KÉP: Hegykő-Termál
Hegykő. Osztrák határhoz közeli kedves kis település. Itt
indítottuk Zsuzsával az őszt, ugyanis a napokban meglátogattuk a
kellemes kis fürdőjét. A virágokkal és a hatalmas fákkal tarkított füves
parkjában, a pihenni vágyók örömmel adták át magukat a friss levegőnek,
a napsütésnek, és a szabadtéri medencék gyógyvízének. Számomra egy
ilyen helyen szinte kötelező jelleggel jön a szauna. Bemegyek, pihenek,
izzadok, töltődöm, és ha úgy adódik, szívesen el is beszélgetek ott az
emberekkel. Így történt most is, és nagy örömömre szolgált hogy a szauna
mélyén egy kis Európába csöppentem.
Remek kis társaság
kerekedett
azon a délutánon. Idős hölgy Bécsből. Cseh nyugdíjasok.
Kelet-Magyarországi család. Osztrák vállalkozó, aki Burgenlandban és
Magyarországon is rendszeresen vállal munkát. Pesti hölgyek, vidéki
urak, fiatalok, idősebbek, csehek, osztrákok, magyarok. És, bár csupán
érintőleg jelent meg a téma a szaunában, de a jelenlévők "ősei", a
mögöttük lévő generációk, a felmenőik már bizony túlnyúltak ezen a
cseh-osztrák-magyar hármason. Mind térben, mind a nyelvben, mind
kultúrában. Sokkal szélesebb volt a terület a származás tekintetében.
Így tehát a jelenlévők, valóban egy széles spektrumát képviselték a
térség társadalmának. Ott Hegykőn, a kis szaunában.
Szóba kerültek a
turistáskodás
alatt átélt tapasztalatok, országok konyhái, zenéi, politikája,
gazdasága, és úgy egyben a hétköznapok. A maguk kis csalódásaival,
örömeivel, bánatával. Úgy vettem észre hogy az emberek valóban
kíváncsiak voltak egymásra. Volt aki harsányabban mesélt, volt aki
szolidabban. Egyáltalán nem ismertük egymást, de arra a néhány
izzadásos-pihenéses félórára, valamit mindenki megosztott önmagából, és
valamit mindenki be is fogadott a másikból. Néhány érzést, gondolatot és
tapasztalatot egymás világából.
Aztán eljött az áhított pillanat,
amikor mindannyian
reményteljesen
fordultunk az ajtóhoz. Bár, a falakat megrengető "Aufguss" mennydörgés
itt most nem hangzott el, de mindannyian tudtuk hogy idő van, bármelyik
pillanatban nyílhat az ajtó, és betoppanthat a szaunamester kezében a
dézsával. És onnantól már nincs más, csakis a kövekre locsolt eukaliptuszos víz forró, felszálló párája, ami után mindenki elcsendesedik, és átadja magát az élménynek. Ott Hegykőn, a szauna
mélyén együtt, egy kis európai társasággal.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
