Kutatásokat végzett el a
Michigan Egyetem arra nézve, hogy a negatív érzelmi hatásokkal szemben
mennyire véd a meditáció. Az eredmény az lett hogy segít. Nagyon is.
Kísérleteik
és tanulmányaik során arra jutottak, hogy a meditáció még akkor is
segít megfékezni a negatív érzelmek hatását az agyban, ha az illető a
természetéből fakadóan nem is annyira tudatos, éber ember. A kutatásban részt
vevő személyeket arra kérték föl hogy meditáljanak, majd az agyi reakcióikat
rögzítették azután, hogy zavaró, izgató képeket mutattak nekik.
A
vizsgálatvezető Yanli Li elmondása szerint a kísérlet nemcsak azt
mutatta meg, hogy a meditáció nagyon jó hatással van az emberek érzelmi
állapotára, hanem azt is, hogy azok is könnyen elsajátíthatják ezt az
érzelmi stabilitást, akikben még nem erős ez a fajta kontroll és
tudatosság. Azaz, nem természetes adottságuk ez. Kis gyakorlással ők is
fejleszthetik magukat ebben.
Világszerte
egyre
nagyobb népszerűségnek örvend ez a fajta stresszkezelés és életmód,
hogy az emberek egyre jobban a tudatába kerüljenek saját érzelmeik és
gondolataik hatásának, egyre tudatosabban éljék át a pillanatot. És ha ez irányú képességeik javulnak, jobban tudják majd kezelni a romboló, negatív érzelmeket és hatásokat is. Egyre
nagyobb a fejlődés ebben.
Tudományos kísérletek mutatják
már ki, hogy nagy fejlődést lehet ebben elérni meditációs
hanganyagokkal, még azoknak is, akikben ez a fajta természetes
tudatosság és éberség nincs is erősen jelen. Még ők is nagy fejlődést tudnak ebben
elérni. A kísérletekben kimutatták, hogy negatív, nyugtalanító képeket
látva, az agyuk érzelmi állapota, hamar visszaállt egyfajta normális,
kiegyensúlyozott állapotba. És ez jó.
Sina báró után, Széchenyi István életét kezdtem el most jobban
megismerni. Alapvetően minden ember életútja érdekes. Hosszú évtizedek
alatt az emberekben sok ismeret és tapasztalat felgyülemlik, és mások
életén keresztül a világ egy újabb arcát is megismerhetjük. Szóval
érdekesnek találom a különböző életutakat, azonban ha olyan emberről van
szó, aki valami rendkívülit alkotott, vagy kiemelkedően különös
élete volt, az ilyen emberre nagyon kíváncsi vagyok.
Milyen ember Ő?
Mi
motiválta? Hogyan küzdötte le a nehézségeket? Hogyan élt? Milyen
gondolatai voltak? Hogyan tekintett a világra? És sok-sok egyéb kérdés
merül fel bennem, amire kíváncsian keresem a válaszokat. Ilyen
indíttatással kezdtem "a legnagyobb magyar" életútjának is.
A könyv érdekessége
hogy itt bebújhatunk a bőrébe,
hiszen a saját, közel 50 éven át vezetett naplójáról van szó. Nagyon
tanulságos az egész. Történelmi, vagy kordokumentumi szempontból is,
vagy ha az emberi oldaláról nézzük a művet, úgy is. Sok szempont, sok
tanulság, sok felismerés. Ezek közül hadd emeljek ki itt most egyet. Egy
olyat, ami sokak számára tanulságos lehet, de a történelemórákon nem
biztos hogy elhangzott:
29
Érdekes olvasni azt, hogy az az ember,
akire ma már úgy gondolunk vissza, mint aki óriási dolgokat alkotott,
aki valamifajta nagy látnok, és nagy szervezőzseni lehetett, aki
munkásságára még évszázadok múlva is büszkék a magyarok, nos, ez az
ember 29 évesen még azt sem tudta mit csináljon! Nem semmi, ugye!?
29
éves volt, és van egy naplórészlet ekkoriból, ahol hosszan ír arról,
hogy nem is tudja pontosan mi felé kéne haladnia az életének. Katonai
pálya? Társasági ember, vagy magányos lótenyésztő? Politika, diplomácia
terület talán? Nagyvilági utazó? Írói karrier és az irodalom világa?
Családos élet, vagy inkább magányosabb út? Ezeken tipródik.
Álljunk
meg egy pillanatra és gondoljuk el. Milyen elvárást támaszt a mai
világ, és az emberek nagy része a fiatalok felé? Már 14 évesen legyen
tisztában vele, hogy mi lesz az élete! (de legkésőbb 18 évesen) Hamar
keressen pályát, hamar döntse el az élete útját! Különben baj lesz,
különben elkallódik, különben szétesik. Kétségtelen ez is előfordul.
Azonban nézzük meg Széchenyit! Először is,
Hogyan tekintsünk rá?
Ki Ő? Államférfi? Sikeres vállalkozó?
Politikus? Nagy építő? Nagy álmodó? Példakép? Lehetne sorolni a jelzőket. Nos, ez
az ember 29 éves korában még azt sem tudta pontosan mit is akar!
Elgondolkodtató azért, nem?!
Persze érdeklődési körei
voltak. Tapasztalatokat és ismereteket gyűjtött bőven, figyelte a
világot, figyelte az embereket, és talán öntudatlanul is, de érlelte
magát. Érlelte a személyiségét és önmagát. Aztán a későbbiekben kinyílt,
és évszázadokra híressé vált. De még hogy?!
Ahogy csak kevesen.
Szóval 29 évesen még mindig csak kereste önmagát és az útját. Ezt
bizony érdemes megjegyeznünk. És nemcsak nekünk érdemes erre figyelnünk,
hanem másoknak is. És ki tudja, talán valamelyest bölcsebbé válunk majd mi magunk is, a tanáraink is, és az oktatási rendszerünk.
Szerepelt már itt a blogban. Most egy újabb videó jön, amiben ismét
figyelemreméltó dolgokat említ. Tehetségről beszél, kreativitásról, új
gondolatokról, és sok minden egyébről. Érdemes megnézni, és érdemes
elgondolkodni a hallottakon.
Lassan kezd beköszönni az ősz. Itt van velünk
még a nyár, a napsütés, a csiripelő madarak, de a hajnalok bizony már
egyre hűvösebbek. Lomhán cammog az ősz, de reggelente látni már a párát
az autókon. A megbarnult faleveleket az utcákon, és az őszi pulóvereket,
kiskabátokat a gyalogosokon. Kedvelem ezt. Az évszakok változását.
Ráadásul, ilyenkor ősszel indul be nálam
a szezon
Igen.
Egyik kedvenc időtöltésem, a szauna szezon. Talán Neked is van ilyesmi
kedves időtöltésed, ami köthető az év egyes részéhez, vagy bizonyos
időszakhoz. Ilyenkor az ember ezt már nagyon várja. Nekem a szaunázás
ilyen. Az őszi és téli hűvös, hideg napokon nagyon kedvemre való. Beülni
a szaunába és...
csak úgy el lenni
és hagyni
hogy a test átélje a forróságot, majd a merülő medence hideg
dermedtségét. Igyekszem a test "sokkolását" azért csillapítani, akár
zuhannyal, és csak fokozatosan adom át magam a hőségnek, vagy a hideg
víz jegességének. A lassú átadás és szoktatás után pedig már hosszan
hagyom benne, a hőség, vagy a jegesség állapotában a testet. Hosszan
időzöm a szauna teremben, zuhany, aztán pedig lassan merülök el a hideg vízben,
és szinte mozdulatlanul töltök el benne hosszú-hosszú perceket. Csak
hagyom, hogy teljesen lehűljön a test. Aztán pihenés. Majd az egész újra
elölről.
ilyenkor eszembe jutnak
a világ
különböző pontjain élő emberek. A szauna, szinte vallásos hívői. Az
északi népek, pl. a finnek, vagy az oroszok, és sok-sok más, a világ
különböző pontjain élő ember. Lehet hogy semmi más közös nincs is
bennünk. Más zenéket hallgatunk, más írók könyveit olvassuk, a
politikáról, üzletről, vagy vallásról is talán más a véleményünk, de egy
valami azonban mégis közös bennünk. A rítus. Leülünk és izzadunk.
Megvan ennek a varázsa. És ki tudja, talán többről is szól ez, mint a
testnedvek elhagyása.
Hankiss Elemér egyik kiváló könyvét hoztam most el ide a kolostor udvarára. Rólunk, emberekről szól. A viselkedésünkről, drámáinkról, szerepeinkről, és még sok minden egyéb mély dolgokról, viszont nagyon humoros, és könnyen fogyasztható formában.
Bár, most egy nem annyira humoros részt olvashatsz majd, azonban nagyon elgondolkodtató. A szerző az alábbi sorokat a "MUNKAHELYI STRATÉGIÁK" fejezetbe helyezte a könyvben, azonban, és amiért én most ide hoztam, annak oka az, hogy ezek a jelenségek tökéletesen megmutatkoznak nem csak egy munkahelyi, hanem a vallásos, spirituális, meditatív közösségekben is. Többet nem is szeretnék most hozzáfűzni.
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én
(részlet)
"Sok lehetséges stratégia van ebben a helyzetben. Az egyik a hatalom
stratégiája. Ez abban áll, hogy az erős embert játsszuk meg, "erőt
mutatunk", letaposunk minden ellenállást. Ha sikerül a trükk, ha az
emberek megszeppennek, komolyan vesznek minket, megijednek tőlünk, akkor
ezzel sikeresen megerősítettük helyzetünket és öntudatunkat. Ha
kudarcot vallunk, ha bolondot csinálunk magunkból, akkor személyiségünk,
énünk súlyosan megsérülhet.
Sok sikeres stratégiája van a gyengeségnek is. Például:
A láthatatlanság stratégiája: igyekszem eltűnni,
láthatatlanná válni, óvatosan mozgok, hogy lehetőleg senki se vegyen
észre, óvatosan úszkálok a kis halak rajában.
A különc stratégiája ezzel rokon: csodabogár, nevetnek rajta, nem veszik komolyan, békén hagyják.
Az ártatlan bárány stratégiája: a helyes, kedves kis bárány szerepét
játszom, aki mindenkit szeret, és akit mindenki szeret, aki senkinek nem
tudna kárt okozni.
A mindig csak mosolyogni stratégiája: nem villogtatom a fogamat, nem
vagyok gyanúsan mogorva, állandóan csak mosolygok és lengetem jóakaratom
és ártatlanságom zászlaját.
Az önbéklyózás stratégiája: mint már korábban láttuk, ez egy megelőző
stratégia, és abban áll, hogy jó előre találok alibit, valamit, amiért
nem vagyok felelős (például egy képzeletbeli vagy tényleges betegséget, a
nehéz gyerekkor emlékét, időhiányt), amely eleve és előre megmagyarázza
a jövendő kudarcokat, s így ezek a kudarcok nem sértik majd
öntudatomat, önérzetemet.
A kliens stratégiája: fegyverhordozóként csatlakozom egy robosztusabb szereplőhöz.
A hízelgő kutya stratégiája: hízelgek a nálam erősebb ragadozóknak. Ez
különösen sikeres stratégia, mert még a legerősebb ragadozóknak is
megvan a gyönge pontjuk: a hiúságuk. A hízelgés valóban csodafegyver.
majdnem mindenkit levesz a lábáról, mert majdnem mindenki küszködik
önértékelésével, öntudatával. Énünk telhetetlen: mindent fölhabzsolunk,
még a legolcsóbb dicséretet vagy bókot is, ami erősítheti, dagaszthatja
önérzetünket.
Stratégiák sokaságát sorolhatnám még föl:
a megkérdőjelezhetetlen
szaktekintélyét, a magányos farkasét, a mindenkinek segítő ezermesterét
vagy lelki támaszét, a közvetítőét, a tréfamesterét és így tovább. . . "
A történész és akadémikus Niederhauser Emil könyvét hoztam most el ide, a
kolostor meditatív udvarára. Csodálatos kiadvány Mária Terézia életéről
és koráról. Professzori alapossággal mutatja be az uralkodónő életét,
személyét, és környezetét. A történelmi érdekességen túl, Mária
Teréziának spirituális jelentősége is van. Erről pedig majd Shri
Matajitól hallhatsz pár dolgot.
Ismerkedjünk meg tehát közelebbről Mária Terézia életével és
személyiségével. Az idézetek és képek mind a fenti könyvből származnak.
"Az uralkodónő szinte vele született érzékkel tudta reformjait
elfogadtatni, egyiknek a visszavonására sem kellett sort keríteni,
legfeljebb a továbbfejlesztésére. Ezzel az érzékkel, az országanya
öntudatával és biztonságával indította el egész birodalmát a polgári
átalakulás felé vezető úton."
"Az 1745 -ös drezdai béke után, tehát ötévi, súlyos gondokkal teli
uralkodást maga mögött hagyva fehér arcbőrével, világoskék szemével és
hófehér fogaival Mária Terézia még mindig igen szép fiatalasszony. Ez
volt a megnyerő benne már akkor, amikor még nem lépett trónra. Ferenc
nyilván indokoltan lett szerelmes a szép leányba. Később a szépség
méltósággá alakult át. Termete a sok terhességtől és szüléstől
elnehezedett. Már inkább a családanya, mint a szépasszony. A méltóság
még akkor is megmaradt, amikor, férje halála után, már csak fekete
özvegyi ruhát hordott, minden ékszer nélkül. A méltóság belső lényegéhez
tartozott, az istenkegyelmiség tudatához meg az örökölt méltósághoz."
- - -
"A szépséghez és a méltósághoz hozzátartozott az is, hogy Mária Terézia a
maga századához képest voltaképpen igen természetes életet élt:
törődött az étkezéssel, gondja volt a tisztaságra, a testápolásra, abban
a korban, amikor a hölgyek ez irányú hiányosságaikat parfümökkel
palástolták. Az egészséges életmódhoz tartozott a friss levegő
szeretete, szívesen ment szabadba, a mindennapi teendők közben is nyitva
kellett tartani az ablakokat, hogy beáramolhasson a friss levegő."
- - -
"Mária Terézia tehát öntudatos Habsburg, és
öntudatos uralkodó volt, utóbbit még a dinasztiához való tartozásnál is
előbbre valónak tekintette. Ehhez pedig hozzátartozott a nagyon
szigorúan vett kötelességtudat. Az 1750-es években írt végrendeletében
így fogalmazta ezt meg: "Ez az igazság mindig a szemem előtt lebegett és
sokszor mérlegeltem, hogy nem a magamé vagyok, hanem a közönségé {dem
publico, ahogy az eredetiben van, manapság azt mondanánk, a társadalomé
vagy az állampolgároké - N. E.}. Minthogy ennek az alapelvnek
megfelelően szándékaimat mindig jól megvizsgáltam, utólag mindent jó
állhatatossággal kezdtem meg és erőteljesen folytattam - és eközben
kedélyemben olyan nyugodt voltam még legnagyobb bajaim idején is, mintha
a dolgok egyáltalán nem is tartoznának rám..."
- - -
"Mozart első ízben mint csodagyerek szerepelt az udvarban. Közismert,
hogy Mária Teréziának annyira megtetszett a játéka, hogy ölébe is vette a
hatéves művészt. Hat évre rá, Mozart még mindig csak 12 éves, de a
bécsi árvaház felszentelése alkalmából maga dirigálja a misét, az
ünnepségen..."
Raja Lakshmi: a videóban elhangzó kifejezés azt a Isteni Princípiumot jelenti, amiről Shri Mataji ezt mondta:
"Aztán
ott van Raja Lakshmi, aki a királyok méltóságát adja. Ha a királyok úgy
viselkednek, mint a szolgák, akkor nem hívják őket királyoknak.
Méltóságteljesen kell viselkedniük. A király méltóságát, fenségességét a
benne lakozó Raja Laksmi adja."
Shri Mataji, Italy, 1987.10.25.
Shri Mataji Schönbrunn -ban, Mária Terézia
uralkodásának helyszínén a 80-as évek elején. A császárnő mindig is rajongott a kastélyért
és a kertjéért.
- - -
"Még utolsó napjaiban is megemlékezett a
magyarokról. Hívatta Esterházy kancellárt, és azt mondta neki:
"Meghalok. Mondja meg nemzetének, hogy egészen utolsó pillanatomig
hálával emlékeztem meg róla." Ez már nem politika, kormányzati
megfontolás, jól kiszámított hatásos gesztus. Egy haldokló emlékezik így
azokra, akik egykor valóban megmentették.
Ez okozza,
hogy a királynő a magyarok, még a parasztok emlékezetében is oly sokáig
megmaradt. Később éppen II. Józseffel szembeállítva került egyfajta
piedesztálra. Erről csak a pártállam lökte le, ahol még a Kádár-korszak
utolsó éveiben is a párt hivatalos lapjában Mária Terézia zabolátlan
szerelmi életéről lehetett írni. Talán manapság már túl vagyunk az ilyen
ostoba hiedelmeken."
"November 28-án délután négy órakor a Bécsben lévő
gyerekei jelenlétében felvette a halotti szentségeket, el is búcsúzott
tőlük. Éjjel nem aludt, mert szemébe akart nézni a halálnak. 29-én
reggel Józseffel reggelizett. Levelet írt Mária Krisztinának, melyben
kifejtette, hogy életében semmi sem sikerült neki olyan jól, mint az ő
házasságuk. Délelőtt tízkor a főhercegnőket elküldte, Józseffel
beszélgetett franciául, pedig a személyes érintkezésben gyermekeivel
mindig a németet használta. Talán ez is öntudatának gyengülését mutatta.
Este József támogatta az ágyhoz, megkérdezte, nem fekszik-e rosszul?
Igen, felelte, de elég jól ahhoz, hogy meghaljak. Este 9 óra volt.
Abban
a Bécsben, amely annyit köszönhetett neki, halálhíre az első percekben
örömet keltett, mert neki tulajdonították az italadó felemelését.
Iszonyú mozzanat egy ilyen élet végén."
2003 - találkozás a sahaja jóga meditációval.
2008 - elindul a kolostoros blog.
2014 - a meditáción túl, már sokkal szélesebb merítésből kerülnek be témák ide a kolostor udvarára.
Ezeket olvashatod most itt. Kellemes időtöltést kívánok hozzá.