Meditációs santoor koncert,
Pozsony
A budapesti meditációs koncert után Pozsony volt a következő állomás. Ezen már én is részt vettem. Minden perce csodálatos volt. Meghallgatni, átélni, ott lenni.
Könnyed léptekkel érkezett a maestro a pozsonyi Prímás palota dísztermébe. Hangszere, játéka, és az egész lénye magával ragadta, lenyűgözte az egybegyűlteket. Meditatív két óra volt, emelkedett hangulat. Változó ritmusok, tiszta hangok, az embert szinte kézen ragadták és magukkal vitték...
Voltak egészen lassú, lágy, lomha ritmusok is. Aztán voltak pergő, nagyon gyors, szinte perzselően tüzes pillanatok. Olyan volt, mint maga az élet, amely néha belassul, néha felgyorsul. Néha kimerevedik egy pillanat, néha pedig káosszerű örvénylés veszi kezdetét.
A meditatív emberek, ebben a "hullámzásban" próbálnak középen maradni. Egyensúlyban. A belső mozdulatlanságban. Kívülről persze alkalmazkodik az ember a "hullámokhoz", de belül a Lélek, önmaga érintetlenségében, tisztaságában és nyugalmában "pihen". És aztán az ember is, ha a Figyelme ide, a Lélekhez eltalál. Az előadásban ezt is éreztem megjelenni. A különböző ritmusok hullámzását, amit ha meditatívan tud szemlélni az ember, akkor egyre inkább érzi, hogy ezeknek a váltakozó hullámoknak a forrása, mégiscsak a Végső Mozdulatlanság. A jelenségek mögött meghúzódó, Végső Mozgató Erő. Isten maga.
A santoor, ez a csodálatos húros hangszer kiegészült a tabla dobokkal. Mesteri volt az a játék, ahogy az előadás alatt lágyan, alig észrevehetően alakult át a színpadon a főszerep. Szinte észre sem vette az ember hogy mikor, de megtörtént a váltás. A santoor vált alázatos, csendes kísérőjévé a doboknak. Aztán újra vissza. A művészek pedig egymásra mosolyogtak. Boldogan és örömmel áramlottak a flowban, a zenében, a vibrációkban.
Ilyen mesteri előadás és könnyedség láttán érzi azt a néző, hogy akár ő maga is képes lenne rá, hiszen minden egyes mozdulat annyira egyszerűnek tűnik. Igen, annak tűnik.
Végül, szűnni nem akaró taps búcsúztatta a művészeket. Állva tapsolt a díszterem, lenyűgözve, meghajolva a maestro nagysága előtt. Csodálatos volt.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
ui: Ha nem is a pozsonyi, de egy korábbi, indiai koncertjén hallgathatsz bele, Abhay Sopori lenyűgöző játékába:
