2018. augusztus 26., vasárnap

nyár


Mielőtt a szokásos, évszak végi visszatekintést megejtenénk, időzzünk még el egy picit itt a jelenben Matsuo Bashó nyári haikujával:


nyári réten át
szénát hord egy ember
jelzi az irányt


Ezekkel a témákkal telt a nyár itt a kolostor udvarán:


JÚNIUS

- A nyár képe >>>

- Költözés >>>



JÚLIUS


- Lui távozik >>>

- A sportpszichológus elgondolkodtató sorai >>>


- Művészet és hatalom albán módra >>>


AUGUSZTUS

- Az ötödik ember >>>

- Tóparti nyár >>>

- Nagyszerű példák a horizonton >>>


- - -
 
Korábbi évek nyári, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2017 nyara >>>
2016 nyara >>>
2015 nyara >>>
2014 nyara >>>
2013 nyara >>>
2012 nyara >>>
2011 nyara >>> 
 
2010, 2009, és 2008 nyári blogbejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de azokat is megtalálod jobb oldalon, a blog archivumában. Kellemes olvasgatást kívánok hozzá! Találkozunk ősszel.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. augusztus 21., kedd

Verebes István -Tólig

Kinyitottam, aztán nem tudtam becsukni. Letehetetlen könyv. Legalábbis számomra. Mondjuk nekem úgy könnyű, hogy Verebes úr számomra kevésbé ellenszenves, mint sokaknak. Sőt! Mégis felülmúlta várakozásaimat.

Könyvét vitaindítónak szánta.
S persze nemcsak színházi embereknek.
- írja a 168óra
 
Ez az ember két lábbal áll a földön,
művelt, nem fél tabukat döngetni
és még humora is van.
- írja a KultúrPara
 
A kötet minden sorából árad
az idősek iránti - nem kritikátlan - tisztelet
- írja a Terasz
 
Mi volt az a pont,
amikor azt mondtad hogy na jó,
akkor én most leülök és ezt megírom,
mert nem bírom tovább, mert nem mehet tovább
- kérdezte Kálmán Olga
 
 
Ajánlom Verebes úr könyvét azoknak,

akiket érdekelnek az emberek. Azaz, mi magunk. A viselkedésünk. Hogy milyenek vagyunk.
 
Ajánlom azoknak, akik "közösségfüggők"
 
Azoknak akik csapat, társaság, banda, társulat, kollektíva mániások. Ajánlom a könyvet számukra, mert szembesülhetnek azzal, mit is adnak fel sokszor önmagukból a "csapat" számára. Mert valójában, mi is egy "csapat"? Kik is jelentik például egy "szakmát"? És ebben a "közegben", valójában mi mihez is igazodunk?
 
Ajánlom továbbá azoknak,
 
akiket megrészegít a hatalom. A befolyás és az uralkodás. Akik megszédülnek a pozícióktól. Akiknek nem fordul ki a gyomruk a bratyizás és haverkodás, érdekekre épülő, émelyítő szintjeitől sem.
 
Ajánlom azoknak is,
 
akikben semmi törekedés sincs az igényességre. Se a szakmaira, se az emberire. Akiket egyáltalán nem érdekel az, hogy a nagy betűs Igazsághoz, vagy Valósághoz egy picit is közelebb jussanak, akár egy egyszerű, kis hétköznapi szituációban is. Akár a szakmában, a "céh" -ben, ahogy Verebes úr fogalmaz. Ajánlom azoknak is, akik boldogan dagonyáznak a felszínességben, a semmilyenségben, az igénytelenségben, az akarnokoskodásban és a kisstílűségben, a gőgösségben, vagy hasonlókban.
 
Ajánlom, persze, bár felesleges. Valószínű ezek az emberek nem fogják elolvasni. Túl erős lenne. Így aztán bizodalmam sincs abban, hogy a fenti dolgokban nagy-nagy változás áll be. Mentségemre szolgáljon, a szerző sem fűz túl nagy reményt ehhez. Ennek ellenére mégis megosztotta történeteit és tanulságait a nagyérdeművel, amit tényleg érdemes elolvasni. Így tehát, már sokkal nagyobb reménnyel
 
ajánlom viszont azoknak, akik
 
felnéznek a minőségre, és igénylik is a színvonalat. Akik kedvelik az őszinteséget, a stílust, a lenyűgözést, a múlt tanulságait, a kedvességeket, a nagyságokat, a művészetet, az emberséget, a szakmaiságot, a profizmust, a törekevést, az igyekvést, a vágyakozást, a tenni akarást, és úgy általában kíváncsiak arra, hogy Verebes István mit is szűrt le a világból, önmagából és az emberekből, így 70 év után.
 
Könyvének minden egyes oldala elgondolkodtató,
 
mosolyra fakasztó, szívszorító és lenyűgöző. "A szentségit! Térdre, és irigykedjünk!" Ezzel a két erőteljes mondattal zárja Ungvári Tamás, a könyv elején lévő ajánlóját Verebes István kötetéről. Amíg jobbat nem tudok kitalálni, mást én sem mondhatok. Talán csak annyit: tényleg letehetetlen.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. augusztus 14., kedd

Nagyszerű példák a horizonton

A sportpszichológus elgondolkodtató sorai után jöjjön egy hasonló párhuzam. Más a terület, de a tanulság ugyanaz. Filippov Gábor legújabb interjújából hoztam most el ide a kolostor udvarára egy elgondolkodtató kis részt.
 
Téma a politika,
 
de ez ne ijesszen el kedves olvasó, mert Filippov úr mondatainak tanulsága jóval túlmutat a politikán. Tanulság minden embernek és közösségnek, aki szeretne egyről a kettőre jutni, akár a szakmájában, a hobby-jában, a hétköznapjaiban, a hivatásában, vagy bármi egyébben. Ki tudja, talán még a magán, és családi életére, az életfelfogására, és sok egyéb más dologra is hatással lehet. Kérdés csupán az, szeretne-e fejlődni az illető, vagy az adott közösség, vagy inkább csak megmaradni akar a már jól megszokott, "bevált" régi, langyos pocsolyában, megmaradni a régi módszereknél, és ezáltal a régi eredményeknél. Vagy valami újat, jobbat, előrevivőt szeretne már végre. Friss levegőt, új inspirációkat, fejlődést, haladást.
 
Erről szólt a sportpszichológus üzenete is, hogy mennyire tudjuk megnyitni magunkat az új gondolatok irányába. A lehetőségek, a tanulságok, és a nagyszerű példák bizony ott vannak a horizonton, így aztán a másik fontos kérdés az, hogy mennyire látunk a távolba? Időben és térben. Nézzük tehát ehhez kapcsolódóan ezt a mostani témát:
 
Filippov Gábor: Ha létezik egy olyan empirikus bázis az elmúlt 28 évből, a hideg háború végétől máig, ami számos sikeres ellenzéki mozgalom történetét mutatja fel hibrid rendszerekben, amelyek választáson meg tudták verni az uralmon lévő autokratákat, akkor példának okáért tessék őket tanulmányozni. Kérdezze meg kérem az utánam jövő szocialistákat, hogy mit tudnak a 2000-es mexikói választásról például, vagy az ugyanabban az évben tartott taiwani elnökválasztásról. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog rá mondani.
 
Kapnak állami támogatásokat, ugye, úgymond belezsarolták őket abba hogy még több legyen a fizetésük, még több pénzeszközük lett így. Ebből szerintem azért 1-2 milliót el lehet költeni arra, hogy egy 3-4 főből álló team-et felállítsanak, amelyek például megvizsgálják ezeket a tapasztalatokat. Nem azért mondom, mert én ebben benne akarok lenni, nem akarok.
 
Rónai Egon: Ez érdekes. Csizmadia Ervin évek óta mondogatja, hogy az ellenzéknek az az egyik legnagyobb problémája szerinte, hogy rendkívül kevés a nemzetközi kitekintése. Nem olvas nemzetközi irodalmat, szemben vélhetőleg a Fidesz-es háttéremberekkel. Nem ismeri a nemzetközi hasonlatokat és példákat. Ön most ugyanerre utal. Nem is utal, állítja.
 
Filippov Gábor: Csizmadia Ervin azt is mondaná, hogy a történelemből sem tanulnak, és ez egy nagyon fontos megállapítás szerintem.

A teljes beszélgetés itt lesz:


A nagyszerű példák
 
ott vannak a horizonton, legyen szó akár politikáról, tudományról, művészetről, üzletről, környezetvédelemről, sportról, vagy bármiről. Kérdés az: hogy mennyire vagyunk képesek időben és térben a távolba tekinteni? Mennyire vágyunk egyáltalán jó példákra, mennyire vágyunk nemzetközi kitekintésre? És egy következő kérdés: ha már kitekintettünk, mit kezdünk vele? Frusztrál vajon az amit látunk? Irigyek leszünk? Bezárkózóak, gúnyosak, tagadók, vagy éppen inspiráltak, elgondolkodók, megfontoltak és cselekvők?
 
Akikre büszkék vagyunk
 
a múltból, akár Mátyás király reneszánsza, vagy Széchenyi reform tevékenysége, rájuk mind jellemző volt, hogy bátran beletekintettek a horizontba. Jó irányba, és messzire néztek. Új irányokat, mai divatos szóval, új trendeket fedeztek fel és indítottak el. Érdemes tehát szétnézni a világban, van mondanivalója számunkra is.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. augusztus 6., hétfő

Tóparti nyár

Ebreichsdorfba költözésünk alapvetően meghatározza az idei nyarunk témáját, ügyeit és hangulatát. A sok meglepetés és újdonság közepette van egy, ami nagyon ide kívánkozik a kolostor udvarára. Ez pedig nem más, mint a tó, a szomszéd falu, Oberwaltersdorf határában.

Zsuzsával megkedveltük idilli hangulatát. Csendes, szerény, kellemes kis hely. A késő délutáni órákban, amikor már kevésbé nyomasztó a forróság, akkor átmegyünk a tóhoz hűsölni, úszkálni, sétálni és pihengetni. Az estéhez közeledve a hatalmas fák árnyéka megnyúlik, a levegő is hűvösebb lesz, a tó illata pedig egyre feljebb száll. Csendes a környék is, hallani itt-ott néhány madarat. Az idő megáll. Nincs gondolat. Nem is jut eszembe más, talán csak, néha, Lin-csi apát. Azt hiszem élvezné az öreg is ha itt lenne. De, talán arrafelé is kellemes a nyár, nála ott a távolban, a Huo-to folyó partján.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. augusztus 3., péntek

Az ötödik ember

Várkonyi Nándor, Az ötödik ember című könyvsorozatát olvasom a napokban, amikor is egy olyan részhez értem, ami kapcsolódott a kolostoros blog, Újévi ecsetvonás című, évindító bejegyzéséhez.

Január elsején ugyanis egy kiállítást látogattam meg, aminek egyik fő témája Raffaello volt. És többek közt róla is ír Várkonyi Nándor. Az ő soraiból hoztam el most néhányat ide a kolostor udvarára, csak hogy ismét a nagy festő hatása alá kerülhessünk.


Részletek Várkonyi Nándor, Raffaello-ról írt fejezetéből:

"Már életében az istenek kedvencének nevezték, s ez a jelző azóta is ragadványként kíséri a művészettörténeten át"

"Ha volt valaha életrevaló lángelme, ő az."

"Nem kényeskedik, nem válogat a megrendelések között, Chigi bankárnak, a kor Rotschildjának istállóit éppoly szívesen kifesti, mint a Vatikán stanzáit."

"Minden nagy mesterhez betér, mindegyiktől eltanulja tudománya javát, vagy ami hasznára lehet, éspedig úgy, hogy maga észre sem veszi, mindenkit elragad, és ő is őszintén tisztel mindenkit, tetszését nem titkolja, sőt örömest bókol, szívből, tettetés nélkül, valóban jóindulatú, nem áskálódik, nem irigy, nem törtet, nincs is szükség rá, a siker magától ölébe hull."

"Rengeteget dolgozik, de nem érzi fáradtságát, mert a technika, a kompozíció, a rajz, a kontúr, a kolorit a kisujjában, az elgondolás készen a fejében van."

"Fejedelmi palotát építtet, udvart tart, melyben nagyurak, művészek, költők, csodálók, szép nők és kliensek tolonganak; másik részében képgyárat rendez be, ott serény tanítványok és inasok hada sürög, mert egy megrendelést sem utasít el."

"Önkéntelenül, ösztönösen talál rá a szépre, nem tud olyat festeni, ami nélkülözné a szépséget."

Aztán Várkonyi Nándor idézi Hermann Grimm sorait is:

"Raffael nem akar semmit. Művei rögtön érthetők. Szándéktalanul teremt, mint a természet. A rózsa - rózsa: sem több, sem kevesebb; a fülemüle éneke - fülemüleének: semmi titok sincs tovább, amit még kikutatnunk kellene. Raffael művei ugyanígy mentesek minden személyi hozzátételtől, nála a legmegrendítőbb dolgokból is hiányzik minden személyes különlegesség, amiképp a művész saját élményeit beléjük dolgozza -, személyisége sehol sem lép előtérbe."

eddig Herman Grimm, és térjünk vissza Várkonyi Nándor meglátásaihoz:

"Michelangelo a kor energia-kazánja, Leonardo a kor probléma-halmaza, Raffael a kor ünnepélyrendezője, Tiziano a kor fejedelme."


"Megbízást kap az "Athéni iskola" megfestésére - hatalmas feladat, érzékeltetnie kell a görög bölcselet és tudomány egész világát."
.
"Az Athéni iskola egyébként Raffael legnagyobbra tartott képe."
.
"Raffaelt a renaissance ünneprendezőjének, Tiziant a fejedelmének nevezzük. Raffael, ha nem festőnek születik, valószínűleg udvarmester lesz, Tizian megtette volna igazi fejedelemnek is.
.
.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
.
Csak Könnyedén
.
.
.
Társadalmi célú hirdetés: