleltem, miközben azon tűnődtem, vajon mennyire lehet gyűrött az ábrázatom. Tényleg nehéz este volt. Carl Gustav Jung inspirációja alapján festem a ké...

Különös rendezvényen voltam a napokban, mert a Terézvárosi művelődési ház, az Eötvös10 az Andrássy150 - Egy út, millió történet novellapályázat záróeseményeként egy díjátadó estet szervezett. Meghívást kaptam, mivel pályáztam én is. Díszterem, élőzene, színészek és felolvasás, szóval hangulatos rendezvény volt, megadták a módját. A zsűriben kortárs nagyágyúk: Artner, Garaczi, Gurubi, Kukorelly. A színpadon beszéltek a 176 pályázati anyag hangulatáról, minőségéről, irodalmi jótanácsok, ilyesmi. Ültem a széken a közönségben, figyeltem, és több mindenen is eltöprengtem. Töprengéseimről talán majd máskor, most inkább gratulálni szeretnék a díjazottaknak: éljen-éljen, le a kalappal a novellákhoz, gratulálok! Nem kerültem a díjazottak közé, de arra gondoltam, hogy az írásom audió, hangosverzióját feltöltöm a youtube-ra, hogy megmaradjon, legalábbis amíg a szerverek bírják. Írásom középpontjába Krasznahorkai László került. Jöjjön tehát!  Nobel-díjas tánc  az And...

Egyre rövidebbek voltak már a nappalok, így aztán az alkotói házam körül is fogyatkoztak a kerti munkák. A nyárból lassan ősz lett, előkerültek a pulóverek, és egyre többször tettem fahasábot a kandallóba. Pattogott és ropogott a tűz kitartóan, én pedig elmerültem a mandalák festésében. A fantáziám egén lebegő képzeletbeli alkotói ház nyugalommal és inspirációval töltött el minden évszakban, de így ősszel különösen. Ahogy elindul a lecsendesedés, ahogy a természet is magába fordul, ahogy napról-napra fogy a fény, úgy váltam én is egyre szenzitívvé. Figyeltem a fáról lehulló leveleket és a csillagokat az égen. Ültem a késő esti teraszon a csöndben, amikor a kerítés felől hangok jöttek. Hahó, öregem, szevasz! - hallottam a szomszéd hangját, látta, hogy a teraszon ücsörgök. Az utca végén az erdész jó áron kínál most tűzifát - folytatta a vidéken oly fontos információ átadását. Milyen árfolyamon? - tettem volna fel rutinosan a tőzsdés kérdést, ha nem telt vol...

Az idő halad, pörög, múlik, telik, folyik, kúszik, és az élet másodpercről másodpercre szállítja az eseményeket itt a földön, zajlik a világ és angyalszárnyaikkal suhintanak a történések, vagy velőtrázóan sodornak el éppen az események; csöndes szemlélődés, kétségbeesett kapálózás, politika, gazdaság, kultúra, sport és tudomány, élet és halál: 2026 nyár. Ebből a hatalmas forgatagból apró villanásként jelennek meg témák hétről hétre itt ebben a sajátos szellemi térben, ezen kolostoros blog virtuális udvarán. Nézzük mik jelentek meg itt az elmúlt három hónapban, jöjjön tehát a szokásos évszakvégi visszatekintés! JÚNIUS - Annie Ernaux, két kisregény - Hamvas, Az öt géniusz - Zen moments: leaves - Kőfejtőben a Mylord - Mandala 28. - Az alkotói ház varázsa - Hugo Boss? Nem Eladó! JÚLIUS - Térkép és veszély az alkotói házban - Néprajzi múzeum, tárlatvezetés - Kiterítve az alkotói házban - Sivataggá változott alkotói ház AUGUSZTUS - A történelem tegnapelőttje - Privát ol...

Csöndes és meditatív napokat töltöttem az alkotói házban, abban, ami a valóság és a képzeletem határán feküdt fantáziafölde kertjében. Száz éves lehetett a ház az erdő mellett, a kertben nagy fák, a közelben pedig egy tó, ami pulzált, mint egy lassú, de stabil szívdobbanás, ami már évezredek óta lüktet. Hétköznapi szem nem látja, nem érzékeli ezt a lüktetést, le kell hozzá lassulni. Együtt kell lélegezni a tóval, és az egész környezettel. Nekem is csak néha sikerült. Végeztél, öregem, mész vissza a városba? - kérdezte a szomszéd a kerítésen átszólva, mikor látta, hogy zárom a ház ajtaját. Nem, dehogyis - feleltem - van még pár dolog, amit meg akarok festeni. Írni is akarok, úgyhogy néhány napig még biztosan maradok, csak a tóhoz megyek most le. Ááá - derült fel az arca - egy kis inspirációs séta, mi?! Valami olyasmi, szomszéd úr, igen, lemegyek a tóhoz kicsit levegőzni. Vigyázz a stéggel, kezd elég ramaty állapotban lenni - figyelmeztetett, aztán búcsúztunk. Na...