A Tudás, Érték, Graphisoft Park című blogbejegyzésben már lehetett
olvasni erről a lenyűgöző, budapesti kedves helyemről.
Újra elhoztam ide
a kolostor udvarára, hiszen most lett 20 éves a Graphisoft Park.
Ráadásul ezt a 20 éves jubileumot, 20 ezer négyzetméternyi új iroda
átadásával koronázták meg. Kiváló alkalom ez arra hogy megálljunk egy
pillanatra, és áttekintsük hogy mi is zajlik ott. Érdemes, hiszen
Magyarországnak egy teljesen másik arcát lehet ott megismerni.
A Graphisoft Park azzal a szemlélettel épült,
hogy ha egy fiatal
tehetség ide állásinterjúra jön,
beleszeressen a helybe
- írja a Napi
Duna-parti Szilícium-Völgy
az ókori romokon és egykori rozsdaövezetben
- fogalmazza meg a WeLoveBudapest
Az épületek magassága
továbbra sem haladhatja meg a park fáiét
- írja a Világgazdaság
a legfontosabb szempont
mindig is a munkavállalók igényei voltak.
- írja az Octogon
75 ezer négyzetméteres területen
több mint 6000 embernek biztosít
egyedi minőségű munkakörnyezetet.
Privát Levél
Amikor
a Graphisoft Park szokásos éves közgyűlésén részt veszek, utána szoktam privát összefoglalót, hangulatjelentést írni egy szűk kör részére, a befektetőtársaimnak és a rokonoknak, akik követik a céggel kapcsolatos dolgokat. Egy kis
részletet hoztam most el ide az egyik ilyen privát levélből, amit egy
korábbi közgyűlés után küldtem:
.
.
Graphisoft Park Közgyűlés
Feljegyzések
(privát levél, részlet)
"......Warren
Buffett munkássága lenyűgöző, sokat tanultam tőle. A témához szorosan
kapcsolódó másik lenyűgöző személy, Mr. Buffett befektető társa, Charlie
Munger. Tőle is sokat tanultam.
Mr. Munger többször is említ egy sztoikus görög filozófust, Epiktetoszt. Álljon itt egy rövid részlet tőle:
Epiktetosz mondja:
"Emlékezz erre: az életben úgy kell viselkedni, mint a lakomán: körülhordoznak egy tálat, - éppen hozzád ér, - nyújtsd ki a kezed és szerényen vegyél belőle. Ha elmegy melletted, ne állítsd meg! Ha meg nem jön, ne fürkéssz utána sóvár tekintettel, hanem várj türelemmel, amíg hozzád ér! Így viselkedj a gyerekekkel, az asszonnyal, a hivatalokkal, a vagyonnal szemben is, s méltó leszel arra, hogy az istenek asztaltársa légy. Ha pedig az eléd tett ételekből nem veszel, hanem eltekintesz fölöttük, akkor nemcsak a lakomájukon veszel részt, hanem együtt fogsz uralkodni az istenekkel."
Az Epiktetosz-i magasságokat csupán messziről szemlélve választottam ki egy jóképű rántott húst a közgyűlés után fent az étteremben, majd helyet foglaltam a teraszon egy kellemes helyen a fák alatt.
Néhány perc múlva Várkonyi Viktor foglalt helyet tőlem kicsit arrébb, két, talán amerikai úrral. Ekkor, úgy elméláztam a rántott húsom fölött. Persze nem azon, hogy jó választás volt-e mellé az uborka saláta, mert persze hogy az volt, ezt még Epiktetosz sem vitatná. Rántott húshoz az a tökéletes. A helyzet szimbolikáján tűnődtem inkább.
Itt ülök ezen a csodás napon a Graphisoft Parkban. Bojár úr épp most tájékoztatta a részvényeseket a jövőbeni magasabb osztalék esélyeiről, a fák gyönyörűen nőnek, újabb irodák épülnek, egyre több a bérlő, Mr. Várkonyi is az amerikaikkal élvezi a napot itt az étterem teraszán, miközben az országot meg egy másik Viktor plakátjai árasztják el, rajta egy másik amerikaival. Nem tudom ki fog itt nevetni a végén...
Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy a a Kárpát-medence az utóbbi években ész nélkül zuhan, talán már nem is a szocializmusba, hanem vissza valami sötét feudalizmusba. Vagy ki tudja hova...
És akinek van szeme, ilyenkor tudja csak igazán értékelni az ilyen helyeket, mint a Graphisoft Park. Apró oázis ez a sivatagban. Üdítő és reményteljes, már csak a a látványa, a létezése is. Pláne ha az ember még részese is lehet részvényesként is. Vagy akár munkavállalóként, bérlőként, szomszédként, bárhogy. Van még pár ilyen hasonló, reményteljes kis közösség Magyarországon. De azért, mégiscsak több kéne. És remélem az oázisok fognak nevetni a történet végén. A maguk csöndes, derűs és bölcs módján. "Smart" módon, ahogy a művelt 21. század mondaná.
Ilyen tűnődések közepette értem a Parkban eltöltött ebédem végére. Bojár úr, Charlie Munger, Epiktetosz, és Mr. Várkonyiék után arra jutottam a politika és a filozófia magaslatain szédelegve, hogy a legjobb amit tehetek mielőtt még visszasuhanok Bécsbe, ha kinyújtom kicsit a pillanatot, élvezem a napot és a Parkot, és elfogyasztok még egy csésze finom, csokis cappuccinot."
Üdvözlettel
Epiktetosz mondja:
"Emlékezz erre: az életben úgy kell viselkedni, mint a lakomán: körülhordoznak egy tálat, - éppen hozzád ér, - nyújtsd ki a kezed és szerényen vegyél belőle. Ha elmegy melletted, ne állítsd meg! Ha meg nem jön, ne fürkéssz utána sóvár tekintettel, hanem várj türelemmel, amíg hozzád ér! Így viselkedj a gyerekekkel, az asszonnyal, a hivatalokkal, a vagyonnal szemben is, s méltó leszel arra, hogy az istenek asztaltársa légy. Ha pedig az eléd tett ételekből nem veszel, hanem eltekintesz fölöttük, akkor nemcsak a lakomájukon veszel részt, hanem együtt fogsz uralkodni az istenekkel."
Az Epiktetosz-i magasságokat csupán messziről szemlélve választottam ki egy jóképű rántott húst a közgyűlés után fent az étteremben, majd helyet foglaltam a teraszon egy kellemes helyen a fák alatt.
Néhány perc múlva Várkonyi Viktor foglalt helyet tőlem kicsit arrébb, két, talán amerikai úrral. Ekkor, úgy elméláztam a rántott húsom fölött. Persze nem azon, hogy jó választás volt-e mellé az uborka saláta, mert persze hogy az volt, ezt még Epiktetosz sem vitatná. Rántott húshoz az a tökéletes. A helyzet szimbolikáján tűnődtem inkább.
Itt ülök ezen a csodás napon a Graphisoft Parkban. Bojár úr épp most tájékoztatta a részvényeseket a jövőbeni magasabb osztalék esélyeiről, a fák gyönyörűen nőnek, újabb irodák épülnek, egyre több a bérlő, Mr. Várkonyi is az amerikaikkal élvezi a napot itt az étterem teraszán, miközben az országot meg egy másik Viktor plakátjai árasztják el, rajta egy másik amerikaival. Nem tudom ki fog itt nevetni a végén...
Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy a a Kárpát-medence az utóbbi években ész nélkül zuhan, talán már nem is a szocializmusba, hanem vissza valami sötét feudalizmusba. Vagy ki tudja hova...
És akinek van szeme, ilyenkor tudja csak igazán értékelni az ilyen helyeket, mint a Graphisoft Park. Apró oázis ez a sivatagban. Üdítő és reményteljes, már csak a a látványa, a létezése is. Pláne ha az ember még részese is lehet részvényesként is. Vagy akár munkavállalóként, bérlőként, szomszédként, bárhogy. Van még pár ilyen hasonló, reményteljes kis közösség Magyarországon. De azért, mégiscsak több kéne. És remélem az oázisok fognak nevetni a történet végén. A maguk csöndes, derűs és bölcs módján. "Smart" módon, ahogy a művelt 21. század mondaná.
Ilyen tűnődések közepette értem a Parkban eltöltött ebédem végére. Bojár úr, Charlie Munger, Epiktetosz, és Mr. Várkonyiék után arra jutottam a politika és a filozófia magaslatain szédelegve, hogy a legjobb amit tehetek mielőtt még visszasuhanok Bécsbe, ha kinyújtom kicsit a pillanatot, élvezem a napot és a Parkot, és elfogyasztok még egy csésze finom, csokis cappuccinot."
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
