"Mélységes mély a múltnak kútja."
Igen, az a bizonyos kút. József Attila arra kérte annak idején a szerzőt, hogy üljön le közénk és meséljen. Komolyan gondolta, majd invitálásának és a köszöntésének végén még hozzátette:
"Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait."
Bizony, a hallgatóság képzelt soraiban most helyet foglaltam én is. Leültem hogy meghallgassam a mesét. Thomas Mann odavezetett a kúthoz, a mélyére néztünk, majd leültünk és elkezdte a mesét szépen. Én pedig egyik ámulatból a másikba estem.
Az elmúlt hónapokban erről a könyvről volt tehát szót itt a blogban. Thomas Mann, József és testvérei. Ez a monumentális irodalmi mű az, ami feldolgozza Jákob családjának történetét, és ami körül egyéb kirándulásokat is tettem. A könyv mellett ezek a kapcsolódó témák merültek fel:
- A kút >>>
- A két William >>>
- Ábrahám >>>
- Jákob családja >>>
Thomas Mann-ak sikerült a kút mélyéről egy olyan ragyogó könyvet a felszínre hoznia, ami számomra egy csodás élményt adott. Lenyűgözött maga a történet archaikussága, a mélysége, az üzenete, a művészete, a spiritualitása, a pszichológiája, és legfőképpen az egésznek a tálalása. Nem csak engem, hanem sokakat megérintett ez a mű:
történetfilozófia és mélylélektan,
mélységes emberség és fenyegető embertelenség
kavarog ebben az óriásepikában.
- írja az Ekultúra
grandiózus tetralógia,
mely a mai napig vitathatatlanul
a világirodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik.
- mondja A füzet
fejlődésregény
az emberiség fejlődésének,
az egyénné válásának a regénye,
- 7torony
"Mélységes mély a múltnak kútja."
Ezzel a tökéletes mondattal kezdődik a könyv. Olyan módon lehet ezt már csak fokozni, ha az embert a téma, egy tökéletesen illeszkedő időszakban találja meg. Velem pontosan ez történt. A több mint másfél évtized mély meditációs tapasztalatai és ismeretei után kiegészítésként még, az elmúlt 2-3 évben elmélyedtem C.G. Jung pszichológiai birodalmában is. És a sok-sok tanulság mellett, az archetípusok világát is megtekintettem Jung apó szemüvegén keresztül. Természetesen csak szolidan és óvatosan.
Aztán jött egy telefon,
és az illető, akiről amúgy is tudtam hogy kedveli a múlttal kapcsolatos dolgokat, van is már mögötte jó néhány évtized, elkezdte mesélni személyes történeteit, különösen azt, hogy a legelső emlékképe valamikor 2-3 éves kora környékéről van, és nagyon intenzíven él benne.
Aztán szóba került hogy meddig tudunk visszamenni a múltbeli emlékeinkre. Gondoltam ha már ennyire témánál vagyunk, nosza, tegyünk még rá egy lapáttal, és említettem neki hogy, mi van akkor ha homályosabbra töröljük az egyén határvonalát, azaz, az előző generációktól hozott örökségig megyünk vissza, avagy, a Tudattalanban meghúzódó emlékekhez, majd aztán kibővítve ezt még egy sokkal nagyobb közösségi térré is, a Kollektív Tudattalan világához nézünk el! Na, itt aztán már szédítő dimenzióval találkozhatunk.
Nyilván vannak olyanok, aki nem a múlt felé, hanem inkább a jövő irányába tekintenek hasonlóan nagy ugrásokban, pl. Mr. Harari. Róla is szó volt már a blogban, itt ezekben a bejegyzésekben:
Ki ez a különös fiatalember
Mr. Macron mellett? >>>
21 lecke a 21. századra.
Harari harmadik könyve >>>
A Zeit hetilap állította tükör elé.
Harari és az önismeret >>>
Mr. Harari újra elgondolkodtat.
Beszélgetés az IMF színpadán >>>
Budapesten járt.
Előadásokat tartott és interjúkat adott >>>
Itt állunk tehát a jelenben, és óriási bepillantásunk van a múlt irányába, és hatalmas előre tekintésünk lehet a jövő felé is. Valójában mindkettő itt van bennünk, és a jelenben. Itt dolgozódnak, érlelődnek, lappanganak bennünk. A múlt tanulságai és történetei, és a jövő lehetőségei is. Bennünk találkozik minden, itt a mostban. A Tudatszintünk alatt és fölött, magában a Nagy Kollektív Tudattalanban, aminek hordozói mi magunk vagyunk.
Vissza a telefonhoz
Szóval folytattuk tovább a beszélgetést, és csak érdekességképpen említettem meg az ismerősnek, hogy lám, bizony elég mélyre mehet egy ilyen utazás. No, de mégis milyen mélyre? Mennyire messzire? Hol kezdődnek a legkorábbi Kollektív Emlékek? Mik a legelső eszmélések az emberiség Tudatában?
Nyilván, minden kultúrkörnek megvan a maga, egészen korai élményanyaga. Az ősi mitológiai történetek, amelyek ott szunnyadnak a mélyben, a közel, vagy a távol-keleten, az afrikai kontinens mélyén, és egyéb helyeken. Megvannak az indiai mítoszok, ázsiai kultúrkörök mondái, egyiptomi, zsidó-keresztény, és egyéb, a mélyben meghúzódó kollektív élményanyagok.
Jól elbeszélgettünk erről a telefonban, aztán később összegeztem is magamban a gondolataimat ez ügyben. Azokat, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt hosszú-hosszú években jöttek bennem a felismerések. És ekkor, egy könyvtárszoba polcáról rám köszönt Thomas Mann remekműve. Fellapoztam, és rögtön az első sorban ezt olvastam:
"Mélységes mély a múltnak kútja."
Tudtam hogy igaza van. Tényleg mély. Feneketlen. Viszont annak ellenére hogy évezredeken is átívelő távolságra van a kút mélye, bizony így is hatással van ránk. Akár foglalkozunk vele, akár nem. Volt már ismeretem e tárgykörben, de gondoltam hogy a kiváló mesélő megérkeztével, érdemes bepillantanom az ő szemüvegén keresztül is a zsidó-keresztény kultúra mélyére. Belepillantani a kútba, és megismerni hogyan, miképp látja ő, az irodalmi Nobel-díjas szerző.
Az ad még a témának egy különlegességet, hogy a szerző magán és családi élete sem volt egy egyszerű történet. Nehéz viszonyok, tragédiák, sebek, fájdalmak. És ennek ellenére mégis egy ilyen remekművet alkotott Jákob családjáról. A nehézségek ellenére, vagy talán pont azért, azok hatására? Nem tudom.
A Kedvenc
Néhány évente elgondolkodom azon, hogy ha valaki akkor megkérdezné melyik a kedvenc könyvem, melyik az amelyik a legjobban lenyűgözött, amelyik a legjobban megérint és bámulatba ejt, akkor mit mondanék.
És rájöttem hogy mindig van ilyen, de ez általában 5-10 évente megváltozik. Kb. ilyen időszakonként felbukkan egy-egy újabb mű, amely helyet foglal nálam a csúcson. Van olyan is, hogy korábbi kedvencet újraolvasok 2-3 év múlva, és rájövök hogy valóban jó, de már nem nyűgöz le annyira, mint egykor.
Az elmúlt hónapok élménye számomra ez az új helycsere. Most abszolút a legfelső polcra került nálam a József és testvérei című remekmű. Nem tudom hány évig lesz ez a csúcs a számomra, de hogy szerintem jó ideig, az biztos. Csodálatos könyv egy csodálatos témáról. Ajánlom minden olvasó figyelmébe!
Nem egy könnyű olvasmány, lassan halad vele az ember, de ez egyáltalán nem baj, sőt! Az irodalom mestermunkáját nem habzsolva és sürgetve, hanem kifinomultsággal, türelemmel és odafigyeléssel érdemes olvasni. El kell csendesedni hogy meghallja az ember a kútnak mélységes mély hangját.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
