2018. december 31., hétfő

* BUÉK *

Szilveszter napján itt a kolostor udvarán, az egész éves filozofikus és meditatív tűnődés átadja helyét az önfeledt mulatságnak.

Úgyhogy nincs más hátra, kedves olvasók, köszönöm az egész éves figyelmet! Remélem jól éreztétek magatok, és talán hasznos is volt az itt eltöltött idő. Boldog új évet kívánok mindenkinek! És ne feledjétek: "Csak Könnyedén"
.
Éljen Európa, éljen Magyarország, éljenek az emberek, éljen a vidámság, jöjjön hát a zene, a taps és a tánc! 
Je ne parle pas francais.





Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


Korábbi mulatságok:

2017 szilvesztere >>>
2016 szilvesztere >>>
2015 szilvesztere >>>
2014 szilvesztere >>>
2013 szilvesztere >>>
2012 szilvesztere >>> 
.

2018. december 21., péntek

Karácsonyi gondolatok az autópályán

FOTÓ: Az M1 autópálya építése a 60-as években.
Fortepan gyűjtemény
 
 
Az M1-es autópálya az a legfőbb útszakasz,
 
ami összeköti Magyarországot Nyugat-Európával. Forgalma évről-évre növekszik, ma már szinte kritikus. Olyan túlterheltsége van, hogy napjainkban a befogadóképességének határát feszegeti. Rengeteg autó és utas áramlik rajta Nyugat-Európába mindennap. Egymást érik a hosszú kocsisorok. Ez maga a valóság.
 
Ennek ellenére
 
óriási pénzek és politikai akarat mozdul meg arra nézve, hogy az emberekkel elhitessék, nyugaton rossz az élet. Hatalmas méretű, észveszejtő agymosás zajlik még most is, a rendszerváltás után 30 évvel arról, hogy a nyugat haldoklik, nyűglődik, és az összeomlás szélén van. Bezzeg, mi! Ugye?!
 
A legszomorúbb
 
viszont az, hogy az emberek egy jelentős része ezt el is hiszi. Elhiszik hogy az ármánykodó kaftános nyugati tőkések kelepcéjébe csalt, megvezetett szent szittya parittya sofőrök csupán tévesből haladnak nyugat felé az M1-n. Hát, kérem, így is lehet.
 
Lehet ezt még akár újabb 30 évig is csinálni. Lehet boldogan tapsolni hozzá, és lehet bólogatva asszisztálni is ehhez az agymosásához, úgy, ahogy az ország egy jelentős része meg is teszi ezt. Csakhogy ezalatt még jobban meg fog növekedni az autópálya forgalma. Ahogy hallom, már a bővítés is tervben van. Kétszer három sávosra tervezik kiépíteni. És nem az M6-ost, nem az M3-ast. Úgyhogy, lehet tovább hülyíteni egymást, míg egyre nagyobb tömegek viszont az M1-est választják inkább.
 
És ami még szomorú, hogy azok, akik így mossák az emberek agyát, azok szintén nyugatra járnak turistáskodni, vásárolni, befektetni, üzletelni, vagy a gyerekeiket taníttatni. Bécs, London, Zürich, Berlin, Róma, Párizs... Oda járnak valójában ők is.
 
Régi téma ez, 
 
nem ma kezdődött. Ady Endre is nehezen birkózott ezzel a szellemi sivársággal, őt is nyomasztotta, és volt amikor elkeseredésében már csakis a menekülésre buzdított "dacos Hunniából"
 
 

Mit is kívánhatnék ezek után karácsonyra?
 
Biztonságosan autózható M1-et?
Tiszta fejeket?
Ébresztőt talán "dacos Hunniának"?
 
Igen, valami ilyesmit.
 
És azt, hogy ne menekülésből, hanem tényleg csupán kalandvágyból legyenek tele az autópályák. Találja meg végre dacos Hunnia is a helyét a nagyvilágban, és találjuk meg végre mindannyian a békénket és a boldogságot. Még egy apróság:
 
A Kolostor Őreként annyit szeretnék még a jókívánságokhoz halkan hozzátenni hogy: Őrzők, vigyázzatok a strázsán.
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. december 15., szombat

Istenek és emberek

Súlyos témák könnyedén. Pontosabban: nagyon súlyos témák nagyon könnyedén. De, még az is lehet hogy túlságosan is súlyosak ezek a témák, és túlságosan is könnyedén tálalja a szerző.

a hatalom és a kapzsiság
pusztító természetéről szól
- olvasható a HVG-n

Ha az emberek csapdába és veszélybe kerülnek,
lehullanak a maszkok
- írja a 24
 
az erkölcsi és szellemi kapaszkodók
nélküli világ az igazi dráma
- mondja az ATV
 
Kepes András

a Világkép után most egy svájci villa titkaiba vezeti be az olvasót. A pompa és a luxus mélyén súlyos emberi sorsok és jellemek húzódnak meg. A téma tálalását a szerző nagyon könnyedre vette, és napok óta ezen gondolkozom, hogy ez vajon előnye vagy hátránya a könyvnek?
 
Ha 100 éve írta volna,
 
valószínű hogy akkor egy többrészes, nagy családregényt kerekített volna belőle, ahol sokkal jobban körbejárta volna a felvetett témákat. Ez az írás azonban a 21. században készült, a 21. század emberének. A coffee to go és az emojik világának. A felületesség habzsolásának, és a figyelemhiányos, izgatott rohangálás világában sodródó embereknek. Igen, nekik íródott.

És a szerző, talán együttérzésből, könnyen fogyaszthatóvá tette a lelkünk mélyéig hatoló súlyos témákat. Vajon két facebook post, vigyorgó selfiek és gurgulázó emojik közt felfogjuk egyáltalán a svájci villa mondanivalóját? Nem tudni. Mindenesetre a szerző megtette, amit lehet. Papírra vetette a legsúlyosabb kérdéseket, a többi már rajtunk múlik.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. december 13., csütörtök

A háború

Különleges könyv és egy kőkemény téma. Az ember és a háború. A francia író, Roger Martin du Gard családregényét olvastam az elmúlt hetekben, ami méltán kapta meg a Nobel díjat, ráadásul témájának most igencsak aktualitása van.
 
100 éve hogy lezáródott az első világháború. Szalay-Berzeviczy Attila egy különleges fotósorozat kapcsán azt mondta nemrég: az első világháború megértése kulcsfontosságú Európában.
 
A könyv egy család történetéről szól. Az író már-már Jung apói mélységekkel tárja fel a különböző karakterek lélekábrázolását. Milyen emberek ők ott a Thibault család környékén? Mit gondolnak a világról? Hogyan éreznek egymás iránt? Milyen frusztrációk, szorongások és gőgösségek irányítják napjaikat, és hogyan reagálnak a világra és egymásra? Hiszen az események szépen lassan oda vezetnek, hogy Európa urai vérengzésre készülnek. Eljutunk a könyvben (és eljutottunk a történelemben is) oda, ahol, ahogy az író mondja:
 
"Most már mindenütt könyörtelen fegyelem rakott szájkosarat az egyéni lelkiismeretre. Mindenütt vak engedelmességre vagytok kényszerítve... Soha nem ismert az emberiség ilyen lealacsonyodást, nem látta elfojtását az értelemnek! Soha még a hatalom erői nem kényszerítették a szellemet ilyen tökéletes visszavonulásra, s nem némították el ily kegyetlenül a tömegek vágyait!"
 
Egy nagyon régi, a Dante kiadó 1940-es kiadásához sikerült hozzájutnom és elolvasnom, viszont a könyv harmadik részéhez, az epilógushoz még nem. Ha úgy adódik, hogy hozzájutok, elhozom majd ide a kolostor udvarára is. Addig azonban az író, emberi jellem és szellemábrázolásának zsenialitásával kapcsolatban hadd említsem meg a Dante kiadó részéről a fordító, Benedek Marcell, a könyv előszavához írt sorainak egy részét:
 
"Egyensúly! Az emberi szellem a művészetben emelkedik legmagasabbra. Ha a világ végtelen bonyolultságának ábrázolásában egyszersmind éreztetni tudja azt a titokzatos egyensúlyt is, amely jól-rosszul, de valamiképpen fenntartja az emberi társadalmat, fenntartja magát az ezer érzés közt hányódó embert. Van test és van lélek; van idealizmus és van realizmus; millió ellentét-pár találja meg az életben, az élet minden pillanatában, a maga kiegyenlítődését.
 
A legcsillogóbb, leghatásosabb irodalmi mű is magában hordozza a gyors hervadás végzetét, ha ez az egyensúly, ez a kiegyenlítődés nincs meg benne. Hogy pedig meglehessen, ahhoz két - látszólag ellentétes - tulajdonságnak kell az íróban egyesülni. Nagy magasságból, tárgyilagosan kell néznie a világot - s ugyanakkor beülről átélni minden egyes alakját. Ennek a két döntő fontosságú tulajdonságnak egyesülése emeli Roger Martin Du Gard-t a világirodalom nagyjainak első sorába."
 
 

Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. december 5., szerda

Tél. Hó. Forró fürdő.

Csak úgy, mint a majmok.
 
Még egy szauna kéne, és tökéletes lenne az idill. De, talán így is. Kint a hegyek közt a téli friss levegőn a majmok a gőzölgő vízben pihengetnek. Mit lehet ehhez még hozzátenni, kérem szépen? Semmit.
 

Itt a tél, és a majmokhoz hasonlóan tessék beülni egy jó forró termálvízbe, szemlélni a szállingózó hóesést, és gyönyörködni a téli haikuk szépségében. 
 
Egészség, pihenés, töltődés. Kellemes ha az ember át tudja adni magát a jóleső semmittevésnek. Nem kell örökösen nyüzsögni, zakatolni, dübörögni. Meg kell néha nyugodni, le kell olykor lassulni, és átadni magunkat a gőzölgő víz pihentető és gyógyító áramlásának. 
 
Csak úgy, mint a majmok.
 


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. november 30., péntek

Ősz


KÉP: Monet

Az idei őszi hónapokban Josza Buszon haikuja szerepelt fönt a kolostor udvarának fejlécén. Érdemes még egy kicsit elidőzni az általa lefestett képen, a haiku hangulatánál:

" őszi szél süvít
halászházak ereszén
szárítja a halat "
 
És akkor jöjjön most a szokásos évszakvégi visszatekintés. Az alábbi témák jelentek meg idén ősszel a blogban:
 
 
SZEPTEMBER
 
- Egy kis Európa a szaunában >>>


- Burgenland >>>

- Mr. Harari újra elgondolkodtat >>>



OKTÓBER

- Keresni, kutatni, a mélyére menni >>>



- Bödőcs Tibor >>>


NOVEMBER

- A római birodalom bukásának 3 fő oka >>>

- Vezérlőcsillag >>>

- Amikor még Mutti is elérzékenyül >>>

- A megválaszolatlan kérdés >>>

 
 
Így telt tehát az idei ősz itt a kolostur udvarán.
 
Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:
 
2017 ősz >>>
2016 ősz >>>
2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. november 23., péntek

Claude Monet, az impresszionizmus legnagyobb alakja

"Monet festményei nem arról szólnak, ami a vásznon van, hanem arról, aki a vászon előtt áll. Rólunk."


 
Amikor év elején az Albertina múzeumban jártam, már akkor ott tudomást szereztem róla, hogy ősszel jön a nagy Monet kiállítás Bécsbe.
 
Izgatottan vártam ezt egész évben, mert, bár nem vagyok egy nagy műértő, de Monet képei mellett nem tudok elmenni lenyűgöződés és csodálat nélkül. Így aztán nagy érdeklődéssel vártam a hónapokat, hogy milyen lesz élőben megnézni ezeket a festményeket. Most pénteken aztán el is mentem a kiállításra, hogy megtekintsem az impresszionisták legnagyobb alakjának műveit.
 
Külön öröm volt hogy az index beszámolója is megszületett, mert talán ennek hatására is, de elég sok magyar hangot hallottam a kiállító termekben. Láttam hogy az embereket lenyűgözik ezek a festmények. Hát, mi tagadás, amikor mesterek műveit láthatja az ember élőben, nincs más, csakis a csendes csodálkozás, a lenyűgöződés, az áhítat és a befogadás. De, ki is volt Monet?
 

 
Kócos kis festőből
az egyik legnagyobb hatású
alkotóvá vált.
- jellemzi a Fidelio

Monet kertje önmaga egy élő festmény,
amit az impresszionizmus szülőatyja
úgy jellemzett, mint "legszebb mesterművét".
 
Több kertészt is alkalmazott,
hogy a mindig látványos
festői kert megvalósulhasson.
 
Visszakanyarodva a jelenbe, a bécsi Albertina múzeum tényleg lenyűgöző kiállítást szervezett Monet műveiből. (akit érdekel és siet, még megtekintheti január elejéig)
 

Érdekes volt megfigyelni hogy Raffaello munkásságában az ember és az Isten ábrázolásának témáihoz képest Monet természetképei, vagy az éppen csakhogy megjelenő, aprócska emberalakjai, akik a leghétköznapibb szituációban vannak, és a közelebbről látható emberábrázolásai is, akik szintén teljes hétköznapiasságukban jelennek meg, mégsem kevésbé fenségesek, mint Raffaello képei
 
Nem szentek Monet alakjai, csupán egyszerű emberek. Nem is imádkoznak, vagy áldoznak az Isteneknek, hanem egyszerűen csak sétálnak, varrogatnak, horgásznak, vagy hasonló hétköznapi tevékenységben láthatóak. Viszont ahogy Monet megmutatja őket, abban mégis van valamifajta szent szépség. Szerintem. És számomra.
 
Hiszen, magát az Isten Teremtményeit mutatja meg a teljes hétköznapiasságukban. Sáros, hideg téli utcákon botorkálva, vagy csak ücsörögve, nézelődve, akár egy halászfaluban. Úgy, ahogy zajlik az élet, és ott, ahol éppen zajlik. A természet templomában, vagy egy falu hétköznapiasságában. A képen összegződik és rögzül a pillanat, úgy ahogy van, ahogy a művész érzékelte azt, és ahogy mi nézők befogadjuk, amilyen hatást gyakorol ránk. Talán, valahogy így adódik össze a művészet miszticizmusa.
 
A sok-sok kép közül volt 1-2, ami előtt hosszan elidőztünk Zsuzsával, és volt ahol Ő érezte azt, hogy ez a kép, ez a hangulat, ez Ő maga. Volt ahol pedig én éreztem ezt. Ezeken nem is voltak emberek, "csupán" tájak, hangulatok, színek, elkapott pillanatok. Annyira magával ragadóak voltak, hogy tényleg személyes érintettség született meg: ez a kép én vagyok.
 
Nehéz is volt távozni a kiállítóteremből, hiszen sokáig nézegettem volna még ezeket a csodálatos festményeket. Sebaj, egy albumot a mester műveivel azért hazahoztam, hogy a hétköznapiasság szentségét, és a művészet miszticizmusának egy kis töredékét itthon is átélhessem. Hiszen ez a kép, én magam vagyok. Az pedig ott Zsuzsa, a következő oldalon pedig valaki más. És mindegyiken ott van, az a bizonyos francia aláírás.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. november 16., péntek

A megválaszolatlan kérdés


Franz Welser-Möst karmester egy különleges zenei utazást állított össze, nemcsak a megilletődött Mutti részére, hanem egész Európa számára.

Az első világháború lezárásának 100. évfordulója kiváló alkalom hogy Európa nagy lélegzetet vegyen, megálljon egy pillanatra, és átgondolja hogy honnan hová jutott, és merre tart. A karmester zenei utazása a pusztulástól a reményen át az elmélyülésig vezetett.

A koncert Charles Ives A megválaszolatlan kérdés című darabjával ért véget, egyfajta elmélyedésként.
.
A világ rejtélyes fenségén való gondolkodásban
egy kérdés megfelelőbb, mint maga a válasz.
- idézi a művel kapcsolatban Mr. Ives-t a fidelio
.
Számára a keresés lényegesen fontosabb,
mint a válasz megragadása.
.
Franz Welser-Möst karmester pedig így említi:

"Ez a darab azzal a kérdéssel foglalkozik: 
hova tűnt az emberiség víziója? 
És ez továbbra is megoldatlan marad."
.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. november 14., szerda

Amikor még Mutti is elérzékenyül

A történelem nagy pillanatainak árnyékában,
oldalán a Bromance fenegyerekével:



Hát, hiába no, a 100 év, meg a történelem drámai korszaka még a legkeményebb sváb sztoikusból is megrendültséget hoz elő. Mi lesz azonban 100 év múlva?

Az akkori Muttik, és a jövő Bromanco-s fenegyerekei hogyan fognak visszanézni ránk? Miként fogják látni a mostani éveket? Hogyan vélekednek majd az ezredforduló környéki évtizedekről? Nem tudni.

Addig is a legjobb amit tehetünk, hogy vidáman elropogtatunk egy zacskó nagy magyar nemzethy keresztény szotyoládét a Panco Arénában, és köpünk a világra! Így mulat egy magyar úr!


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. november 11., vasárnap

Vezérlőcsillag

A youtube hatalmas erdejében bolyongva egyszer csak, egy rég elfeledett kedvenc dal jött most velem szembe. Meghallgattam párszor, és ismét mélyen megérintett. Eszembe is juttatott még valamit! De, előbb jöjjön maga a dal, hallgassuk meg együtt!



Most ahogy újra meghallgattam ezt a csodálatos előadást, az énekes, "Cipő" csillagvárását, ez eszembe juttatta a Ji-king, a Változások könyvét. Pontosabban annak két jelét. A 39-est és a 40-est.

A Ji-king Konfuciuszhoz köthető öt klasszikus könyvek egyike. 
A világban és az emberekben végbemenő változásokat mutatja be 64 szimbólum (jel) által. Lao-ce Tao Te King -je után a Ji-king is a Taoista életfilozófiára mutat rá, csak Lao-ce-hoz képest bővebben. 
 
Ebből a könyvből juttatta eszembe a fenti dal a 39-es és a 40-es számú jelet, aminek leírásból elhoztam most néhány részletet ide, kedvcsinálónak. Hátha felkelti a kedves olvasó, a kolostor udvarára látogató érdeklődését, és jobban mélyére néz a Tao erőteljesen hömpölygő útjának.
 
A jelek leírása után érdemes ismét meghallgatni a dalt, és újra eltűnődni picit a dolgokon...
 
39. jel - Az akadály
 
(részletek)
 
- "A jel olyan akadályokat ábrázol, amelyek az idők során megjelennek, amelyeket azonban le lehet, és le is kell győzni."
 
- "A tévedhetetlen belső iránytartás végül üdvös kimenetelt eredményez. Az akadályok, amelyek csak egy ideig állnak fenn, nagyon hasznosak a saját személyiség fejlesztéséhez. Ebben rejlik a szorultság értéke."
 
- "Az akadályok és nehézségek visszalökik az embert önmagába. Míg azonban a közönséges emberek kívül keresik a bűnöst, más embereket vagy a sorsot okolva, addig a nemes ember önmagában keresi a hibát, s e befelé fordulás révén a külső akadály ösztönzőerővé válik a belső éréséhez és gazdagodásához."
 
- "Az akadályból való kiutat a befelé fordulás és a saját jellem magasabb szintre emelése jelenti."
 
- "Ha veszély fenyeget bennünket, akkor nem szabad vaktában előretörni, mert ez csak további bonyodalmakhoz vezetne. Helyesebb először visszavonulni - nem azért, hogy feladjuk a harcot, hanem hogy kivárjuk a cselekvésre alkalmas pillanatot."
 
- "A legnagyobb akadályok közepette barátok érkeznek."
 
40. jel - A szabadulás

(részletek)
 
- "A mozgás itt kikerül a veszélyből. Az akadály elhárult, a nehézségek megoldása a legjobb úton halad."
 
- "Olyan időszakról van szó, amikor a bonyodalmak és feszültségek oldódni kezdenek."
 
- "A szabadulás ideje feloldja az embert a nyomasztó terhek alól, és ösztönző hatással van az élet folyamataira, hasonlóan a megkönnyebbülést hozó esőhöz, ami kioldja a légköri feszültséget, és rügyeket fakaszt."
 
- "Amint elértük a szabadulást, térjünk vissza az élet megszokott rendjéhez, ez az üdvös."
 
- "A zivatar hatására kitisztul a levegő. A nemes ember hasonlóan kezeli azon személyek hibáit és vétkeit, akik előidézték a feszültséget. A tisztaságon keresztül teremt szabadulást."
 
- "Ha az ember teljes szívből a szabadulás feladatának szenteli magát, akkor belső egyenessége akkora erőt kölcsönöz neki, hogy azzal mint fegyverrel nyugodtan szembefordulhat mindennel, ami hamis és közönséges."
 
- "A helyzet olyan, hogy nincs szükség sok beszédre. Túl vagyunk az akadályon, elérkezett a szabadulás órája. Az ember békésen kipiheni magát, és nyugton marad."
 
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. november 2., péntek

A római birodalom bukásának 3 fő oka


KÉP: Hadrianus

Tanulságok, amelyeken a 21. század Magyarországának is érdemes elgondolkodnia.
 
"A birodalom korában a római uralkodók több száz hibát vétettek, de hármat lehet kiemelni közülük mint különlegesen romboló hatásúakat. Ha ezek közül bármelyik esetében másként döntenek, egy sokkal gazdagabb történelem léphetett volna a gazdasági visszaesés ezer sötét éve helyébe."

- írja a szerzőpáros az Egyensúlyban című könyvükben, amelynek sokat eláruló alcíme: A nagyhatalmak gazdasága az ókori Rómától a modern Amerikáig
 
Glenn Hubbard és Tim Kane szerzőpáros gazdasági, politikatörténeti, pszichológiai és társadalmii szempontokból veszi nagyító alá történelmünk nagyhatalmait, felemelkedésüknek és bukásuknak okait. Mert végül is mind elbuktak. De vajon, miért?
 
Sorra veszik a római birodalomtól elkezdve a japánokat, kínaiakat, a spanyolokat, angolokat, keresik és kutatják a birodalmak bukásainak okait. Keresik a mélyben meghúzódó politikai és gazdasági okokat arra nézve, hogy miért nem volt képes megtartani egy birodalom a vezető pozícióját. 
Tanulságos történetek ezek a történelem különböző korszakából:
 
 Nagyításhoz klikk a képre!
 
RÓMA

A könyv történetei közül a rómait hoztam most el ide, mert az éles szemű olvasó érdekes párhuzamokat fedezhet fel. Nem mintha Magyarország nagyhatalom lenne, de Róma bukásának okai minket is el kell hogy gondolkodtassanak!
 
A bukás 3 fő oka
 
A szerzőpáros alaposan elemzi a római birodalmat, és a sikerek után a sok hiba közül 3 fő dolgot jelöl meg a bukás okaként:
 
- Fal
- Pénzromlás
- Elhibázott tervgazdaság
 
Fal
 
Hadriánus falának is nevezett történelmi építmény a mai napig áll, és szimbolizál valami furcsa dolgot. A könyv szerzői a birodalom bukásának egyik fő okát ebben látják. Hadrianus császárt híressé tette az impozáns fal, amit parancsára emeltek Nagy-Britannia szigetén, ami elválasztotta a birodalmat a vad népektől. A szerzők így kommentálják:
 
"Talán mondani sem kell, hogy ez a történet hollywoodi változata. A fal a római állam kiterjedésének végpontját jelölte, de jobbára arra szolgált, hogy ellenőrizze és adóztassa a kereskedelmet, s nem azért épült, hogy elszigetelje a római világot. Lélektanilag azonban a fal pontosan ezt idézte elő."
 
Aztán kifejtik hogy a római birodalom csúcspontja pont erre a korszakra esett. Hadrianus uralma alatt érte el legnagyobb méretét, onnantól fogva már csak zsugorodott. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a kor gazdasági fordulópontot jelentett a birodalom életében.
 
Még ha méreteiben és jelentőségeiben semmi hasonlóság nincs Hadriánus fala, és a Felcsúti "Császár" kerítése közt, szimbolikájában azért mégiscsak van abban valami borzongató, hogy a magyar néplélek milyen kéjes élvezettel retteg a távoli "vad" népektől a déli határ kerítése mögött. Ennek tükrében ízlelgessük csak egy kicsit újra a szerzők sorait a falról:
 
"...nem azért épült, hogy elszigetelje a római világot. Lélektanilag azonban pontosan ezt idézte elő."
 

Pénzromlás

Akkoriban még máshogy lehetett mérni a pénz értékének romlását, mint ma, hiszen nemesfém tartalma volt. Rómának egyre nagyobb kiadásai voltak, amit egyre kevésbé tudott a bevételeiből fedezni. Valamit tenniük kellett. Sok minden intézkedés mellett, a könyvben alaposan bemutatják a kor inflációját, azaz, a pénzük elértéktelenedését.
 
Említik a könyvben hogy Didius Julianus szenátor első lépése az volt hogy a dénár pénzérme ezüsttartalmát 87%-ról 81,5%-ra csökkentette. Septimius Severus tovább csökkentette az értéket, az érmék ezüsttartalma már csak 78,5% volt. Kr.u. 196-ban már csak 54% volt az ezüsttartalom. Tovább folytatódott a római gazdaság küzdelme önmagával, és Kr. u. 284-re már csak jelképes 2-5%-os ezüsttartalommal bírtak a pénzérmék, és az infláció teljesen elszabadult. Így írnak erről a szerzők:
 
"A kereskedelem cserekereskedelemmé fajult, és természetbeni adózás volt. A pénz hiányában lehetetlenné válik a hosszú távú kereskedelem. A gazdaság méreteinek zsugorodásával a prosperitás is összeszűkült."
 
Ma már nem tartalmaznak nemesfémet a pénzek, így más összehasonlításokkal kell felismernünk értéküknek alakulását. Számolhatjuk hogy mennyi ingatlant, aranyat tudunk belőle venni, vagy mennyi egyéb eszközt. Viszonyíthatjuk szomszédos országok mutatóihoz, munkaórákhoz, megvehető iPhone-ok vagy Big-Mac -ek mennyiségéhez, vagy számolhatjuk egyéb módon, akár a különböző pénznemek egymáshoz való viszonyában is. Hogy áll ebben a magyar forint?
 
1 euro-ért
2010-ben kb. 270 forintot kellett fizetni
2018-ban már kb. 320 forintot

1 amerikai dollárért
2010-ben kb. 210 forintot kellett fizetni
2018-ban már kb. 270 forintot

1 svájci frankért
2010-ben kb. 210 forintot kellett fizetni
2018-ban már kb. 280 forintot
 
Rómában 150-200 év alatt érte el a pénz, hogy a kb. 80%-os nemesfémtartalom a 0-hoz közelítsen.  
Vajon milyen lesz a magyar forintnak a következő 50 éve?
 
Ezekről a hosszabb távú pénzelértéktelenedő trendekről azt írja a könyv:
 
"Az állampolgárok alig vették észre, s miért kellett volna nekik? A principátust már egy évszázadnál is régebben alapították. Egyetlen élő ember sem élt olyan korban, amikor a pénz még "tiszta" volt. Az ezután következő császárok mindig pénzrontáshoz folyamodtak, amikor a költségvetési nyomás alá kerültek."
 
Hmm...
 
Tessék csak a fenti forint árfolyamokat újra átgondolni!
 
 
Elhibázott tervgazdaság
 
Diocletianus neve merül fel itt a könyvben, aki egy egyszerű katonaként indulva emelkedett fel a római császárságig. Történészek által az egyik legnagyobbként említve személyiségét és tevékenységét. A könyv szerzői azonban közgazdász szemmel tekintenek uralkodásának eredményére, és emiatt nem hogy nem tudnak osztozni a történészek lelkesedésével, hanem egyenesen értetlenül állnak előtte.
 
Diocletianussal kapcsolatban orosz párhuzamot hoznak. Azaz, úgy tett rendet Rómában, mint Sztálin a Szovjetunióban.
 
Árkontrollt vezetett be, amit ha kellett kivégzésekkel tartatott be a kereskedőkkel szemben. Az inflációt akarta ezzel megfékezni, de ezúton nem megy. Beindult az államosítás is, és egyre inkább központosított állami és tervgazdaság vette kezdetét. (ismerős?) Olyan magas adóterhek lettek, hogy a földművesek is otthagyták a földjeiket. Azt írják a szerzők:
 
"Vérforraló a mi huszonegyedik századi ismereteinkkel a harmadik és negyedik századi római történelmi és kortárs beszámolókat olvasni."
 
Mit lehet ehhez hozzátenni? Hogy a 21. századi, kis kelet-európai ország, Magyarország ismeretében is "vérforraló" a római tanulságokat olvasni? Igen. Van egy olyasmi mondás, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de rímmel rá. A kommunista központosított tervgazdálkodások után, a mai "modern" Magyarországon ismét csak van egy "uralkodó", aki egész egyszerűen, úgy központilag mindent tud. És nemcsak hogy mindent tud, hanem mindent meg is old. Legyen az bármilyen iparág. Turizmus, mezőgazdaság, bankszakma, energia, ingatlan, egészségügy, oktatás, külügy, belügy, minden. Mindent tud, és mindent kitalál, megold, megszervez, irányít, átalakít, központi jelleggel. De, hová vezet ez?
 
A könyv megemlíti hogy Diocletianus "képtelen volt megérteni, hogy az emberek és piacok miért nem működnek az általa vágyott módon." Így tehát még agresszívabb államosításba kezdett. Céhek, kereskedők, gazdálkodók, mindenkinek a tevékenységét bekebelezte, koordinálta, kontrollálta, dominálta. Ki tudja, lehet neki is volt egy kedvenc stadionja, és zsebében pedig a szotyis zacskó mellett, a kedvenc Mészáros Lőrincével nézte végig a gladiátorok küzdelmét...
 
Róma elbukott.
 
A szerzők lovagias eleganciával, valamelyest felmentést is adnak az akkori uralkodóknak, hiszen:
 
"...az általuk irányított változásokban tanúsított gazdasági tudatlansága a római civilizációt a látványos kudarc útjára lökte. Bizonyos értelemben mindez nem az ő hibájuk volt. A közgazdaságtan ismeretlen tudomány volt, s az is maradt újabb ezer évig."
 
Mi a mentsége azonban a mostani uralkodóknak?
Mi lesz a mentsége Magyarországnak?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. október 26., péntek

Bödőcs Tibor

Szeretni kell Tibikét.
- hangzott el pár hónapja
itt a kolostor udvarán.

És igen.
Szeretni, olvasni, hallgatni. És elgondolkozni mindazon a kulturális paródiás csemegén, amit a búcsúszentlászlói borgőzös alkonyban párolt le nekünk.

Stadionország egyetlen reménye Tibike. Ha már Móriczot nem értettük meg. Lassan forog a történelem kereke. Író és bohóc generációk klasszikusai közt újabb és újabb mesterek születnek meg hogy elmondják, nemcsak a király meztelen, hanem a népe is.
.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. október 14., vasárnap

Hegytetőn. Raxalpe.

Raxalpe hatalmas sziklafennsíkja
mágnesként vonzza a túrázókat.
 
100 éve kedvelt
kirándulócélpont
- így említi az Ausztria Mánia
 
lágyan hullámzó fennsík
hangulata azonnal a hatalmába kerít
 
Raxalpe. Tényleg hatalmába kerít. Gyönyörű hely. És szerencsénk is volt Zsuzsával, hiszen a mostani, első látogatásunk alkalmával a természet barátságos arcát mutatta.
 
Csodálatos őszi időben ismerkedhettünk meg a Pax hegység fennsíkjairól kínálkozó lenyűgöző látvánnyal, és hüttéinek pazar kínálatával. El voltunk kényeztetve. Mindent megkaptunk, amit egy kulturált kiránduló, egy átlagos túrázó csak kívánhat.

Ellátni egész messze. 
A távolba, a távolba, és még azon is túl, oda a távolba...

A hütték és a kirándulóforgalom ellátásában való osztrák szervezettséget, és a minőségre törekvést érdemes lenne sokaknak eltanulni.
 

Ilyen hegytetőn nehéz szavakba foglalni az élményt. Ahhoz már némi költői, vagy irodalmi véna kell. Nekünk többieknek viszont talán bőven elég az is, ha csak gyönyörködünk.

Nehéz betelni a tájjal, pláne ilyen szép időben, ilyen jó levegőn. A hegy nyugalma magával ragadó, a látvány lélegzetelállító. A levegőt harapni lehet. Mi kell még?

Aztán eljön persze az az idő is, amikor a kiránduló már más harapnivaló után is vágyakozik.



 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. október 4., csütörtök

A Képlet

A Harvard hálózatkutatója
megalkotta a siker képletét.
- írja a Forbes
 
Teljesen megváltozott a véleménye
arról, hogyan működik a világ.
- tudósít a Könyves Blog
 
"A siker egyetemes törvényei"
 
Így szól a könyv alcíme. És mennyire máshogy hangzik ez egy Harvard-i kutató professzor tollából, mint a szokásos: tükör előtti, szeretem magam mantrázás, no meg a legyél pozitív, és ott van még a, csak kérned kell az univerzumot típusú bulvár bla-bla is. Plusz a sok-sok egyéb sikermágnesezős gagyi halom a könyvespolcokon. Mennyire más viszont az, amikor megalapozott, professzori szintű kutatók erednek a siker nyomába!
 
Mélyreható kérdéseket tesznek fel,
 
a valódi válaszok után erednek, kíváncsian keresik az összefüggéseket és a számokat, aztán kutatói alapossággal nézik át a tételeket. Miért lesz sikeres valaki, és mások miért nem? Barabási Albert-László könyve megdöbbentő, elgondolkodtató, szórakoztató, és olyan, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni a középiskolákban. Ha ez elmarad, akkor legalább az egyetemen. Bár, azt a következtetést is levonhatjuk írásából, hogy ha az első nyugdíj kézbevételével együtt ezt a könyvet is megkapná valaki, akkor sem lenne késő! No, de azt mondom ne várjunk a nyugdíjig, hanem minél hamarabb ismerjük meg mi is a harvardi professzor felfedezéseit!
 
Forbes címlap, vastag keretes tudós szemüveg, mélyreható pillantás. Nincs mellébeszélés. Ha meg sem szólalna, életútja, már önmagában is tanulságos és beszédes lenne. Azonban ő nem hallgat.
 
Székelyföldi faluból a világtérképre került.
 
Ha itt megállna, és nem csinálna már semmit, csak mesélne, mesélne és mesélne, már az olyan lenne, amire érdemes lenne odafigyelni. Az ember ilyenkor a legjobb amit tehet, hogy hallgat és figyel. Barabási úr azonban nem áll meg. Élete a fizika, a kutatás, a művészetek, és ahogy a Forbes-ból kiderül, egyre inkább már az üzlet is.
 
5 törvényben
 
foglalta össze a siker titkát. Megérteni nem nehéz, megvalósítani már annál inkább. Kiváló könyv, remek példák, inspiráló gondolatok. Tökéletes társ azokra az időkre, azokra a lélegzetvételnyi szünetekre, amikor le tudunk ülni egy gőzölgő finom tea mellé magunkban, és átgondoljuk az életünket. Honnan hová tart, mit is szeretnék szívünk mélyén úgy igazából, és hogyan is valósíthatjuk azt meg. Ha valamin, akkor ezen megéri tűnődni. Aztán kiürül a bögre, befejezzük a könyvet, ideje útnak indulni.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. október 1., hétfő

Keresni, kutatni, a mélyére menni, kíváncsinak lenni

Krasznahorkai László így tesz. Nemcsak hogy a mélyére megy, hanem messzire is. Kínában keresi kérdéseire a választ.
 
Útikalauzok,
 
prospektusok, és az ismerősök mellé a szerző még beveszi a kalandba az olvasót is, szorít neki is egy csöppnyi helyet a vidéki, hideg és koszos kínai buszon. És elindul az utazás. Kacskaringós ösvényeken és dombokon halad a vándor útja. Kolostorok, könyvtárak, különös meditatív kertek, és a nagyvárosi felhőkarcolók árnyékában hangzanak el újra és újra a kérdései. Vajon Kína mit felel?
 
Az olvasó csendben szemlélheti
 
az író gyötrelmes beszélgetéseit, azokat ahol átnéznek rajta, és csak azért sem válaszolják meg a kérdéseit, mellébeszélnek, vagy éppen egyáltalán nem értik mit is akar megtudni. De tényleg, mit akar tudni? Mit keres valójában a szerző ott a távoli tájakon? Valóban kulturális kérdések foglalkoztatják, vagy az élet még ennél is mélyebb összefüggései? Bizony, jogosan merülnek fel újabb és újabb kérdések az olvasóban is. Mit keres valójában Krasznahorkai László ott a távoli Kínában, a koszos és hideg vidéki buszon? Mit?
 
És talán még ennél is lényegesebb kérdés az hogy,
 
mit keres valójában az olvasó? A könyv kalandos utazások és különös emberek közé viszi az érdeklődőt, ahol a kérdések és válaszok egymás után nyitnak meg és csuknak be újabb és újabb ajtókat, létezésünk rejtélyes birodalmában. A könyv utolsó lapjával azonban nem ér véget az utazás. Lehet hogy az olvasó számára akkor kezdődik még csak igazán. Csak legyen kedve felszállni egy következő buszra.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: