A figyelem útja az alkotói házban
Nézem a napokat, a hónapot és az évet. Tavasz után a nyarat, az őszt és a telet; levélhullás, kivirágzás, naptár lapozás, tőzsdei hullámok, központi kamatok, mozog, ugrál, halad, telik, és a komposztálóban folyó átalakulásról még nem is szóltam. Nézem az ecsetet a kezemben, forog körbe a mandala, olykor négyzet, színek, ábrák, lélek és szellem, tér és... Közelebb az ötven, mint a negyven, őszülő tincsek a fülem fölött, húzom lapon a vonalat, ütöm klaviatúrán a betűt, tűnődöm, figyelek. Az alkotói ház nem egy fizikai hely, hanem egy különös szellemi tér, egy fantasy-place magamban belül, egy képzeletbeli világ a kreatív projektjeim alkimista üstje körül. Vidéki ház, nagy tágas udvar, hatalmas fák, közeli erdő. Elvonulás, magány, meditáció, festés, írás. Hatalmas szusszanással szoktam érkezni; a ház vár, köszönt, átölel, majd pihenés után megkezdjük a közös munkát. Én alkotok, a hely inspirál. Néha messzire tekintek, de nem mindig a térben, hanem az... Benne vagyok a folyamatban, besz...