MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Fotó: Bonsaiempire Idén is szép volt a tavasz, mint mindig. A természet újjászületése, a virágzás, a harmónia, finomszinten mind-mind derűssé és örömtelivé teszi a létezést. Ha be bírjuk fogadni. A derű, a gyönyörködés, és a nyugalom mellett persze halad az élet a maga útján. Itt a kolostor udvarán is. Nézzük milyen témák merültek fel az idei tavaszon: MÁRCIUS - Gmundeni hétvége, meditáció >> - Ráhangolódás a tavaszra >>> - Saul >>> - Zsiday Viktor és a meditáció >> - Az elegáns megoldás >>> - Shiva - Meditáció >> - Bécs felett >>> - Elképzelhetetlen >>> ÁPRILIS - Lelkes Anna a hárfaművész >>> - 10 éve ültettük >>> - Jaksity György >> - Ücsörgés >>> - Lénárd Sándor és a völgy >> - Kolonist >>> - Aldimoro >>> - Ahol egy hegedű van, az már Európa >>> - A hallgatás és a sáskajárás >>> MÁJUS - Lénárd ...

  Meditációs santoor koncert, Pozsony A budapesti meditációs koncert után Pozsony volt a következő állomás. Ezen már én is részt vettem. Minden perce csodálatos volt. Meghallgatni, átélni, ott lenni. Könnyed léptekkel érkezett a maestro a pozsonyi Prímás palota dísztermébe. Hangszere, játéka, és az egész lénye magával ragadta, lenyűgözte az egybegyűlteket. Meditatív két óra volt, emelkedett hangulat. Változó ritmusok, tiszta hangok, az embert szinte kézen ragadták és magukkal vitték... Voltak egészen lassú, lágy, lomha ritmusok is. Aztán voltak pergő, nagyon gyors, szinte perzselően tüzes pillanatok. Olyan volt, mint maga az élet, amely néha belassul, néha felgyorsul. Néha kimerevedik egy pillanat, néha pedig káosszerű örvénylés veszi kezdetét. A meditatív emberek, ebben a "hullámzásban" próbálnak középen maradni. Egyensúlyban. A belső mozdulatlanságban. Kívülről persze alkalmazkodik az ember a "hullámokhoz", de belül a Lélek, önmaga ér...

Talán láttál már olyat kedves olvasó, amikor a kisgyereknek van egy játéka, de már nem érdekli. Megunta, és nem tartja már érdekesnek, nem játszik vele. Vagy egyszerűen csak nem tud vele mit kezdeni. Túl komoly játék az még neki. Nem értékeli. Talán a sarokba is dobja, és rá se néz. Aztán a szomszéd kisgyerek, amikor nála van vendégségben, és felfedezi a megunt, lenézett játékot, boldogan öleli magához és játszik vele. Mire az a gyerkőc, aki eddig unta, azonnal irigy lesz és mérges. Nekem nem kellett, de hát a Tiéd se legyen! Durcáskodás, vagy hajtépés. Rögtön vissza akarja szerezni az értékes játékot, hiszen az övé. Ilyenkor már milyen nagyszerűnek tűnik az a kis elfeledett játék, nemigaz? E kis bevezető után hadd tegyem fel az álnaiv kérdést! "Értelmes" felnőtteknél vajon ez máshogy van? Dehogyis. Biztos számtalan példát tudsz erre Te is mondani. Hadd meséljek el most ez ügyben három történetet. Kiváló példák ezek az "értelmes" felnőtt emberek viselkedésébe...

Meditáció és Koncert , azoknak akik valami különlegesre, felemelőre és békésre, valódi meditatív élményre vágynak Valami olyasmire, amit sejtünk hogy bennünk van, de nehezen találjuk. Halk szavú, csöndes társ, valahol mélyen bennünk. Amikor a pillanatok befeszülnek, amikor az érzelmek magukkal ragadnak, a düh, a keserűség, a csalódottság, vagy csupán a tompaság, akkor érezzük igazán hogy jó lenne. Jó lenne ha itt lenne, jó lenne ha velünk lenne. Ha felébredne. Aztán egyszer csak megpendül a húr. Csönd lesz a teremben. Jólesik becsukni a szemet, és csak hallgatni. Megpihenni a csöndben, felengedni, ellazulni. És csak hallgatni a húrokat, ahogy a művész pengeti. Már nincs gondolat. Nincs feszültség, nincs aggódás, csak a pillanat. Ellazul az ember, megpihen, lénye könnyeddé válik, és utazásra indul. A létezés egy sokkal szebb, emelkedettebb állapotába. Mosolyországba, örömvilágba. A harmónia, a belső béke, és a derű társaságába. Ők így együtt, vezetődül, ezen az estén ...

Az elmúlt hetekben idézet Lénárd Sándor soroknak most a végére értem. Remélem ezúton is, egyszerű kis kolostorom keretei közt is sikerült valamelyeset megörökíteni az utókor számára, a brazil őserdők szélén élő, "alázatos remete" töprengéseit. Lénárd Sándor tűnődése : " Nehezen válok meg az erdőtől. Minden ága fogva tart. Egyszer még egy lépéssel hátrább vonulok, az erdőben fogom felépíteni a kisebb kunyhót. Az öregember látóköre szűkül, kisebb élettérrel is beéri, összehúzza maga körül a kerítést, mint hűvös időben a kabátot. Megvárom, hogy a fák nőjenek egy kicsit, hogy zsugorodjam még egy kicsit... aztán csak nőjön be a rengeteg!" - - - " Lesz egy utolsó felhőd;  egy utolsó szavad. Túl fognak élni. Ne rettentsen az, amire régtől vársz. Jó megbarátkozni a kikerülhetetlennel. Ne félj! Erre gondolj: jön a Halál, jön az Arató... és aki arat, az takarítja be a súlyos termést! Könnyű homokóráját nagy teherre váltja a Halál: gondjaidat ő viszi...

Lénárd Sándor  további tűnődései a brazil őserdők széléről: " Életem legfontosabb kertészeti leckéjét Michelangelótól kaptam.   Ő tervezte a római karthauziak kolostorát. A történelemnek nevezett zűrzavar úgy keverte a dolgokat, hogy ma a cyrenei Venus került az egykor tömjénillatú vidékre, s ma az ő keblei mutatják a cellák irányát - de a magas fallal elkerített kertecskék még megvannak. A rend szabályai szigorúak voltak. A barátok csak olajat, sót, kenyeret és tűzifát kaptak a külvilágból. Mindenki a saját kútjából merte a vizet. Mindegyiknek egyedül kellett kitermelnie a mindennapi salátát, babot, borsót, tavasszal az articsókát, ősszel a dinnyét. Ma már elhiszem Michelangelónak, aki a kolostort és a kerteket tervezte, hogy helyesen méretezett mindent. Nagyon kevés hely kell ahhoz, hogy egy remetének mindennap rotyogjon valami főzelékféle az üstjében. Kétszer két lépés sárgarépa - nagyon sok sárgarépa. Háromszor másfél lépés eper - sok eper. Egy őszibarackf...

Lénárd Sándor további tűnődései a brazil őserdő szélén: " Az emberek errefelé  egymástól messze laknak, nemigen törődnek egymással. Hogy a szomszéd mit ebédel, ebédel-e egyáltalán, az az ő dolga. A söprést is mindenki csak a saját portáján intézi. De ha erkölcsről van szó, más a helyzet. A trappistáknál az a szabály járja,  hogy senki sem tehet a tálból saját tányérjára. A fráterek csak a mellettük ülőnek szegnek kenyeret, az ő poharába öntik a vizet. Arra kell ügyelniök, hogy testvérük jóllakva keljen fel az asztaltól. S ha ők a jobb kéz felől ülő társuk gondját viselik, bíznak benne, hogy az isteni gondviselés és a bal kéz felől ülő társuk majd ellátják az ő tányérjukat is. Ilyenformán, ami az erkölcsöt, vagyis a csókot és az ölelést illeti, mindenki a szomszéd lelki üdvéért aggódik. Sajnálná, ha a szomszéd azért kerülne az örök tűzbe, mert ő nem vigyázott. Ezért kötelessége szomszédaim feleségeinek s a házban gubbasztó anyósoknak és nagymamáknak számon ta...