MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

A Széchényi Könyvtár jóvoltából, az internetes bázisukon keresztül már elérhetőek az írásaim. Pdf fájlban ingyenesen letölthetők és olvashatók. Különböző témákat érintenek ezek a kötetek, történelemtől a gazdaságig, irodalomtól a pszichológiáig, tőzsdétől a vallásig. Az érdeklődő és kíváncsi olvasó szerintem talál köztük megfelelő választást. Kellemes böngészést és olvasást kívánok! Egy éjszaka a mandalák kertjében Lassú léptek a lélek mélyén (2025) Újabb festmények az álom és az ébrenlét határvidékéről, a tudat és a tudattalan világ pereméről: a mandaláim világából.  Ennek a mostani műnek az első része, a 2022-es Séta a mandalák kertjében ismerkedés volt a témával. Egyfajta ráhangolódás. Ott szóba került Carl Gustav Jung, a pszichológia, kulturális viszonyítás, szubjektív dolgok, ismerkedés, hangolódás. Mint a turista, aki belép egy díszkertbe, körbemegy, nézelődik, gondolkodik, majd továbbáll. Most itt a folytatás: Egy éjszaka a mandalák kertjében. Ez a kötet azoknak szól,...

A piramisok és a katedrálisok ideje lejárt, ma már más jellegű épületeket emel az ember. Megbabonáz amikor látom, hogy pakolják a követ, a téglát, öntik a betont, mozog a daru, és haladnak szintről szintre. Ilyenkor elgondolkodom: vajon mit üzen az építkezés? Szándék, ötlet, tervek, majd precíz munka, ütemterv szerinti haladás, napi meló, szinte a szemünk előtt zajlik maga a teremtés. A semmiből valami. Megigézve tudom figyelni az építkezést. De vajon mit üzen? Üres telek, majd épület, szobák, irodák, raktárak, különböző életterek. A beton és a téglák közötti helyiségekben élet lesz. Munka, szerelem, viszály, tárgyalás, vagy az elkerülhetetlen halál. Néma tanúi ezek a falak az életünknek. Vannak olyanok, amik stabilan, már több száz éve itt vannak velünk. Teret adtak a történelmi személyeknek, háborúknak, viszályoknak, forradalmi gondolatoknak, és most is itt állnak, minket szemlélnek. Jóleső árnyékukban formálódott a történelem, és zajlik most is a jelen. Ha kezünket eze...

Lassan visz a lábam felfelé egy domboldali utcácskában, amikor a fák csupasz ágai között az égre tekintek, és meglátom a jól ismert jelet. A megszokott arányban metszi egymást a két egyenes vonal. Egy hosszabb és egy rövidebb. Merőlegesség, precíz derékszögek, a síkot négy területre osztva, mondhatnám: szimpla geometria. Két egyszerű vonal tehát, egymást keresztezve. Semmi több. Lassan haladok tovább a domboldalon, az út emelkedik, izmaim feszülnek, és közben azon tűnődöm: vajon mit üzen a kereszt? Szimpla szimbólum. Egyszerű kis jel. Semmi bonyolultság. És mégis, és mégis, és újra, és ismét. Mese lenne csupán? Vagy misztika? Történelem, mitológia, irodalom, spiritualitás, szimpla storytelling, a good movie, vagy az ereinkben végigfutó alapvetés? Föld, vér, ég? Lépkedve tovább fel a meredek domboldalon, tűnődve a kereszten és átsuhanva évezredeken, szinte a lelki szemeim előtt látom, hogy jó híre lehetett a környéken a korabeli iparosmesternek, tudták hogy ért a fához. Pr...

Egy bozontos fejű ősünk sok-sok ezer évvel ezelőtt, amikor a barlangból kimászott, egy tükörsima vízfelületbe pillantott, meglátta önmagát, vajon mire gondolhatott? Később aztán rendezte bozontjait, ruhát húzott, a tó mellé házat, kastélyt, templomot épített, és amikor szép időben a sima vízfelületben ismét gyönyörködött, talán kérdőn azon tűnődött: mit üzen a víztükör? Varázslatos volt a látvány, hiszen visszatükröződtek a fák, az épületek, a tornyok, a víz mellett elhaladó lovak és szekerek, a telihold, a szivárvány, szóval a teljes világ, és benne maga az ember. Bozontosan, elegánsan, harctól vérezve, vagy éppen aszálytól éhezve. Egyre többet kívánta már látni önmagát ez a kíváncsi tekintet, így aztán szilárd anyagból elkészítette a víztükör hű mását. Keretbe rakta a kis kézi tükröt és a szobájába bevitte. Ott aztán önmagát alaposan szemügyre vette. És nemcsak a bozontos haját, fülét, fogát, orrát, férfiasságát vagy nőiességét, a ruháját, fegyverét, kardját vagy a kor...

Karcsapások egymás után, monoton hosszak a medencében, úszás, tempózás, húzás mellből, vállból, siklás víz alatt, nagy levegő, izommunka, kellemes fáradtság, aztán jöhet a jól megérdemelt szauna. Forró pára, aufguss, és izzadás. Aztán hideg merülés, majd újra forróság, ismét hideg, és végül pihenés, alvás. Üdvözlettel az uszodából A Kolostor Őre

Riken Yamamoto japán építésznek ítélték oda idén a legrangosabb építészeti elismerésnek számító Pritzker-díjat. - írja a HVG "Megnyugtató építész, aki méltóságot visz a hétköznapokba. A normalitás rendkívülivé válik. A nyugalom a pompához vezet." - mondta a díj kapcsán Riken Yamamoto úrról Alejandro Aravena a zsűri elnöke. Életéről, munkásságáról, és a díjról bővebben ír az archdaily portál. Amiért elhoztam most ide a blogba, az egy svájci épület. Korábban írtam már a befektetésemről a Zürichi Reptérben , ahol szóba került a reptér modern ingatlanközpontja: a CIRCLE. Azt bizony, Riken Yamamoto úr tervezte. Ráadásul a CIRCLE különlegességét bemutatva, ez az épületkomplexum helyet kapott a Séta a mandalák kertjében című könyvben is, ahol egy külön fejezet szól erről: a zürichi kör . Építészet. Művészet. Egyén. Közösség. Ember. Lélek. Mandala. Csodálatos témák, bármilyen oldalról is közelít hozzájuk az ember. Nagy Taps és Gratuláció Riken Yamamoto úrnak a Pritzker-díjhoz...

Nagyításhoz klikk a képre! Felmész, lihegsz, talán még izzadsz is, fent a hegycsúcson pedig eláll a lélegzeted a látványtól. A melletted dübörgő nemzetközi turistacsoport wow-ja töri meg a csendet, aztán sebtében mindenki a telefonjához nyúl. Gyors fotó instá-ra, face-re, x-re, pint-re, meg ki tudja még hová. Indul a lájkgyűjtés, majd szendvics, ücsi, dumcsi, és kanyar gyorsan vissza. A türelmesebb turista pedig fent marad még egy kicsit egyedül, csendben, csak úgy beleveszve a tájba, és azon morfondírozva: vajon mit üzen a hegycsúcs? Szép időben messzire ellát a szemlélődő, vezesse bármi is a kíváncsiságát: időjárási megfigyelés, hadászati motivációk, romantikus ihlet, spirituális emelkedettség, kereskedelem, vagy éppen művészi szándék, turizmus, netán gonosztevés, esetleg öngyilkosság, sport, vagy bármi egyéb. Színpadként áll fenn a hegycsúcs, és várja az embert, aki eljátssza rajta az épp aktuális szerepét. Tragédia készül, vagy komédia? Néha nem könnyű megmondani, és t...

Túrabakancs fel, városból ki, erdőbe be. Friss levegővel telik meg a tüdőm, fák között lépkedek, és magam mögött hagyva a nyüzsgést azon tűnődöm: vajon mit üzen az erdő? Éli a saját ritmusát, szervezi lakóit, lélegzik, pulzál, ruhát vált, otthont ad és táplál, szóval sok mindent csinál. De üzen is valamit? Letört faágak és porladó levelek ropognak a lábam alatt miközben lépkedek. És milliárdnyi láthatatlan organizmus kering mellettem, alattam és fölöttem. Ki szervezi az életüket? Van főnökük? Mi itt a házirend, és van-e szóvivőjük? De a legfőbb kérdés továbbra sem hagy nyugodni: mit üzen az erdő? Itt vannak az erdők már rég. Bőven előttünk érkeztek. Vagy születtek, teremtődtek, kialakultak, kinek hogy tetszik. Aztán megszülettünk mi is: emberek. És az erdő felnevelt. Óvott, védett, táplált minket, néha cirógatott és babusgatott, néha pedig félelmetes kihívások elé állított. Aztán felnőttünk és a viszonyunk megváltozott. Régen talán többet beszélgettünk. Talán jobban odaf...