Hegyen fent.
A múltkor megkezdett Beethoven utat, szintén a badeni hegyek erdeiben folytattuk Zsuzsával tavaszi túrázásunk keretében.
Annyira kellemesek az osztrák erdők, ahogy a túrázók megbecsülik és tisztán tartják őket. Felüdülés a testnek és a léleknek eltölteni a természetben néhány órát.
Ahogy a költő mondja:
Ahogy a költő mondja:
"Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat"
Érezni a derűt, mely mindent áthat"
Völgyben lent.
Ahogy
egyre beljebb haladtunk az erdőben, a túrabakancsom alatt már ütemesen ropogtak a gallyak és a kövek. Az országút hangja egyre kevésbé szűrődött már be a fák közé, átvette helyét a csend és a madárfütty. Kristálytiszta levegő, sebes folyású erdei patak, madárdal és boldog túrázók. Mi kell még? Semmi.
Talán mégis csak annyi, hogy az ember értékelni tudja a pillanatot, és megőrizze a környezetet az utána érkezők számára is. Sétánk közben ilyeneken morfondírozva jutott eszembe a haibun történetek közül az erdészházé:
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés: