2009. december 26., szombat

Évadzáró videó, egy szimbólikus helyszínről!

Egyelőre videót szerkeszteni még nem tudok, csak felvenni, de a végéhez majd képzelj oda valami nagyon szép, a felvételhez igazán illő, évadzáró meditatív zenét is! (-:





Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

.

2009. december 18., péntek

félelem = alázat ?

Jézus megmutatta nekünk az igazi alázatosság, a félelemnélküliség, és a tisztaság útját. Így a karácsony közeledtével, pont ehhez a témához kapcsolódó idézetet olvashatsz most itt Shri Matajitól, a sahaja jóga alapítójától:

"Mennyire szeretünk fürödni, megmosakodni és rendbetenni magunkat. Hasonlóképpen meg kell tisztítanunk a gondolatainkat. Csupán azáltal, hogy figyelmet fordítotok rájuk, megtisztíthatjátok a gondolataitokat. Meg kell tisztitani a gondolataitokat. Először is, kell-e egyáltalán gondolataink legyenek? De még ha vannak is, legyenek tiszták a gondolataitok. Még ha vannak is gondolataink, ne legyenek arroganciával, agresszióval, vagy félelemmel teliek.

Néhány ember úgy gondolja, hogy nagyon jó dolog, ha félelemből jövő gondolataitok vannak.
- "Ó én meg vagyok rémülve. Félek."
Ez tisztátalanság. Miért kellene félnetek? Ez azt jelenti, hogy egy akadály van a bal visshuditokban*. Nincs szükség bármiféle félelemre. Ha féltek, az azt jelenti, hogy valami baj van veletek. Ha hisztek abban, hogy Isten minden felett áll, hogy önmegvalósult lelkek vagytok, hogy Isten vigyázz rátok, hogy Ő a ti Apátok, és hogy kitárta kapuit előttetek, akkor mitől kéne félnetek?

Sok ember úgy gondolja, hogyha féltek, akkor alázatosak vagytok. Az alázatosság más mint egy rémült ember. Ez egy teljesen más dolog. Ennek semmi köze az alázatossághoz. Tehát egy más dolog alázatosnak lenni, és más dolog félni.

A sahaja jógiknak a vibrációs tudatosságukkal nagyon egyszerű felismerniük, hogy mi a félelem és mi az alázat. Mert az alázatossággal vibrációkat kaptok, de a félelemmel az egész bal oldalatokon akadályok lesznek."

SHRI MATAJI NIRMALA DEVI

* bal visshudi: a torokcsakra baloldali része, amiben ha akadály keletkezik, az bűntudatként jelentkezik az életünkben, és azon keresztül gátol minket az igazán felszabadult, örömteli, meditatív élet elérésében, önmagunk harmónikus létezésében.

-------------------------------------------------------------
* * HÍREK SHRI MATAJIRÓL * *
...minden út Rómába vezet...
-------------------------------------------------------------

Jelenleg Európában tartózkodik, ami azért is különleges, mert sok-sok évig, az egész éven át tartó világkörüli útjai után, télre visszatért általában Indiába, és ott tartott nemzetközi összejöveteleket. Most az idén karácsonyi nemzetközi sahaja jóga találkozó Rómában lesz, ahová a világ különböző pontjairól érkeznek a jógik, hogy pár napot Shri Mataji társaságában töltsenek, és hogy a közös meditációkon részt vegyenek.

Az hogy miért pont idén, és miért pont Róma? Az ilyeneket nem mindig tudjuk meg konkrétan. Shri Mataji finomszinten, és kellő okkal dönti el a dolgokat és az eseményeket.

Az hogy mikor, hol, mennyi ideig tartózkodik és kikkel, az sok sok mindentől függ. Az egész környezet, és az ott lévők vibrációs szintjüktől és szükségétől, és még sok-sok olyan dologtól amit nem is tudunk. Elég ha Shri Mataji tudja. A legjobb amit tehetünk, hogy igyekszünk minél jobban megnyílni a meditáció felé, és minél többet befogadni az Ő vibrációiból.

Idén már voltam két hasonló, több napos nemzetközi meditációs találkozón a nyár és az ősz folyamán, így most én nem megyek Rómába. A kis létszámú, ám annál lelkesebb magyar csapatnak, a Rómába utazó jógiknak, minden jót, sok-sok áldást, és mély meditációkat kívánok ezúton is!

Nekünk pedig itthon maradtaknak, a belső kellemesség, a feloldódás, az öröm, és a teljes harmónia állapotával megáldott ünnepeket kívánom!



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

.

2009. december 15., kedd

2010 - A Tudatosság éve

--------------------------------------------------------------------------------
Az ajtószaggató dörömböléssel érkező remény, és megújulás éve.
--------------------------------------------------------------------------------

„Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!” - tartja a már klasszikusnak számító mondás. Mi történt itt a világban, hogy egyre többen akarnak „kiszállni”? Mi van az életünkkel, mi van a sorsunkkal? Az egyre nehezedőbb nyomás, és a világ kőkemény elvárásai tényleg be fognak minket darálni, mint egy kíméletlen gép? Könnyen lehet, de tudnod kell azt is, hogy már egyre...

A közeljövőbe tekintésen túl, bizony egy kis nosztalgikus időutazás is található ebben a legújabb cikkemben! Ezeken a portálokon olvashatod:

FREEspirit >>

ROYAL magazin >>

WELLNESSFARM >>

NŐI teázó >>

egészségére! magazin >>


Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

.

2009. december 9., szerda

Agykontroll és sahaja jóga?

Az agykontroll, vissza-vissza térő téma az olvasókkal folytatott levelezésben. Most a legutóbbi után, gondoltam csinálok a témából egy komlpett videót. Íme:

Agykontroll és sahaja jóga? from Kolostor Őre on Vimeo.




Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

ui: Ha nem tudnád megnyitni a videót, akkor próbáld átállítani az Internet Explorert, Firefox Mozzillára, vagy éppen fordítva. Ha így sem megy, akkor kérdezz rá egy hozzáértő kollegától, ismerőstől, hogy mit érdemes tenni. Ha így sem tudod, akkor próbáld megnézni egy netkávézóban, vagy egyéb más számítógépen, akár ismerősnél, akár munkahelyen! Természetesen a munkaidő lejárta után ;-)

2009. december 5., szombat

Hesse - Üveggyöngyjáték (a mikulás ajánlásával)


Ezt a mostani bejegyzést, fogadd sok szeretettel, a Kolostor Mikulásának az ajánlásával! (-:

Hermann Hesse, Nobel díjas író egyik remekművéből, az Üveggyöngyjátékból származik a részlet. A könyv egy zárt világról, egy szellemi elit közösségről, az Üveggyöngyjátékosokról szól. A főszereplő Josef, már elég korán ennek a közösségnek a látókörébe kerül. Az Üveggyöngyjátékosok, bentlakásos iskolákban nevelik ki utódaikat, akik hasonló módon ápolják majd a jövőben a tudomány, a kultúra, és a szellemi élet területeit. Ápolják, fejlesztik, csiszolják, bemutatják, rendszerezik, és önmaguk örömére merülnek el benne, szinte a nap 24 órájában.

Josef aztán ahogy felnő az Üveggyöngyjátékosok közt, kiváló képességeinek köszönhetően az egész közösség vezetőjévé válik. Ő lesz minden idők legkiválóbb mestere, az Üveggyöngyjátékosok legfőbb Magister Ludi -ja. Aztán a legnagyob kíhivás elé kerül Josef. Vajon melyik az az Út, ami a legnemesebb lehet ennek az egész közösségnek, és önmagának is, és az egész emberiségnek? A könyv néhol nem könnyű olvasmány, de érdemes elolvasni az egészet, hiszen magunkban is feltehetjük a könyv kérdéseit. Viszonyunk az értékekhez? Mi is igazán érték? Mi a fontos? Agy vezessen vagy a szív? Összehozható-e a kettő?...és ilyenek. Nagyon tanulságos, és szép mű!

A mostani idézet, a történet azon részénél jár amikor a főszereplő Josef Kneicht elér pályája csúcsára, a világ szellemi és spirituális elitjének, a kiválasztottaknak, az Üveggyöngyjátékosoknak Ő lesz minden idők legalkalmasabb vezetője. Viszont az egész szervezet és az egész társaság kezd eltolódni egy olyan irányba, ami arra készteti Josefet, hogy továbbálljon és sokkal szélesebb körben legyen nem csak a kiválasztottak, hanem az emberek, a társadalom és önmaga szolgálatára, fejlődésére, segítségére.

Nagyon kevesen vannak akikkel dillemáját őszintén meg tudja osztani, akik megértik és akik szintén látják az Üveggyöngyjátékosok fejlődésének a megrekedését. Életének egyik legnehezebb döntése előtt áll, amikor is Sorsa ismét összehozza az egész életében csodált, páratlan bölcsességgel megáldott zenetanárjával, akivel már régóta nem találkozott. Az ő találkozásuk egyik kis részletéről szól az idézet:


"Szóval, ma eljöttem az öreg mesterhez, akit fél éve nem láttam, és famulusa célozgatásai után keveset vagy épp semmit sem vártam ettől a látogatástól, egyszerűen elfogott az aggodalom, hogy a tisztelt öregúr hamarosan váratlanul itthagyhat minket, s azért siettem ide, hogy legalább még egyszer lássam. Amikor megismert és üdvözölt, felragyogott az arca, de csak a nevemet mondta, és kezet nyújtott, s ez a mozdulat és a keze is mintha felfénylett volna, az egész emberből vagy legalábbis a szeméből, hófehér hajából s halvány rózsás bőréből valami halk, hűvös sugárzás áradt. Leültem mellé, ő egy pillantással elküldte a diákot, és most a legérdekesebb beszélgetés kezdődött, amiben valaha is részem volt.

Eleinte persze nagyon különösnek és nyomasztónak, sőt megszégyenítőnek éreztem ezt a társalgást, mert újra meg újra csak én beszéltem az öreghez, vagy kérdezgettem, ő meg mindenre csupán a tekintetével válaszolt, nem tudtam rájönni, vajon nem pusztán terhes külső zajként érnek-e füléig el a kérdéseim és közléseim. Ez megzavart, kifárasztott, csalódást kelltett bennem, fölöslegesnek, tolakodónak éreztem magamat, bármit mondtam a mesternek, csupán mosollyal vagy egy kurta pillantással válaszolt. Igen, ha ezekben a pillantásokban nem lett volna annyi jóakarat és szivélyesség, azt gondolhattam volna, az aggastyán leplezetlenül mulat rajtam, beszámolóimon és kérdéseimen, ideutazásom és látogatásom egész haszontalan fáradozásán.

Nos - hallgatásával, mosolyával végül is valami ilyesféle szándéka volt - ezekben a pillantásokban csakugyan elhárítás és rendreutasítás volt, csak éppen más módon, más síkon és más értelmezésben, semmiképpen sem úgy, ahogy gúnyoros szavak kifejeznék. Előbb ki kellett merülnöm, tökéletesen zátonyra futnom türelmes-udvarias kisérleteimmel, hogy elinditsak egy beszélgetést, mielőtt megértettem volna, hogy az öregúr az enyémnél százszorta nagyobb türelemre, állhatatosságra és udvariasságra is képes lenne. Lehetséges hogy ez egy negyed vagy fél óráig is tartott, nekem legalább fél napnak tetszett - lassan elszomorodtam, elfáradtam, kedvemet vesztettem, s már már megbántam, hogy ideutaztam, még a szám is kiszáradt.

Ott ült a tiszteletre méltó férfiú, pártfogóm, barátom, aki, mióta az eszemet tudom, elnyerte szívemet és bizalmamat, és soha egy szavamat sem hagyta válasz nélkül, ott ült és hallgatott, talán nem is hallott engem, csak ült és teljesen elrejtőzött, elsáncolta magát sugárzása és mosolya aranyálarca mögé, elérhetetlenül, mint aki egy más világhoz tartozik, és mindaz, ami tőlem hozzá, a mi világunkból az övébe átszólhatott volna, lepergett róla, mint kőről az eső. Végül, mikor már semmit sem reméltem, áttörte a bűvös falat, végre segített nekem, végre megszólalt! Ez volt az egyetlen mondat, amit ma hallottam tőle.

- Kifárasztod magad, Josef - mondta halkan s azon a meghatóan baráti és gondoskodó hangon, amelyet jól ismersz. Ez volt minden: " Kifárasztod magad, Josef." Mintha hosszú ideig figyelte volna megfeszített munkámat, s most figyelmeztetni akarna. Kissé nehezen ejtette ki a szavakat, mintha már nagyon régóta nem használta volna beszédre a száját. Ugyanakkor karomra tette a kezét - könnyű volt, lepkekönnyű - mélyen a szemembe nézett és mosolygott.

Ebben a pillanatban már én voltam a legyőzött. Áradt belém valami az ő derüs csöndjéből, türelméből és nyugalmából, s egyszeriben megértettem az öregurat és azt, hogyan fordul el lénye az emberektől a csendhez, a szavaktól a zenéhez, el a gondolatoktól az Egységhez. Megértettem, amit itt szemlélnem megadatott, és most itt először értettem meg ezt a mosolyt is, ezt a sugárzást, egy szent, egy beteljesült emberé volt, aki egy órára megengedte nekem, hogy vele lakozzam fényességében, s akit én, a kontár, szórakoztatni, kifaggatni s beszélgetésre csábítani akartam. Hála istennek, nem túl későn gyúlt világosság a fejemben. El is küldhetett volna úgy, hogy ezzel örökre elutasít. S így a legkülönösebb és legfenségesebb élménytől fosztott volna meg, amiben valaha is részem volt.

.
.
.
.
(később a főszereplő, Josef, így meséli egy régi barátjának)

"Kifárasztod magad!" - csak akkor sikerült végre lemondanom róla, hogy valamiféle beszélgetést kezdeményezzek, s ne csak csöndben maradjak, de ne is akarjam annak a hibás célnak az elérését, hogy a szavak, a beszélgetés segítségével kifürkésszem ezt a hallgatag embert, és valami hasznot húzzak belőle. És attól a perctől kezdve, midőn lemondtam erről, és mindent neki engedtem át, már magától ment minden.

Te utólag tetszésed szerint változtathatsz a szavaimon, most azonban hallgass rám, még ha pontatlannak látszom is, vagy fölcserélem a kategóriákat. Körülbelül egy vagy másfél órát töltöttem az öregnél, és nem tudom közölni veled, mi történt köztünk, milyen gondolatokat váltottunk, hiszen szavak el sem hangzottak közben. Csupán azt éreztem, miután megtört az ellenállásom, hogy ő befogadott engem a maga békességébe és fényességébe, s ez engem is, őt is valami derűs, csodálatos nyugalommal ölelt körül.

Anélkül hogy szándékosan és tudatosan meditáltam volna, ez a helyzet némiképp egy különösen boldog és boldogító meditációhoz hasonlított, amelynek témája az öreg magister élete volt."


Ennyi volt az idézet.

Ha úgy érzed hogy Te is erőlködsz, kapálózol, küzdesz az élettel, akkor csak jusson eszedbe az öreg mester, a zenetanár üzenete:

"Kifárasztod magad, Josef"

És próbálj Te is a csendben, a nyugalomban, és a meditációban létezni...


Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén


(Hermann Hesse 1877 - 1962)

2009. december 3., csütörtök

Egy szörnyű tragédia története

---------------------------------------------------------------------------------
A hűlyeség határtalan, pláne a "Spirituális Fekete Piacon"!
Óvakodj a helyi zsebesektől, nepperektől, és tudd,
sokkal "keményebb arcok" is megfordulnak ezen a területen!

---------------------------------------------------------------------------------

Avagy, az okos ember tanul a saját hibáiból, a buta még a sajátjából se, a bölcs pedig mások hibájából is tud tanulni!

Légy Bölcs, és csak azt figyeld a történetben, mi az amit Te megtanulhatsz, mi az amire érdemes ügyelned!

Természetesen semmi sincs véletlenül, úgy ennek a szörnyű tragédiának a résztvevőinek az életében is ez, VALAMIÉRT történt! A sorsunk, a karmánk kikerülhetetlen, és minden azért történik hogy megtanuljunk valamit! Felfedezzük azokat a dolgokat, amelyekre a Sorsunk "kér" minket! Eljussunk oda, ahol van a helyünk, és megtegyük azt, amit kell! Néha ez nehézségek árán megy.

Az élet minden rezdülésében, minden apró, és nagyobb szituációban vannak Fő illetve mellékszereplők. Én, és szerintem az olvasók legnagyobb része, ennek a mostani, igazán brutális történetnek, csupán mellékszereplői, szemlélői. De ez se véletlen! Nem véletlen hogy az én, és most már a Te figyelmedbe is belekerül ez az eset! Lehet hogy ismered is, hiszen azért ez alaposan bejárta a médiát, de most újabb fordulat van az eseményekben! Szóval olvasd el a teljes cikket a legelejétől a legvégéíg alaposan (!!!) és vond le belőle azt a tanulságot, ami épp Neked szól! (...ha van ilyen...)

A FÉNYEVŐ története itt >>
(gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom!)



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

ui: Ismered Hesse Üveggyöngyjátékosait? Legközelebb velük jövök, és a könyv egyik legszebb részével. Azzal, amiben elhangzik a mű egyik legtanulságosabb mondata! Pedig csupán 3 szó! Na most megyek, mert Roy és Balu kollegák már várnak a kertben!

(nagyításhoz klikk a képre)

2009. december 1., kedd

Korábbi történet folytatása az "elengedésről"

Pár héttel korábban már született itt a blogon egy bejegyzés az "Elengedés művészete" címmel, a ragaszkodásról,a függetlenségről és az elengedés témaköréről.

Most egy olyan videót nézhetsz meg, ami teljesen illik ehhez! Shri Mataji, 1999-ben tartott beszédének egy részlete ez. Megtudhatod, hogy mi az, amit az emberek 99%-a értékel! Szó lesz benne a tiszta, a meditatív figyelem erejéről. Annyira tartalmas, tömény és tanulságos ez a beszéd, hogy azt ajánlom többször is nézd meg!
És ne csak úgy félvállról, az emailjeid nézegetés közben, hanem a teljes figyelmeddel!
Most teszek ide egy hangsúlyt: A TELJES FIGYELMEDDEL!

Azaz, ülj le picit, csendesedj el, meditálj, legyenek a kezeid tenyérrel fölfelé az öledben, és figyeld Shri Mataji szavait! (megéri!)

A videót itt találod >>



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

ui: EGY TIPP!
nézd meg ezt a videót 1-2 hónap rendszeres meditáció után ismét!