MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

    Egy meditatív derengés ez a könyv. A hétköznapi pillanatok közt meghúzódó sejtelmes látomás. Álomszerű alakokkal botorkálás különböző helyszínen és időben, homályos tapogatása az élet rejtelmeinek, állott levegőben történő szédelgés és szendergés, amit néha felvált egyfajta tiszta esti égboltszerű csillagos élesség. Szóval, keresem a pontos kifejezést és az értelmet, de nem találom, és őszintén szólva nem is bánom. Egyáltalán nem, mert a könyv hangulata magával ragad. Együtt botorkálunk és tapogatózunk a szerzővel, kérdőn összenézünk, majd sejtelmesen továbbhaladunk egy olyan ködös erdei ösvényen, amiről fogalmam sincs hová vezet, de megyek, haladok, lépkedek. Olga Tokarczuk, a Nobel-díjas lengyel írónőtől ez most a második könyv, amit olvastam. Pár hónappal ezelőtt volt a kezemben a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című könyve, ami nagyon megfogott. Egy különös vidéki történet különös alakokkal. Lassan hömpölygő életet mutat be, amiben furcsa gyilkosságok tört...

A kép illusztráció (AI) Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt. Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és az Epiktétosz legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link   Teljes könyv,  A Kolostor legjobb mondata itt (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban   - A világ legnagyobb kolostoros könyvtára - Yalom, Egzisztenciális pszichoterápia  Haza a bivaly a hátán  történet a zen buddhizmus kincsestárából YouTube Link

Pár napja már itt lebegünk Zsuzsával az Adrián, a kellemes kis városban Novigradban. Hangulatos tengeröböl, fürdés, séták, finom falatok, nyugalom, az utószezon idilli napjai. Harmadik éve járunk már ide vissza, megkedveltük. Idén tíz napra jöttünk, és mindig van a bőröndben néhány inspiratív könyv, most éppen Pogival utazom a világ körül. Pogátsa Zoltán széles látóköre lenyűgöző. Figyelem interjúit, olvasom könyveit, gondolkodom mondatain. Politika, gazdaság, társadalom, múlt, jelen, jövő, hogyan, miképp és miért, honnan, hova és kikkel. Két csobbanás közt, a fagylaltok előtt, vagy a capuccinok után leülök a nagy fák alá és körbeutazom a világot Pogival, miközben fél szemmel azért a részvény és a kötvénypiacok állapotát figyelem. A 10 éves amerikai állampapír hatalmas árnyéka nehezedik most a világra, ami bőven ad okot töprengésre befektetők millióinak az Adriától New Yorkig, Tokiótól Londonig. Csobbanok, ülök, figyelek. Így telik 2026 szeptembere. A Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzé...

Idilli hely volt az alkotói ház vidéken, amit a képzelet vásznára festettem, belső elvonulásra szolgált, alkotásra, csöndes magányra, azonban néha különös lények látogattak ott meg. Nem tudom, hogy kihez tartoztak. A házhoz, a környékhez, vagy talán hozzám? Észre sem vettem, hogy itt vagy, szevasz, öregem! - köszöntött a szomszéd, amikor meglátott a kapuban. Épp a kisboltba indultam, hogy vegyek pár doboz cherry coke-ot, meg néhány falatot a következő napokra. A csendes elvonulásban kevés kapcsolatom volt csak a világgal, inkább a belső folyamatokra figyeltem, írtam és festettem. Novellák, mandalák, magányos alkotói folyamat. Elég gyűrött vagy, öregem, nem aludtál? - kérdezte a szomszéd, miközben alaposan megnézett ott a kapuban. Ja, kicsit zűrös volt az éjszaka, belecsúsztam egy hosszabb festésbe, és fel is zaklatott a kép - feleltem, miközben azon tűnődtem, vajon mennyire lehet gyűrött az ábrázatom. Tényleg nehéz este volt. Carl Gustav Jung inspirációja alapján festem a ké...

Különös rendezvényen voltam a napokban, mert a Terézvárosi művelődési ház, az Eötvös10 az Andrássy150 - Egy út, millió történet novellapályázat záróeseményeként egy díjátadó estet szervezett. Meghívást kaptam, mivel pályáztam én is. Díszterem, élőzene, színészek és felolvasás, szóval hangulatos rendezvény volt, megadták a módját. A zsűriben kortárs nagyágyúk: Artner, Garaczi, Gurubi, Kukorelly. A színpadon beszéltek a 176 pályázati anyag hangulatáról, minőségéről, irodalmi jótanácsok, ilyesmi. Ültem a széken a közönségben, figyeltem, és több mindenen is eltöprengtem. Töprengéseimről talán majd máskor, most inkább gratulálni szeretnék a díjazottaknak: éljen-éljen, le a kalappal a novellákhoz, gratulálok! Nem kerültem a díjazottak közé, de arra gondoltam, hogy az írásom audió, hangosverzióját feltöltöm a youtube-ra, hogy megmaradjon, legalábbis amíg a szerverek bírják. Írásom középpontjába Krasznahorkai László került. Jöjjön tehát!  Nobel-díjas tánc  az And...