Hortensia Fussy különös alakjai egy toronyban
Évek című művében Annie Ernaux , a Nobel-díjas francia írónő az elmúlásról ír. Az elhomályosuló képekről és emlékekről, arról hogyan válik majd az élettel teli friss pillanat emlékké, és hogyan porlad szét ez aztán távoli nemzedékek arctalan tömegévé. Krasznahorkai László, a Nobel-díjas magyar író többször visszatér munkásságában a társadalom azon rétegéhez, akiknek szinte neve sincs. A legalul lévőkhöz, akikről a legkevesebb említés sem esik a történelemkönyvekben, és mégis, akik szinte a hátukon viszik az egész emberiséget. Illyés Gyula Puszták népe is ezen a vonalon halad, az említésre sem méltónak hitt arctalan és névtelen réteget mutatja meg. Stájerország hegyei közt jöttek most velem szemben ismét ezek a témák, az osztrák szobrászművész, Hortensia Fussy alakjainak képében egy torony tetején. Különös élmény volt, magával ragadó, elgondolkodtató, emberi és isteni, valamifajta pátoszmentes áhitat. No de, kezdjük az elején! Öt napos őszi túrán voltam a feleségemmel, Zsuz...