2019. június 29., szombat

C.G. Jung Ház Bollingen

KÉP: Az Útvesztők című könyvből

Jung apó nyomában járva sok érzés, gondolat és inspiráció járt át, különösen a Küsnacht-i házban töltött látogatás után. Carl Gustav Jung szellemisége betöltötte ezeket a napokat. Ráadásul mintegy megkoronázásaként a Jung apó munkásságában eltöltött, elmúlt évekbeli elmélyedésünknek. Nagyszerű volt azokon a helyeken járni és jelen lenni, ahol C.G. Jung töltötte az életét. Várt azonban ránk még egy különös helyszín, a bollingeni ház.
 
Spirituális helyszín, remetelak, elmélyülés
 
Carl Gustav Jung egész élete a tudat, a vallás, a spiritualizmus, és a lélek témája körül zajlott. A hétköznapi családi élet mellett, a Küsnacht-i ház is teret adott és helyszíne volt Jung apó elmélyülésének. A kutatásnak, a keresésnek, az írásnak, elmélkedésnek, meditálásnak. Ráadásul az egyéni szint mellett itt ebben a házban kollektív szintre is emelkedett ez, mert sok páciens, kollega, munkatárs, ismerősök, érdeklődők, és egyéb emberek is megfordultak itt, akik valamelyest mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Jung apó kikristályosítsa a felismeréseit. Ő azonban továbbment ennél.
 
A Zürich szomszédságában lévő Küsnacht-i ház hétköznapjai mellett egyre inkább úgy érezte Jung apó hogy, szüksége van egy még elvontabb, egy még természetközelibb, még inkább az elvonultságra, magányra és elmélkedésre alkalmas helyre. Így aztán a zürichi tavon néhány kilométerrel lejjebb hajózva rábukkant egy megkapóan csöndes kis helyre, Bollingenre. És aztán itt teremtette meg a rusztikus egyszerűséggel megépített remetelakját, spirituális otthonát, elvonultságának ideális helyszínét.
 
Se elektromosság, se vezetékes víz, semmi modernitás. Közvetlenül a tóparton (ahogy a fenti képen is látható), közel a természethez, ahol aztán volt úgy, hogy hónapokat töltött. Olvasott, elmélkedett, meditált, építkezett, kertészkedett, köveket faragott, és csak próbált egyre jobban a lélek mélységeibe hatolni, és a felismeréseit megérteni és megérlelni. Ide, erre a különleges helyszínre készültünk hát Zsuzsával a Küsnacht-i ház után.
 
Nagyításhoz klikk a képekre!
 
Sajnos ennél közelebb nem sikerült jutnunk a házhoz. Az épület és a hozzá tartozó telek nincs a nyilvánosság számára megnyitva. Ott a fák mögött bújik meg Jung apó elmélyülésének csodálatos helyszíne és szimbóluma, a Bollingen-i ház.
 
Kicsit olyan érzésem volt, mint Lénárd Sándor esetében, aki miután felépítette az erdőszéli remetelakját Brazíliában, egy idő után arra jutott hogy, még beljebb kéne húzódnia, az erdő és a páfrányok mélyére. Valahogy Jung apó is így tűnt nekem, hogy Zürichből kiköltözött Küsnacht-ba, de még kijjebb vágyott. Így aztán párhuzamosan élte az életét, megosztva a két hely között.
 
Amennyire csak engedték a természeti körülmények, próbáltam körbejárni a telket, de sehogy sem sikerült bejutnom. Felfedeztem a kapubejárót is, ahol, természetesen semmi utalás nem volt arra nézve hogy mit rejtenek a fák, csak egy üzenet: Privát terület. Átjárás tilos.
 
Próbáltam fotózni innen is, onnan is, hátha elkapok valamennyi látványt az épületből, de fáradozásaimat csupán ez kis homályos eredmény kísérte:

Rákattintva, belenagyítva a képbe látszik pontosan az autó fölött és a kerítés drótja alatt, a fák mögött csendesen megbúvó kis tornyocska. Eddig sikerült hát jutnom Jung apó Bollingeni házához.



 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: