Jonna Jinton után egy újabb különleges embert ismertem meg a youtube-on, Martijn Doolardt, aki hétről-hétre lenyűgöző videókon mutatja be, hogyan építi remete kunyhóját a 2000 méter fölötti olasz Alpokban.
A holland fiatalember világutazó,
fotós, filmes, ezermester, és ki tudja még mi minden. Egy évvel ezelőtt 26 ezer euroért megvett a hegyekben egy kis olasz falu fölött egy elhagyatott ingatlant. Nagy terület a hegyoldalban plusz két lerobbant épület, ami korábban állatok (valószínű legelésző tehenek) elszállásolására volt hivatott, de mára már eléggé lepusztult. Martijn Doolaard megvette a hegyi ingatlant, kis terepjárójával felköltözött, és azóta újítja, építi, kalapálja, fúrja, faragja, próbálja élhetővé tenni.
Videóit a meditáció nyugalma és a zen letisztultsága járja át, az egyszerű élet örömeit és kihívásait mutatja be. Csodálatos felvételek a hegytetőn átélt hajnalokról, esti kenyérsütésről, sátorozásról, viharokról, rejtélyes éjszakai állathangokról, szóval mindarról, amit egy városi lakóparkban nehezen él át az ember.
Martijn sztoikus nyugalommal
cipeli a gerendákat, épít a napelemeket, küzd az esővel, hóval, szerszámokkal, szúnyoggal, és lassú, ráérős, de kitartó szorgalommal tölti meg magányos hétköznapjait. Néha látogatók jönnek hozzá, akik besegítenek az építkezésbe, vagy csak tűnődnek ott együtt a domboldalon a hegyek és a felhők festői szépségében.
A holland remete szavak nélkül tanít.
Keveset beszél, akkor is inkább csak a felújítási munkálatokról szól, ám videói mégis valami olyan üzenetet adnak át, ami kivesző félben van, ami elgondolkodtató, amiben egyszerre ott van az archaikusság és a modernitás, az aktivitás és a passzivitás, kreativitás és a kiszolgáltatottság, a természet és az ember.
Martijn sztoikus nyugalommal
cipeli a gerendákat, épít a napelemeket, küzd az esővel, hóval, szerszámokkal, szúnyoggal, és lassú, ráérős, de kitartó szorgalommal tölti meg magányos hétköznapjait. Néha látogatók jönnek hozzá, akik besegítenek az építkezésbe, vagy csak tűnődnek ott együtt a domboldalon a hegyek és a felhők festői szépségében.
A holland remete szavak nélkül tanít.
Keveset beszél, akkor is inkább csak a felújítási munkálatokról szól, ám videói mégis valami olyan üzenetet adnak át, ami kivesző félben van, ami elgondolkodtató, amiben egyszerre ott van az archaikusság és a modernitás, az aktivitás és a passzivitás, kreativitás és a kiszolgáltatottság, a természet és az ember.
Hétről-hétre követem tehát az életét az Alpok csodálatos csúcsai közt, és drukkolok neki, hogy a sátor ne ázzon be, a gerendát pontosan méretre vágják, jól sikerüljön a kenyérsütés, és a domb túloldaláról a szomszéd pedig el ne felejtse áthozni a friss tejet és a sajtot. Slow life on the top of the mountain.
A Kolostor Őre
