Yalom - Úton önmagamhoz

.
Irvin D. Yalom
Úton önmagamhoz
 Egy pszichoterapeuta emlékiratai

Érzékeny és figyelmes, érett és bölcs könyv ez egy hosszú és tartalmas élet vége felé. Elmúlt már 80 éves az öreg terapeuta, amikor papírra vetette az emlékeit. Szakmai kérdések és magánélet, páciensek és személyes visszatekintés. Mit nyújthat nekünk, fiatalabb olvasóknak Dr. Yalom önéletrajzi könyve? Nagyon is sokat! Egy nyugodt hang, letisztult és békés szemléletmód, a tudatosan megélt élet derűjét kínálja, és hogy vegyük észre a szemünk előtt azt, amiket annak idején ő sem látott maga körül, pedig mindvégig ott volt.

Irvin D. Yalomtól nem olvastam még semmit, bár tudtam a gazdag munkásságáról. Gondoltam jó lesz ezzel az önéletrajzi művel indítani, és nem bántam meg. Egy hosszú életút, egy bölcs terapeuta sűrű és esszenciális párlata ez fejezetenként adagolva az életről és az emberről. Mint aki hátradől a karosszékben, és huncut mosollyal, nagypapásan mesélni kezd.

Elmondja a gyerekkorát, ahol zavarbaejtő őszintességgel tárja elénk kapcsolatát a szüleivel, a szegénységgel, a zsidó örökséggel. Fiatalkor, család, magánélet, emberi és szakmai botladozások, szóval sok minden szóba kerül. Az a fajta szerénység hatja át írását, ami csak a nagy emberekre jellemző. Belátás és empátia, megértés és érlelés, a hosszú élettapasztalat lepárlása egy remek könyvvé. Örülök, hogy ezzel kezdtem a munkásságát.

 Az egzisztenciális pszichológiával  sokat foglalkozik Yalom professzor. Ez a terület az emberi lét alapvető kérdéseire koncentrál, úgymint halál, szabadság, elszigeteltség, értelemkeresés. Súlyos és nagy témák ezek. Még ha csak laikusként gondolunk is bele, például a halálba, nos... hááát... izé... ööö... Igen, gondoljunk csak bele bátran akár a saját halálunkba, akár a közeli szeretteink távozásába. Ugye?! Aztán ott van a szabadság témája. Mit tudunk kezdeni a rendelkezésünkre álló szabadsággal, a döntéseink súlyával és felelősségével? Az elszigeteltség szintén nem egy könnyű ügy, pláne ha igazán megkapirgáljuk a felszínt, kiderül hogy mennyi kapcsolatban csupán menekülésként van benne az ember, stb. stb. Bizony, itt is mélyre lehet ásni. Végül pedig az értelem keresésének témája. Mi ad értelmet az életünknek, mi ad értelmet a mindennapjainknak? Azt hiszem nem is kell ezt tovább ragoznom. Ilyen témák körül forog az egzisztenciális pszichológia.

A könyv alcíme: "Egy pszichoterapeuta emlékiratai." Tanulságos bepillantás ez egy olyan ember gondolkodásmódjába és visszaemlékezésébe, aki több, mint hatvan évet foglalkozott mélyen az emberi sorsokkal. Drámák, kétségek, félelmek és szorongások, elakadt életek helyzetei, és sorolhatnánk még mennyi mindent szűrt át az elé tornyosuló problémákból. Yalom professzor egész életében írt és olvasott, pácienseknek segített, kutatott és tanított, miközben csodálatos feleségével osztotta meg a sorsát; család, gyerekek, unokák, és most így a vége felé eljött az idő, ahogy a kiadó írja a könyv hátsó borítóján:

"Irvin D. Yalom ezúttal a saját életét veszi górcső alá, önmagát vizsgálja a terapeuta szemével."

Érdemes vele tartanunk, mert könyve jól megírt, könnyed, ám mégis mély dolgokról szól. Humorosan sztorizós, szerényen bölcs, és egy jó tanárhoz méltón, elgondolkodtató. Azt is írja még a kiadó:

"Könyvében, mely szándéka szerint az utolsó, őszintén beszél halálfélelméről, az öregedés küzdelmes megéléséről. Az Úton önmagamhoz ajándék az olvasónak: aki ezen az úton Yalom társául szegődik, annak a saját élete is új fénytörésbe kerül."

Ez így van. Meg is hozta a kedvem a többi művéhez. Irány a könyvtár!


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- A jungiánusok >>

- Annie Ernaux és az Évek >>

- Eric Berne, Sorskönyv >>

- Nádas Péter, Halott barátaim >>

 Oravecz Imre 
ajtót nyitott, betessékelt,
leültetett és mesélni kezdett

YouTube Link >>

Egy éjszaka a mandalák kertjében

Újabb festmények az álom és az ébrenlét határvidékéről, a tudat és a tudattalan világ pereméről: a mandaláim világából.

Legújabb kötetem elérhető az Országos Széchényi Könyvtár digitális polcán, ebook, pdf formátumban. Ennek a mostani műnek az első része, a 2022-es Séta a mandalák kertjében ismerkedés volt a témával. Egyfajta ráhangolódás. Ott szóba került Carl Gustav Jung, a pszichológia, kulturális viszonyítás, szubjektív dolgok, ismerkedés, hangolódás. Mint a turista, aki belép egy díszkertbe, körbemegy, nézelődik, gondolkodik, majd továbbáll.

Most itt a folytatás: Egy éjszaka a mandalák kertjében. Ez a kötet azoknak szól, akik jobban el akarnak mélyedni a témában, a lélekben, a személyiség és a világ mélyebb rétegeiben. Ezek nem művészi festmények, és nem is mindig úgymond "szabályos" mandalák. Ezek önismereti ábrák, lélektani képek, amatőr festmények, egyfajta belső párbeszéd, önismereti út. Mindegyik különböző és sajátos jelleggel bír. Mintha önálló egyéniségek lennének, pedig csak különböző hangulatot, inspirációt és benyomást tükröznek. Egy hosszú éjszaka következik tehát. Igen, pontosan így, bemegyünk a kertbe, a mandalák kertjébe. Megvárjuk, hogy ránk sötétedjen, aztán bent töltjük az egész éjszakát. Meglátjuk mi lesz, meglátjuk mi vár ránk. Lassú léptek, ücsörgés, hosszas tűnődés...


 TARTALOM 

A szerzőről ___ 5. oldal
Előszó ___ 6. oldal
Belépő ___ 8.
Mandala 13. ~ A köpeny ___ 10.
Mandala 14. ~ Kezdetben vala az ige ___ 12.
Mandala 15. ~ Új világ ___ 14.
Mandala 16. ~ A döntésről ___ 16.
Mandala 17. ~ Apró fehér címke ___ 19.
Mandala 18. ~ Az asztalom ___ 21.
Mandala 19. ~ Téli tűnődés ___ 24.
Mandala 20. ~ Filmszerű képkockák ___ 27.
Mandala 21. ~ A körző ___ 30.
Mandala 22. ~ Épület ___ 33.
Mandala 23. ~ Évek ___ 36.
Mandala 24. ~ Álom ___ 39.
Mandala 25. ~ Fény ___ 43.
Mandala 26. ~ A tekintet ___ 45.
+ 2 rajz és 25 év ___ 49.
Kilépő ___ 55.
Utószó ___ 56.
Korábbi kötetek ___ 58.

A teljes mű pdf formátumban elérhető itt >>


 HANGOSKÖNYV 

Folyamatban van egy hangoskönyv verzió szerkesztése is, ami azoknak szól, akik szívesebben fogyasztják a tartalmakat audió változatban. 

A kötet fejezetei külön-külön kerülnek majd felvételre és folyamatos feltöltésre. Néhány rész már elérhető a 

kolostoros blog youtube csatornáján itt >>

Korábbi írásaim az Országos Széchényi Könyvtár digitális polcain pedig

összegyűjtve itt található >>

 
Üdvözlettel
Séra András, a tűnődő Kolostor Őre

Elindult a szezon - Große Tüte, bitte!

.
 Zsuzsával megkezdtük ma a fagyi-szezont!  
Édes-ropogós nagy tölcsérben 4 gombócnyi mámor hetente adagolva.

Imádjuk az ízek édes kavalkádját, meg úgy az egésznek a koreográfiáját. Általában késő délutánra, vagy kora estére időzítjük a heti fagyizást. Előtte már egy-két nappal tervezgetjük, beszélünk róla, várjuk, light-os böjttel rákészülünk (tehát, aznap kevesebb csoki, haha) szóval, hangolódunk az eseményre. Kedvelem a hétköznapok egyszerűségét, a monotonitását, az apró pillanatokat, a szimpla örömöket. Ilyesmi ez a fagyizás is. Semmi rendkívüli nem történik, csupán süt a nap, és hetente egyszer mi boldogan elindulunk a fagyizó irányába.

Große Tüte, bitte! - így indítok köszönés után, belépve a kellemesen klimatizált helyiségbe, de szinte már felesleges is mondanom, hiszen ismernek minket, tudják, hogy a nagy tölcsért kérjük. Azt, ami vastag, ropog, ízletes, és négy izmos gombóc is kényelmesen elfér benne.

Masszívabb, teltebb ízt választok a tölcsér aljába, ami csoki, mogyoró, karamell, vagy a kávé ízvilág környékén mozog. De általában ezeknek valamifajta modern keveréke, kiegészítve és megspékelve elképesztő krémekkel vagy ropogtatnivalóval. Kreatív fantázianéven futnak ezek az ízek, ami már önmagában is mosolyt csal az arcunkra. Amikor szóba hozzuk magunk közt ezeket a neveket és beszélünk róla a pénteket megelőző napokban, már akkor érezzük a szánkban a fantasztikus ízeket.

Vissza tehát a große Tütéhez! Alulra két gombóc masszívabb mámort kérek, felülre pedig valami hűvös nyári gyümölcsös ízből szintén kettőt. Mangó, citrom, dinnye, alma, bogyós gyümölcsök, stb, és itt is szintén a kreatívan kevert változatuk. Zsuzsó is kikéri az adagját, kapunk apró műanyag kanalat hozzá, kis borravalót otthagyunk, köszönünk és távozunk. Irány a park!

Kialakult az a szokásunk, hogy nem asztalnál esszük, hanem ráérősen és lassan sétálva. A fagyizótól pár percre van egy csodálatos kastélykert, hatalmas fákkal, kis állatokkal, patakkal, fűvel, romos épülettel, kisebb-nagyobb utakkal és ösvénnyel. Fagyi a kézben, lábunkon kényelmes sportcipő és lassan lépkedve megérkezünk az óriás lombú öreg fákhoz. Nyáron még a legnagyobb kánikulában is érezni a park hűsítő hatását. A lombok felfogják az erős napfényt, a talajszint hűvös marad, a csörgedező patak is hoz némi párát, és az egész parknak a mikroklímája valahogy olyan üdítő lesz. A levegő friss, a körülöttünk lévő zöld növényvilág megnyugtató, a sétáló emberek pedig illedelmesen köszönnek, bólintanak, mosolyognak.

Két-három kanálnyi krémes fagylalt után jön egy harapás a tölcsérből; ropog az édes barna csoda a fogak közt, majd ismét kanál és vissza a fagyihoz. Egy-másfél órát szoktunk így ráérősen sétálni, tűnődni. A fákat nézzük, a madarakat hallgatjuk, vagy beszélgetünk. Kellemes ritmust vesz fel ilyenkor a test és az elme, inspiratív hangulatba is kerülünk, és érdekes témák szoktak felvetődni. Munka, élet, család, országok, társadalom, gazdaság, politika, vagy egyebek. Kicsit mintha terápiás jellegűek is lennének ezek a beszélgetések. Könnyed fagyizás egy idilli parkban jó időben és jó hangulatban, miközben egyre mélyebb témákat érintünk.

Furcsa lény az ember, pláne ahogy közösségbe szerveződik. Ez vissza-vissza térő téma a beszélgetéseinkben. A családi közösségek, a munkahelyi, vallási, kulturális, politikai közösségek. Megfejthetetlen és megoldhatatlan konfliktusok hömpölyögnek mindenfelé. És úgy tűnik, sosem volt ez máshogy. Haladva vissza az évtizedekben, a történelemben, akár messzire eljutva Káinig és Ábelig. Igen, sok-sok konfliktus mindenfelé kicsiben és nagyban, de ebben a másfél órában valahogy nagyon megnyugtató a világ ott a parkban.

Sokan írnak a sétáról, hogy milyen jó hatása van a szervezetre; felfedezte magának már a tudomány, a gyógyászat, a kreatív iparág, maguk az alkotók. De ösztönösen is érezték ezt már régen, akár az elvonuló szerzetesek, akár ókori filozófusok, költők, festők, szemlélődők. Jó, azt elismerem, hogy talán annyira mesteri és kifinomult fagylaltot nem ettek a sétájuk mellé elődeink, mint mi most, modernkori tűnődők.

Korábban írtam már az erkélyen elfogyasztott reggeli teákról, most pedig a heti fagylaltról. Több ilyen kis apró momentum színesíti az életemet, és tölti meg boldogsággal a pillanatot. Lehet, hogy írok majd róluk. Már gyerekként tudatosult bennem, hogy valamiért én úgy vagyok bekötve az életbe, hogy kedvelem a hétköznapokat. Sok nehézségen mentem már át, de valahogy ez a tulajdonság mégsem kopott ki belőlem, sőt, mintha csak erősödne, hogy ne csak keressem és vágyjak rá, hanem meg is találjam a hétköznapokban az örömteli pillanatokat. Mások mellett talán elsuhan, én felfigyelek rá, keresem, táplálom, figyelem, aztán ha a fagylalt végére érek, a Tüte alján lévő kis szalvétával megtörlöm a számat: remek volt, köszönöm!


Üdvözlettel
A Kolostor Gasztro Gourmet Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Svájci csoki >>

- Ebéd a parton >>

- Frühstück >>

- Balkon Börger >>

 Tavaszi Túra a Hegyen 
osztrák ízekkel

YouTube Link >>

Nicolai Tangen és a norvég nyugdíjalap

Világszinten is egy befektetési behemót a norvég állami nyugdíjalap, viszont úgy vigyáznak rá, mint egy hímes tojásra. Norvégia hatalmas olaj és gázipari bevételéből származó pénzről állapodott meg a társadalom és a politika már évtizedekkel ezelőtt, hogy nem sajátítja ki ezt a bevételt senki, hanem okosan és bölcsen befektetik. Ott erről meg tudtak állapodni a politikai szereplők és a társadalom, így Norvégia óriási anyagi, közgazdasági, mentális és szellemi szabadságot épít ezáltal a jövő generáció számára. Lenyűgöző hozzáállás.

9000 cégben van részesedésük különböző kontinensen, ami a világgazdaság kb. 2%-át jelenti, értékét tekintve pedig ez olyan 2000 milliárd dollár! Én a 2010-es évek elején olvastam róluk először, azóta ha nem is napi szinten, de azért figyelem őket. Mostani vezetője, Nicolai Tangen 2020 óta irányítja ezt a vagyonkezelési óriást, a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű, szuverén nyugdíjalapját. Érdemes Tangen úrra odafigyelni! Sokszor ad interjút, előadásokat tart, és a youtube-on saját podcast csatornát működtet, ahol befektetőkkel és cégvezetőkkel szokott remek és hasznos beszélgetéseket bonyolítani.

Most a napokban azonban egy olyan tanulságos és inspiratív beszélgetést láttam vele, amiben őt kérdezték. Shane Parris hívta meg a The Knowledge Projekt podcastba, és gondoltam mindenképp elhozom ide a kolostor udvarára is, mert olyan tanulságos dolgokat mondott, ami a befektetésen túli világnak is hasznos.

Néhány kedvcsináló részlet az egyórás beszélgetésből:

- Az elején a mesterséges intelligencia kerül szóba, a tech szektor, ingatlanbefektetések és a kamatok.

- Aztán rákanyarodnak arra, hogy milyen területeket nem vesz el az AI, milyen képességekre lesz szüksége a munkavállalóknak: együttérzés, emberek közti kapcsolat, stb.

- A hallgatni tudás képességéről amikor beszéltek, az nagyon tetszett Hogyan lehet ezt megtanítani? - kérdezte a műsorvezető. Válasz: fontos szempont a kíváncsiság. Ha nem vagy kíváncsi dolgokra, akkor nem is tudsz odafigyelni másokra és meghallgatni őket. Saul Perlmutter Nobel-díjas fizikus mondta Nicolai Tangennek egyszer, hogy az emberiség most először a történelemben ért el arra a szintre, hogy az összes problémánk megoldásához megvan a képességünk. Klímaproblémák, éhezés, stb. mindenhez megvan a szükséges technológiai tudás. Amit mégsem tudunk megoldani, hogy nem tudunk egymással beszélni, nem tudunk odafigyelni egymásra, képtelenek vagyunk meghallgatni a másik embert. És nem tudunk megfelelően együttműködni.

- Régi nagy birodalmakról is beszélt, hogy akkor indult meg a hanyatlás, amikor a szabadkereskedelmet a vámok váltották fel, amikor a bevándorlást és a szabad gondolatokat elkezdték korlátozni, amikor "erős emberek" emelkedtek fel a hatalomba, és különféle szabadságjogokat kezdtek el korlátozni.

- Beszél az európai és az amerikai gondolkodásmód különbözőségéről, előnyökről és hátrányokról. Európa egy kényelmes, komfortos, kulturálisan színes hely, amerika viszont sokkal ambiciózusabb és energikusabb.

- A változásokkal kapcsolatban véleménye szerint, pl. egy nemzet attitüdjét, ambicíonáltságát nem lehet megváltoztatni. A saját cégedet, környezetedet, családodat és barátaidat tudod csak megváltoztatni, egy nemzetet szinte lehetetlen.

- Ha valamit változtathatna most egy ország attitűdjében, akkor azt tenné, hogy ahová csak lehet, bevezetné a mesterséges intelligenciát. Jó példaként hozza fel Svédországot, akik a 80-as években rengeteg pénzt áldoztak arra, hogy 800 000 háztartásnak adjanak személyi számítógépet, hogy minél több ember tudja használni ezt az eszközt. Azóta pedig rengeteg sikeres technológiai startup céget termelt ki Svédország. Pl. Spotify. Nemcsak ez a sok számítógép volt az oka, de nagyban hozzájárult. Szerinte most ugyanez a helyzet a mesterséges intelligenciával is. Minél több helyre el kéne juttatni, ahová csak lehet. Ez egy életben egyszer adódó lehetőség, amit meg kell ragadni.

- Sok újságot olvas napi szinten, különböző témákban, igyekszik követni, hogy mi megy a világban.

- Befektetésekkel kapcsolatban elmondta, hogy nagyon fontos a makacs és határozott elképzelés a dolgokról, de ugyanilyen fontos a rugalmasság is, ha szükséges, akkor tudjon váltani az ember. Erre igazából kevesen képesek. Ráadásul a mai világban kevesen képesek és akarnak a tömeggel ellentétes és népszerűtlen álláspontra helyezkedni, mert mindenki csak a like-okat gyűjti.

- A vagyonkezelést a világ egyik legérdekesebb munkájának tartja. Számára ez egy álommeló. Már a mostani pozíciója előtt is ezt csinálta. A vagyonkezelés érinti az élet minden rétegét, hiszen kapcsolatban van azzal, amit eszünk, viselünk, és az egész környezetünkhöz kötődik, ráadásul hatalmas pszichológiai kihívás a piacokban való aktív részvétel. (mindezt tanusíthatom, tényleg így van) A vagyonkezelés ráadásul kapcsolódik a makrogazdasághoz, geopolitikához, és mindenhez, ami az emberi társadalomra hatással van. A legelképesztőbb "játszma" ez, amit valaha építhetsz.

- Elmondja, hogy a befektetésekben a legnehezebb: a semmittevés. Felvenni a pozíciót, és csak hagyni a dolgokat a maguk üteme szerint menni. Az emberek mindig csinálni akarnak valamit, és a legnehezebb a nemcsinálás, de a vagyonkezelésben sokszor ez a legeredményesebb. Feltéve, ha jól választja meg az ember, hol és mikor, és mivel kapcsolatban ne tegyen semmit. (ezt már én teszem hozzá)

- Fontosnak tartja a cégnél az egészséges vitakultúrát, az építő jellegű egyet nem értés hozzáállását, mert ebből fejlődni tudnak az emberek és a cégek. És ez nagyon nehéz, mert a mai korban ma már mindenki hiperérzékeny, és nehezen bírja elviselni az övétől eltérő véleményeket.

A beszélgetés további tanulságos dolgokat tartalmaz, érdemes meghallgatni, elérhető a youtube-on itt.


A Kolostor Őre


Kapcsolódó bejegyzések:

- Warren Buffett utolsó levele >>

- Bojár Gábor és a Forbes >>

- Business as usual >>

- Shopping, de nem úgy >>

 Filozófus a tőzsdén 
Zsiday és Plotinus

YouTube Link >>