MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

A kép illusztráció (AI) Őszi idill - ez jutott eszembe, amikor végre megérkeztem az alkotói házamba, a vidéki kúriába, ahová évente többször is, néhány hétre el szoktam vonulni festeni és írni. A képzeletemben állt masszívan ez a százéves vidéki kúria, a fantáziám ősfákkal szegélyezett kertjében. A kocsit leállítottam, a kaput becsuktam, pakolás, kandallóba begyújtás, és még mielőtt a teljes alkotói csönd ereszkedne a házra, a rádióban a helyi híreket meghallgattam. Ismertem a hírolvasó hölgy hangját, bár nem nagyon folytam bele a környék ügyeibe, de mindig érdekelt, hogy mi történik körülöttem, hogyan élnek itt az emberek. A hölgynek a hírblokk végén szomorú tudósítást kellett beolvasni: a falu díszpolgára, a mindenki által kedvelt és tisztelt művész úr meghalt. Szíven ütött, hiszen ismertem az öregurat, tőle vettem pár éve a házat. A fél életét itt élte le, és nem szerette volna akárkinek eladni. Kérdezte, mit szeretnék kezdeni a kerttel és a házzal. Mondtam, hogy kreatív...

Kedvcsináló kis hanganyag készült most A Kolostor legjobb mondata című ebookomhoz. Maga a könyv a Széchényi könyvtár online bázisában elérhető, és az Epiktétosz legjobb mondata című fejezet került most felolvasásra és feltöltésre a youtube-ra, íme: YouTube Link   Teljes könyv,  A Kolostor legjobb mondata itt (pdf) Üdvözlettel Séra András, a tűnődő Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzések: - Írásaim a Széchényi Könyvtárban   - A világ legnagyobb kolostoros könyvtára - Yalom, Egzisztenciális pszichoterápia  Haza a bivaly a hátán  történet a zen buddhizmus kincsestárából YouTube Link

Pár napja már itt lebegünk Zsuzsával az Adrián, a kellemes kis városban Novigradban. Hangulatos tengeröböl, fürdés, séták, finom falatok, nyugalom, az utószezon idilli napjai. Harmadik éve járunk már ide vissza, megkedveltük. Idén tíz napra jöttünk, és mindig van a bőröndben néhány inspiratív könyv, most éppen Pogival utazom a világ körül. Pogátsa Zoltán széles látóköre lenyűgöző. Figyelem interjúit, olvasom könyveit, gondolkodom mondatain. Politika, gazdaság, társadalom, múlt, jelen, jövő, hogyan, miképp és miért, honnan, hova és kikkel. Két csobbanás közt, a fagylaltok előtt, vagy a capuccinok után leülök a nagy fák alá és körbeutazom a világot Pogival, miközben fél szemmel azért a részvény és a kötvénypiacok állapotát figyelem. A 10 éves amerikai állampapír hatalmas árnyéka nehezedik most a világra, ami bőven ad okot töprengésre befektetők millióinak az Adriától New Yorkig, Tokiótól Londonig. Csobbanok, ülök, figyelek. Így telik 2026 szeptembere. A Kolostor Őre Kapcsolódó bejegyzé...

Idilli hely volt az alkotói ház vidéken, amit a képzelet vásznára festettem, belső elvonulásra szolgált, alkotásra, csöndes magányra, azonban néha különös lények látogattak ott meg. Nem tudom, hogy kihez tartoztak. A házhoz, a környékhez, vagy talán hozzám? Észre sem vettem, hogy itt vagy, szevasz, öregem! - köszöntött a szomszéd, amikor meglátott a kapuban. Épp a kisboltba indultam, hogy vegyek pár doboz cherry coke-ot, meg néhány falatot a következő napokra. A csendes elvonulásban kevés kapcsolatom volt csak a világgal, inkább a belső folyamatokra figyeltem, írtam és festettem. Novellák, mandalák, magányos alkotói folyamat. Elég gyűrött vagy, öregem, nem aludtál? - kérdezte a szomszéd, miközben alaposan megnézett ott a kapuban. Ja, kicsit zűrös volt az éjszaka, belecsúsztam egy hosszabb festésbe, és fel is zaklatott a kép - feleltem, miközben azon tűnődtem, vajon mennyire lehet gyűrött az ábrázatom. Tényleg nehéz este volt. Carl Gustav Jung inspirációja alapján festem a ké...

Különös rendezvényen voltam a napokban, mert a Terézvárosi művelődési ház, az Eötvös10 az Andrássy150 - Egy út, millió történet novellapályázat záróeseményeként egy díjátadó estet szervezett. Meghívást kaptam, mivel pályáztam én is. Díszterem, élőzene, színészek és felolvasás, szóval hangulatos rendezvény volt, megadták a módját. A zsűriben kortárs nagyágyúk: Artner, Garaczi, Gurubi, Kukorelly. A színpadon beszéltek a 176 pályázati anyag hangulatáról, minőségéről, irodalmi jótanácsok, ilyesmi. Ültem a széken a közönségben, figyeltem, és több mindenen is eltöprengtem. Töprengéseimről talán majd máskor, most inkább gratulálni szeretnék a díjazottaknak: éljen-éljen, le a kalappal a novellákhoz, gratulálok! Nem kerültem a díjazottak közé, de arra gondoltam, hogy az írásom audió, hangosverzióját feltöltöm a youtube-ra, hogy megmaradjon, legalábbis amíg a szerverek bírják. Írásom középpontjába Krasznahorkai László került. Jöjjön tehát!  Nobel-díjas tánc  az And...

Egyre rövidebbek voltak már a nappalok, így aztán az alkotói házam körül is fogyatkoztak a kerti munkák. A nyárból lassan ősz lett, előkerültek a pulóverek, és egyre többször tettem fahasábot a kandallóba. Pattogott és ropogott a tűz kitartóan, én pedig elmerültem a mandalák festésében. A fantáziám egén lebegő képzeletbeli alkotói ház nyugalommal és inspirációval töltött el minden évszakban, de így ősszel különösen. Ahogy elindul a lecsendesedés, ahogy a természet is magába fordul, ahogy napról-napra fogy a fény, úgy váltam én is egyre szenzitívvé. Figyeltem a fáról lehulló leveleket és a csillagokat az égen. Ültem a késő esti teraszon a csöndben, amikor a kerítés felől hangok jöttek. Hahó, öregem, szevasz! - hallottam a szomszéd hangját, látta, hogy a teraszon ücsörgök. Az utca végén az erdész jó áron kínál most tűzifát - folytatta a vidéken oly fontos információ átadását. Milyen árfolyamon? - tettem volna fel rutinosan a tőzsdés kérdést, ha nem telt vol...