2013. november 25., hétfő

Az őszi termés itt lesz, válogass!


Lassan búcsút mondhatunk az ősznek. Eltelt három hónap, elmúlt egy évszak. Az ilyenkor szokásos kis visszaemlékezés következik most. Azaz, mi is történt itt a kolostor életében az ősz folyamán. De előtte még egy...

FELHÍVÁS

A kolostoros blogban továbbra is egyre több fotót szeretnék bemutatni padokról. Hátha ez a sok pad majd hozzájárul ahhoz, hogy a mai rohanó, kapkodó és sietős ideges világban, egyre többeknek legyen kedve picit leülni a rájuk. Csak ülni és semmit tenni. Csak figyelni, csak észrevenni. Merengeni, tűnődni, meditálni. Csak érzékelni önmagunkat, másokat, a környezetet és a világot. Gyönyörködni a tájban, felengedni, ellazulni. Ezért bármerre jársz is, és látsz egy padot, egy környezetet, érzel egy pillanatot ami szerinted abszolút ide illene, akkor fotózd le, küld el nekem emailben és megosztjuk másokkal is.

FELTÉTEL: csupán annyi, hogy a fotón lévő padon ne üljön senki. Üres legyen, ezáltal "hívogató". Írd majd meg a helyszínt, hogy hol áll a pad, és majd a keresztnevedet is, hogy a blogban a kép alá írhassam. A fotónak nem szükséges se művészinek lennie, se nagyon jó minőségűnek. Legyen olyan környezetben és olyan pillanatban, amit úgy érzel hogy jól mutatna itt. Akár városi fotó, akár tanyasi, magyarországi, vagy épp külföldi. Épp amerre jársz. A PAD sok mindenen túlmutat. Országhatáron, nemzeten, gazdasági helyzeten, politikai beállítódáson, bőrszínen vagy valláson.
Egy PAD, az "csupán" PAD! Egyszerű és tökéletes. Úgyhogy
fotómasinákat elő, örvendeztesd meg egy paddal a kolostoros blogolvasókat, és az Őrt!

Nézzük akkor hogy miről is szólt 2013 ősze itt a kolostorban:

**************
SZEPTEMBER
**************

- Dimenzióugrás a blogon >>>
Túlcsordultam és nem bírom magamban tartani, avagy gondolatok amit egy csésze finom kapucsínó mellett mesélnék Neked.

- Meditációs program azoknak, akiket... >>>
Te vajon ilyen vagy?

- Naponta legalább 2x érdemes... >>>
Egy "könnyed" idézet.

- Buddha négy dolgot mondott nagyon szépen... >>>
Megfontolandó!

- Nishat Khan meditációs koncert >>>
Több mint 2 órás, fantasztikus koncertvideó.

- Dunaújváros meditáció >>>
"Az igazi áttörés akkor volt, amikor az egyik barátom megismertetett a sahaja jógával."

- Ramana Maharshi, az Arunachala hegy bölcse >>>
Videó + könyvajánló.

- Dunaújváros meditációs program >>>
Hangulatjelentés videón

**************
OKTÓBER
**************

- Az aktatáskás üzletember és a hegyi guru találkozása >>>
"Mi az élet értelme?"

- Szex és a kundalini >>>
18-as karika a blogon!

- Charles Handy és a csindongu >>>
Könyvajánló.

- Nag Hammadi Kódex-ek üzenete >>>
Az ókori gnosztikus kódex, Tamás evangéliuma, Péter apokalipszise és a sahaja jóga kapcsolata.

- Gyógyító zene >>>
Ismét egy gyönyörű koncertvideó.

- Docendo Discimus >>>
...tartja a latin mondás.

- Jótanács a kolostor kertjéből >>>
Érdemes lesz megfogadni!

- Ami eddig működött, az nem visz tovább >>>
20 szokás ami a siker akadálya lehet.

**************
NOVEMBER
**************

- Tano Cariddinek nincsenek érzelmei >>>
Emlékszel még a Polipra?

- Rejtett papírusz a pad alatt >>>
Balu visszatért!

- Imre bácsi, az öreg bútordarab >>>
És az a bizonyos szálloda.

- Dokumentumfilm Shri Matajiról >>>
és a házról ahol megszületett.




Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

***********************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. november 19., kedd

Dokumentumfilm Shri Matajiról - Chindwara

A születéséről, a gyerekkoráról, a családjáról, a feleség és anyaszerepről, majd a spirituális vezetőről, a Nagy Anyáról. És a házról ahol született, Chindwaraban.



Ha megérintett ez a kis film és a hangulata, és szeretnéd kipróbálni a sahaja jóga meditációt, akkor szerintem kezdd itt >>



* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:


A kép beküldője Mónika.
Helyszín Németország, Bad Krozingen.
Nagyításhoz klikk a képre!




Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. november 15., péntek

Imre bácsi, az öreg "bútordarab"


A "Földig rombolt szálloda története" című blogbejegyzésben tavaly már olvashattad, hogy érettségi után, főiskola előtt, életem első komolyabb munkahelye egy budapesti szálloda volt. Ott ismertem meg Imre bácsit is, aki úgy tartozott a szálloda hétköznapjaihoz, mint egy régi kastélyhoz az  öreg bútordarab. Elválaszthatatlanul, és dacolva az idővel, mintha az örökkévalóságban léteznének együtt. Imre bácsi különleges jelenség volt. Önkéntelenül is, de mindenkiből felszínre hozta azt, ami a szíve mélyén lakozik. Hogy mitől is volt Ő olyan különleges, és hogy Belőled vajon mit váltott volna ki, azt ebből a mostani bejegyzésből megtudod!

15 év

Több mint 4000 nap.
Ennyi ideje már annak, hogy zöldfülűként beléptem a budapesti, Ibis Volga Szállodába, és eltöltöttem ott néhány évet londínerkedéssel. Ők azok, akik segítenek a szálloda vendégeinek a bőröndjeit hozni-vinni, vagy az autójukkal parkolni, esetleg egyéb útbaigazítást adni. A recepció környékén tesznek-vesznek, és mint a jó úttörő, ahol tudnak, ott segítenek. Így töltöttem én is a szállodában a napjaimat. 15 évvel ezelőtt, több mint 4000 napja. Hosszú idő. Akkor még az internet is távoli volt. Blogom sem volt, se Twitter fiókom. Sőt, még mobiltelefonom sem! El tudod ezt képzelni? Amikor érettségiztem, a több mint 30 fős osztályból, csupán 1 srácnak volt mobiltelefonja! Mennyit változott azóta a világ...

Az Őr

Persze már akkoriban is a fejemben volt "A Kolostor Őre", mint fantázia név. Bernáthegyiket szerettem volna tenyészteni, és gondoltam ez lesz majd a "kennel név". Aztán amikor rájöttem hogy mégsem fogok, a nevet azért megtartottam magamnak, hátha egyszer újságíró leszek, vagy rádiós, és akkor ezen a néven fogok publikálni. Aztán ezek sem így alakultak. Végül is aztán itt az interneten költöztem be, a virtuális kolostorba. Ezen keresztül próbálom megosztani Veled a gondolataimat, érzéseimet, felismeréseimet, meditációimat, és mindazt ami úgy egyébként megfog az életben. Amit hasznosnak, értékesnek, megfontolni valónak találok. Ezek jelennek meg itt könnyed formában, amelyeket reményeim szerint Te is hasznosítani tudsz majd az életben. Vagy csupán elmerengsz rajtuk egy ideig, aztán haladsz tovább az internet végtelen országútjain, mintha mi sem történt volna. Bizony-bizony, egy ilyen, az emlékeimben igazán megmaradó "jelenség" volt a szállodás korszakból, Imre bácsi!

Szép emlékek

A közelgő év vége és az ünnepek, meg talán az egyre rövidebb nappalok azok amelyek picit nosztalgikussá tesznek. Annyira azért nem szeretnék belesüppedni a visszaemlékezések bársonyos foteljába, hogy ne bírjak onnan kikecmeregni, de néhány jóleső emléket, egy kis múltidézést szívesen megosztok most Veled.

Imre bácsi az öreg "bútordarab", különleges egy figura volt ám. Mindennap megjelent a szállodában. Senki sem tudta mióta. Mintha mindig is ott lett volna. A szálloda régi nagy öregjei is ismerték már. A késő délutáni órákban érkezett, és az éjfél utáni, vagy a hajnali órákban távozott. Évek óta, szinte minden nap. Ez amolyan napi programja volt hogy bejött a szállodába, és eltöltött ott néhány órát. Beszélgetett a dolgozókkal, ismerkedett, pihengetett, bámészkodott, szóval eltöltötte ott az időt. Egy fontos dolgot azért tudni kell Imre bácsiról!

Hogy is mondjam finoman...
Volt benne valamifajta szellemi akadályozottság. Nem volt tökéletes összhangban a négy kerék. De ez az a fajta szintű létezés volt, amikor még nincs szükség intézményes ellátásra, hanem a társadalomban elvan az illető némi segítséggel. Életének talán a korábbi éveiben egyszer csak lerobbanhatott, vagy történhetett vele valami. Vagy mindig is ilyen volt, ki tudja. Furcsa létezésének (betegségének) talán van valamifajta neve is, bár én azt nem ismerem. Szóval Imre bácsi amolyan különös jelenségként mászkált a pesti éjszakában, és mondhatom úgy, egyik fő állomása volt a Volga szálló. Azonban tudni kell róla azt is...

Hogy talpig úriember volt! Kínosan ügyelt ruhájának makulátlanságára. Tökéletesen tiszta volt mindig és elegáns. Nyilván nem Armani öltönyben mászkált, de azért megadta a módját. Egyszerű, de tiszta és elegáns öltönynadrág, és ing volt rajta mindig. Frissen borotválva, és maximálisan odafigyelve mindig, nehogy valami kosz érje. Került mindenféle testi érintkezést másokkal. Ha lehetett nem nyúlt a bútorokhoz és eszközökhöz sem. Mániákusan ügyelt a tisztaságra. Ha valaki heccből hátba veregette, hazament inget cserélni. Ha lehetett nem nyúlt semmihez, legalábbis nagyon kevés dologhoz. Imre bácsival nem lehetett még egy amolyan férfias, határozottan egymás tenyerébe csapós kézfogást sem megejteni, mert hát nem érintkezünk kérem szépen. Jelzés értékkel, pusztán a kisujjunkat akasztottuk össze, és ráztuk meg a kezünket, köszöntve így egymást. Szóval talpig úriember, amolyan tüchtigsnájdig, és a maga módján vagány, 60-as öreg úr volt Imre bácsi, aki a maga kis egyszerű zárt világában élt.

Mindig sietett. Volt benne némi izgatottság, vagy valamifajta saját kitalált szerep és világ, ami arra késztette, hogy úgy jöjjön menjen a szállodában és a környékén, mintha fontos és halaszthatatlan ügyeit intézné. Mintha nem érne rá, fontos dolgai és találkozói lennének. Aztán meg néha teljesen leállt, és csak úgy elmélázott a parkolóban, vagy épp a hallban. Fura egy szerzet lehetett, gondolhatod, meg hogy mit is keresett egy szállodában, de Imre bácsi valójában teljes ártalmatlan volt. Sőt, úgy hozzátartozott a szállodához, mint egy régi bútordarab. Esténként megjelent, kisujjal lekezelt az "urakkal", a számára kedves hölgyeknek köszönt, aztán beindult a szappanopera...

Filmsorozat amit az élet írt

Ahogy a filmsorozatokban és az életben is, Imre bácsinak is megvoltak a maga különleges kapcsolatai az emberekkel. Voltak akikkel jobb viszonyt ápolt, volt akikkel távolságtartást, volt akikkel kifejezetten rosszban volt. És ezeknek a viszonyoknak az epizódjait figyelhettük napról napra. Meg persze Imre bácsi sztorijait, és okításait. Már aki hozzájuthatott, aki kiérdemelte. Ezekről mindjárt olvashatsz bővebben, de azt még azért el kell mondanom, hogy nagyon különös egy ilyen ember jelenléte, egy (akár munkahelyi) közösségben, mert fura dolgokat generál maga körül önkéntelenül is. Mire gondolok?

Valahogy mintha kicsalogatta volna és felerősítette volna azt, ami az emberekben lakozik. Azok a kollégák akik inkább türelmetlen típusúak voltak, vagy amolyan szőrös szívűek, netán kifejezetten rossz indulatúak, azokból Imre bácsi jelenléte nagyon elő tudta ezeket a tulajdonságokat és jellemvonásokat hozni. Kerülték is egymást nagy ívben. Akik viszont figyelmesebbek voltak, törődőbbek, vagy türelmesebbek, azokból az emberekből is nagyon előjöttek ezek a tulajdonságok Imre bácsi kapcsán. Talán mindannyiunk közelében vannak ilyen "Imrebácsik", akár munkahelyen, családban, lakó közelben, vagy bárhol. "Imrebácsik", akiktől a hajunk égnek áll, vagy akiktől meglágyul a szívünk, akiktől egy pillanatra elfelejtjük a saját nyűgjeinket, vagy akik emlékeztetnek minket arra, hogy figyeljünk egymásra.

Érdekes volt látni körülötte ezeket a dolgokat és viszonyokat. Ahogy élte ott a mindennapjainak, már-már szinte filmszerű életét, miközben hihetetlen reakciókat tudott generálni az ott dolgozók lényében. Volt aki piszkálta, heccelte, volt aki gúnyolódott vele. És ő ezeket természetesen mind érzékelte. Viszont voltak akik szinte családtagként bántak vele. Kedvesek voltak vele, türelmesek, törődőek.

A tanítás

Imre bácsi betegsége furcsa volt. Egyértelműen lehetett látni rajta egyfajta szellemi akadályozottságot, azonban néhány dologban meg olyan pontosan "vágott" az agya, hogy teljesen megdöbbentünk. Persze ezek a hétköznapokban teljesen használhatatlan dolgok voltak, amolyan intellektuális érdekességek csupán. Nem sok ilyenre emlékszem, de egyre nagyon.

Mi volt New York régi neve?
Új Amszterdam.
Ilyen kérdésekkel vizsgáztatta és okította a londínereket, a recepciósokat, a pincéreket, vagy a szállodában esténként megjelenő, úgynevezett "éjszakai pillangókat" is akár.

Imre bácsi valószínű nem tudta magát teljesen se eltartani, se ellátni. Nem hiszem hogy aktívan részt tudott venni a társadalomban, de esténként úriemberként felöltözve jött át a szállodába, és mesélte az anekdotáit, a viszonyait az emberekkel, és persze oktatott minket arról pl: hogy mi is volt New York régi neve. Közben persze meg jött ment, fontoskodva, intézkedve, dumálva, trécselve és nevetgélve, néhány embert persze jó nagy ívben kikerülve. Mindeközben természetesen kínosan ügyelve ruhája tisztaságára, és bőre érintetlenségére. Majd amikor már elfáradt, leült és megpihent. Aztán hazament. Ki tudja hova és kihez...

"Szevasz András, Szevasz!"

Hallottam sokszor, amikor a súlyos bőröndök óriás halmának sorsát próbáltam rendezgetni kimerülten. Ilyenkor látta Imre bácsi hogy most nem alkalmas az idő az anekdotázásra. Most munka van. Fontos és sietős lépteivel ilyenkor elrobogott mellettem, de azért még odaköszönt, "Szevasz András, Szevasz!", jelezve hogy látja elfoglalt vagyok, majd később visszajön, és akkor beszélgetünk. Aztán volt hogy egyre ritkábban jött. Meg aztán én is kiléptem a szállodából. Elváltak útjaink.

A szállodát azóta lebontották, Imre bácsival sem tudom hogy mi lehet. Nem hiszem hogy ismerné a kolostort és olvasná ezt a blogot, egyébként is talán már...

Hiszen mindezek elég rég voltak.
15 éve, több mint 4000 napja...
Szevasz Imre bácsi, Szevasz!
Bármerre is vagy.
Nyugi, egy életre megjegyeztem,
New York régi neve,
Új Amszterdam.






Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2013. november 9., szombat

Rejtett papírusz a pad alatt

Késő őszi csöndes meditációban ültem a kolostor kertjének egyik padján. Figyeltem a levélhullást, a kellemes, de már egyre hűvösebb időjárást. A múló időt, a nyugalmat, és a táj pihentető, lágy pulzálását. Megérett a pillanat.

Éreztem hogy itt az idő, amikor is engednem kell az Őrbódé hívó szavának, és csendes tűnődésemet már az esti falak közt, a kandallótűz ropogásánál kell folytatnom. Felállva a padról majdnem hanyatt estem, ugyanis a lábam megbicsaklott egy földkupacban. Eddig ez nem volt ott! Mi történhetett? Félrekotorva a földkupacot vettem csak észre, hogy bizony a föld alá beásott, rejtett papírusz köteg volt ott. Ki írhatta? Mikor? És miért? És mi állhat benne?

Izgatottan tettem zsebre, majd siettem az Őrbódéba hogy minél hamarabb elolvashassam az irományt. Égi üzenet ez tán? Vagy valami más? Mindjárt kiderül, gyerünk hát!

Tűz ropogása mellett, és a kandalló halovány fényénél próbáltam kibetűzni, mi is lehet ez az iromány, mikor egyszer csak óriási nevetésben törtem ki! Ha nem ősz lenne, azt hinném április tréfáról van szó, de nem! Valami teljesen más!


Bölcs Balu hátrahagyott üzenete volt az iromány! A maga egyszerű és szerény módján, a távozásakor nem adta át, hanem elásta, rábízva a Sorsra és az időre, hogy pont akkor fedezzem fel, amikor szükséges! Nem előbb és nem később! Balu sem tudta mikor lesz itt az ideje. Nem akarta Ő eldönteni, hanem hagyta hogy a "véletlenek" különös alakulása, és a csillagok kedvező együttállása hozza el számomra a megfelelő pillanatot!

Balu kollegám néhány holdtöltével ezelőtt, az égi kolostorba költözött. Visszatért őseihez a hágóra.


Most már "ott", a finomszintű világ hegyei közt segíti az "utazókat". Azonban távozása előtt még megírta üzenetét a jelenkor vándorainak, és elrejtette azt a kolostor egyik padja alá. Most azonban előkerült, és bölcs Balu utólagos engedelmével megosztom Veled. Hátha használ, hátha segít Neked is, a vándorlásaid során!

Balu tanácsai a jelenkor vándorainak

Ha "vihar" közeleg ne indulj!

Régi kolostorok őrzői, és a vándorok sűrűn kémlelték az eget és a felhőket, figyelve mit is akarnak azok üzenni. Volt szemük a viharhoz. Volt megérzésük a nehéz időkhöz, és tudtak is alkalmazkodni. Amikor viharos időket láttak kialakulóban az ég alján, kétszer is meggondolták útnak indulnak-e.

A jelen kor "vándorai" már monitorokon is figyelik az ég és az élet jelzéseit. Azonban ez sokszor inkább csak elhomályosítja az éleslátásukat. "Vihar" nem csak az időjárásban alakulhat ki, hanem mindenhol. Politikában, gazdaságban, egészségügyben, kultúrában, oktatásban, nyugdíjügyben, csoportokban vagy bárhol. A viharok lehetnek egyéni kis zivatarok, vagy óriási társadalmi tájfunok is. Azonban egyszer minden viharnak vége lesz. A bölcsek kivárják. Mást nem is tehetnek. Tudják hogy nincs értelme a természet emberfeletti erejével harcolni. Az éles szeműek pedig nagyon hamar észreveszik a vihar közeledtét, vagy akár a távozását. Ennek megfelelően lépnek, ráhangolódva a környezet ritmusára. Alkalmazkodásuk nem töri meg az élet rendjét, a harmóniát.

Legyen nálad "tartalék"!

A bölcs vándorok mindig elég étel-ital, és egyéb kiegészítő tartalékkal indultak útnak. A hágón, a hegyeken, és a nehéz terepen még nekünk bernáthegyiknek is védő ital volt a nyakunkon a hordóban az utazók számára. Bundánk alatt pedig a jól tápláltság, az edzettség, és az erő tartalékai segítették izmainkat és a csontjainkat az úton.

A jelenkor "vándorai" sokszor úgy akarnak hosszú "útra" kelni, hogy semmilyen tartalékkal sem rendelkeznek. Nincs a csomagjukban "elemózsia", és nincs a lényükben sem erő, sem elszántság, sem pedig kitartás. Ezek összegyűjtése az útra nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem idővel. De már erre is sajnálnak sokszor időt és energiát áldozni. Pedig (még ha nem is tudják) már ez is az "út" része ám!

Ne cipelj több "csomagot", mint amit elbírsz!

A tapasztalt "utazó" tudja jól, hogy ha felesleget cipel, hamarabb elfárad. Nincs szükség kacatokra, lim-lomra, se haszontalan holmikra. A hágón való átkelés, a nehézségeken való átjutásban a felesleges holmi csak hátráltatás. A bölcs utazó pontosan tudja miből és mennyire is van szüksége az életben ahhoz, hogy a nehéz hegyi úton átjusson.

A jelen kor "vándorai" sokszor össze vannak zavarodva. Nem tudják mennyi az elég. Nem érzik mire is van pontosan szükség. A hágók alatti falvak árusai persze szívesen sóznak rájuk szükségtelen lim-lomot, némi csindongut. Aztán majd mi bernáthegyik szedhetjük össze fent a hágón a sok kacatot, amit szétdobálnak az utazók, mert már nincs erejük cipelni, vagy használhatatlan, megromlott, netán idő előtt elkopott. Vagy épp egy újabb árus "kihagyhatatlan" holmiját (és információját) kell batyujukba gyömöszölni, újabb és újabb lim-lomot. Tudd mennyi az elég, és hogy pontosan mire és miért is van szükség! Ennyit kér csupán az Út, a Föld, és az Ég.

Az életmentő kérdés

Segíthetek? A vándorlás sokszor magányos utazás. Azonban még a régi korok kalandorai is találkoztak alkalmanként útitárssal fent a hegyen. Ilyenkor egy kérdés, akár életmentő is lehet. Hiszen a másik ember, talán pont nagy szükséget szenved. Segíthetek? Kérdezték vándorok egymást, vagy mi bernáthegyik csendesen a magunk módján, a hegyen ragadt megfáradt utazóktól.


A jelen kor "vándorai" sokszor annyira sietnek, hogy észre sem veszik ha találkoznak valakivel. Pedig érdemes lenne nyitott szemmel figyelni a tájat, hiszen lehet hogy valaki még nálad is fáradtabb és kimerülltebb ám! Ráadásul bernáthegyikből sincs mindig az összes fent a hágón!





Ilyenkor neked kell feltenned az életmentő kérdést, bizony ám! Azonban azt is tudniuk kell a jelen kor "utazóinak", hogy nagyon sokan felkészületlenül, erőtlenül és felelőtlenül vágnak bele túl nagy "utazásba", és ilyenkor már nemcsak önmagukat veszélyeztetik, hanem a feléjük segítőkezet nyújtók életét is! Erre is azért, figyelj oda ám!

Képezd magad!

Előrelátó és bölcs utazók, két út között is, félidőben hangolódtak, tanultak, képezték magukat. Tapasztaltabb vándorok beszámolóit hallgatták. Ismereteket gyűjtöttek. Figyelmesen szemlélték az írásokat és a tanítást, hogy az őket megelőzőek bölcsességének fényéből rájuk is vetüljön némi hasznos tudás.

Mai korok utazóinak is ez a legjobb tanács. Gyűjts ismereteket, tudást és tapasztalást, hogyha indulnod kell, akkor tudd, valaki átélt már hasonlót, és jó hogy ott van a puttonyodban ez az ismeret, és ez a tudás. Felkészültebb lesz az utazás.

Légy iránytű!

Sokszor egy egyszerű útmutatás lehet a legtöbb amit adhat, és amit kaphat az ember a kóborlás, az útkeresés során. Nem volt ez máshogy régen sem, mint ahogy ma sem.

Egy pontos térkép, egy precíz iránytű hatalmas áldás. A helyes útmutatás nagy segítség, megkönnyíti az utazást.
Egy hang, egy tábla, egy jelzés, hogy merre is van a jó irány, bizony megkönnyíti a "vándor" sorsát. Tudni hogy merre van a hegy, a hágó, merre lesz a legközelebbi ösvény, a forrás, netán egy kolostor, és a bernáthegyi mentőkutyák, nagy könnyebbség a vihar, és a hegyi út során.

Légy hát barátom egy jó iránytű, aki segíti az eltévedtek, a megpihenni vágyók, és az utadba kerülő hegyi vándorok útját!
Ha így teszel, öröm lesz az élet, vidám lesz a táj, és nem fog gyötörni lelkiismeret furdalás. Mint aki jól végezte dolgát. Mint aki beteljesítette a Sorsát. Elégedettség, békesség, és jóindulat lesz az ég alatt, megnyugszik a hegy, tavasszal pedig ismét járhatóak lesznek a hegyi ösvények, és újra csak kivirágzik a táj. Nem marad más a vándorok lelkében, csakis a barátság, az öröm, a béke és a boldogság...

Barátsággal
Balu









2013. november 4., hétfő

"Tano Cariddinek nincsenek érzelmei!"

Hangzik el a fenti mondat a legendás filmsorozat, a Polip egyik epizódjában. Emlékszel még a filmre? A 80-s 90-es évek híres sorozata az olasz alvilág sötét figuráival, és Cattani felügyelő reménytelen küzdelmeivel.

Volt ott bizony fegyverek ropogása, véres robbantások, politikai összefonódások, leszámolások, hatalmi játszmák, és minden ami csak belefér egy ilyen filmbe. És természetesen az elhagyhatatlan főgonosszal, Tano Cariddivel. Akinek mint tudjuk, nincsenek érzelmei. Na de létezhet egyáltalán ilyen az életben? Van ilyen ember, akinek nincsenek érzelmei? Hogyan is néz ez ki a csakrák és a spiritualitás szintjén? Ebből a blogbejegyzésből most itt kiderül. Ha megérted ezt a jelenséget, jobban meg fogod érteni az embereket, a világot, és még talán egy kicsit magadat is. Nézzük hát!

Tano Cariddi valóban egy könyörtelen figura volt. Mondhatni szívtelen ember. Semmi érzelmesség, semmi gyengédség, csakis az erő és a könyörtelenség. Hideg fejjel meghozott kegyetlen döntések, hatalmi harcok, és a másokon való gátlástalan átgázolás jellemezte. Számára az emberek csupán letiporni, vagy kihasználni való figurákat jelentettek a sakktáblán. Semmi többet. Kíméletlen egy hozzáállás ez az élethez, és sajnos nem is olyan ritka jelenség mint hinnénk. No de mitől is van az, hogy az egyik ember ilyen, a másik meg olyan lesz?

Ismerjük meg a nadi -k világát!

Olvashattál és hallhattál már ezekről akár a jógameditáción, akár a góbék meditációs programjain, vagy a Jívana magazinban is.

Az energiacsatornáinkat hívjuk nadi -knak, az energiaközpontjainkat pedig csakráknak. Ezeket az idegrendszerünkön keresztül érzékelhetjük. A baloldali, a jobboldali, és a középső energiacsatornáink, életünk különböző területeiért és dolgaiért "felelősek". Vagy úgy is lehet mondani, különböző jellegű energiákkal segítik az életünket.

A baloldali, az ida nadi, vagy más néven tamo guna energiája adja az életünkben a vágyainkat, az érzelmeinket, a múlthoz való kapcsolódásunkat, az örömünket, a kialakult szokásainkat és egyéb hasonló dolgokat. Ez nőiesebb energia.

A jobboldali, vagy a pingala nadi, rajo guna energiája adja életünkben az alkotást, a tevékeny életet, a fizikai és mentális aktivitásunkat, a racionális gondolkodást, a jövővel való kapcsolatunkat, a kellő felelősség felvállalását és hasonló dolgokat. Ez férfiasabb energia.

A középső, a szusumna nadi, a sattwa guna pedig adja az evolúciós fejlődésünk, és a spirituális felemelkedésünk jellegét, erejét és dinamikáját. A jelennel való kapcsolatunkat. Ebben a csatornában emelkedik fel a kundalini energia, amely aztán kiegyensúlyozza és feltölti energiával a csakráinkat, és megvilágosítja az egész finomenergia-rendszerünket.

Mi történik ha felborul az egyensúly?

Ahhoz hogy életünk érzelmi és értelmi oldalához, a vágyaink és a cselekvéseink kellő egyensúlyát megtaláljuk, ahhoz az kell, hogy az energiacsatornáink jó állapotban legyenek. Ha ez kialakul, azután kezdhetünk el középre, egyensúlyba jutni, és a középső csatorna mentén, egyre inkább "felemelkedni", a Lélekké válni, Egységbe, Kapcsolatba (Jógába) jutni az Isteni Egésszel. No de addig persze még vannak "megborulások", kiegyensúlyozatlanságok is ilyenek. Ahogy láthattuk, Tano Cariddi energiacsatornái sem voltak egyensúlyban, és ezért vált olyan emberré (a filmben) amilyenné. Azért mert...

Ha valaki túlságosan eltolódik az energiacsatornák egyik irányába, mint pl. Tano a jobboldalra, akkor felborul az egyensúly. Túlságosan is sokat használja a jobboldali energiacsatorna erejét, így kimeríti azt, és a baloldali energiacsatornáját pedig egyáltalán nem használja, és az olyan mintha kiüresedne. Minden figyelme és energiája a baloldalból átmegy jobboldalra. Hogyan néz ez ki az életben?

A jobboldal energiája, a túlzott aktivitás, jövővel foglalkozás, racionalitás, tervezés és cselekvés férfias jellegű energiái kezdenek el "túlburjánzani", és ezeknek már egy "torzabb" változata jelenik meg. A túlzott aktivitás megnöveli az Egót, amely aztán elkezd dominánssá és agresszívvé válni. Egy idő után semmi tisztelet nem lesz benne mások iránt. Csakis a környezet befolyásolása, és a mások fölötti hatalomgyakorlás mozgatja. Mentális tevékenysége, gondolati és racionális világlátása már egyre inkább csak ennek az egós, agresszív és domináns hatalmi céloknak áll a szolgálatába. Elnyomni, ledominálni másokat, miközben saját magát (egóját) tolja előtérbe.

Mivel az egyensúly felborul, és sok időt és energiát tölt a jobboldali csatorna "vonzásában", ezért a baloldali csatorna energiáinak a tulajdonságainak pedig már nincs erejük megnyilvánulni az életében. Azaz, olyanná válik, mint akinek egyáltalán nincsenek érzelmei. Szívtelenné, embertelenné válik. Csak a hideg számítás, a racionalitás dolgozik az életében. A vágyak szintjén is elkezd "torzulni" az illető, hiszen egyáltalán nem szép és emberi (Isteni) vágyak kezdik el mozgatni, hanem sötét, aljas és számító, nem tiszta vágyak. És hát ilyenkor a tiszta, fesztelen és ártatlan öröm állapot is messzire elkerüli az illetőtől. Ráadásul túlságosan is komollyá válik. Akár fontoskodóvá, komolykodóvá, másokhoz képest felsőbbrendű lénynek tekinti önmagát.

Persze megnyilvánulhat az egyensúlytalanságban az is, hogy valaki pedig épp ellenkezőleg, a baloldali energiacsatorna "vonzásában" tölt több időt, és akkor annak a tulajdonságai "torzulnak" az életében, miközben teljesen elhanyagolja a jobb oldalt. Ez látható olyan emberek életében akik örökké panaszkodnak, letargikusak, és túlságosan is elmerülnek az érzelmek világában. Állandóan meghatódnak, sírdogálnak, önbecsülésük nagyon gyenge, és figyelmük örökké a múltban van. Csakis a saját érzelmi világukkal vannak elfoglalva. A szerelemükkel, a családjukkal, a kiskutyájukkal, a cicáikkal, no és persze az érzelmes filmekkel, versekkel és emberekkel.

Vagy akár a múlthoz kapcsoló sértettséggel és szorongással. A sérelmeiket és a sebeiket nyalogatják állandóan, és semmi erejük felébreszteni magukban a jobboldali energiacsatorna tulajdonságait. Nem képesek aktivizálni magukat se testi, se mentális szinten. Nem tudják racionálisan felmérni a helyzetüket, nem tudnak lépéseket tenni a jövő irányába. Nincs erejük, letargikusak. Nem képesek se tervezni, se cselekedni. Csak a sírás rívás, nyöszörgés és panaszkodás. Ilyenkor persze egyre jobb barátságba is kerülhetnek az alkohollal, drogokkal és egyéb bódító szerekkel, amelyek még inkább legyengítik őket. Ahogy a Tano Cariddi féle jobboldalas dominancia, így ez a fajta baloldalas letargikusság sem egy kívánatos állapot.

Mit lehet tenni?

Túl egyszerű lenne annyit mondanom, hogy meditálni érdemes?
Pedig így van.
Persze ha valaki nagyon el van tolódva az egyik oldal felé, akkor nem egyik napról a másikra fog helyre billenni. Ráadásul mint egy inga, amelyik túlságosan elhajolt egy irányba, ahhoz hogy beálljon középre, előtte átbillen az ellenkező oldalra is. Ezért azok, akik inkább letargikusak, azok ne lepődjenek meg, ha egy idő után átmennek majd az aktivitás, a "ki ha én nem" állapotába, az "ide nekem az oroszlánt is", meg a "majd én megoldom" típusú energiától duzzadó pingala nadi oldalába. Akik viszont ebben a túlpörgős, egós, aktivizálós túlzott lendületben vannak, azok amikor egy picit leadnak ebből, ha nem figyelnek, könnyen a túloldalon találhatják magukat, a "most már semmi sem érdekel" típusú teljes "leülésben".

Az egyensúly törékeny dolog

Ahogy egy remek kis művészi videó be is mutatja azt, mennyire törékeny. És minél meditatívabbá, minél finomabbá válsz, annál inkább érzékeled majd csak hogy mennyire is! Mert amikor már megtapasztaltad a valóban harmonikus, emelkedett és könnyed létezés, a Lélek Isteni állapotát, akkor már ahhoz képest fogod majd viszonyítani a pillanatnyi állapotodat! És onnan, az emelkedettségből "visszanézve" érzékelhetjük csak igazán finoman, hogy mennyire nem is vagyunk most egyensúlyban. Mennyire inkább a baloldal húz, vagy mennyire inkább a jobb oldal. És ennek az ingázásnak, ezeknek a kibillenéseknek lehet látni egyénileg és kollektíven is a társadalmi jelenségeit. Hol ide, hol oda billenünk mi emberek, azonban a jó hír az, hogy egyre többen, és egyre többször tapasztalják meg a "közép utat", és az ottani "emelkedést", amelynek élményei nem múlnak el nyomtalanul az ember lényéből. Újra és újra vissza szeretne térni hozzá, hogy a "találkozás" megadja számára a kellő nyugalmat, békességet, emelkedettséget, az Isteni Megváltást, a Lélek Örömteli, Könnyed Állapotát.


* ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** * ** *

Meditatív ücsörgésünk, tűnődésünk és ráérős szemlélődésünk mai helyszíne és padja pedig:



A kép beküldője Tímea.
Helyszín az Őrség, Őriszentpéter.
Nagyításhoz klikk a képre!




Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!