KÉP: Hadrianus
Tanulságok, amelyeken a 21. század Magyarországának is érdemes elgondolkodnia.
"A
birodalom korában a római uralkodók több száz hibát vétettek, de hármat
lehet kiemelni közülük mint különlegesen romboló hatásúakat. Ha ezek
közül bármelyik esetében másként döntenek, egy sokkal gazdagabb
történelem léphetett volna a gazdasági visszaesés ezer sötét éve
helyébe."
- írja a szerzőpáros az
Egyensúlyban című könyvükben, amelynek sokat eláruló alcíme: A
nagyhatalmak gazdasága az ókori Rómától a modern Amerikáig
Glenn Hubbard és Tim Kane szerzőpáros gazdasági, politikatörténeti, pszichológiai és
társadalmii szempontokból veszi nagyító alá történelmünk nagyhatalmait,
felemelkedésüknek és bukásuknak okait. Mert végül is mind elbuktak. De
vajon, miért?
Sorra veszik a római birodalomtól
elkezdve a japánokat, kínaiakat, a spanyolokat, angolokat, keresik és
kutatják a birodalmak bukásainak okait. Keresik a mélyben meghúzódó
politikai és gazdasági okokat arra nézve, hogy miért nem volt képes
megtartani egy birodalom a vezető pozícióját.
Tanulságos történetek ezek
a történelem különböző korszakából:
Nagyításhoz klikk a képre!
RÓMA
A könyv történetei közül a rómait
hoztam most el ide, mert az éles szemű olvasó érdekes párhuzamokat
fedezhet fel. Nem mintha Magyarország nagyhatalom lenne, de Róma
bukásának okai minket is el kell hogy gondolkodtassanak!
A bukás 3 fő oka
A
szerzőpáros alaposan elemzi a római birodalmat, és a sikerek után a sok hiba közül 3 fő dolgot jelöl meg a bukás okaként:
- Fal
- Pénzromlás
- Elhibázott tervgazdaság
Fal
Hadriánus falának is nevezett történelmi építmény a mai napig áll,
és szimbolizál valami furcsa dolgot. A könyv szerzői a birodalom
bukásának egyik fő okát ebben látják. Hadrianus császárt híressé tette
az impozáns fal, amit parancsára emeltek Nagy-Britannia szigetén, ami
elválasztotta a birodalmat a vad népektől. A szerzők így kommentálják:
"Talán
mondani sem kell, hogy ez a történet hollywoodi változata. A fal a
római állam kiterjedésének végpontját jelölte, de jobbára arra szolgált,
hogy ellenőrizze és adóztassa a kereskedelmet, s nem azért épült, hogy
elszigetelje a római világot. Lélektanilag azonban a fal pontosan ezt
idézte elő."
Aztán kifejtik hogy a római
birodalom csúcspontja pont erre a korszakra esett. Hadrianus uralma
alatt érte el legnagyobb méretét, onnantól fogva már csak zsugorodott.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a kor gazdasági fordulópontot
jelentett a birodalom életében.
Még ha
méreteiben és jelentőségeiben semmi hasonlóság nincs Hadriánus fala, és a
Felcsúti "Császár" kerítése közt, szimbolikájában azért mégiscsak van
abban valami borzongató, hogy a magyar néplélek milyen kéjes
élvezettel retteg a távoli "vad" népektől a déli határ kerítése mögött. Ennek tükrében ízlelgessük csak egy
kicsit újra a szerzők sorait a falról:
"...nem azért épült, hogy elszigetelje a római világot. Lélektanilag azonban pontosan ezt idézte elő."
KÉP: római pénzérme
Pénzromlás
Akkoriban még máshogy lehetett mérni a pénz értékének romlását,
mint ma, hiszen nemesfém tartalma volt. Rómának egyre nagyobb kiadásai
voltak, amit egyre kevésbé tudott a bevételeiből fedezni. Valamit
tenniük kellett. Sok minden intézkedés mellett, a könyvben alaposan
bemutatják a kor inflációját, azaz, a pénzük elértéktelenedését.
Említik
a könyvben hogy Didius Julianus szenátor első lépése az volt hogy a
dénár pénzérme ezüsttartalmát 87%-ról 81,5%-ra csökkentette. Septimius
Severus tovább csökkentette az értéket, az érmék ezüsttartalma már csak
78,5% volt. Kr.u. 196-ban már csak 54% volt az ezüsttartalom. Tovább
folytatódott a római gazdaság küzdelme önmagával, és Kr. u. 284-re már
csak jelképes 2-5%-os ezüsttartalommal bírtak a pénzérmék, és az
infláció teljesen elszabadult. Így írnak erről a szerzők:
"A
kereskedelem cserekereskedelemmé fajult, és természetbeni adózás volt. A
pénz hiányában lehetetlenné válik a hosszú távú kereskedelem. A
gazdaság méreteinek zsugorodásával a prosperitás is összeszűkült."
Ma
már nem tartalmaznak nemesfémet a pénzek, így más összehasonlításokkal
kell felismernünk értéküknek alakulását. Számolhatjuk hogy mennyi
ingatlant, aranyat tudunk belőle venni, vagy mennyi egyéb eszközt.
Viszonyíthatjuk szomszédos országok mutatóihoz, munkaórákhoz, megvehető iPhone-ok vagy Big-Mac -ek mennyiségéhez, vagy
számolhatjuk egyéb módon, akár a különböző pénznemek egymáshoz való
viszonyában is. Hogy áll ebben a magyar forint?
1 euro-ért
2010-ben kb. 270 forintot kellett fizetni
2018-ban már kb. 320 forintot
1 amerikai dollárért
2010-ben kb. 210 forintot kellett fizetni
2018-ban már kb. 270 forintot
1 svájci frankért
2010-ben kb. 210 forintot kellett fizetni
2018-ban már kb. 280 forintot
Rómában 150-200 év alatt érte el a pénz, hogy a kb. 80%-os
nemesfémtartalom a 0-hoz közelítsen.
Vajon milyen lesz a magyar forintnak a
következő 50 éve?
Ezekről a hosszabb távú pénzelértéktelenedő trendekről azt írja a könyv:
"Az
állampolgárok alig vették észre, s miért kellett volna nekik? A
principátust már egy évszázadnál is régebben alapították. Egyetlen élő
ember sem élt olyan korban, amikor a pénz még "tiszta" volt. Az ezután
következő császárok mindig pénzrontáshoz folyamodtak, amikor a
költségvetési nyomás alá kerültek."
Hmm...
Tessék csak a fenti forint árfolyamokat újra átgondolni!
Elhibázott tervgazdaság
Diocletianus neve merül fel itt a könyvben, aki egy egyszerű
katonaként indulva emelkedett fel a római császárságig. Történészek
által az egyik legnagyobbként említve személyiségét és tevékenységét. A
könyv szerzői azonban közgazdász szemmel tekintenek uralkodásának
eredményére, és emiatt nem hogy nem tudnak osztozni a történészek
lelkesedésével, hanem egyenesen értetlenül állnak előtte.
Diocletianussal kapcsolatban orosz párhuzamot hoznak. Azaz, úgy tett rendet Rómában, mint Sztálin a Szovjetunióban.
Árkontrollt
vezetett be, amit ha kellett kivégzésekkel tartatott be a kereskedőkkel
szemben. Az inflációt akarta ezzel megfékezni, de ezúton nem megy.
Beindult az államosítás is, és egyre inkább központosított állami és
tervgazdaság vette kezdetét. (ismerős?) Olyan magas adóterhek lettek,
hogy a földművesek is otthagyták a földjeiket. Azt írják a szerzők:
"Vérforraló
a mi huszonegyedik századi ismereteinkkel a harmadik és negyedik
századi római történelmi és kortárs beszámolókat olvasni."
Mit
lehet ehhez hozzátenni? Hogy a 21. századi, kis kelet-európai ország,
Magyarország ismeretében is "vérforraló" a római tanulságokat olvasni?
Igen. Van egy olyasmi mondás, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de
rímmel rá. A kommunista központosított tervgazdálkodások után, a mai
"modern" Magyarországon ismét csak van egy "uralkodó", aki egész
egyszerűen, úgy központilag mindent tud. És nemcsak hogy mindent tud,
hanem mindent meg is old. Legyen az bármilyen iparág. Turizmus,
mezőgazdaság, bankszakma, energia, ingatlan, egészségügy, oktatás,
külügy, belügy, minden. Mindent tud, és mindent kitalál, megold,
megszervez, irányít, átalakít, központi jelleggel. De, hová vezet ez?
A
könyv megemlíti hogy Diocletianus "képtelen volt megérteni, hogy az
emberek és piacok miért nem működnek az általa vágyott módon." Így tehát
még agresszívabb államosításba kezdett. Céhek, kereskedők, gazdálkodók,
mindenkinek a tevékenységét bekebelezte, koordinálta, kontrollálta,
dominálta. Ki tudja, lehet neki is volt egy kedvenc stadionja, és
zsebében pedig a szotyis zacskó mellett, a kedvenc Mészáros Lőrincével
nézte végig a gladiátorok küzdelmét...
Róma elbukott.
A szerzők lovagias eleganciával, valamelyest felmentést is adnak az akkori uralkodóknak, hiszen:
"...az
általuk irányított változásokban tanúsított gazdasági tudatlansága a
római civilizációt a látványos kudarc útjára lökte. Bizonyos értelemben
mindez nem az ő hibájuk volt. A közgazdaságtan ismeretlen tudomány volt,
s az is maradt újabb ezer évig."
Mi a mentsége azonban a mostani uralkodóknak?
Mi lesz a mentsége Magyarországnak?
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
