2017. október 30., hétfő

Addig se iszik

Mese nincs, Bödőcs Tibor olyan magasra tette a lécet legelső könyvével, amihez még felnézni sem könnyű. A tehetsége évről-évre bontakozik ki a szemünk előtt. A humor hegyeinek újabb és újabb csúcsaira kísér minket a búcsúszentlászlói serpa, de ez a mostani utazás, ez már szédületes.

Szinte oxigénpalackért könyörög az olvasó a szellemi magaslatok közepette, és a csúcs áramlat flow élmények közt a lélegzete is elakad ahogy gyönyörködik a tájban, a leírt szavak bödőcsi mágiájában. A hatalmas hegyek visszhangjai viszik messzire a nevetés, a térdcsapkodás és a röhögés hangjait, és már a hütték is nyerítenek, mikor Zsuzsa csendesít hogy halkabban olvassak, mert ő nézné a TV-t. De ki ez a Bödőcs?
 
A 21. század Hofija

talán? Lehet. Még néhány, a színpadon eltöltött hasonló színvonalú évtized után biztos az lesz. Ezzel a mostani könyvével viszont talán már meg is haladta Hofi Gézát. Alázatosan meghajol a mester előtt, aki talán méltó utódját látva nyújtja át számára jelképes stafétabotját, a sörnyitóját, egy csibészes, géza bácsis mosollyal kísérve. Könnyű lemondania róla, hiszen tőle tudjuk, cseresznyéhez nem kell sörnyitó.
.
Olvasom az Élet és Irodalom október 27-i számában Forgách Kinga sorait a könyvről:

"Karikatúrái, amelyekben precízen ragadja meg a szerzők legfőbb stílusjegyeit, nemcsak rendkívüli olvasottságról, remek megfigyelőképességről és intellektuális humoráról tesznek tanúbizonyságot, hanem az irodalom szeretetéről is: nem semmisíti meg vagy bagatellizálja a kiválasztott szerzők nagyságát, inkább csak magára ölti stílusukat, s nyelvezetük, szóhasználatuk, mondat- és szövegszerkesztési elveik mentén, azokat kissé felnagyítva hoz létre olyan új szövegeket, amelyek önmagukban is megállják a helyüket."

- - -

Hosszan lehetne még írni róla, a neten több helyen is megteszik. Nem tudok már mást hozzátenni a kedves olvasó számára, talán csak annyit, Bödőcs Tibort hallgatni kell, figyelni, és most már olvasni. Szeretni kell Tibikét. Addig se iszik.

Interjúk Bödőcs Tiborral a könyv kapcsán:

444 >>>
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. október 25., szerda

A trend


Elmélkedésünk tárgyának most a HVG lap osztrák megfelelőjét, a trend magazint hoztam ide, a kolostor falevelekkel borított őszi udvarára. Néhány gondolat a témáról, ami talán segít majd szélesebbre tárni az ablakot, amelyen keresztül a világra, és benne önmagunkra is tekintünk.
 
A trend
 
valami olyasmit jelent hogy, irány, irányzat. Emberek viselkedésének a mozgása, változása és iránya. A trendek folyamatosan itt vannak körülöttünk és bennünk. Érintik a gazdaságot, a politikát, a divatot, beszélgetési stílusunkat, vallásunkat, azt hogy miről tudunk és mennyit, miket használunk és hogy, szóval elég összetett dolog. A méretüket tekintve is különbözőek a trendek. Vannak egészen kicsik, csak néhány embert érintőek, és vannak hatalmasak, akkorák amelyek az egész földön végigfutnak. Elképzelhetetlennek hitt dolgok egyszer csak megtörténnek, és idővel már emberek milliói alkalmazkodnak hozzá. Hát, nem érdekes?
 
Szívesen
 
tanulmányozom tehát ezt az osztrák magazint is, hiszen tanulságos, érdekes és elgondolkodtató dolgokról ír. A HVG -hez hasonlóan próbál a széles társadalmi folyamatokba bepillantást engedni, főleg a gazdaság, de a politika, kultúra, és úgy általában a hétköznapok tekintetében is. Ausztria és a világ dolgairól ír. Arról, hogy mi zajlik az emberek közt most itt a 21. század elején. Vagy mi zajlott épp a múltban, esetleg milyen tapogatózó lépéseket teszünk a jövő irányába. Vajon merre megy a világ, merre haladnak a trendek? Ezekről ír az olvasóknak.
 
Miért jó ez?
 
Sok szempontból. Az ember alapvető kíváncsiságát kielégítheti a világ változását illetően. Egyfajta intellektuális kihívásnak is tekintheti az egészet, mint egy keresztrejtvényt, vagy egy puzzle kirakását. Figyeli a folyamatokat és próbálja összerakni, egymáshoz illeszteni, megfigyelni, tanulságokat levonni, vagy akár a jövőbe mutató dolgokat is kifürkészni.
 
Hasznos lehet akár a konkrét hétköznapi tevékenységében is az embernek, munkálkodjon az élet bármelyik területén. Akár az oktatás, akár a gazdaság, akár a kultúra közegében. Hiszen csak látszólag vannak távol ezek a dolgok egymástól, valójában sokkal de sokkal szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint azt néhány felületes pillantás alapján hinnénk. Mély szálak fűzik össze a társadalom gazdasági és politikai dolgait az oktatással, a kultúrával, vagy akár az egészséggel is. Oda-vissza ható, egymással kölcsönös kapcsolatban lévő folyamatok ezek. Becsukhatjuk a szemünket előttük, de nem hinném hogy ez bölcs lenne.
 
Jobban járunk
 
ha ablakot nyitunk a világra, kitekintünk, majd visszaülünk a karosszékünkbe és átgondoljuk a látottakat. A hűvösebb tél közeledtét pedig egy csésze finom, forró teával köszöntjük. Észrevétlenül átadjuk magunkat a jóleső kortyolgatásnak, a kellemes feloldódásnak, és a trendek sokaságának. Pl. azoknak a folyamatoknak, amelyek az évszázadok alatt csiszolták tökéletesre, és hozták el otthonunkba a teázás misztériumát. A hajósok, az ültetvényesek, a kereskedők, a vásárosok, a termelők, a reklámosok, és a sok-sok millió teakortyolgató ember egymást erősítő és biztató, a teázást kulturális és szociális kapcsolatként is ápoló minden egyes napi mozdulata benne van a mi csészénkben. Évszázados trendek gőzölögnek a bögréinkben. Már csak egy jó újság kell hozzá!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. október 23., hétfő

Október 23.

Néhány évtized már elmúlt, mégis újra és újra megáll az ország október 23-án, lehajtja a fejét, emlékezik, és egy pillanatra elgondolkodik. De mit mond vajon ma a "nép" hangja? Talán ezt:

"elvesztette közpénz jellegét"




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. október 20., péntek

Időutazás


2009
 
Különös időutazásra indulok itt a kolostor őszi, ködös októberi udvarán. A homokóra folyamatosan pergő szemcséi közt hullok vissza én is 2009-be. Ugyanis sikerült hozzájutnom a Heti Világ Gazdaság 2009-ben kiadott számainak nagy részéhez. Miért érdekes az hogy mi zajlott akkoriban a világban? Ennek megválaszolására teszek most kísérletet.
 
Miért érdekes
 
egyáltalán másokról tudnunk? Miért érdekes, miért hasznos, és miért tanulságos tudnunk arról hogy mi van a szomszéd faluban? Miért jó az ha tudjuk, hogyan boldogulnak mások? Miért elgondolkodtató az, ha megtudjuk mitől buknak el mások? Országok, pártok, cégek, szervezetek, egyének és kisebb nagyobb közösségek. Miért érdemes a történelmet tanulmányozni? Akár a távolit, akár a közelit. Vallások, kultúrák, gazdaságok, társadalmak, országok és politikusok történelmét. Miért érdekes ez? - kérdezheti joggal az olvasó.
 
Mondhatnám azt is hogy
 
egyáltalán nem érdekes, haszontalan, naplopó tevékenység. Nem érdemes foglalkozni a múlttal, hiszen semmit sem adhat. Eltűnt, elmúlt, vége. Régi korok ostobaságain nem érdemes csámcsogni, mihaszna, üres tevékenység ez. Igen, mondhatnám ezt is. Talán sokak szívéhez közel is áll, hiszen így élnek. Nem érdekli őket se a múlt, se a világ. (se annak tanulságai)
 
Kicsit talán meg is értem ezt a hozzáállást, hiszen az egyre intenzívebb információáradat terhes is tud lenni. Ilyenkor könnyebb felfeküdni a facebook oldalaknak a jelenben végtelenre állított selfi-tenger hullámaira, és átadni magunkat a like-ok, smiley-k, a gyönyörű vagy, csini vagy, a semmit sem változtál szólamaira, és csak ész nélkül pörgetni a közösségi hullámok egymás után érkező, egyre magasabbra csapó byte-jait. Jaaaj, csak le ne maradjunk arról, hogy a sok kedves ismerős mit is ebédelt a hétvégén, hol csapatta, mit vásárolt, kivel nyaralt, vagy épp mit árul, mi a bánata, mire büszke, vagy épp mennyit fogyott. Na és persze a kutyusok és a kiscicák...
 
Csak pörög az infó, áramlik, tekeri, lapozza, olvassa, fogyasztja, metrón, buszon, otthon és a kocsiban míg szét nem füstöl az agya, és utána már három percig is képtelen odafigyelni bármire egy beszélgetésben. Bár, ezekről a jojózó szemekről, és eldurrant, szétfüstölt agyakról is lehet majd egy remek selfi-t készíteni. Már megérte fröccs helyett, netes infókkal kiütni az agyunkat. Like-okért mindent!
 
A viccet félretéve,
 
megvan ennek is a maga bája. A modern kor piacán, és a közösségi terein felfedezhető pletykáknak, beszélgetéseknek és nézelődéseknek is. Csak tudja az ember a mértéket. És az információs szupersztrádák idejében azért tartsa meg az igényét a minőségibb dolgokra is. Vigyázzon arra, hogy maradjon energiája komolyabb gondolatokra, mélyebb cikkekre, komplexebb könyvekre, úgy is mondhatnám, a tartalmasabb, igényesebb selfie-kre is. És ha már tartalom, akkor jöjjön a
 
HVG
 
Úgy adódott, hogy idén ősszel hozzájutottam a HVG majdnem teljes, 2009-es kiadásához. Valódi csemege. Majdnem egy évtizeddel ezelőtti történések, gazdaság, politika, vallás, kultúra, társadalom nálunk és a világban egyaránt. Érdekes ez? Hasznos? Kinek hogy. Számomra nagyon is, hiszen rengeteg mindent mutat.
 
Annyira nem távoli hogy ne emlékeznék a dolgokra, viszont mégis csak eltelt közel 10 év. És ez már egy más fényt is adhat a történéseknek. Ráadásul 10 év nem csak a világban, de talán az olvasó személyiségében is nyomott hagyott. Ez esetben az enyémben. A hetilapban megjelenő egykori mondatok, máshogy hangzanak ma már. Akkori tervek, ambíciók és elképzelések, máshogy mutatnak itt most. Akkori problémák és félelmek is máshogy látszanak, sok minden változott. Közben persze azt is lehet mondani, hogy sok minden meg nem változik egyáltalán. Bizony, így van.
 
Rengeteg minden fedezhető fel
 
egy ilyen komplett, egy éves lenyomatban. Persze a témák a hetilap kiadójának szemüveglencséjén keresztül tükrözik a világot, de hát vannak egyértelmű dolgok. Csődbe ment, siker volt, megválasztották, elbukott, fegyverropogás, tüntetés, törvényalkotás, bement, kijött, lehallgatták, felemelték, kitiltották, és így együtt, az olvasót elgondolkodtatták. Engem legalább is sok mindenről. Ki tudja, talán a kolostor látogatója is kedvet kap, hogy olykor-olykor bedugja kezét az idő áramlásába, és a bőrén érezze a homokóra szemcséinek pergését. Aztán a földre tekintve fedezze fel a tanulságokat: a homokszemek pergése alá jó lett volna odatolni legalább egy talicskát. Hiszen újra pörög az építőipar, talán a kőművesek hasznosíthatnák.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. október 14., szombat

Mérő Csaba - Gó Könyv


LOGIKUS GONDOLKODÁS
SZÉPSÉG
HARMÓNIA
 
"A gó a legszebb játék a világon.

Megszeretni egy pillanat műve, aztán életünk végéig tart a szerelem. A logika és az esztétika ötvöződik benne, nehéz eldönteni, hogy melyiknek nagyobb a szerepe. Minimális a szabályrendszere, de minél jobban megismerjük, annál titokzatosabbá válik. Nemcsak élvezetet nyújt számunkra, hanem segíti személyiségfejlődésünket, és a játékból leszűrhető tapasztalat nagyszerűen kamatoztatható a mindennapi életben is."
 
Így szól Mérő Csaba által írt Gó könyv hátoldalán az ajánló. Teljesen egyetértek vele. Az utóbbi hónapokban hétről-hétre egyre jobban elmerültem én is a játékban, a bécsi gó klubban. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott. És valóban igaza van a fenti sorok szerzőjének, hiszen a játék esztétikája, logikai mélysége, és kombinatorikája is bámulatos. A meditáció és a spiritualitás iránt fogékonyak számára még azt is hozzátenném, hogy a gó -t úgy is megfogalmazhatnám hogy, a táblás játékok Tao Te King-je. Azaz, a távol-keleti taoizmus teljes leképződése jelenik meg a fatáblák és gó kövek kapcsolatában.
 
Tehát
 
bármely irány is vonz valakit, akár a logikai összefüggések kristálytiszta csillogása, akár a gó kövek teremtette helyzetek esztétikai szépsége, személyiségfejlődés vagy a taó áramlásának misztikája, mindenképp érdemes megismerkednie a játékkal. Aztán, annak ellenére hogy a fentiek közül akár csak az egyik vonzódása húzza is az illetőt, ha elég időt ad magának és türelemmel rakosgatja a köveket, előbb-utóbb felfedezheti a többi irányból is felbukkanó szépségét és rejtélyét a játéknak. Csodálatos felfedezés lesz.
 
Nagyszerűek
 
azok az esti órák amiket a gó klubban szoktam tölteni. Mesterelmék kiváló csoportja osztja meg a tudását, amelyet sok-sok év alatt szedtek össze. Hosszú, csendes elmélkedéssel töltött idő, amely az élet újabb és újabb ajtaját nyitják meg. Az ajtókon túl pedig az ember hosszan fontolgathatja és gyakorolhatja Lao-ce igaz, és elgondolkodtató mondását:
 
"A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető.
"


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. október 8., vasárnap

Séta közben


Sétálj egyet a költővel. Figyelj, hallgass, s ha csöndben vagy csodát látsz. Fülhallgató és teljes képernyő: csupán egy jó tanács.





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. október 2., hétfő

"A Dunára figyelni kell... "

Kép: PORT

"Mert a Duna jön."

Kállai Feri bácsinak, a nagy idők "Tanú"-jának a hangját hallottam magamban, amikor nemrég rákattintottam a Librarius egyik cikkére.
 
Vajon tényleg figyelni kell a Dunára, ahogy a színészlegenda javasolta?
 
Legújabb írásom a Librarius, 
kortárs kulturális portálon olvasható itt >>
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
Társadalmi célú hirdetés: