2018. február 24., szombat

Tél

FOTÓ: Februári havas, ködös kép Bécsről, 
a Pötzleinsdorfer Park fölötti hegyről.


Mikor hegy tetejéről
 
tekintek le egy városra, mindig úgy érzem kicsit, mintha megállna az idő. Ott fekszenek a völgyben a házak, az utcák, az épületek, benne az emberek, és velük a rengeteg történet. Évszázadok és évezredek alakították az európai városokat, és azok kultúráját. Benne van a falakban a történelem. Néhány helyen golyónyomok, vagy szép festmények, falitáblák, bevésett üzenetek, stílusok és formák, rengeteg minden. Üzen a múlt. És olvassa a jelen.

Bécs is

csordultig van történetekkel. Ahogy haladnak az évszakok, úgy koptatjuk a betont, a padokat, vagy köszöntjük a hegyen a fákat, ámulunk rá a tájra, és várjuk, hogy hamarosan kitavaszodjon.

Addig pedig nézzük hogyan is telt az idei tél itt a kolostor udvarán:


DECEMBER


- Különbéke >>>

- Ünnepi Telegráf >>>

- Lui, a nagyhatalmú költő >>>

- párti >>>


JANUÁR

- Újévi ecsetvonás >>>

- Kifinomult diplomácia >>>

- A magyar néplélek 2. >>>

- Önámítás >>>


FEBRUÁR

- gumi >>>

- Kérdés, az emberiség jövőjével kapcsolatban >>>

- Hawelka úr >>>

- - -

Korábbi évek téli, kolostoros blogbejegyzései:

2017 tele >>>
2016 tele >>>
2015 tele >>>
2014 tele >>>
2013 tele >>>
2012 tele >>>
2011 tele >>>

2010, 2009, években még nem kerültek ilyen formában összesítésre a bejegyzések, úgyhogy az akkori, téli bejegyzéseket, simán csak a blog archívumában találod. Kellemes olvasgatást kívánok hozzájuk!


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. február 17., szombat

Hawelka úr

Kulturális Kalandozásokra

invitált Bécs városába D. Magyari Imre könyve. Nem bántam meg hogy elfogadtam a meghívást, hiszen az első oldaltól kezdve magával ragadó az írás. Minden mondatából sugárzik hogy szerelmes a városba. Bécs múltjába, jelenébe, s talán a jövőjébe is. Kulturális kalandozásai széleskörűek, stílusa lenyűgöző, és ami még szintén nagyon fontos, a könyv komolyan elgondolkodtató.
 
Csodálatos részeket,
 
számtalan stílusos kis finomságot lehetne itt most idézni. Nehéz is volt választani, de jöjjön most egy kávézóról szóló rész, ami azt hiszem tökéletesen illik ide a kolostor udvarára. Tiszta Zen.
 
 
"A Hawelka 
 
nappal is éjszakai hely: sötét a parketta, sötét a mennyezet is, magányos lámpák lógnak róla, amelyek mindig égnek, a szűk utcát bordó függönyök takarják el, igen helyesen. A félhomályban alig tűnt fel, hogy, kissé misztikus figuraként, időközben maga is legendává válva, itt van Hawelka úr is, pedig elmúlt kilencven. Itt volt mindennap.
 
Kérdeztem volna a régi és új törzsvendégekről, nem sokat mond róluk, talán nem akar, talán nem is tud, talán nem is olvasta Torberg műveit, ahogy a kongói festményeket sem megy el megnézni, és az élet értelmét sem tudná megfogalmazni. Nem is kell. Egy kávésnak nem ez a dolga. Egy kávésnak az a dolga, hogy elmenjen fáért, ha máshogy nem lehet fűteni, meg az, hogy kilencvenen túl is ott legyen az üzletben, hogy elmenjen bevásárolni. Néztem Leopold Hawelkát, amint egy bevásárló kocsit maga után húzva elindult a közeli és távoli boltok felé, néztem máskor is, amint kötelességtudó polgárként a székeket igazgatja.
 
Fogalma sem lehetett róla, de megszégyenített.
 
Valószínűleg ez mindannyiunk dolga, tenni a tőlünk telhetően legjobban azt, amihez értünk, s nem zúgolódni, ha épp fát kell gyűjteni. Elvégezni a feladatunkat.
 
Meg persze megtalálni.
 
Kávéházban sok mindenre rájöhet az ember, ha figyel."

- - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. február 7., szerda

A kérdés, az emberiség jövőjével kapcsolatban

A Neue Zürcher Zeitung február 3-i nemzetközi kiadásában olvasom a cikket, ami arról szól hogy készült egy olyan gyűjtemény, ami tudósok, újságírók, kutatók, vállalkozók kérdéseiről szól. Szabadon gondolkodó értelmiségieknek egy kérdést tettek fel, és az ő válasz-kérdésükből keletkezett a gyűjtemény. Ebből a kérdésből indult ki minden:

"Ha csak egy alapvető kérdésed lenne az emberiség jövőjével kapcsolatban, mi lenne az?"

A válasz-kérdések, azaz a témafelvetések erősen a tudomány, a vallás és a filozófia határain mozognak. A kérdésekre még ha nincs is pontos válasz, csupán tapogató mozdulatok, mint egy éjszakai sötét szobában, mégis elgondolkodtatóak. Új világot nyithat meg bennünk. Kétségtelen, hogy a kérdéseken töprengő idő és energia nem fogja megadni a lehetőséget arra, hogy befizessünk belőlük egy sárga csekket, de talán mégsem hasztalan átgondolni a dolgokat.

A kérdéseket összegyűjtő irodalmi ügynök, John Brockman amúgy is szívesen foglalkozik különböző területek határmezsgyéjével, úgy mint üzlet, tudomány, kultúra. Ezen területek találkozásának pontjaival kapcsolatban gyűjti a kérdéseket és a témafelvetéseket, a jelent és a jövőt kutató ötleteléseket. Közösségi gondolkodást is szervez eköré, és ennek a tevékenységnek egy kis részlete csupán ez a mostani gyűjtemény. Tehát, ha csak egy alapvető kérdésed lenne az emberiség jövőjével kapcsolatban mi lenne az?

Néhány idézet a Neue Zürcher Zeitung összeállításában.


Csupán gondolatébresztő jelleggel olvashatsz itt párat:

Hogyan fejlődik a múltból a jövő?
Carl Zimmer, újságíró

Miért érezzük az Univerzumot értelem és cél nélkülinek?
James Croack, művész

Hol íródtak a fizika törvényei a világegyetem létezése előtt?
Andrei Linde, fizikus

Mennyire tudjuk meghaladni a korlátainkat, hogy mélyebb megértésünk legyen a létezésünkkel kapcsolatban?
Lisa Randall, fizikus, Harvard Egyetem

Ez a kérdés létezik egy párhuzamos Univerzumban is?
Rolf Dobelli, a Zurich Minds alapítója

Mikor cseréljük le a kormányokat algoritmusokra?
Cesar Hidalgo, Massachusetts Institute of Technology

Hogyan válik egy gondolat érzéssé?
Marco Iacoboni, Professor, University of California

Melyek azok a kérdések, amelyeket nem kéne feltennünk, és amelyekre nem is kéne válaszokat keresnünk?

Nick Bostrom, Professor, Oxford

Ha Ön 1000 évig élhetne, akarna?

Michael Shermer, publicista

Hogyan tudunk egy olyan civilizációt létrehozni, amelyik megtanul végre hosszútávon gondolkozni?

Samuel Arbesman, Lux Capital

Miért ilyen szép a világ?
Nicholas Humprey, Professor

- - -

Mi lenne a Te kérdésed?


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. február 1., csütörtök

gumi


Jöjjön itt most a Fővárosi Hírlap, a várospolitikai és közgazdasági újságnak valamivel több mint 100 évvel ezelőtti, 1916 egyik februári számából egy cikk, rögtön a főoldalról. A főváros egyik aktuális problémájára hívja fel a figyelmét az olvasónak, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a háború ellenére is felmerülhet ilyen gond Budapesten:

Nagyításhoz klikk a képre

A cikk szövege:

Nem szabad

megállítani az életet semmiféle vonatkozásában sem és nem szabad egyszerűen belenyugodni abba, hogy világháboru van, tehát alkalmazkodni kell a viszonyokhoz és várni kell a háboru végét. Vonatkozik ez a megjegyzésünk a pesti autóbuszok dolgára. Nagynehezen sikerült a városnak először három, majd négy autóbuszhoz jutni. A három autóbuszt forgalomba is hozták, ez azonban nem komoly autóbuszforgalom, inkább csak különlegességi közlekedés és csakis ugy vált volna a közönség javára, ha mindig jobban fejlesztették volna a forgalmat. Azonban a négy uj autóbusz már hetek óta az autóbuszparkban vesztegel, mert nincs gummi, nem tud gummihoz jutni a főváros. Ez pedig lehetetlen állapot, mert Budapesten százával száguldanak most is a magánautók és jófajta gummival van ellátva mindegyik. És a tisztelt tanács tagjainak autói is vígan robognak a főváros utcáin. Tessék tehát erélyesen követelni illetékes helyen, hogy megfelelő gummikészletet bocsássanak a főváros rendelkezésére. Vagy tessék felhatalmazást kérni arra, hogy a főváros rekvirálhasson a maga számára gummit. Ha másoktól nem, hát a tanács tagjaitól."
 
- - -
 
 
 
Eltelt 100 év,
háború nincs,
ennek ellenére 
 
mégis megjelentek ilyen hírek a közelmúltban hogy:
 
 
 
 
 
Miben bízhat az állampolgár?
A következő száz évben?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: