MEDITÁCIÓ - a kolostor udvarán

Fergetes Bulihangulat rúgja be a kolostor kapuját szilveszterkor. Dübörögve érkezik hogy felszántsa az udvart, remegjenek a falak, és tán még a hold is hallja majd a szerzetesek vigadozását. Én magam csupán a hátsó sorokban csápolok szolidan, aztán visszahúzódom őrbódém magányába, és csöndes meditációval várom az újévet. Kedves Barátom , ha épp erre vetett az Út-ad most az év utolsó napján, gyere hát be a kolostor udvarára és csatlakozz a csápolók sokaságához Te is! Csak a falak bírják! Boldog Újévet Kívánok! Kösz hogy itt vagy, hogy türelemmel és érdeklődéssel olvasod kitartóan az itteni, kolostoros dolgokat! Jövőre tovább folytatódik a szemlélődés. Várlak. 2015 szilvesztere >>> 2014 szilvesztere >>> 2013 szilvesztere >>> 2012 szilvesztere >>> Üdvözlettel A Kolostor Őre Csak Könnyedén Társadalmi célú hirdetés:

Kiváló az idő most egy kicsit lassítani. Egy jó könyv mellett kinézni a meleg szobából az ablakon, és elgondolkodni a dolgokon. Mi az ami körülvesz minket? És hol állunk mi magunk ebben a környezetben?   A lét nagy kérdéseire sok helyen lehet keresni a választ. A filozófiában , a vallásban , a meditációban , spiritualitásban , a kultúrában , könyvekben , hegyek csúcsán , vagy épp rizsszemek közt a konyhán . Néha pedig meglepő helyen, akár közgazdasági írások sorai közt is elgondolkodtató dolgokra lelhetünk. Egy ilyet hoztam most ide a kolostor udvarára. A modernkori közgazdaságtan egyik Nobel díjasától, Paul Samuelson-tól. Tedd le picit a bejglit és figyelj!   "Ha bármikor valaki is büszkévé   válik saját gazdasági termelékenységére és saját reáljövedelmének szintjére, hagyjuk csak megállni és elmélkedni. Ha teljes szakismeretével és energiájával egy puszta szigetre vinnék, vajon mennyit tudna pénzjövedelméért vásárolni? Tőkefelszerelések, ga...

A szavak ereje A település ahol felnőttél. A családtagjaid neve. Példaképeid története. Mi a közös bennük? Az, hogy ezeknek a szavaknak olyan erős érzelmi töltete van, amely megdobogtatja a szívedet. Beleborzong az ember, meghatódik, gyűlölet ébred benne, harag, szeretet, vagy bármilyen egyéb indulat. Nem tudunk közömbösek maradni. A könyv, amit most olvasok, ez is valami ilyesmi lehet sokaknak. Hiszen már a címe is erőteljes: "A zsidó Budapest" Erre a szóra hogy, zsidó, rengeteg érzelem és gondolat indulhat meg az emberben. Persze az is lehet, hogy valakinek ez közömbös. Aztán ott van a Budapest szó is. Ez is sok mindent kiválthat az emberből, hiszen számtalan téma van a szó mögött. Történelmi, érzelmi, családi, személyes dolgok, és rengeteg minden. De az is lehet, hogy ez a szó is, van akinek közömbös. Van, akit jobban megérint az a szó, hogy Szekszárd , Cabella , vagy épp Jeruzsálem . De lehetne említeni Kaposvárt, Moszkvát, vagy akár országneveket, fo...

Csodálatos dallamok a százéves bécsi épület alagsori klubhelyiségében. Szűk körben, már szinte családias légkörben tartott Emanuel Shulz , és zenésztársai egy Mozart emlékestet. Magával ragadó volt, Zsuzsával teljesen el voltunk bűvölve. A klasszikus muzsikán túl, kedves történetekkel tették színesebbé az estet. Meséltek Mozartról, korabeli zenészekről, és a muzsika szépségéről. Alkalmanként még a közönséget is megénekeltették. Szolidan, finoman. Derűs és örömteli este volt, mosollyal az arcokon, lenyűgözve, elbűvölve, állva és vastapssal megköszönve. Azt érzem ilyenkor, hogy megérte az emberiségnek átvergődnie magát mindenféle nehézségeken. Hogy a művészetnek ilyen finomságaival találkozhasson, hogy az emberi létezésnek ilyen finom húrjai pendüljenek meg benne. Ez egy csoda. . Üdvözlettel A Kolostor Őre Csak Könnyedén

Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - kopog halkan, megfontoltan az írógép az öregember keze alatt. Viseltes kardigán, egyszerű parasztkunyhó, kis rádió és magány. Már hosszú évek óta. Pizzini Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - folytatódik a lassú, megfontolt gépelés. Készülnek a pizzinik. Így nevezik az olaszok a kis papírdarabokat, a kis kártyát, jegyzetecskét. Ezeket gépeli az öregember. Néha megáll, hátradől, és kitekint a résnyire nyitott ablakon. Lankás dombok, nyári hőség, a távolban legelő birkák, szikrázó napsütés. Bent a kunyhóban pedig árnyék. A szél felváltva szállítja a frissen kaszált fű, a birkák, vagy a citromligetek illatát. Alkalmanként a közeli faluból is beköszön valaki a kunyhóba. Ő mást szállít. Sajtot, paradicsomot, tésztát, bort, vagy éppen ruhát. És a pizziniket. Mint egy jó postás, hozza, viszi őket. Csöndben, diszkréten, ahogy Szicíliában szokás. A teljes történetet, a legújabb publicisztikámat itt, a Gépnarancs portálon találod >> Üdvözlettel A Kolostor Őre...

Kérdezte érdeklődve a fiatalember, miközben sietősen szedte a lábát. - Barátom, nekünk helléneknek illik Szókratész örökségét ápolnunk, és ha már kérdezünk, akkor legalább bölcsen tegyük! - Mondta kissé fennhéjázóan a társa, és ő is szedte a lábát. Porzott az út mögöttük. Mindketten siettek. - Különben is, ki vagyok egyáltalán én? - folytatta, már kevésbé fennhéjázóan. Ki az az ÉN? Még magam sem tudom. - Hát Porphüriosz vagy, ki más is lehetnél? - felelte a fiatalabbik egyszerűen, miközben lihegve próbálta tartani a tempót. Siettek a csarnokba az előadást meghallgatni. Előadást az EGY -ről, a JÓ -ról, a LÉLEK -ről, és az EMBER -ről. Csöndben, sietősen haladtak. A nap állásából sejtették hogy késésben vannak. Csak nem hagyta a kérdés a fiatalembert nyugodni. - Porphüriosz vagy hát nagyra becsült barátom, tudom, nem más! De, ki az a Plotinus? - Megérkeztünk, hallgass! Ülj oda az urak mellé a csarnok szélére. Így az újonnan érkezők is elvegyültek az örök kérdések csa...