MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

FOTÓ: Februári havas, ködös kép Bécsről,  a Pötzleinsdorfer Park fölötti hegyről. Mikor hegy tetejéről   tekintek le egy városra, mindig úgy érzem kicsit, mintha megállna az idő. Ott fekszenek a völgyben a házak, az utcák, az épületek, benne az emberek, és velük a rengeteg történet. Évszázadok és évezredek alakították az európai városokat, és azok kultúráját. Benne van a falakban a történelem. Néhány helyen golyónyomok, vagy szép festmények, falitáblák, bevésett üzenetek, stílusok és formák, rengeteg minden. Üzen a múlt. És olvassa a jelen. Bécs is csordultig van történetekkel . Ahogy haladnak az évszakok, úgy koptatjuk a betont, a padokat, vagy köszöntjük a hegyen a fákat, ámulunk rá a tájra, és várjuk, hogy hamarosan kitavaszodjon. Addig pedig nézzük hogyan is telt az idei tél itt a kolostor udvarán: DECEMBER - Frei Tamás >> - Különbéke >>> - Ünnepi Telegráf >>> - Lui, a nagyhatalmú költő >>> - párti ...

Kulturális Kalandozásokra invitált Bécs városába D. Magyari Imre könyve . Nem bántam meg hogy elfogadtam a meghívást, hiszen az első oldaltól kezdve magával ragadó az írás. Minden mondatából sugárzik hogy szerelmes a városba. Bécs múltjába, jelenébe, s talán a jövőjébe is. Kulturális kalandozásai széleskörűek, stílusa lenyűgöző, és ami még szintén nagyon fontos, a könyv komolyan elgondolkodtató.   Csodálatos részeket,   számtalan stílusos kis finomságot lehetne itt most idézni. Nehéz is volt választani, de jöjjön most egy kávézóról szóló rész, ami azt hiszem tökéletesen illik ide a kolostor udvarára. Tiszta Zen.     "A Hawelka    nappal is éjszakai hely: sötét a parketta, sötét a mennyezet is, magányos lámpák lógnak róla, amelyek mindig égnek, a szűk utcát bordó függönyök takarják el, igen helyesen. A félhomályban alig tűnt fel, hogy, kissé misztikus figuraként, időközben maga is legendává válva, itt van Hawelka úr i...

A Neue Zürcher Zeitung február 3-i nemzetközi kiadásában olvasom a cikket , ami arról szól hogy készült egy olyan gyűjtemény, ami tudósok, újságírók, kutatók, vállalkozók kérdéseiről szól. Szabadon gondolkodó értelmiségieknek egy kérdést tettek fel, és az ő válasz-kérdésükből keletkezett a gyűjtemény. Ebből a kérdésből indult ki minden: "Ha csak egy alapvető kérdésed lenne az emberiség jövőjével kapcsolatban, mi lenne az?" A válasz-kérdések, azaz a témafelvetések erősen a tudomány, a vallás és a filozófia határain mozognak. A kérdésekre még ha nincs is pontos válasz, csupán tapogató mozdulatok, mint egy éjszakai sötét szobában, mégis elgondolkodtatóak. Új világot nyithat meg bennünk. Kétségtelen, hogy a kérdéseken töprengő idő és energia nem fogja megadni a lehetőséget arra, hogy befizessünk belőlük egy sárga csekket, de talán mégsem hasztalan átgondolni a dolgokat. A kérdéseket összegyűjtő irodalmi ügynök, John Brockman amúgy is szívesen foglalkozik k...

Kép: Hungaricana Jöjjön itt most a Fővárosi Hírlap, a várospolitikai és közgazdasági újságnak valamivel több mint 100 évvel ezelőtti, 1916 egyik februári számából egy cikk, rögtön a főoldalról. A főváros egyik aktuális problémájára hívja fel a figyelmét az olvasónak, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a háború ellenére is felmerülhet ilyen gond Budapesten: Nagyításhoz klikk a képre A cikk szövege: Nem szabad megállítani az életet semmiféle vonatkozásában sem és nem szabad egyszerűen belenyugodni abba, hogy világháboru van, tehát alkalmazkodni kell a viszonyokhoz és várni kell a háboru végét. Vonatkozik ez a megjegyzésünk a pesti autóbuszok dolgára. Nagynehezen sikerült a városnak először három, majd négy autóbuszhoz jutni. A három autóbuszt forgalomba is hozták, ez azonban nem komoly autóbuszforgalom, inkább csak különlegességi közlekedés és csakis ugy vált volna a közönség javára, ha mindig jobban fejlesztették volna a forgalmat. Azonban a négy uj autó...