William Blake és William Dyce
Két festő. Két kép.
Továbbra is türelmesen és kitartóan haladok Jákob
családjának feldolgozásában, egyre mélyebbre jutok a monumentális műben. Azonban, ahogy
írtam, annyira összetett a történet, hogy különböző leágazásokat teszek
kutatásomban az irodalom, a történelem, a vallás, és egyéb területek
világában.
Így adódott hogy, mielőtt a konkrét könyvet bemutatnám, előtte még itt a blogban kicsit elidőztem Jákob nagyapjánál, a "népek sokaságának atyjánál", Ábrahámnál, majd családi pszichológiai sorsvonalaknál, most pedig a festészet mellett állnék meg néhány gondolat erejéig.
A fenti képen két úr, William Blake (angol) és William Dyce (skót) festők láthatóak. Ők nagyjából egy korban éltek, és mindkettejük festészetében megjelentek vallási motívumok. Köztük van olyan kép is, amelyik kapcsolódik Jákob családjához, ezekből hoztam most ide egyet-egyet.
KÉP: William Blake - Jákob lajtorjája
(Nagyításhoz klikk a képre!)
Bibliai vonal
Jákob életének fiatal szakaszában, egy különös időszak után hosszú útra megy. Kétségekkel tele indul, maga mögött hagyva a családját. Utazása során egyik este "Isteni" álma lesz. Egy égig érő lajtorját lát, amin angyalok haladnak föl, s le. Az ótestamentumi fordítással kapcsolatban különböző vélemények vannak a feljáró, a lajtorja, lépcső, vagy létra szavak verziói közt.
Álmában Isten megerősíti abban hogy vele van, és vele is lesz. Ezt az álmot örökítette meg William Blake a fenti festményen.
Művészi vonal
Nem tudok nagy szakértői kommentárt fűzni a képhez, csak amolyan amatőr meglátást. Első körben azt emelném ki, hogy nagyszerű maga a téma választás. Az égbe vezető lajtorja, ami által kapcsolódunk az isteni dimenzióhoz. Jákob álma egyébként sok más festőt is arra inspirált, hogy vászonra vigye a jelenetet.
A festmény részletei is lenyűgözőek. A föl és le haladó angyali lények körvonalainak és mozgásának a kecsessége, könnyedsége és méltósága ad egyfajta emelkedett áramlást, olyat, ami hívogatja a szemlélőt.
Hívogató a kép, hogy mi is emelkedjünk a fény felé. A spirális lépcsővonulat ad egyfajta spirituális megközelítést is, az Isteni szférák felé törekvésnek. A társaság az úton pedig egyfajta kollektív élményt. Szinte érezni a képen az alakok mozgását, egyfajta lágyan suhanó energiát, és föntről, a fényből áramló, ellenállhatatlanul hívogató sugalmazást. Talán még hallani egy kis hárfazenét, és érezni lehet valami angyali vidámságot és kedvességet is. Lent pedig az alvó lény mozdulatlanságát látni, ahogy a testi, földi valója pihen, miközben a szellem útra indul felfelé, egyre magasabbra, a legmagasabb szférák felé.
Pszichológiai vonal
Az álom értelmezése, a pszichológiai vonal is érdekességeket rejt. C.G. Jung többször is említi könyveiben az álmok értelmezését és annak fontosságát. Sokszor, egyfajta balanszírozó, kiegyenlítő hatásúak az álmok, kompenzatórikus jellegűk van. Itt ebben a bibliai epizódban, az előzmények ismeretében sejthető Jákob zaklatottsága és kétségei, szóval olyan gyötrődő lelki állapot, aminek kiegyensúlyozásához a Tudattalan egy megnyugtató és megerősítő álmot szállít.
Ráadásul az Örökölt sors témája is megjelenik az álomban, mert az őseinek, az Ábrahámnak Istennel kötött szövetségéről is szól az álom megnyugtató üzenete. Szóval a családi sorsvonal is folytatódik, megerősítésként jelenik meg az álomban. És lehetne ezt még tovább fejtegetni, akár az egyéni, akár a kollektív szintjét az álomnak, de talán most így, figyelemfelkeltő érdekességként ennyi is elég. Kanyarodjunk rá a másik festményre!
KÉP: William Dyce - A damaszkuszi Eliézer
(Nagyításhoz klikk a képre!)
Bibliai vonal
Eliézer Ábrahám szolgálója (munkatársa, alkalmazottja) volt. De talán még ennél is több. Amolyan tanácsadó féle is lehetett. Legalábbis feltételezhetjük hogy nem egy egyszerű alkalmazottról van szó, hanem egy nagyobb tudású, bölcs tanácsadóról Ábrahám mellett. Ez abból is következik hogy, egyfajta, tapasztalt és rangidős vezető lehetett a többi szolgáló (munkatárs) között, ráadásul egy igen kényes és kiemelkedő feladatot is rábízott Ábrahám.
Izsák számára kellett feleséget találnia. Mi ez, ha nem az egyik legkényesebb, és leginkább bölcsességet kívánó feladatok egyike? Ráadásul ez már szinte diplomáciai, nagyköveti feladat. És Eliézer kiválóan teljesítette a küldetést. Nagyjából ez a történet lényege. A személyének mélyebb pszichológia üzenetére lentebb majd bővebben is kitérek.
Művészi vonal
A ruha gyűrődéseinek megfestése az ecset mesteri vezetését mutatja William Dyce részéről. Aztán figyeljük csak meg az arcot és a tekintetet!
Vajon mire gondol az öreg Eliézer ott a pusztában?
Vajon mi járhat a fejében? És a gondolatai mellett vajon milyen érzelmek járhatják át az öreg bölcset?
Leonardo festményei kapcsán tanultam meg, hogy figyeljem meg nagyon alaposan a megfestett személy arcát és tekintetét. Szóval, mit üzenhet Eliézer tekintete? Azt hiszem nem könnyű a kérdés, mert Mr. Dyce mesterien festette meg a képet, így aztán sok mindent beleláthatunk. És talán ezeknél a pillanatoknál érkezhet el oda egy festmény szemlélője, amikor már nem is a műről szól az üzenet, hanem magáról a nézőről. Mert Eliézer tekintete úgy van megfestve, hogy abba több mindent is beleláthatunk. Na de mégis mit? Talán pont azt, ami bennünk van.
Pszichológiai vonal
Jung apó nagyon sokat foglalkozott a könyveiben az Ősi Mintázatok, az Archetípusok megjelenésével. Az Ótestamentum meg aztán különösen alkalmas ezek vizsgálatára. Jákob családjának több generáción áthúzódó története ebből a szempontból is figyelemreméltó.
Ábrahám az ŐsAtya, és egyfajta ŐsMester archetípusát hordozza magában. A család, a dinasztia, vallás, és a nemzetségalapító ősatya története a maga küzdelmeivel, eléggé szimbólumszerű. És ennek részese a maga szerény módján Eliézer is. Aki pedig, mintha az emberiség első tanácsadója, coach-a, ügyvezetője és diplomatája lenne egy személyben. Az ŐsAtya bizalmas és közvetlen munkatársa. Akik kedvelik az olasz témájú filmeket, azoknak eszükbe juthat egy szó: consigliere. (csak itt nem a sötét oldalon)
Eliézer szerepét ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor tényleg olyannak tűnik, mint egy szürke eminenciás. A háttérben tevékenykedik, kerülve a rivaldafényt, de a kellő tudás birtokában, határozottan és bölcsen. Ennek a bölcsességnek a csúcspontját egy egyszerű, de szintén szimbólumszerű jelenetben mutatja a Biblia. Ott, ahol kiválasztja Eliézer, Ábrahám fia, Izsák számára a feleséget. Ráadásul a kiválasztás, az Istenhez forduló, alázatos útmutatás kéréssel indul, és a víz alapelem is megjelenik a történetben. A víznek itt, akár mint pszichológiai, akár mint spirituális szerepe is szimbólumszerű. Nyilván, ahogy az egész történet is.
Arról pedig már nem is beszélve, hogy Eliézer úgy hajtja végre Ábrahám parancsát, hogy eredetileg ő lett volna Izsák helyett az ŐsAtya örököse. Isten útjai máshogy alakították a helyzeteket, de ez nem tette Eliézert kicsinyessé. Tudása és bölcsessége legjavát nyújtotta továbbra is Ábrahám számára.
Hogy mennyire így van, jól mutatja az, hogy Jákob családja történetének irodalmi feldolgozásában az író, nyilván élve a szabadabb irodalmi eszközökkel, Eliézer szerepét kihangsúlyozandó több generációba is beleszőtte a bölcs segítő és tanítói karakterét, így aztán újabb és újabb generációk élhettek a saját koruk Eliézer-i útmutatásával. Ezért a műben Jákobot is segíti egy eszes Eliézer, akitől aztán József is sokat tanul majd.
Ahogy az író a monumentális művében említi: "Büszke tanítás volt ez. József nagyvonalúan szórakozott. Hiszen mi mindent tudott még Eliézer ezenkívül! Titkokat, melyek a tanulást nagy és jóleső gyönyörűséggé tették, éppen azért, mert titkok voltak, amiket e földön csak kis számú s hallgatag főokos ismert templomokban s udvarházakban, nem pedig a nagy tömeg."
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
