MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Kedvelem a könyvtárakat. A csöndet, a hosszú tömött polcokat, és a köztük sétáló, a könyvek szeretetével átitatott embereket. Az olvasó ember töpreng, tűnődik, gondolkodik. Ülök a soproni könyvtár olvasótermében, könyveket bújok és újságokat lapozok. Hírek, cikkek, publicisztikák. Tűnődés azon, honnan jöttünk, miben élünk, és vajon hová tartunk. Kedvelem a könyvtárakat. A Kolostor Őre

A Bach Mindenkinek című országos fesztiválsorozat soproni állomásán jártunk ma Zsuzsával. A helyszín: Szent Margit Templom. Gyönyörű tavaszi idő volt, így aztán kellemes madárcsicsergés társaságában sétáltunk a soproni délutánban fel a domboldalon ehhez az egészen új templomhoz. Bent már ott voltak a zenészek, próbáltak, hangoltak, és a művészeti iskolás gyerekkórus is készülődött az eseményre. A hallgatóság közt minden korosztály megfordult, a tinédzserektől az aggastyánokig. Igyekeztek az emberek alkalomhoz illően öltözni, csendben, kiváncsian és kedvesen mindenki keresett egy jó ülőhelyet magának, helló, szia, csókolom, jó napot, hogy vagy, szia, halk duruzsolás, aztán egyszercsak csend lett, és megérkezett közénk Bach. Felemelő volt. Johann Sebastian Bach csodálatos zenéjét minden korban és körülmények közt érdemes tanulmányozni, vagy egyszerűen csak leülni és hallgatni. Kis olvasnivaló ezzel kapcsolatban: Merkel megy, Bach marad >> A Kolostor Őre

A híres francia író, Guy de Maupassant egyik művét olvastam a napokban, ami két érdekes dolgot is kiválóan bemutat, ezért gondoltam, hogy elhozom ide a kolostoros blogba. A címe: Egy asszony élete A műben végigkísérhetjük egy fiatal lány életét egészen a késő öregkoráig. Örömök és bánatok, megpróbáltatások és megrázkódtatások. Élet, halál, házasság, anyaság, család, egyház, vallás, bánat és boldogság, szóval sok mindent átél. És ezzel kapcsolatban merült fel bennem két téma, ami szerintem erősen kidomborodik a műben, természetesen finom módon, úgy, hogy a tanulság levonását a szerző meghagyja az olvasónak. A két téma: - Álomvilág - Sorsszerűség Ahogy kavarognak az események, érdekes megfigyelni miként viszonyul a főszereplő Jeanne a fenti két témához. Álomvilág Jeanne hajlamos a valóság elől egyfajta rózsaszín, pozitív és ábrándos, naivan elképzelt álomvilágba menekülni. Nehezen akarja beengedni tudatába a valóságot, nehezen akarja felismerni a helyzeteket, a miérteket, a k...

Pár hete olvastam ezt a különös és lenyűgöző interjúkötetet, egy sikeres magyar emigráns történetét. Lámfalussy Sándor a háború után fiatalként egy bőrönddel hagyta el az országot, és jutott nagyon messzire, szédítő fizikai távlatokba és szakmai magaslatokba. Belgium, Anglia, Amerika, vissza Belgium, majd Svájc, szóval jó nagy köröket írt le a hosszú évek alatt. Egyszerű bevándorlóként ösztöndíjakkal, és rengeteg szorgalommal jutott el a nemzetközi egyetemek, közgazdász bankárvilág, majd a közigazgatás magaslataiba, az európai csúcsintézmények irányító szobáiba. Ő készítette el a kontinens jelenlegi valutáját: az eurót. Lámfalussy Sándorról a magyar kiadó így fogalmaz a könyv előszavában: "Mindig bizakodva és nyitottan tekintett előre, tele ambícióval. A napokat tanulással, majd munkával töltötte - ez adta a következetesen választott életforma gerincét. Minden helyzetben a szakmai integritást helyezte előtérbe. Nyugodt magabiztossággal és humorral közeledett a körü...

C.G. Jung egész élete és munkássága az emberi lélek mélysége körül forgott. Könyvei és előadásai, felismerése és tanítása mind-mind saját tapasztalatra, a páciensek, vagy Jung környezetének a benyomásaira épültek. Az emberi személyiség és lélek olyan mély dimenziójába látott bele, ahová leereszkedni és szétnézni, ahhoz bizony nagy bátorság és bölcsesség kell. Jung ezen rendkívüli életútjában az egyik legmisztikusabb állomás: A Vörös Könyv Ennek a rejtélyes műnek a digitális verzióját olvasom a mostani hetekben, és bár nagyon lassan haladok vele, lassan emésztem és fogadom be, így nem is tudok most még általános nagy összefoglalót írni, de egy olyan fejezetéhez érkeztem, ami mindenképp már most ide kívánkozik a kolostoros blogba. De előtte még, tényleg csupán néhány mondatban a könyvről: Jung az első világháború környéken kezdte írni, és hosszú évekig dolgozott rajta. Személyes és kollektív krízisek kapcsán indult be nála ekkor az átlagnál egy sokkal finomabbszintű érzéke...