Nagyszerű hétvégi túrákat töltünk Zsuzsával a Lajta-hegység őszi
erdejében. A törpök után egyéb különös helyszínekbe és alkotásokba is
botlunk. Kedvelem az erdei kis információs központokat, ahol a
környék történetéről lehet megtudni néhány érdekességet. Ilyen
emlékhelynél időztünk el mostani túránk alkalmával, hogy
bepillantást nyerjünk a történelem egy különös szegletébe. A Lajta-hegység lombos fái alatt az osztrákok
emlékművet állítottak, az első
világháború után itt működő csempész útvonalnak.
Schmugglerweg
Adok-kapok, csere-bere, ahogy az egymás felé nyújtott néma kezek szimbolizálják a kereskedelem és az árucsere kézről-kézre járó ősi dinamizmusát. Nehezen állítja meg ezt a történelem kereke, bár vannak korszakok, amikor igenis bajossá teszi, sőt, az illegalitásba taszítja. Egy ilyen történelmi időszakról és helyszínről emlékezik meg ez a mű, a határokon átnyúló és egymás felé forduló kezek kompozíciója.
Az első világháború után véget ért a monarchia, és átrajzolták az országhatárokat is. Nehéz idők jártak a környék lakói számára. Nélkülözés volt, és problémát jelentett még az élet alapvető dolgainak a beszerzése is, legyen szó akár ruházatról, élelmiszerről, és egyéb hétköznapi eszközökről. A határőrizet szigorúvá vált, és az egyetlen mentőövet a csempészútvonalak kialakítása jelentette, amit itt a környék erdeiben tapostak ki a helybeliek, és ennek állítottak emléket most az utódok száz évvel később.
Nagyításhoz klikk a képekre!
Megerősített őrség volt a határokon, de még ők is tehetetlenek
voltak a már-már professzionálisra kialakított csempészútvonalak
hatékonyságával szemben, amin keresztül az áruk pénz ellenében váltottak
gazdát, vagy az ősi módszer szerint, áruk egymással cserélődtek ki. A
szükség nagy úr, és a helyiek leleményességére volt bízva a túlélésük.
Érthető, ha mindent megtettek a sikeres erdei üzletkötés érdekében.
A határokon is átívelő és a mozdulatlanságba dermedt néma kezek jól szimbolizálják a túlélő ösztönök működését, azt amikor egy szabályozás, vagy a történelem maga lehetetleníti el a létezést. Ám ennek ellenére mégis egymás felé fordulnak az emberek segítségért.
A Kolostor Őre
A határokon is átívelő és a mozdulatlanságba dermedt néma kezek jól szimbolizálják a túlélő ösztönök működését, azt amikor egy szabályozás, vagy a történelem maga lehetetleníti el a létezést. Ám ennek ellenére mégis egymás felé fordulnak az emberek segítségért.
A Kolostor Őre