KÉP: Az Útvesztők című könyvből
Jung apó nyomában járva sok érzés, gondolat és inspiráció járt át,
különösen a Küsnacht-i házban töltött látogatás után. Carl Gustav Jung
szellemisége betöltötte ezeket a napokat. Ráadásul mintegy megkoronázásaként a
Jung apó munkásságában eltöltött, elmúlt évekbeli elmélyedésünknek.
Nagyszerű volt azokon a helyeken járni és jelen lenni, ahol C.G. Jung
töltötte az életét. Várt azonban ránk még egy különös helyszín, a
bollingeni ház.
Spirituális helyszín, remetelak, elmélyülés
Carl Gustav Jung egész élete a tudat, a vallás, a spiritualizmus, és a lélek
témája körül zajlott. A hétköznapi családi élet mellett, a Küsnacht-i ház
is teret adott és helyszíne volt Jung apó elmélyülésének. A
kutatásnak, a keresésnek, az írásnak, elmélkedésnek, meditálásnak.
Ráadásul az egyéni szint mellett itt ebben a házban kollektív szintre is
emelkedett ez, mert sok páciens, kollega, munkatárs, ismerősök,
érdeklődők, és egyéb emberek is megfordultak itt, akik valamelyest
mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Jung apó kikristályosítsa a
felismeréseit. Ő azonban továbbment ennél.
A
Zürich szomszédságában lévő Küsnacht-i ház hétköznapjai mellett egyre
inkább úgy érezte Jung apó hogy, szüksége van egy még elvontabb, egy még
természetközelibb, még inkább az elvonultságra, magányra és
elmélkedésre alkalmas helyre. Így aztán a zürichi tavon néhány kilométerrel lejjebb
hajózva rábukkant egy megkapóan csöndes kis helyre, Bollingenre. És
aztán itt teremtette meg a rusztikus egyszerűséggel megépített
remetelakját, spirituális otthonát, elvonultságának ideális helyszínét.
Se
elektromosság, se vezetékes víz, semmi modernitás. Közvetlenül a
tóparton (ahogy a fenti képen is látható), közel a természethez, ahol
aztán volt úgy, hogy hónapokat töltött. Olvasott, elmélkedett, meditált,
építkezett, kertészkedett, köveket faragott, és csak próbált egyre
jobban a lélek mélységeibe hatolni, és a felismeréseit megérteni és
megérlelni. Ide, erre a különleges helyszínre készültünk hát Zsuzsával a
Küsnacht-i ház után.
Nagyításhoz klikk a képekre!
Sajnos ennél közelebb nem sikerült jutnunk a házhoz. Az épület és a
hozzá tartozó telek nincs a nyilvánosság számára megnyitva. Ott a fák
mögött bújik meg Jung apó elmélyülésének csodálatos helyszíne és szimbóluma, a
Bollingen-i ház.
Kicsit olyan érzésem volt, mint Lénárd Sándor esetében, aki miután
felépítette az erdőszéli remetelakját Brazíliában, egy idő után arra jutott hogy,
még beljebb kéne húzódnia, az erdő és a páfrányok mélyére. Valahogy Jung
apó is így tűnt nekem, hogy Zürichből kiköltözött Küsnacht-ba, de még
kijjebb vágyott. Így aztán párhuzamosan élte az életét, megosztva a két
hely között.
Amennyire csak engedték a
természeti körülmények, próbáltam körbejárni a telket, de sehogy sem
sikerült bejutnom. Felfedeztem a kapubejárót is, ahol, természetesen
semmi utalás nem volt arra nézve hogy mit rejtenek a fák, csak egy
üzenet: Privát terület. Átjárás tilos.
Próbáltam fotózni innen is, onnan is, hátha elkapok valamennyi látványt az épületből, de fáradozásaimat csupán ez kis homályos eredmény kísérte:
Rákattintva,
belenagyítva a képbe látszik pontosan az autó fölött és a kerítés drótja alatt, a
fák mögött csendesen megbúvó kis tornyocska. Eddig sikerült hát jutnom
Jung apó Bollingeni házához.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés: