Bejegyzések

C.G. Jung az alkotói házban

Kép
A kép illusztráció (AI) Amikor nem mandalákat festettem, akkor írással foglalkoztam az alkotói házban. Novellák, naplók, levelek, különböző feljegyzések. Főleg laptopon, de szerettem a régi módszerekkel is írni, hagyományosan kézzel és füzetbe. A vidéki táj őszi látképe most is inspirálólag hatott. Ültem hosszan a csendben, és csak hagytam hogy felszínre jöjjenek a gondolatok, amik aztán mondatokká, bekezdéssé formálódtak. A papírra vetett témáim közül volt egy egészen különleges: az álomfejtés. Hosszú évek óta foglalkoztam a híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung munkásságával. Több könyve is ott volt mellettem az alkotói házban. Ezekben hosszan és mélyen ír az álomelemzésről. Már maga a környezet, ott az erdő mellett a nagy fákkal ölelt alkotói házam is álomszerű volt, hiszen a képzeletemben létezett. A fantáziám egy varázslatos vidéke volt ez, ahová elvonultam alkotni, meditálni, magamban lenni. Itt foglalkoztam a svájci mester és a tanítványai által az álmaim megfejtésével. ...
További információk

Őskor Olga Tokarczukkal

Kép
Ez a könyv egy modernkori népmese. A falu, az erdő, katonák, eszesek és kelekótyák, háborúk, születés és halál. Egy temetésre alkudozó pap, egy rabbi mágikus játéka, malom, házak, üres telek, a részegek, rossz emberek, generációk botladozása egymás után. Mit szól ehhez Isten? Ki tudja. Hová tart a történet? A fene se látja. Mindenesetre hömpölyög és hömpölyög megállíthatatlanul, mint az élet, mint egy végtelenre állított mese. "Őskor egy hely a világmindenség középén." - ezzel a mondattal kezdődik a könyv. Igen, az Őskor egy hely. Egy mitikus falu Lengyelország keleti részén, amit négy arkangyal teremtett. Itt zajlik a történet. A szereplők botladozása és sodródása olyan, mintha nem tartana sehová, aztán mégis, mintha mégiscsak kibontakozna valami irány: maga a felbomlás, az elkerülhetetlen vég. Ez lenne a mese vége? Lehetne más? Vagy ez a vég talán egy újabb mese kezdete? Mindennek ideje van. A könyvben a fejezetek is erről szólnak. A mindennek és mindenkinek elrendelt idej...
További információk

Meditáció az alkotói házban

Kép
A kép illusztráció (AI) Nyűgös voltam és kimerült az utóbbi hónapokban, ezért vágytam már nagyon, hogy az alkotói házban lehessek. Eljött a rég várt péntek, bezárt a tőzsde, regisztráltam a heti tranzakcióimat, majd elő a slusszkulcs, nagytáska, könyvek, jegyzetek, gyors pakolás és indulás. A néhány órás autóúton klasszikus zenék szóltak a rádióban miközben lassan távolodtam a várostól, az aktuális feladatoktól és feszültségtől. Befektetési dilemmák, családi drámák, a város stressze és nyűge. Most egy másik világ felé haladtam. Az alkotói ház, a százéves kúria a hatalmas fákkal ott vidéken az erdő mellett, a képzeletemben létezett. Fantáziám egy különös szeglete volt ez, ahová visszavonultam alkotni. Festés és írás, mandalák és novellák. Egyfajta belső elvonulás, kreatív meditáció, alkotói magány. A mostani alkalom azonban máshogy alakult. Sokat írtam és festettem az elmúlt években, intenzív heteket töltöttem mindig az alkotó házban. Tele voltam inspirációval és jólesett ott a vidéki...
További információk

Kínai bölcselet: Szun-ce legjobb mondata

Kép
Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és a Szun-ce legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link Teljes könyv, A kolostor legjobb mondata (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban - Zen bölcsesség: bika a falon. - Kína: Három királyság, egy és kettő - Családi hagyatéktól a zen buddhizmusig  EPIKTETOSZ  legjobb mondata YouTube  Link
További információk

Üres vászon az alkotói házban

Kép
A kép illusztráció. (AI) Hónapok óta nem festettem mandalát, pedig képzeletem alkotói házában minden adott volt hozzá. Őszi nyugalom, csillagos égbolt, néhány hétre elvonuló jóleső magány, szolgálatkész ecsetek és az üres vászon. Hosszú meditatív órákat töltöttem kint a kertben a fák alatt, vagy bent a házban a vászon előtt. Ilyenkor nem foglalkoztam a külvilág zajával, hanem lelkem belső barlangjába próbáltam leereszkedni, és ott intuitívan letapogatni, hogy van-e kép és forma, ami meg akar születni. Lelki szemeimmel pásztáztam a belső szférát, figyeltem, hallgattam, próbáltam érzékelni a rezdüléseket, hogy megmozdul-e valami. Figyeltem, hogy testet akar-e ölteni vajon egy kép, egy ábra, egy mandala, de csak a csöndesség fogadott. Az üres vásznak némán meredtek. Mozdulatlanság és csönd. Mit tegyek? A csillagokat figyeltem hosszan. A kertben lévő fák lombját fújta az őszi szél, és a levelek halk zizegesését hallgattam. Telefon elnémítva, rádió kikapcsolva, én pedig csendesen...
További információk

Olga Tokarczuk - Nappali ház, éjjeli ház

Kép
    Egy meditatív derengés ez a könyv. A hétköznapi pillanatok közt meghúzódó sejtelmes látomás. Álomszerű alakokkal botorkálás különböző helyszínen és időben, homályos tapogatása az élet rejtelmeinek, állott levegőben történő szédelgés és szendergés, amit néha felvált egyfajta tiszta esti égboltszerű csillagos élesség. Szóval, keresem a pontos kifejezést és az értelmet, de nem találom, és őszintén szólva nem is bánom. Egyáltalán nem, mert a könyv hangulata magával ragad. Együtt botorkálunk és tapogatózunk a szerzővel, kérdőn összenézünk, majd sejtelmesen továbbhaladunk egy olyan ködös erdei ösvényen, amiről fogalmam sincs hová vezet, de megyek, haladok, lépkedek. Olga Tokarczuk, a Nobel-díjas lengyel írónőtől ez most a második könyv, amit olvastam. Pár hónappal ezelőtt volt a kezemben a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című könyve, ami nagyon megfogott. Egy különös vidéki történet különös alakokkal. Lassan hömpölygő életet mutat be, amiben furcsa gyilkosságok tört...
További információk

Őszi idill az alkotói házban

Kép
A kép illusztráció (AI) Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt. Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív...
További információk