2024. április 19., péntek

C.G. Jung. Red Book. Leviatán.

A híres svájci pszichológus, Carl Gustav Jung talán legmisztikusabb könyve a Red Book, amiről korábban már volt szó itt a blogban. Most hoztam egy újabb figyelemreméltó részt belőle. Egy festményt, és hozzá néhány gondolatot.

Jung által festett képek sokasága van a könyvben, amelyeket itt most talán nem is művészi szempontból kell értelmezni, hanem a pszichológiai üzenetek kapcsán. A Red Bookról szóló múltkori blogbejegyzésben egy különös alak, a Torony Őre volt a festményen, most pedig egy tengeri szörnyről lesz szó: a Leviatánról.


Nagyításhoz, klikk a képre!


Egy szó, amit soha ki nem mondtak.
Fény, ami soha meg nem gyulladt.
Páratlan zűrzavar.
Vég nélküli út.

Jung sorai ezek, amit a fenti festmény tetejére írt. A Red Book szerkesztői magyarázatot is írtak a könyvben a képhez.

Egyiptomi mitológiai téma kerül itt feldolgozásra, ahogy a bárkán viszik a napot, megóvva azt a tengeri szörny támadásától, nehogy felfalja. Örök küzdelem ez, minden egyes nap, hogy az éjszaka sötétje után fel tudjon kelni ismét a nap, és fényt hozzon a világra. Ez a küzdelem a tudatosság és a tudatlanság szimbóluma, ami folytonos és örök.


Az átalakulás szimbólumai

A Red Book szerkesztői hivatkoztak még e festmény kapcsán a Jung Összegyűjtött Munkái könyvsorozatra is. Ebből nekem megvan 9 kötet, amit újra és újra olvasok, tanulmányozom és értelmezem. Bámulatos mélységét tárja fel az emberi pszichének. Tehát a fenti festményhez a Red Book szerkesztői az Összegyűjtött Munkák sorozatból Az átalakulás szimbólumai című kötetet hozzák elő, és abból is egy kis részt, ami erre a fenti, és más hasonló mitologikus jelenetekre vonatkozik. Jung szó szerint ezt írja:

"Tisztán látható, mit is jelent a tengeri avagy halszörny elleni harc: nem mást, mint az éntudatnak a tudattalan öleléséből való kiszabadításáért vívott küzdelmet. Erre utal a tűz is, melyet a monstrum hasában gyújtanak, s ami a tudattalan sötétségével szemben alkalmazott apotropikus varázslat. A hős megmenekülése egyúttal napfölkelte is, azaz a tudatnak a tudattalanon aratott diadala."

Leviatán

Az egyiptomi kultúrán túl, egy másik, a zsidó-keresztény hagyományban is megjelenik a tengeri szörny, pl. a Leviatán. Szintén a Jung, Összegyűjtött Munkái sorozatból a Lélektani típusok című könyvben ezt írja:

"Az Epimétheusz király által kormányzott "Jók Birodalma" ősidők óta harcban áll a Behemót birodalmával. A Jób könyvéből ismert Behemót és Leviatán Isten két szörnyetege, hatalmának és erejének jelképes kifejeződései. Nyers, állati szimbólumokként az emberi természet lélektanilag rokon erőit jellemzik."

Több helyen is ír az Összegyűjtött Munkái című sorozatban a Leviatánról. A tengeri szörny megjelenéséről a pszichoanalízisben, a zsidó és keresztény kultúrkörben, vallásban, álomfejtésben, misztikában, szóval több oldalról járja körbe a témát.

Álom a Leviatánnal

Volt pár éve egy igen jelentős személyes álmom, amiben szerepelt a Leviatán. Sokat foglalkoztam Junggal az elmúlt, közel tíz évben, és a munkásságából sok minden mellett az álomelemzés nagyon megfogott. Az ember Tudattalan dimenziója, az archetípusok, meg ez a Leviatán szimbólum is. És természetesen még sok egyéb. Az emberi lélek és Jung kapcsolata az egy gyönyörűen gazdag témakör, ami ráadásul nem egy elvont mese, hanem a személyes és a közös kollektív sorsunk összessége, tele szimbólumokkal, kihívásokkal, és meghökkentő meglepetésekkel.

A fenti festményt kinyomtattam és kitettem a home-office irodám egyik falára, hogy folyamatosan emlékeztessen a tudatosság és a tudatlanság játszmájára, a fény és a sötét örök küzdelmére.

Egy szó, amit soha ki nem mondtak.
Fény, ami soha meg nem gyulladt.
Páratlan zűrzavar.
Vég nélküli út.

Carl Gustav Junggal kapcsolatos korábbi bejegyzések
a kolostoros blogban itt olvashatók >>


A Kolostor Őre



2024. április 11., csütörtök

A világ legnagyobb kolostoros könyvtára

Ausztria, kis város, nagy apátság, hatalmas könyvtár. Admontban jártunk Zsuzsával, és megtekintettük a világ legnagyobb kolostoros könyvtárát.


Nagyításhoz, klikk a képekre!

Hófödte hegycsúcsok ölelik körbe Stájerország egyik varázslatos völgyét, ahol csendesen éli mindennapjait a város: Admont. És benne a 950 éves bencés kolostor.


Az évszázadok alatt az apátságban lett gimnázium, könyvtár, múzeum, gyógynövénykert, fafeldolgozó, borászat, szóval szellemi és fizikai téren is aktívak a szerzetesek. Engem kifejezetten a könyvtár érdekelt és a múzeum.


Kétszázezer könyv gyűlt össze itt az évszázadok alatt. Ennek kb. a harmadát állítják ki egy csodálatos teremben. Ráadásul csak azok kerülnek kiállításra, amik a könyvnyomtatás feltalálása után készültek.


Körbetekintettem a termen és a lélegzetem is elállt. A díszesen festett mennyezet alatt állva, és a hatalmas polcokat nézve hosszú évszázadok hangulata járt át. Régi korok szerzetesei és könyvei.

A kolostor könyvállományának nagy része nincs kiállítva, hanem elzárt, speciális termekben vannak. Akadémiai kutatások számára nyílnak csak meg azok az ajtók. A gyűjtemény ottani részében már vannak olyan kéziratok és könyvek, amik a könyvnyomtatás előtti időkből származnak. A legrégebbi darabok a 900-as évek környékéről vannak. Ezekből a múzeum nyilvános részében pár régebbi darabot digitalizálva, vagy üvegbúra alatt meg is lehet tekinteni.


Nagyításhoz, klikk a képekre!

1070-ből, Észak-Olaszországból származó, Ótestamentumi történeteket tartalmazó szent könyv. El tudom képzelni, ahogy végtelen türelemmel valamelyik apát a kolostorban ezeket kézzel másolta, festette, rajzolta. Csak semmi word, pdf, és hasonlók. Kezdetleges eszközök, és az idő végtelensége. Talán voltak olyanok, akik egész életükben semmi mást nem csináltak, csak írtak, és írtak, és írtak, másolták a Bibliákat, könyveket és kódexeket egymás után, napról-napra, évről-évre.


Digitalizált verzióban lehetett belelapozni a közel ezer éves Bibliába, és megtekinteni a korabeli betűformázást, vagy éppen a díszítéseket, rajzokat és illusztrációkat.


Lenyűgöző volt az idő távlata, a könyvek hagyománya, és úgy általában az ember történelmi tapasztalata és kulturális öröksége.


A könyvtár és a múzeum után csendes séta következett az apátság kertjében a magnóliák társaságában. Volt min töprengeni, volt min meditálni. Lassú léptek, ezer évek, mély gondolatok, tavaszi szellő, rügyfakadás. 

Néhány igazán kellemes napot itt töltöttünk még Zsuzsával a környéken. Nagyokat túráztunk az erdőkben, folyók mellett, hegyoldalban, völgyek mélyén, a reggeli frissességben, és a délutánok békéjében. Steiermarkt gyönyörű, Admont lenyűgöző. Jövünk még, auf wiedersehen!


A Kolostor Őre