Ősz

KÉP: Bad Vöslau

Ha itt az ősz, kezdődik a szaunaszezon. Legalábbis nálam. Ahogy lehűl az idő, irány a szauna, a gőz, és a thermál egészen nyárig. Jóbarátom lett idén a fenti képen látható Bad Vöslau-i fürdő szaunavilága, így aztán hétről-hétre az ottani forró szaunakövek közt izzadva tűnődöm a haibun minimalista, és az Ótestamentum archaikus világán.

 

Viszont most hogy elértünk az ősz végére, nézzük mi is történt ezalatt itt a kolostor udvarán. Előtte álljon még itt emlékül az a kis hangulatkép, az a haiku Kobayasi Issza-tól, ami az elmúlt három hónapban állt itt a blog fejlécében:

 

Az őszi avart

égeti egy jóember

kő-Buddha bámul.

Hasonlóan szép őszi haikuk itt lesznek még >>
Ha megérintett a haiku világa, akkor ne állj meg,
ismerd meg a haibunt is:

13 haibun a kolostorból >>
A pillanat átélésének a művészete.

 

És akkor jöjjenek most azok a témák, amelyek az elmúlt három hónapban jelentek meg itt a blogban:

 

 

SZEPTEMBER

 

- Danika >>>

 

- Cseh Tamás emlékest >>

 

- Miért olyan drága a Bonsai? >>>

 

- Jákob családja >>>

 

- Ábrahám >>>

 

 

OKTÓBER

 

- Örökölt sors >>

 

- Jákob és a két William >>>

 

- Graphisoft Parktól Jákobig >>

 

- Marie-Louise von Franz és a háza >>

 

 

NOVEMBER

 

- A kút >>>

 

- Thomas Mann, József és testvérei >>

 

- Sting, magyar bányászok, és a Tesla >>>

 

 

Így telt tehát az idei ősz itt a kolostor udvarán. Korábbi évek őszi, kolostoros blogbejegyzéseit pedig itt találod:

 

2018 ősz >>>

2017 ősz >>>

2016 ősz >>>

2015 ősz >>>
2014 ősz >>>
2013 ősz >>>
2012 ősz >>>
2011 ősz >>>
2010 ősz >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Sting, magyar bányászok, és a Tesla

KÉP: Sting a TED-en

STING és az utolsó hajó

 

"Cölöpök hasadása és a láncok nyögése,

világvégének hangja a füledben,

ahogy az acélhegy hasítja a vizeket,

ahogy az utolsó hajó száll a tengerre"

 

Néhány éve amikor Sting előadta a TED-en a saját történetét a szülővárosával kapcsolatban, nagyon megérintett. Mesélte hogy már egészen korai emlék a gyerekkorából, hogy az utcájuk végén egy hatalmas hajó állt.

 

Anglia észak-keleti részében nőtt fel, egy hatalmas hajógyár mellett. Emberek ezrei jártak oda nap, mint nap, hogy kőkemény munkát végezzenek. Nehéz volt bekerülni a gyárba. Csak akkor sikerült, ha valaki meghalt és kiesett a munkából. Piszkos, zajos, szegényes környék volt. Ennek ellenére az ott lakók mégis büszkék voltak a munkájukra, hiszen a világ legnagyobb hajói készültek ott, az utcájuk végén.

 

Sting mégsem erre vágyott, mást akart az élettől. Többet, szebbet, jobbat. Aztán a zene mellett döntött, és el is került a szülővárosából. Jöttek a sikerek, a vagyon, a díjak, szép család, és rengeteg minden. Aztán a sikeres alkotói tevékenység egyszer csak megrekedt, megállt. Sting aztán hosszú idő után visszafordult a kezdetekhez. A forráshoz, mindennek a kezdetéhez, élete kiindulópontjához, a hajógyárhoz.

 

Úgy érezte hogy meg kell mutatni az ottani emberek küzdelmeit a világ számára is. Azt, hogy milyen nehéz az ottani élet, de különösen akkor, amikor végleg bezár a gyár. Amikor az utolsó hajó is tengerre száll.

 

Sting mesél a szegény hajógyári életről, majd a városukba látogató angliai királyi család pompájáról, és a hatalmas hajókon utazó exkluzív vendégekről, és hogy gyerekként mennyire megérintette ezeknek a különböző világoknak a hatása. És hogy mennyire elvágyódott onnan. Aztán később rájött hogy, akár egy gyári hegesztő munkás az ember, akár rock sztár, vagy maga az angol királynő, akár egy törzsi tag valahol az Amazonas partjainál, bárkik legyünk is, mindennek a végén, mindannyian ugyanabba a hajóba kerülünk...

 

 

A hajók és a kohók

 

Szomorú a történet amiről Sting mesélt, a hajógyári munkások kiszolgáltatottsága, de ez egyáltalán nem egyedi. Magyarországon is sok család tudna erről mesélni, hogy a bányászat, a gyárak és a kohók megszűnése után mennyien kerültek reménytelen és szomorú helyzetbe. De egyéb iparban, akár a mezőgazdaság területén is, vagy bárhol máshol is vannak ilyen történetek, amikor az élet átlép konkrét városok és régiók feje fölött. Korábban elképzelhetetlen dolgok tudnak aztán megtörténni.

 

Ilyenkor vagy beleragad egy régió a keserűségbe és a letargiába, vagy megpróbál valahogy kikecmeregni. Nyilván a legjobb az, ha nem kerget hamis álmokat, és már eleve felkészül egy ilyen lehetőségre is. Arra, hogy megváltozhat a széljárás, és akár el is fújhat a fejük fölül egy komplett iparágat is. Természetesen visszanézve mindig bölcs az ember, mindig tudja, hogy mikor mit kellett volna lépni. Na de a jelenben?

 

Tesla

 

A szemünk előtt zajlik a Tesla vezetésével egy komplett iparág átalakulása. És ne legyenek kétségeink, ne legyenek illúzióink, ennek rengeteg vesztese lesz. Megszűnő munkahelyek és bezárt cégek. Természetesen, ezzel párhuzamosan pedig majd alakulnak új munkahelyek és indulnak új cégek. Ilyen a világ. Ha nem ez lenne, még mindig a kovácsműhelyekbe járnánk patkót venni a lovainkhoz, és a postagalamb vinné a kolostoros blog üzeneteit az olvasókhoz.

 

Egész egyszerűn átalakul a világ. Nyilván a közben felmerülő sérüléseket azért tompítani és kezelni kell, de nem tudjuk visszafelé forgatni a történelem kerekét. Viszont tanulni tudunk belőle. És a kulcsszó itt, a tanulás.

 

Magyarország teljesen ki van szolgáltatva a német autóipar fejlődésének. Azon belül is a régi, hagyományos autómárkáknak, akiknek a gyárai, részben Magyarországon dübörögnek.

 

Kínában rekordsebességgel építette fel az óriásgyárát a Tesla idén, a következő hely pedig ahová beteszi a lábát: Németország. És ha ez nem lenne elég, akkor érdemes azt a nem mindennapi iparági pillanatot is megtekinteni, amikor a hír bejelentésénél, maga a Volkswagen cég vezére fejezi ki maximális elismerését Elon Musknak, és egészen egyszerűen kalapot emel azelőtt, ahogy átalakításra késztette az egész iparágat.

 

 

Elgondolkodtató pillanatok ezek. Lassan talán készülhet a magyar Sting megírni a Kárpát-medence autóipari munkásainak a dalát is. Hacsak elő nem veszi a társadalom a mágikus szót: tanulás.

 

"Cölöpök hasadása és a láncok nyögése,

világvégének hangja a füledben,

ahogy az acélhegy hasítja a vizeket,

ahogy az utolsó hajó száll a tengerre"

 

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

Thomas Mann - József és testvérei

"Mélységes mély a múltnak kútja."

 

Igen, az a bizonyos kút. József Attila arra kérte annak idején a szerzőt, hogy üljön le közénk és meséljen. Komolyan gondolta, majd invitálásának és a köszöntésének végén még hozzátette: "Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait."

 

Bizony, a hallgatóság képzelt soraiban most helyet foglaltam én is. Leültem hogy meghallgassam a mesét. Thomas Mann odavezetett a kúthoz, a mélyére néztünk, majd leültünk és elkezdte a mesét szépen. Én pedig egyik ámulatból a másikba estem.

 

Az elmúlt hónapokban erről a könyvről volt tehát szót itt a blogban. Thomas Mann, József és testvérei. Ez a monumentális irodalmi mű az, ami feldolgozza Jákob családjának történetét, és ami körül egyéb kirándulásokat is tettem. A könyv mellett ezek a kapcsolódó témák merültek fel:

 

- A kút >>>

- Marie-Lousie von Franz >>

- Graphisoft Parktól Jákobig >>

- A két William >>>

- Örökölt sors >>

- Ábrahám >>>

- Jákob családja >>>

 

Thomas Mann-ak sikerült a kút mélyéről egy olyan ragyogó könyvet a felszínre hoznia, ami számomra egy csodás élményt adott. Lenyűgözött maga a történet archaikussága, a mélysége, az üzenete, a művészete, a spiritualitása, a pszichológiája, és legfőképpen az egésznek a tálalása. Nem csak engem, hanem sokakat megérintett ez a mű:

 

történetfilozófia és mélylélektan,

mélységes emberség és fenyegető embertelenség

kavarog ebben az óriásepikában.

- írja az Ekultúra

 

grandiózus tetralógia,

mely a mai napig vitathatatlanul

a világirodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik.

- mondja A füzet

 

fejlődésregény

az emberiség fejlődésének,

az egyénné válásának a regénye,

- 7torony

 

világteremtő bölcsességgel,

hosszan és ráérősen mesél

- Mazsihisz

 

"Mélységes mély a múltnak kútja."

 

Ezzel a tökéletes mondattal kezdődik a könyv. Olyan módon lehet ezt már csak fokozni, ha az embert a téma, egy tökéletesen illeszkedő időszakban találja meg. Velem pontosan ez történt. A több mint másfél évtized mély meditációs tapasztalatai és ismeretei után kiegészítésként még, az elmúlt 2-3 évben elmélyedtem C.G. Jung pszichológiai birodalmában is. És a sok-sok tanulság mellett, az archetípusok világát is megtekintettem Jung apó szemüvegén keresztül. Természetesen csak szolidan és óvatosan.

 

Aztán jött egy telefon,

 

és az illető, akiről amúgy is tudtam hogy kedveli a múlttal kapcsolatos dolgokat, van is már mögötte jó néhány évtized, elkezdte mesélni személyes történeteit, különösen azt, hogy a legelső emlékképe valamikor 2-3 éves kora környékéről van, és nagyon intenzíven él benne.

 

Aztán szóba került hogy meddig tudunk visszamenni a múltbeli emlékeinkre. Gondoltam ha már ennyire témánál vagyunk, nosza, tegyünk még rá egy lapáttal, és említettem neki hogy, mi van akkor ha homályosabbra töröljük az egyén határvonalát, azaz, az előző generációktól hozott örökségig megyünk vissza, avagy, a Tudattalanban meghúzódó emlékekhez, majd aztán kibővítve ezt még egy sokkal nagyobb közösségi térré is, a Kollektív Tudattalan világához nézünk el! Na, itt aztán már szédítő dimenzióval találkozhatunk.

 

Nyilván vannak olyanok, aki nem a múlt felé, hanem inkább a jövő irányába tekintenek hasonlóan nagy ugrásokban, pl. Mr. Harari. Róla is szó volt már a blogban, itt ezekben a bejegyzésekben:

 

Ki ez a különös fiatalember

Mr. Macron mellett? >>>

 

21 lecke a 21. századra.

Harari harmadik könyve >>>

 

A Zeit hetilap állította tükör elé.

Harari és az önismeret >>>

 

Mr. Harari újra elgondolkodtat.

Beszélgetés az IMF színpadán >>>

 

Budapesten járt.

Előadásokat tartott és interjúkat adott >>>

 

Itt állunk tehát a jelenben, és óriási bepillantásunk van a múlt irányába, és hatalmas előre tekintésünk lehet a jövő felé is. Valójában mindkettő itt van bennünk, és a jelenben. Itt dolgozódnak, érlelődnek, lappanganak bennünk. A múlt tanulságai és történetei, és a jövő lehetőségei is. Bennünk találkozik minden, itt a mostban. A Tudatszintünk alatt és fölött, magában a Nagy Kollektív Tudattalanban, aminek hordozói mi magunk vagyunk.

 

Vissza a telefonhoz

 

Szóval folytattuk tovább a beszélgetést, és csak érdekességképpen említettem meg az ismerősnek, hogy lám, bizony elég mélyre mehet egy ilyen utazás. No, de mégis milyen mélyre? Mennyire messzire? Hol kezdődnek a legkorábbi Kollektív Emlékek? Mik a legelső eszmélések az emberiség Tudatában?

 

Nyilván, minden kultúrkörnek megvan a maga, egészen korai élményanyaga. Az ősi mitológiai történetek, amelyek ott szunnyadnak a mélyben, a közel, vagy a távol-keleten, az afrikai kontinens mélyén, és egyéb helyeken. Megvannak az indiai mítoszok, ázsiai kultúrkörök mondái, egyiptomi, zsidó-keresztény, és egyéb, a mélyben meghúzódó kollektív élményanyagok.

 

Jól elbeszélgettünk erről a telefonban, aztán később összegeztem is magamban a gondolataimat ez ügyben. Azokat, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt hosszú-hosszú években jöttek bennem a felismerések. És ekkor, egy könyvtárszoba polcáról rám köszönt Thomas Mann remekműve. Fellapoztam, és rögtön az első sorban ezt olvastam:

 

"Mélységes mély a múltnak kútja."

 

Tudtam hogy igaza van. Tényleg mély. Feneketlen. Viszont annak ellenére hogy évezredeken is átívelő távolságra van a kút mélye, bizony így is hatással van ránk. Akár foglalkozunk vele, akár nem. Volt már ismeretem e tárgykörben, de gondoltam hogy a kiváló mesélő megérkeztével, érdemes bepillantanom az ő szemüvegén keresztül is a zsidó-keresztény kultúra mélyére. Belepillantani a kútba, és megismerni hogyan, miképp látja ő, az irodalmi Nobel-díjas szerző.

 

Az ad még a témának egy különlegességet, hogy a szerző magán és családi élete sem volt egy egyszerű történet. Nehéz viszonyok, tragédiák, sebek, fájdalmak. És ennek ellenére mégis egy ilyen remekművet alkotott Jákob családjáról. A nehézségek ellenére, vagy talán pont azért, azok hatására? Nem tudom.

 

A Kedvenc

 

Néhány évente elgondolkodom azon, hogy ha valaki akkor megkérdezné melyik a kedvenc könyvem, melyik az amelyik a legjobban lenyűgözött, amelyik a legjobban megérint és bámulatba ejt, akkor mit mondanék.

 

És rájöttem hogy mindig van ilyen, de ez általában 5-10 évente megváltozik. Kb. ilyen időszakonként felbukkan egy-egy újabb mű, amely helyet foglal nálam a csúcson. Van olyan is, hogy korábbi kedvencet újraolvasok 2-3 év múlva, és rájövök hogy valóban jó, de már nem nyűgöz le annyira, mint egykor.

 

Az elmúlt hónapok élménye számomra ez az új helycsere. Most abszolút a legfelső polcra került nálam a József és testvérei című remekmű. Nem tudom hány évig lesz ez a csúcs a számomra, de hogy szerintem jó ideig, az biztos. Csodálatos könyv egy csodálatos témáról. Ajánlom minden olvasó figyelmébe!

 

Nem egy könnyű olvasmány, lassan halad vele az ember, de ez egyáltalán nem baj, sőt! Az irodalom mestermunkáját nem habzsolva és sürgetve, hanem kifinomultsággal, türelemmel és odafigyeléssel érdemes olvasni. El kell csendesedni hogy meghallja az ember a kútnak mélységes mély hangját.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés:

A kút

Továbbra is türelmesen 

 

és kitartóan haladok Jákob családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek világában.

 

Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, Ábrahámnál, majd a családi pszichológiai sorsvonalaknál, később a festészet, a gazdaság, és a remeteség területén, most pedig egy szimbolikus dolognál fogok kicsit elidőzni.

 

Ji-king

 

Olvashattál már korábban itt a kolostoros blogban az ősi kínai könyvről, a Ji-kingről, vagy más néven, a Változások Könyvéről. Ezekben a bejegyzésekben volt szó róla:

 

- 21 lecke a 21. századra >>>

- Vezérlőcsillag >>>

- Haiku. Haibun. És a kolostor. >>

- Ábrahám >>>

 

Most ismét előveszem, hiszen a 48. jel neve: A kút. És ez pont kapcsolódik Jákob családjához. Az elvonulás témájánál is szó volt a kútról, és érdemes ezt a szimbolikus helyszínt jobban megvizsgálni. Nézzük mit mond a Ji-king!

 

48. jel: A kút

 

Ennek a jelnek az értelme a nép táplálása. Ötödik vonalának üzenete a herceg maga, aki a népet táplálja. Egyfajta jellemfejlődést mutat be és ábrázol ez a jel. Messzire nyúló hatása van a kútnak, annak ellenére, hogy maga egy helyben áll. Áldást juttat még a távol lakóknak is. A háttérben meghúzódó szerény, de erőteljes és messzire ható adakozásról és bölcsességről szól ez a jel.

 

No, hát mi is írhatná le tökéletesebben Jákob fiának, Józsefnek az egyiptomi munkásságát? A bibliai történet is, és az egész monumentális irodalmi mű is erről szól, hogyan alakul Jákob családjának élete, hogyan és mi módon kerül József Egyiptomba, és mi is történik ott. És ennek a történetnek egyik szimbolikus helyszíne egy kút.

 

A Ji-king azt is mondja még, hogy a kút szimbolizálja a növényvilágot, mert olyan, mintha egy fa szívná a föld mélyéről a tápláló vizet, majd növényként terebélyesedve szolgálja az életet és az embert.

 

Azt is megemlíti még ennél a 48. jelnél hogy, az ókori Kínában a dinasztiák változásakor többször cserélődött az ország fővárosa. Az építkezési stílus is jelentős változásokon ment át, ehhez képest azonban a kutak szinte alig változtak. Ezáltal a kút, az emberiség legkezdetlegesebb életszükségletein alapuló társadalmi szerveződésnek a képe. Változnak a nemzedékek, a dinasztiák, a politika, és sok minden egyéb, azonban az emberi élet maga, és annak alapfeltételei nem.

 

A Ji-king felhívja még a figyelmet arra is, ahhoz hogy az állami és társadalmi szerveződés jó legyen, ahhoz le kell hajolni az élet alapjáig. A jel beszél még a kúthoz való viszonyokról is. A kihasználatlanságról, a nemtörődömségről, a víz tisztaságáról és annak felügyeletéről, és hasonlókról.

 

Úgy látom tehát, szimbolikus dolgok tehát ezek. Szimbólumai azoknak az erőknek és helyzeteknek, amelyek bennünk rejlenek. Az, hogy mit rejt a kút mélysége, milyen a viszonyunk a kúthoz, és mit vagyunk képesek a felszínre hozni belőle. És akkor hadd említsem meg itt szó szerint azt, ami a jelnek a legfelső vonalához tartozó magyarázat:

 

"A kút mindenkinek elérhető. Semmilyen tiltás sem akadályozza azokat, akik meríteni akarnak belőle. Bármennyien jöjjenek is, megtalálják, amire szükségük van; a kútra ugyanis lehet számítani. Nem apad el, mert saját forrása van, s ezért az egész országnak nagy üdvöt jelent. Ugyanígy van ez a nagy emberrel, aki szintén a belső javak kimeríthetetlen gazdagságával rendelkezik. Minél többet merítenek belőle az emberek, annál gazdagabbá válik."

 

József

 

Olyan érzésem van a monumentális irodalmi mű olvasása kapcsán, mintha a szerző tollát kézen fogva vezetné a Ji-king, és közösen írták volna a művet. Említettem már korábban milyen széles körű filozófiai, vallásos, irodalmi, történelmi, művészeti és pszichológia témák mélységes mély összekapcsolódása ez a mű. És ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a Ji-king is. Mintha József életének és személyiségének az üzenete, maga a kút jelképe és szimbóluma lenne.

 

Mivel sokkal több közünk van ezekhez a mitologikus történetekhez, mint ahogy az az első pillantásra tűnik, ezért József személyisége is jobban bennünk él, mint azt hinnénk. Ábrahám, Izsák, Jákob, és József történetei sokkal közelebbiek, mint gondolnánk. És igen, bennünk is ott van egy kút.

 

 

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

 

Csak Könnyedén

 

 

 

Társadalmi célú hirdetés: