2017. november 30., csütörtök

Ősz



Lehűlt az idő, megsárgult és bebarnult a táj, majd lehullottak a levelek. Elmúlt az ősz. Idén is. Nézzük hogyan telt itt, a kolostor udvarán.


SZEPTEMBER

- Túra 1. Szaunalepedő, Bakancs, Fogorvosi szék >>>

- Túra 2. A fák >>>

- Túra 3. A Korona >>>

- Túra 4. Pokoj Vydavatel >>>

- Túra 5. Segafredo >>>

- Túra 6. Az óvatos professzor >>>

- Túra 7. A fogorvos sóhaja >>>



OKTÓBER

- "A Dunára figyelni kell..." >>>

- Séta közben >>>


- Időutazás >>>

- Október 23. >>>

- A trend >>>

- Addig se iszik >>>


NOVEMBER

- egy fa tetején >>>


- A modern misztika mélységeiben >>>

- A 450 millió dolláros kérdés >>>

- - -

Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:

2016 ősz >>>
2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. november 24., péntek

A 450 millió dolláros kérdés



"Mennyit ér a művészet? Kimutatható ez pénzben? Mit fejez ki az ár? Vajon az értéket, a befektetést, rajongást, ritkaságot, divatot, hagyományt, sznobizmust, pszichológiát, racionalizmust talán? Nem tudni a pontos választ, mindenesetre elgondolkodtató a hírekben szereplő, rekord szinten elkelt Leonardo festmény ára. 450 millió dollár. Pestiesen szólva, azért ez már egy... "

A teljes cikk, a legújabb írásom itt


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. november 18., szombat

A modern misztika mélységeiben

Gandalf, Gollam, Bilbo, Samu, Frodo, és a többiek társaságában. Egy gyűrű mindenek felett. A hatalom gyűrűje. Ősi vágyak modern köntösbe bújtatott meséje. Nézzük, értsük!
 
Súlyos és régi mulasztást pótoltam az elmúlt hetekben. Zsuzsa már hosszú évek óta mesél nekem Frodo-ról, és A Gyűrű történetéről, de még sohasem láttam az említett művet. Valahogy távol esnek tőlem ezek a messzeségbe mutató mitikus történetek. De a jövőben játszódó verziójuk sem fogott meg, így, bármennyire is hihetetlennek hangzik hogy van ember a planétán akinek kimaradt a Star Wars, bizony én az vagyok. A jelenben, vagy a közelmúltban játszódó történetek érintenek meg engem jobban, de hát mese nincs, néha mégiscsak sikerül az embernek túljutnia az árnyékán, és megtörténik a beavatás.
 
Szimbolikus volt
 
az egész történet, amit nem is tudom hogy az író, Tolkien honnan merített. Miből? Bár, Carl Gustav Jung után azt kell gondolnom hogy valahonnan a Kollektív Tudattalanból táplálkozhatott az alkotói kreativitás, hiszen az archetípusos szereplők karaktere, és az egész történet mondanivalója annyira mély, hogy valahová az ős eredethez vezet vissza. Talán onnan is ered. Hiszen ekörül forog az ember ősidők óta. A hatalom körül. E köré gyűltek, és ekörül éltek az ősi karakterek. A varázslók, a harcosok, az uralkodók, a kereskedők, a gonosz lények, a jó lények, és a sok-sok egyéb karakter.
 
Így zajlott ez régen, és így zajlik ez ma is. Nem tudom hogy volt-e a létezésnek olyan formája és közösségi állapota, amikor ez nem volt jelen. Talán itt-ott, elvétve néhány kisebb közösség ideig-óráig, de előbb-utóbb felbukkan A Gyűrű, és megszédülnek az emberek.
 
Hatalom
 
A wikipédia így ír róla:
 
- "A hatalom azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja testálni. Ez a hatalom különösen akkor mutatkozik meg, amikor valakinek nincs szándékában a másik akaratát elfogadni, tudomásul venni vagy magáévá tenni, esetleg még ezzel az akarattal szembefordul, annak ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható akarat érvényesítését nem tudja megakadályozni."
 
- "A hatalom eredetét tekintve az állatvilágból származik. A csoportéletet élő fajok (például farkasok vagy a csimpánzok) körében nem ritkán nagyon erős csoporton belüli hierarchia van. A hatalom tehát nem fajspecifikus sajátossága az embernek, hanem nagyon komoly előzményei vannak az állatok között, ahol a hatalom egyenlő az irányítás és elosztás jogával."

Hát, nem mámorító?
 
Te uralod a másik egyént, az egész csoportot, egy komplett közösséget, várost, országot, világot. Te döntesz, Te dominálsz, Te manipulálsz, Te hízelegsz, Te diktálsz, Te uralkodsz, Te osztasz kegyet, lehetőséget, életet, halált, mindent.
 
Néha persze ez túl szembetűnő, és el kell rejtened az ÉN-edet, egy közösségi, azaz a MI szellemiségébe. De valójában ugyanarról van szó. Csak itt elbújik az ÉN, és elfogadja a hatalom megosztásának szűk körét, az uralkodói kör, a többesszám, a MI érzését. Mi, így együtt uralkodunk. Hát, nem mámorító? 
 
Ti uraljátok a többi egyént, az egész csoportot, egy komplett közösséget, várost, országot, világot. Ti döntötök, Ti domináltok, Ti manipuláltok, Ti hízelegtek, Ti diktáltok, Ti uralkodtok, Ti osztjátok a kegyet, lehetőséget, életet, halált, mindent.
 
Vajon nem ez vonul végig
 
az emberiség egész történetén? Természetesen sok-sok ősi vágy, motiváció és ösztön dolgozik az emberben, de mintha ez lenne az egyik legerősebb és legdominánsabb. A befolyás érzése és tudata. Azt teszik az emberek, amit ÉN akarok. Azt csinálják a tömegek, amit MI akarunk. Ugye-ugye? Tényleg mámorító.
 
Tolkien Története
 
egyszerűen remekmű. Csak pipázik az öreg és nevet rajtunk. Hiába tette le elénk feketén-fehéren, készen a komplett történetet, továbbra is csak A Gyűrűt kergetjük. Hát, nem mókás?
 
Dehogynem. Bár, néha azért mégiscsak ijesztő. Hiába telnek az évezredek, ugyanazok az ősi játszmák vezérelnek. Ugye, "Drágaszágom" ?!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
ui: A kolostor udvarán már korábban is megjelenő, a hatalomvágyról szóló blogbejegyzések itt találhatóak:
 


Társadalmi célú hirdetés:

2017. november 7., kedd

Tudás, Érték, Graphisoft Park

Bojár Gábor, 2017 május, ATV interjú


Érdemes a fenti gondolatot

érleni picit magunkban, hiszen önmagában is súlyos dolgokat tartalmaz, és pláne úgy hogy, egy olyan ember mondja ezt, aki nemcsak hogy átfogóan látja ezt a témát, hanem, hmm... finoman szólva sem állt meg, se gondolkodásban, se cselekedetekben a Kárpát-medence széleinél. Ilyen emberekre mindig érdemes odafigyelni.

Példaértékű,

a tudásra és innovációra épített sikeres nemzetközi üzleti lét után, Bojár Gábor az általa alapított Graphisoft Parkban még magasabb szintre emelte ezt a témát. Hiszen ez a különös, budapesti "mikro-szilícium-völgy" már önmagában is egy kellően inspiratív, és a tudásra épített vállalkozói környezet, ami ráadásul még kiegészül oktatási intézményekkel is.
 
Világhírű és Nobel díjas magyar tudósok portréi a Graphisoft Park Campus területén. Kép: Óbuda


Két magyar, nemzetközi szintű oktatási intézmény

is helyet kapott a Graphisoft Parkban, az IBS és az AIT. Lenyűgöző látni azt, hogy nem csak a kommunikáció szintjén jelenik meg a tudás tisztelete, hanem itt tesznek is érte. Mind külsőségeiben, mind tartalmában. Nem lerongyolódott és méltatlan körülmények közt kell a tudás tanítóinak és befogadóinak tevékenykednie, hanem egy igényes és kulturált, inspiratív környezetben.
 
Colleen Bell amerikai nagykövet beszéde a Graphisoft Park Campusán. Fotó: Graphisoft Park Facebook
 
 
Polgár Judit

nemzetközi sakkfesztiváljának is helyet adott pár hete a Park, és egyéb rendezvények is szoktak itt lenni. Talán ha minél több ilyen, inspiratív környezet lenne az országban, más lenne sok minden. Vagy lehet hogy ez pont fordítva igaz? Ha más lenne sok minden, akkor talán több ilyen inspiratív hely lenne? Lehet.

Mindenesetre amikor a Parkban vagyok, én igyekszem mindig időt szakítani arra hogy, elsétáljak erre a Campus területre is, megnézzem a fákat, a tudósok portréját, és csak úgy csendben elmélázzak a dolgokról. Elgondolkozom ilyenkor sok mindenről. A Világról, Tudásról, Értékről, és Magyarországról...

Aztán séta közben, 
 
már-már a meditatív lebegés állapotában arról álmodozom már picit én is, mint a költő, hogy de jó lenne virág lenni csak, pipacs, szarkaláb, vagy legfeljebb az a szép, ártatlan akác. Nálam ez kiegészül még annyival, hogy ha kívánni lehet, akkor igen, talán az az akác, és én pont itt, a Graphisoft Parkban, a Duna partján.

Ilyenkor egy idő után a lebegésből visszatérek, mély levegőt veszek, búcsúzom a tudósoktól, a fáktól, a Campustól és a Graphisoft Parktól, távozom, és arra gondolok hogy, azért mégis csak van remény.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. november 3., péntek

egy fa tetején

Jöjjön most itt a kolostor udvarán egy fa, fűmag, és némi varázslat. Egy dal valahonnan... valahonnan... hmm... valahonnan föntről.

"Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé....
"
 
Micsoda ihletettség, milyen szép képi és hangulati világ, ráadásul a dallamnak olyan csodás köntösébe bújtatva, ami elvarázsolja a hallgatót. Elringatja, megbűvöli, elrepteti, és már csak valahol a tudatunk mélyén érzékeljük finoman hogy, többről szól ez a dal mint a hétköznapokról és a szerelemről. Sokkal többről. Valami nagy dologról, onnan föntről.
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: