Lassan visz a lábam felfelé egy domboldali utcácskában, amikor a fák
csupasz ágai között az égre tekintek, és meglátom a jól ismert jelet. A
megszokott arányban metszi egymást a két egyenes vonal. Egy hosszabb és
egy rövidebb. Merőlegesség, precíz derékszögek, a síkot négy területre
osztva, mondhatnám: szimpla geometria. Két egyszerű vonal tehát, egymást
keresztezve. Semmi több. Lassan haladok tovább a domboldalon, az út
emelkedik, izmaim feszülnek, és közben azon tűnődöm: vajon mit üzen a
kereszt?
Szimpla szimbólum. Egyszerű kis jel. Semmi bonyolultság.
És mégis, és mégis, és újra, és ismét. Mese lenne csupán? Vagy
misztika? Történelem, mitológia, irodalom, spiritualitás, szimpla
storytelling, a good movie, vagy az ereinkben végigfutó alapvetés? Föld,
vér, ég?
Lépkedve tovább fel a meredek domboldalon, tűnődve a
kereszten és átsuhanva évezredeken, szinte a lelki szemeim előtt látom,
hogy jó híre lehetett a környéken a korabeli iparosmesternek, tudták
hogy ért a fához. Precízen dolgozik és
időre kész van a munkával. Akkoriban egyre több
megrendelés érkezett. Fáradt öreg karjai még elbírták a
nagyobb gerendákat is. Behúzta őket a raktárba, végigsimította kezét a
fa kérges felületén, megszagolta, tudta hogy kiváló helyről való.
Ilyenekkel lehet jól dolgozni. És akkoriban egyre több megrendelés
érkezett a városból, mert zavargások voltak. Morog is miattuk, de a
munkáját időre elvégzi. Most viszont sietős lesz, egész nap dolgoznia
kell. Nagy kereszteket készít az ítélet végrehajtáshoz, amit Kajafás
emberei rendeltek. Iparkodnia kell, mert másnap is szükség lesz
néhányra. Szeme alaposan körbetekint a raktárban fekvő,
egymásra rakott szálfákon, miközben magában dohogott a felbolydult
világon: ma már bárki beszélhet itt össze-vissza bármit, és lázadást is
szíthat
az emberek között, méghogy, ő a Megváltó?! Aztán kettő nagyobb, erősebb
gerendát választott.
Sokan töprengenek azóta is, hogy mi
történhetett. Konkrétan nem a képzelgéseimben megjelenő iparosmesterrel,
hanem a körülötte lévő eseményekben. Hiszen: tavaszi napon vérfolt
száradt gerendán, bőrön egyaránt. És ezen tűnődik azóta is a sokaság. Az
út meredek, lépteim lassúak, izmom feszül, szám szárad, de haladok. Nem
tudom azonban kitörölni a fejemből az előbb látott képet, a faágak
között meghúzódó keresztet. Mit üzen?
Kétezer év vajon sok? Attól
függ honnan nézzük. A galaxisok életpályájához képest, vagy egy
iparosmester fáradt délutánjához. A két sima egyenes vonal négy
területre osztja a síkot, de vajon metszést hozott az időben is? Bizony.
Lett i. e., meg i. sz., kinek hogy tetszik. No, persze nem mindenhol,
mert nem mindenkinek fontos ám ez a két egyenes vonal egymás
keresztezése, így az ő idejüket egyáltalán nem törte meg, máshogy
számolják a múló időt. Nem vagyunk egyformák. Az is könnyen lehet, hogy
valójában az iparosmester sem dohogott, hanem értetlenkedett és
szánakozott. Ám a parancs az parancs. Így aztán mégis: kettő nagyobb,
erősebb gerendát választott.
Mit üzen a kereszt? A síkot négy
területre osztotta, ahogy látjuk az időt is kettészelte, és talán az
üzenetét is darabokra tört szilánkonként értelmezzük. Magyarázzuk innen,
onnan. Hiszen kétezer év óta vita van még azok közt is, akik e
szimbólum köré gyűlnek. Még a körülötte lévők is másként tisztelik. Vita
van a kereszt környékén a hogyan-on, a miért-en, a miképpen, a kik-en, a mit-en, a mikor-on, a meddig-en, és bizony, sokszor még egy fontos szemponton: a mennyiért kérdésén.
Lassan
felérek a fák mellett a dombtetőre, lábaim pihennek, kutat is lelek,
iszom, kifújom magam, szétnézek, és közben továbbra is azon tűnődöm:
vajon mit üzen a kereszt? Kétezer év töprengése után talán jön újabb
kétezer év, aztán hogy mire jutunk majd az üzenettel: rejtély.
A Kolostor Őre
ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>