MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

A padlón feküdtem mozdulatlanul, és mintha lassú hömpölygésbe kezdett volna a szoba. A vidéki kúriában voltam, az elvonulásra szolgáló kellemes alkotói házban, amit lelki ecsetek kreáltak a fantáziám belső vásznán. A kúria százéves falai körül hatalmas fák, kert, nyugodt vidék. Belül pedig most épp fekszem a földön, és a padló mintha hullámozni kezdene. Az idő mozgatja, a színek és az ábrák. Öt évnyi lélektani mandalafestmény fekszik előttem a padlón kiterítve. Ezeket az ábrákat figyelem, és mintha egy lélektani hömpölygésbe társult volna be, már nemcsak a padló, hanem a szoba és a ház is, mert mozog, hullámzik, életre kelt. Fekszem a földön, előttem a mandalák, és egy hömpölygő utazás veszi kezdetét. Az időn és a téren át haladok keresztül az ecset sörtéjének mozgása mentén. Tekintetem végigfut az évek alatt megfestett huszonnyolc képen, és mint egy vizuális napló engednek bepillantást az időbe és a lélekbe. Valami felé mintha húzna az ecset. Hullámzik a padló...

    Különös tárlavezetésen vettem részt a Néprajzi Múzeumban. Inspiráló együttműködésre lépett egy projektre a Magvető Kiadó és a Néprajzi Múzeum, ugyanis régi képekhez kapcsolódó irodalmi szövegeket vártak egy pályázat keretében. A régi fotókból párat meg lehetett tekinteni a neten, de a múzeum egy gazdag kiállítást is szervezett belőle. Erre hívta meg egy tárlatvezetéssel egybekötött találkozóra most azokat, akik írtak novellát a projekthez. Ezen az eseményen vettem részt, ahol a kiállítás kurátora, dr. Bata Tímea vezette körbe a résztvevőket, és lenyűgőző dolgokat mesélt a százéves képekkel kapcsolatban. Inspirálóak voltak a képek, szinte egy időutazáson vettünk részt. A régmúlt emberei és hangulata köszönt vissza a korabeli fekete-fehér fotókon, ami nemcsak a novella írókat, de a kurátor elmondása alapján a múzeumi kollégákat is mélyen megérintették. A régi fotókat és a hozzájuk kapcsolódó mostani írásokat nagy érdeklődéssel fogadták a projektben résztv...

A kaput nyitja a nagy kulcs a csomón, a középső a kúria pincéjét, a kisebb méretű pedig a házat magát - mutattam részletesen, és ezzel át is adtam a fontos eszközt a szomszédnak. Arról az emberről van szó, akivel a múltkori történetem zárult. Akivel nagyokat hümmögve sétáltunk a vidéki kúria, a képzeletbeli alkotóházam környékén. Igen, a fantáziám egy különös szeglete ez, a százéves falakkal és a kertben hatalmas fákkal rendelkező alkotói ház vidéken. Az ahová rendszeresen elvonulok festeni és írni. Most pedig átadtam a kulcsokat a szomszédnak. A tavasz sűrűjében voltunk már bőven, és ilyenkor mindig visszatérek a fővárosba egy részvényesi közgyűlésre. Szavazás a pénzügyi beszámolóról, az osztalékról, tervek, jövőkép, befektetői hangulat felmérése, találkozás más részvényesekkel és ilyesmi. Általában ilyenkor az alkotói ház csöndben pihen. A falai közt némán ott várnak a könyvek és a mandalák. Öt éve festem ezeket a különös képeket, amik nem annyira művészi festmények...

Izgalmas, érdekes, vagy éppen elgondolkoztató üzleti sztorikat is meg szoktam említeni néha itt a kolostoros blogban, ezen a sajátos szellemi és virtuális udvaron. Olyan üzleti történetek ezek, amelyekben valamilyen szinten érintett is vagyok. Mivel az európai divatipar egyik jelentős szereplőjéről, a német Hugo Boss cégről volt már szó párszor itt a blogon, ezért gondoltam, hogy a legújabb fejleményeket is elhozom most ide érdekességképpen. A cég részvényeibe 2017 óta több évben és több alkalommal, különböző árfolyamokon fektettem be pénzt. Azóta türelmesen tartom a pozíciókat. Figyelem a céget, a piacot, a managementet, szóval az ilyenkor szokásos ügymenet: hírek, pénzügyi beszámolók, márkaépítés, stb. 2017 óta sok minden történt a cégnél is, és a cég körül is. Covid válság, ukrán-orosz háború, Trump vámjai, megugró energiaárak, Hormuzi-szoros lezárás, és sok-sok minden, ami kisebb-nagyobb hatással van a gazdaságra, devizaárfolyamokra, energiaárakra, kamatokra, rés...

Az utolsó ecsetvonás után a festő leeresztette kezeit és fáradtan csak annyit mondott: kész vagyok a falakkal, főnök, az ablakokat bízza valaki másra! Mindegy - gondoltam, majd csak találok valakit arra is. Különben tetszik? - kérdezte még a fáradt szakember, dicséretre várva. Bólintottam és vállon veregettem. A munkabért és az anyagköltséget kifizettem, a festő hamar összepakolt, az autójával pedig gyorsan kikanyarodott a kapun, és magamra hagyott végre a frissen festett százéves falakkal. Lassan újult meg a kúria, lassan laktam be. Alkotói háznak vettem. Olyannak, ahová rendszeresen visszavonulok írni és festeni. Ez egy igazán remek hely - dícsérte pár hét múlva az ablakos, ahogy belépett a kertbe és körbenézett a nagy fákon, majd néhány lépcső és a széles teraszon áthaladva bementünk az épületbe. Álmaim kúriája volt ez, egy idilli alkotóház, szó szerint a képzeletemben. Egy belső elvonulás, ahol betükbe, színekbe és formákba öltözik a hangulat. A benyomás és az é...

Nagyításhoz klikk a képre! 2021 tavaszán kezdtem bele, hogy megfessem a magam lélektani mandala-sorozatát Carl Gustav Jung inspirációja alapján. Az első után nem tudtam mi következik. Nem tudtam mennyi lesz és milyenek. Azóta sok kép készült, ez a fenti a huszonnyolcadik, és azt érzem, hogy nem értem még a végére. Ezek nem művészi festmények. Nem is mindig úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének. Pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Volt olyan kép, ami egy csendes éjszaka, az elalvás előtti szendergő állapotban jelent meg bennem, viszont volt olyan, amit egy helyszín, vagy egy társasági esemény hívott életre. Két kép elkészülte között volt olyan, hogy csak pár nap, vagy hét telt el, néha pedig több hónap. Nehezen megfogalmazható különös élmény ezeket a képeket ...