2016. március 25., péntek

Elképzelhetetlen


Néhány hete volt itt a blogban egy bejegyzés, a "Lakótelep" címmel, amiben volt egy gondolatsor Henry Fordtól. Az autógyárostól. Ennek a gondolatmenetnek a folytatása következik most, az "Elképzelhetetlen" dolgokról. 

Azokról, amelyeket egész egyszerűen nem bírunk elképzelni, és amikor eljönnek, mégis gyökeresen megváltoztatják az életünket. Mint ahogy Henry Ford esetében is. Ha megkérdezte volna az embereket hogy mit szeretnének, akkoriban azt mondták volna, hogy egy jobb lovat. Ő mégis inkább beindította a tömeges autógyártást. Van valami, ami nagyon fontos ebben a példában.

Az Elképzelhetetlenség

Az, amit az emberek nagy tömege egyáltalán nem bír elképzelni. Azonban néhányan mégis. És akkor megszületik valami teljesen új dolog. Olyan, ami gyökerestől forgatja fel az életünket. Ilyen példák jönnek most, és aztán egy fontos kérdésfelvetés, amit nekünk, nagyon-nagyon (fejlett?) modern embernek is érdemes lesz átgondolni. Előtte azonban nézzük a példákat!

Rabszolgák

Nem is kell nagyon messzire visszamennünk az emberiség történelmében, amikor még boldogan burjánzott a rabszolgatartás. (ha nem is a nyilvánosság előtt, de alvilági félhomályban bizony még ma is meglévő jelenség)

Teljesen a hétköznapok része volt, hogy embereket úgy adtak-vettek cserélgettek, mintha árucikk lenne. Pénzért, szívességért, tartozásért, vagy bármiért. A rabszolgának nem volt semmije. Se szabad akarata, se becsülete, se reménye, se semmi. Csak ára. Adták-vették, cserélgették őket. Képzeld bele magad egy pillanatra abba a világba! Megvan? 

Nos, akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, hogy az a rendszer megszűnjön. Annyira jelen volt az emberiség életében, hogy elképzelhetetlennek tűnt az élet enélkül. Aztán ez mégis megváltozott...

Nyugdíj

Itt sem kell nagyon messzire tekintenünk. Ami ma már természetesnek tűnik, hogy a fejlett világrészben egy idő után az ember nyugdíjba megy, és nyugdíjat kap, az régebben nem volt ennyire természetes. Egész egyszerűen nem volt nyugdíj-rendszer. Az ember az élete végéig dolgozott, és/vagy családi szolidaritás alapján segítették egymást. Akkoriban ha valaki elmondta volna az embereknek a mai nyugdíjrendszert, egész egyszerűen nem hitték volna el, hogy ilyen "álomvilág" létezhet. Elképzelhetetlen volt. Aztán mégis...

Négerek

Az sem volt olyan nagyon régen, amikor a négerek, pusztán a bőrszínük miatt kirekesztettek voltak. Megszabták nekik hova ülhetnek a buszokon, hova nem mehetnek be stb. stb. Ez teljesen elfogadott gondolkodás volt, a hétköznapok része. Nekik itt a helyük, nekik ott a helyük. Elképzelhetetlen volt, hogy ez megváltozzon. Annyira mélyen benne gyökerezett bizonyos társadalmakban, hogy el sem tudták képzelni hogy ez megváltozzon. Az meg már nem csak hogy elképzelhetetlen, hanem egyenesen szédítő gondolat lehetett, hogy néhány évtized múlva, ebben az országban néger lesz az elnök. Ez már szinte provokációnak, vagy gyalázkodásnak számíthatott. Elképzelhetetlen volt. Aztán tessék, mégis megváltoztak a dolgok...

Parlament

Azok a történelmi idők sem voltak még olyan nagyon rég, amikor országok, emberek, közösségek sorsáról nem valamifajta közösség döntött, hanem egy uralkodó. Egy földesúr, egy király, egy császár. Hogyan is képzelhette akkor valaki, hogy az emberek összeszerveződjenek pártokba, csoportokba, szakszervezetekbe, és valamifajta egyeztetéseken keresztül döntsenek emberek csoportjáról. Elképzelhetetlen volt. Lázadásnak tűnt volna. Rendszerellenességnek. Boszorkányságnak. Pláne abba belegondolni, hogy a képviselőket le is lehet váltani? Lehet másokra szavazni, lehet másokat felemelni, lehet másokat meghallgatni, lehet másokra is figyelni? Elképzelhetetlen volt ez. Aztán tessék, mégis...

Zsidók

Volt olyan időszak, és voltak olyan országok, ahol egy zsidó ember nem lehetett a parlament tagja. Pusztán azért, mert ő zsidó. Nem tartozik az olyan nagyon előkelő és fenséges fehér fajhoz, ezért nem jöhet be a parlamentbe. Elképzelhetetlen volt. Olyan társadalmi szokások és berendezkedések voltak, ami nem engedte ezt meg. Sértés lett volna. Elképzelhetetlen helyzet. Aztán mégiscsak megváltoztak a dolgok....

Nők

A fenti példát egy az egybe át lehet ültetni a nőkre is. Nem hogy a parlamentben nem volt helyük, de még csak nem is szavazhattak. Hogy néz az ki, hogy a nők beleszóljanak a férfiak dolgába?! A komoly ügyekbe. Hát hogy jönnek ők ahhoz? Akkoriban, ha valaki azt mondta volna, hogy hatalmas országok kormányfői székében nemsokára nők is helyet foglalnak majd, el tudta volna azt akkor valaki képzelni? Nehezen. Elképzelhetetlennek tűnt. Aztán...

Ima

Voltak olyan időszakok amikor elképzelhetetlen volt, hogy valaki ne Jézushoz imádkozzon. Olyan nincs, olyan nem lehet. Az nem ember. Csakis Jézushoz lehet, és ha nem érted ezt meg, akkor lekaszabolunk, leölünk, legyalázunk Téged. Csak Jézus! Érted? Különben lövünk, szúrunk, skalpolunk, mágiára vetünk. 

Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy eljön az idő, amikor szabadon lehet Jézushoz is imádkozni, Buddhához, Krishnához, Shivához, Rámához, sőt még akár a Tűzhöz, a Vízhez, a FöldAnyához, vagy épp kihez szeretne az ember. Vajon akkoriban ezt el tudták volna képzelni? Egész egyszerűen nem fért volna be az emberek fejébe. Elképzelhetetlen volt. Aztán....

Most vajon mi magunk
mit tartunk elképzelhetetlennek?

Messzire jutottunk Henry Fordtól, ugye?

Ha megkérdezte volna akkor az embereket hogy mire vágynak, azt mondták volna, egy jobb lóra. Elképzelni sem tudták az autót. Vagy ha hallottak is róla, akkor is, elképzelhetetlen volt, hogy ők egyszer hozzájussanak. De az akkor volt. 
Most mi a helyzet? 
Most mi a helyzet velünk?

100

Vajon ha 100 év múlva valaki visszatekint ránk, mit fog gondolni rólunk? 2016 -ban mi az, amit az emberek elképzelhetetlennek tartanak? 

100 év múlva ha valaki visszanéz, akkor mi az a mostani gondolkozásunkban ami barbárságnak, primitívnek, vagy egész egyszerűen csak furcsának fog tűnni? Mi az? Onnan visszanézve, már ők nem fogják tudni elképzelni azt, hogy hogyan élhettek így az emberek 2016 -ban. Hölgyeim, uraim, hát hogyan tudunk mégis így élni?

Melyek lehetnek azok a dolgok, amelyekre mi, itt most azt mondjuk, hogy ezek a változások, egész egyszerűen elképzelhetetlennek? Mennyi ilyen dolog lehet, és melyek lehetnek ezek amelyeket elengedhetetlennek érzünk, és úgy gondoljuk hogy nélkülük az élet elképzelhetetlen?

Aztán mégis...



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén







2016. március 22., kedd

Bécs felett



2002 nyarán Akihito japán császár meglátogatta ezt a helyet,
és a csodás nyári időben innen is megtekintette a várost.
Ennek állít emléket ez a kőtábla.

Guard ügynök is felért a hegyre.
Onnan tartotta szemmel a környéket.


* * *

A Heiszei-kor



- Akihito japán császár uralkodásának kezdete óta számítják a Heiszei-kort. Jelentése 'béketeremtés'.

Több ázsiai ország felé is bocsánatkérő és sajnálkozó nyilatkozatokat tett a japán hadsereg második világháborús szerep vállalásával kapcsolatban; sokat tett a szomszédos országokkal való kapcsolatok javításáért.

Akihito, akinek apja, Hirohito császár jelentette be egykor a kapitulációt, a korábban megszokottnál tovább ment, amikor lelkiismeret furdalásáról beszélt. A császár elmondta, imádkozik, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg, békét és prosperitást kívánt a világnak és Japánnak.

fukusimai katasztrófa után televíziós üzenetben közölte, hogy imádkozik a krízis megoldásáért és arra biztatta népét, hogy ne adják föl a reményt; mindez történelmi eseménynek számított, mert japán császár soha előtte televíziós felvételen üzenetet népének nem küldött.

A császári család szereti a zenét: Akihito csellózik, Micsiko császárné hárfázik és zongorázik, s a gyermekek is szívesen részt vesznek a kamaramuzsikálásban.

- Támogatja a császári birtokok területén folytatott természetkutatási programokat, ő maga pedig rendszertani kutatásokat folytat, a tenger élővilágát, azon belül a halakat tanulmányozza.






Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. március 18., péntek

Meditáció - Shiva

Régi kolostoros meditálók már ismerhetik ezt a hanganyagot, ami most jön. Pár éve már egy szűkebb körben publikáltam, együtt meditáltunk rá.

Érdemes ezzel a meditációs hanganyaggal, hetente egyszer-kétszer együtt meditálni. Nem rövid, de jót tesz ha az ember néha ilyen hosszabb, mélyebb meditációkban is elmerül.

Természetesen nem erőltetve, nem koncentrálva, befeszülve, hanem csakis lazán, könnyedén.



Ha mp3 formátumban szeretnéd letölteni,
akkor itt találod ezt a meditációs hanganyagot >>

Hallgatáshoz Bal Klikk,
Letöltéshez Jobb Klikk,
cél vagy hivatkozás mentése másként

- - -

Ha tetszett, akkor talán ezek is:

- Alapmeditációk >>

- Csakratöltés Felsőfokon >>

- Mély Meditáció Haladóknak >>

- Meditáció a fák alatt >>

- Shri Mataji születésnapja >>



* * *

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:


Helyszín, Bécs, Lainzer Tiergarten.
Nagyításhoz klikk a képre!



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. március 15., kedd

Az elegáns megoldás

Jónéhány évvel ezelőtt volt itt a kolostor udvarán egy bejegyzés, ami egy remek könyvről szólt. A címe:

"Elegáns megoldások nyomában"

Itt olvashatsz róla bővebben >>

Mikor a mai tanár tüntetésekről olvastam a hírt, és a "nagy bejelentést", ez a könyv jutott eszembe.

Hajrá elegáns megoldás!
Hajrá kockásing !
Hajrá tanárok!





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. március 11., péntek

Zsiday Viktor és a meditáció


Fotó: HVG

Zsiday Viktor, a filozófus befektető üzleti tevékenységét kb. 7 éve ismertem meg. Az általa alapított holdingcégben, a Plotinus -ban 4 éve rendelkezem kisebb részesedéssel is. Az üzleti és befektetési témákhoz és kapcsolathoz való etikus és példaértékű hozzáállása miatt is figyelemreméltó, azonban itt most egy másik oldalát szeretném Számodra bemutatni. A filozófus gondolkodót, a meditatív szemlélődőt.

Nem véletlen, hogy már a holding is egy ókori, misztikus filozófusról, Plotinusról lett elnevezve. Azonban Viktor hétköznapjaiban is jelen van a meditatív, filozófikus életforma. Ráadásul egy érdekes könyv magyarországi megjelenésében is jelentős szerepet játszott, hiszen néhány éve Ő fordította magyarra, Paul Brunton, Misztikus Tanítások című könyvét.

A könyv honlapja az írja:

Paul Brunton

Az 1930-as évek elején tehát elutazott az akkor brit gyarmatnak számító országba, és több különös emberrel, jógikkal, szentekkel találkozott. Legnagyobb hatást azonban Sri Ramana Maharsi tette rá, akit élete végéig mesterének tekintett.



Ramana Maharshi és Paul Brunton

- - -


Shri Mataji

- "Nem kétséges, Ramana Maharshi nagy személyiség volt." 
(1985.04.22. Párizs)

- "Ramana Maharshi egy önmegvalósult lélek volt."
(1990.05.31. San Diego)

- - -

Térjünk vissza Zsiday Viktorhoz, Paul Bruntonhoz és a könyvhöz.
Zsiday Viktor gondolatai:

"Paul Brunton tanításai

a fordító tolmácsolásában:

Mit tanított Paul Brunton? 

Nehéz lenne összefoglalni röviden, de még hosszan sem egyszerű munka – így inkább tanításának szellemiségére koncentrálok. Saját fejlődésemen, változásaimon keresztül végigkövettem Brunton fejlődését könyveinek tükrében: együtt tettük meg egy hosszú útnak pár lépését.

15 éves múltam 1990-ben, amikor ismét megjelenhetett az India titkai című könyve – Magyarországon majd 50 év szünet után. A szerző ekkor már halott volt, de ezt nem tudhattam, s a mű olvasása után arra gondoltam, milyen jó lenne találkozni vele, pár kérdést feltenni. Habár erre nem nyílt lehetőség, ám hamarosan megjelent magyarul az Egyiptom titkai, majd felfedeztem, hogy a sárospataki református kollégium hatalmas könyvtárában sok második világháború előtti könyv rejlik: Brunton szinte összes könyve megvolt angolul. Mivel ekkoriban tanultam meg viszonylag jól a nyelvet, így lehetőségem volt végigolvasni könyveit –több olyan volt, amelyet a könyvtári adatlapok szerint évtizedek óta először én vettem kezembe, a kommunizmus uralma alatt ugyanis valószínűleg még az érdeklődés sem merülhetett fel senkiben a szerző tanításai iránt. Gimnáziumi éveim alatt elolvastam összes könyvét, illetve emellett számos egyéb filozófiával, vallással, misztikával foglalkozó könyvet – melyek legtöbbje nem jelent meg magyarul, s amelyik megjelent, azokból is számos a háború előttre datálódott. 

Láttam, hogyan alakult Brunton világképe, hogyan mélyült tudása – s habár a szerzővel soha nem beszélhettem, mégis ezek alapján kialakult közöttünk valamiféle kapcsolat, kérdéseimre választ kaptam, mintha magával Paul Bruntonnal beszélhettem volna. Azonban csak egy-két évvel később, 1993-ban, egy kanadai utazás alatt derült ki számomra, hogy a barátai számára csak PB-ként ismert író 1982-ben elhunyt, ám maga után hagyott sokezer oldalnyi tanítást, amit kiadtak. Ekkor vásároltam meg a „Perspectives”-t, majd a Paul Brunton Filozófiai Alapítványtól jónéhány kötetet kaptam ingyen, amely sokat jelentett nekem, s amelyért máig hálás vagyok.Áttanulmányozva a nagy világvallásokat, számos filozófus, remete, misztikus és szent tanításait, számomra a legérthetőbbnek, legtisztábbnak, a mai ember számára legközelebb állónak Paul Brunton tanításai bizonyultak. 

A szerző megértette, hogy a nyugati embernek nem elegendő a vak hit, az érzelmek áradása, hanem tapasztalni akar, és megérteni, mind intellektuálisan, mind a szívével. Brunton – elsőként átadva Európának Sri Ramana Maharshi módszerét de később tovább is fejlesztve, Európához igazítva azt – egyszerű utat mutatott ahhoz, hogyan ismerjük meg magunkat. Hogyan maradjunk két lábbal a földön, hogyan őrizzük meg saját intellektusunkat, racionailtásunkat, hogyan mélyítsük el tudásunkat úgy, hogy ez a racionalitás nem válik az érzelmek, a művészetek, az átélés, a meditáció gátjává. Számos vallás és tanítás az érzelmekre, a hitre hat miközben a tudomány az értelemre, a gondolkodásra. Brunton megmutatta, hogy a kettő között egyáltalán nincs áthatolhatatlan szakadék, sőt a cél éppen a teljes, mind érzelmeiben, mind értelmi képességeiben magas szintet elért ember, aki képes a gondolatnélküli Üresség megtapasztalására, és képes a világban való cselekvésre, aktív létezésre is – éppúgy ahogy az eredeti, ősi jóga célja is ez volt. A misztikusok, szentek nagy része menekül, és féloldalas: értelmét megtagadja, befelé fordul. Az emberek egyre nagyobb része pedig ennek épp ellenkezőjét teszi: kifelé, a világ felé fordul, állandóan tevékenykedik, de nem lel békére és nem tud a Csendben nyugalmat találni.

Paul Brunton tanításai segíthetnek megtalálni mindannyiunknak azt az egyensúlyt, amely Janus-arcú, valódi emberekké tehet: egyszerre tartjuk meg belső békénket, fordulunk befelé, miközben nem veszünk el a világban, kifelé is tudunk tekinteni. Ez az út azonban mindig egyedi, minden ember számára más és más: Brunton óvott a szektariánusságtól, az elkülönüléstől, a felsőbbrendűség érzésétől és a bejáratott utaktól: valójában életünk ösvényén mindig egyedül kell haladnunk. Paul Brunton világában nincsenek előre lefektetett szabályok és törvények, csak mankót próbál nyújtani ahhoz, hogy megismerhessük önmagunkat és ennek folyományaként a világot, és megtaláljuk belső békénket, a maradandó boldogság forrását.
 
A bennünk rejlő mélység és a külső világ között nincs ellentmondás: mindkettő ugyanabból a végtelen mély ürességből, a mozdulatlan, és mégis élettel teli, megnevezhetetlen, és elgondolhatatlan Valamiből származik, amelyet azonban megnyilvánulatlan, eredeti formájában csakis a meditáció teljes csendjében: a test, az érzékek és a gondolatok totális mozdulatlanságában találhatunk meg és élhetünk át. Ez azonban csak a feladat első, és Brunton szerint könnyebb része; a valódi Bölcs ugyanis nem csak szentélye homályában tudja átélni a Valót, hanem bármikor, munkálkodás, másokkal való kapcsolat, a világgal való érintkezés közben, megszakítás nélkül: ez által válik eredménye teljessé és minden pillanatán átívelővé. Remélem, hogy ez a könyv segítséget nyújt ahhoz, hogy ezen az úton pár lépést előre haladjunk. Ha már egyetlen olvasón segítettek a tanítások, akkor munkánk nem volt hiábavaló." - Zsiday Viktor


- - -



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén







2016. március 7., hétfő

Saul


Az elmúlt heteket elég töményen a Saul fia körüli interjúkkal töltöttem. Beszélgetések a főszereplővel, a rendezővel, vagy a stáb tagjaival. A filmet még nem láttam, de az alkotói, emberi, háttér folyamatok nagyon érdekelnek. Minden esetben. Egy ilyen különleges alkotás kapcsán meg aztán pláne. Ez ügyben hoztam Neked, kedves kolostoros blogolvasó, néhány olyan gondolatot, kérdést, ami által talán egy picit "többek" lehetünk. Te is, én is, mások is. És ki tudja, talán közelebb juthatunk valamifajta "közös jó"-hoz is.

A történet

Rengeteg történettel van tele az életünk. Rengeteg történettel, rengeteg tanulsággal. Egyénileg is, és kollektíven is. Nekem is van sztorim. Neked is, egy városnak is, egy országnak is, egy klubnak is, a moziban ücsörgő pénztárosnak is. Egy cégnek is, egy színésznek is, és mindenkinek. Mindannyiunknak.

Ezek a történetek aztán sok-sok helyen össze is kapcsolódnak. Ha alaposabban megnézzük, mint egy nagy háló fonódnak össze a történeteink. Hol közelebbi, hol távolabbi kapcsolatban vagyunk. És ennek a nagy "hálónak", ennek a nagy közös szövetnek, a legnagyobb "közösségnek", az emberiségnek is vannak történetei. Ezt szőjük folyamatosan. 

A szövőszék mellett ülünk, és fonjuk, alakítjuk, színezzük. Néha pedig megtépjük, megvarrjuk, nyújtjuk, vasaljuk, gyűrjük, szóval alakítjuk. Néha pedig csak hátradőlünk, a szövőszék elcsendesedik, kifújuk magunkat, és csak szemléljük. Átgondoljuk. Hogyan is, mint is, miképpen is, és miért is. Vagy nem gondoljuk, csupán szemléljük. Közben pedig kíváncsian át-át pillantunk mások szövőszékeire is, hogyan halad az Ő "alkotásuk". Az Ő életük. Nagy szövetünk, a mi közös életünk.

Mindig tanulságos

Szemlélődni, megfigyelni, mindig tanulságos. Akár önmagunkat, akár másokat figyelünk. Most ne menjünk annyira mély filozófiába, vagy spiritualitásba, hogy talán másokon keresztül is önmagunkat szemléljük, vagy akár magunkban is felfedezhetünk másokat, szóval maradjunk az "egyszerű", hétköznapi szemlélődésnél.

Tanulságos ha megfigyeljük a házmestert. A kollegánkat, vagy egy politikai rendszert. Egy püspököt, vagy egy rabbit, netán egy gengsztert, politikust, jógit, a postást, vagy egy kisbabát. A tűzoltót, vagy épp a vadakat terelő juhászt. Tanulságos mindannyiunk története. 

Ki Ő, és miért csinálja azt amit csinál? Honnan jött és hova tart? Mit szeretne mondani? Vajon miért hallgat? Miért kiabál? Miért leli örömét a vérontásban, miért leli örömét a gyalázkodásban? Miért akar kihasználni másokat? Mitől retteg, mitől fél, miért rombol másokat, és miért rombolja  saját magát?

Megfigyelni, megfejteni 

Mindig tanulságos. Mitől van benne ennyi erő? Hogyan képes ilyen szép dolgokra? Honnan ez a kedvesség? Miből merít? Honnan tud ennyit? Miért segít? Miért van egyáltalán itt?

Miért mozog, miért nem mozdul? Miben hisz? Mit tud, és hova mutat? Mi van a mozdulataiban és mi van a szavaiban? Mi van az elméjében, és mi van szívében? Mi van a múltjában, a jelenében és mi lesz majd a jövőjében?

Figyelni vagy cselekedni

Persze a sok "figyeléstől" passzívvá is válhat az ember. Nem árt néha cselekedni. De mi vezesse a cselekedeteinket? Milyen tudás, milyen vágyak, milyen célok? Talán a kellő "figyelés" segít ezt formálni és kiérlelni. Vagy vezetni. Hogy ha mozdulatra kerül majd a sor, akkor az "szép" legyen. És hogy az indító témához visszatérjek, szép legyen az a mozdulat, Nemes és Jeles.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. március 5., szombat

Ráhangolódás a tavaszra


Hétvégi nyugalom




* * *





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


ui: Ha tetszett, akkor talán ezek is:

- 8 tavaszi haiku >>>

- Hétindító Hangulat >>>

- Türkenshanczpark >>>

- Shinrin-Yoku >>>

- Aprócska nesz >>>





2016. március 1., kedd

Gmunden - hétvége, meditáció



Csípős hideg, friss hegyi levegő. Ausztria. A gmundeni tó épp a nyári szezon utáni, téli álmát alussza. Csónakok fellógatva, leponyvázva a kikötőben. Csendesség, nyugalom, a túloldalt pedig hatalmas hegyek. Ide jött most hétvégén több mint 300 ember, hogy együtt meditáljon.



Művészet, előadások, találkozás régi és új ismerősökkel, beszélgetések, meditálások, nevetések, néha pedig töprengések. Van min. Hiszen nagy a létszám, sok az inger, és bizony ott van a táj is. Fenségesek a hegyek. Lehet bennük gyönyörködni, lehet velük meditálni.

- - -

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:


Helyszín, Ausztria, Gmunden
Nagyításhoz klikk a képre!


Hangosan Horkol, Mister!

És bár ezügyben edzett vagyok, hiszen átéltem már durva "Horkesztrákat" (ahogy az egyik román úr nevezte viccesen) a szemináriumi összejöveteleken, de ez a mostani már tényleg kritikus volt. 

Hangosan horkol, mister! - gondoltam magamban, és ennek már a fele sem tréfa. Átköltözök inkább egy másik közös helységbe. Fáradt voltam ehhez, így csupán jelzésértékkel megráztam inkább a hálózsákját az indiai horkesztra művésznek. Félig kinyílt a szeme, felébredt, és csönd lett végre. Értette a helyzetet, talán nem is először fordult elő ez vele, ezért rutinosan az oldalára fordult, és így csöndes lett az éjszaka. Az a jóleső, mély esti csend... 

Ilyen hétköznapi kényelmetlenségek is előfordulnak a meditációs összejöveteleken, nem csak az emelkedettség és a "mennyország-tourist". Persze sok egyéb más is. Az ember egy ilyen intenzív hétvégén átélhet mennyet és poklot is. Bejárhatja finomenergia rendszerének zeg-zugas részeit. Megtapasztalhatja csakráinak állapotát, tündökölhet az egója, legyűrheti letargia, kitörhetnek indulatai, és a lényébe költözhet a gmundeni hegyek végtelen nyugalma is. Ha szeretné. És ha be bírja egyáltalán fogadni. Szóval sok minden megtörténhet.



Közös "havan meditáció" kint a szabadban. Osztrákok, magyarok, románok, szlovákok, csehek, angolok, indiaiak, svájciak vegyesen. Különböző egyéniségek, kultúrák, vérmérsékletek és történetek. Egy valami közös. Nem száz gurura vágynak, csupán egyre. Nem habzsolni akarják a spiritualitást, hanem megérteni. És átélni. Mélyen, belül. Nem divatból meditálnak, hanem Sorsból. Ez a Sorsuk, ez a karmájuk, ez az életünk.



Mr. Youcef is elbűvölte a hallgatóságot a zenéjével. Bár elhallgattam volna még reggelig, de jöttek más előadók. Ők is felemelőek voltak. Néhányan csak simán a hangjukkal, az énekükkel nyűgözték le a közönséget, néhányan hangszerekkel. Voltak akik szólóban léptek fel, voltak akik többen együtt. Sok minden megjelent. Irodalom, klasszikus zene, spiritualitás. Lenyűgöző ez a sok-sok szépség és művészi "finomság", ami az emberi létezésben jelen van. Csodálatos hogy milyen istenadta tehetség, szépség, finomságra való hajlam és igény van bennünk emberekben. Ez valami gyönyörű. A létezés öröme a hétköznapokban is átjárhatja az embert, de a művészet, az már egy másik, kifinomultabb szférába repít minket. Lágyan, könnyedén és finoman.


Hanuman is velünk volt. Az egyik meditációs program előtt egy kelet-európai úr mellett ültem, és sokat beszélgettünk Hanumanról. A tulajdonságairól és az erejéről. Arra jutottunk, hogy nagyon jó lenne, ha a kelet-európai emberekben is egyre inkább felébrednének ezek az erők és tulajdonságok. Ilyenek mint a dinamizmus, az erő, a lendület, az alázat, a tiszta gondolatok és intelligencia, és sok-sok egyéb. Ragyogja hát be Hanuman kelet-európát! Aztán elcsendesedtünk és meditáltunk.


Guard ügynök is jelen volt. Ő tartotta szemmel a környéket. Nagyon meditatívvá válhatott, hiszen a jelentése csupán ennyiből állt: 2016, Gmunden, jógik, a tó, és a hegyek. Jó volt veletek!


* * *





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén