Olga Tokarczuk - Nappali ház, éjjeli ház
Egy meditatív derengés ez a könyv. A hétköznapi pillanatok közt meghúzódó sejtelmes látomás. Álomszerű alakokkal botorkálás különböző helyszínen és időben, homályos tapogatása az élet rejtelmeinek, állott levegőben történő szédelgés és szendergés, amit néha felvált egyfajta tiszta esti égboltszerű csillagos élesség. Szóval, keresem a pontos kifejezést és az értelmet, de nem találom, és őszintén szólva nem is bánom. Egyáltalán nem, mert a könyv hangulata magával ragad. Együtt botorkálunk és tapogatózunk a szerzővel, kérdőn összenézünk, majd sejtelmesen továbbhaladunk egy olyan ködös erdei ösvényen, amiről fogalmam sincs hová vezet, de megyek, haladok, lépkedek. Olga Tokarczuk, a Nobel-díjas lengyel írónőtől ez most a második könyv, amit olvastam. Pár hónappal ezelőtt volt a kezemben a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című könyve, ami nagyon megfogott. Egy különös vidéki történet különös alakokkal. Lassan hömpölygő életet mutat be, amiben furcsa gyilkosságok tört...