Őszi idill az alkotói házban
A kép illusztráció (AI) Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt. Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív...