A Szent Anna Kolostor Misztikus Sármja

Az őszi köd sejtelmesen ereszkedett a tájra. A völgyben csend, a fák mögött pedig misztikus hangulatban áll már évszázadok óta egy kolostor. Burgenlandban, a Lajta-hegység erdejének mélyén fekszik fákkal, legelőkkel, ösvényekkel, és évszázados kőkerítésekkel körülvéve. Most ősszel különösen csöndes itt a táj.Szinte hallani a régi idők remetéinek lépteit.

Nagyításhoz klikk a képekre!

A Szent Anna Kolostor. Apokrif iratok őrzik Mária anyjának, Annának az  életét, róla kapta nevét a kolostor. Gyönyörű völgyben fekszik, távol az emberektől, közel az erdőhöz. Körülötte legelők, hatalmas fák, patakok, erdei ösvények.

A környék ma nemzeti park része, és elnevezték "Wüste"-nek. A görög "eremos" szóból eredeztetik, ami valami ilyesmit jelent: remeteség, sivatag, pusztaság. Találó név. A vallásos, spirituális elvonulás, mint vágy, mindig is foglalkoztatta az emberiség egy részét.

Az erdő, a barlang, a sivatag, kiváló hely arra, hogy az ember elcsendesedjen, magába szálljon, és felfedezze önmagát, létezésének belső világát. Ennek mélységét aztán ki-ki egyénként tapasztalhatja meg és élheti át. A csörgedező patak, a lomhán kúszó felhők, és az évszázados fák kiváló társai egy ilyen csendes elvonulásnak.

Hosszú az út, amíg az ember maga mögött tudja hagyni a világ nyüzsgését, hogy meghallja a finomabb szintű szférák hangját. A természet ritmusa és közelsége segít ebben. Lecsendesít, nyugtat, feltölt, megnyit.

"mit mystichem Charme"

Szívből köszöntik a látogatót a hatalmas molinón a Szent Anna kolostornál, ami központja a környék természeti paradicsomának, és ami misztikus sármmal rendelkezik.

Évszázados falak, évszázados fák, az internet és a facebook előtti korszak világából. 1644-ben alapította a kolostort Eleonora von Mantura, aki III. Ferdinánd császár felesége volt, és mélyen vallásos. Grazban és Bécsben is alapított karmelita kolostorokat. A karmelitáknak több ága is volt, ez a Szent Anna kolostor egy reform ághoz tartozott.

Nagyításhoz klikk a képekre!

1683-ban a törökök feldúlták, leégett, majd Mária-Terézia alatt ismét fellendült, aztán II. József bezáratta. A sokat látott falak rengeteg történetet tudnának szerintem mesélni bölcsességről, balgaságról, jóindulatról és kegyetlenségről egyaránt. Szóval, magáról az emberről mesélhetnének, ha mondandójukat meghallanánk.

A velünk élő történelem a régi épületekben nagyon kifejező, néma tanúi ezek a falak annak, hogyan is fejlődtünk bukdácsolva az évszázadokon keresztül. Nemesség, papság, parasztság, polgárság, háborúk, imák, csaták, a fák pedig csak állnak ott csendben a domboldalban, és nézik némán az emberiség viaskodását.

Lenyűgöző és magával ragadó volt az egész környék, azonban a kolostorhoz tartozó hatalmas környezetben volt egy olyan kis rész, ami igazán megdobogtatta a szívemet. ami hozzám közel állt, ami a fantáziámat nagyon megmozgatta, amivel még az eddigieknél is erősebb és mély kapcsolatot éreztem.

A Kolostor Korabeli Őre

A völgybe érkezőknek az első találkozása a Szent Anna kolostorral, az egész hatalmas területnek a bejárata maga. Ez volt, ami megdobogtatta a szívemet, mert itt teljesített szolgálatot az itteni kolostor őre:

A faluból az út itt vezetett be a kolostor területére, a hatalmas völgybe, és itt volt egy kis őrház egy kis kápolnával. Engem nagyon megérint ez a világok közti lebegés. Az őr, aki itt teljesített szolgálatot, kicsit olyan, mintha világok közt lebegne, mintha nem tartozna sehova, és ezáltal, mintha mindenhova tartozna. Nem a kolostorban van, de nem is a faluban. Nem is a vallásosak közt, de nem is a civilek közt. Munkája többnyire a szemlélődés, de abban nagyon jónak kell lennie, hiszen "ő tartja szemmel a környéket".

Leopold kápolnának hívják ezt a kis épületet. Innen lehetett megközelíteni a kolostort, és itt teljesített szolgálatot a portás. Ahogy benéztem az épületbe, egy különös dologra lettem figyelmes. Mi az, talán egy szellem ott a falon? A kolostor őrének szelleme itt ragadt?

Szemben a falon lévő arckép elsőre rongálásnak, huligánok graffitijének tűnt, de aztán kiderült, hogy nem az. Tudatos kép az, a tárlat része. De ki ő? Egy erdei remete? Egy vallásos szent? Tényleg a hely őre lenne? Valamifajta remete, egy filozófus talán? Mindjárt kiderül!

A kis kápolnába belépve információs táblák fogadtak. A kolostorról írtak, meg a régi római korról, és magáról a helyszínről. És említettek még egy különös embert is! Marcus Aurelist, a filozófus császárt, aki többször járt itt, még római állomáshelyet is létesített. A falakon idézetek álltak tőle. Megálltam, hogy az életéről olvassak:

A történelem jó uralkodóként emlékszik rá. Szerény volt és lelkiismeretes. A filozófiával mélyebben foglalkozott, azon belül is a sztoizmus irányzat követője volt. Az emberek jólétét tartotta szem előtt, és úgy vélte, hogy nem a siker a legfontosabb, hanem a sikerre való törekvés. Ez a legnagyobb jó. És aki ezzel rendelkezik, az egyaránt nyugodtan viseli a boldogságot és a boldogtalanságot is.

A falon az arccal pedig magának a nagy filozófuscsászárnak, Marcus Aureliussnak állítottak emléket. Érdekes kompozíció, mert két különböző falfelületre helyezték el az arc vonalait, így aztán, ahogy különböző távolságból és irányból nézzük, úgy változik az arc is. Változik, mozgásban van, de végülis mégis ugyanaz az arc néz ránk. Lehet ezen tűnődni, filozofálni, párhuzamokat, hasonlatokat, és metaforákat keresni...

Zsuzsa is boldogan odaállt a filozófus uralkodó mellé egy fotó erejéig. A táblán látható idézet valahogy így hangzik:

"Felébredek, hogy ember legyek. Miért tegyem kedvtelenül azt, amire megteremtettek, és amiért a világra küldtek?"

Lassan lépkedünk a hátsó kijárat irányába, hogy elhagyjuk a kis kápolnát. Telve a sztoikus filozófia és a római kor hagyatékával, lassan búcsút intettünk a falaknak, a remeteségnek, a kolostorhoz vezető úton őrködő kis kápolnának.

Kívül pedig megtekintettük a régi kapu helyét, a boltívet, ami alatt mentek át azok a vándorok és a látogatók, akik a Szent Anna kolostorának területére szerettek volna belépni. Itt léptek be azok, akiket az őr beengedett:

A kép bal oldalán lévő kis rom pedig nem más, mint maga az őrház, a portásnak a szolgálati helye. Misztikus völgy, kolostor, kápolna, kapu, és a kis őrház. Képzeletben visszaugrom az időben néhány száz évet, és elképzelem hogyan telt el itt, egy egyszerű, csendes hétköznap.

A Kolostor Őre