2014. július 29., kedd

Herbert Meditációja a TED -en

Öreg Mike -ék után most mesélek Neked egy másik úrról, akit az itteni, osztrák sahaja jógában ismertem meg jó néhány évvel ezelőtt. Most azonban egy különleges helyről köszönt vissza a jelenléte!

Érdemes lesz megismerned a történetét Neked is, nemcsak azért egy mert különleges helyre jutott be vele, hanem mert mindannyiunk életében vannak ilyen pillanatok. Amikor már nincs tovább. Amikor minden szétesik, és már nem jut más, csak a kilátástalanság, és a fájdalmas zokogás.

Herbert Reiningerrel még valamikor a 2000 -es évek eleje/közepe felé találkoztam Ausztriában, egy meditációs szemináriumon. Fent voltunk a hegyekben, Ottensteinben. A szálláson többen is aludtunk egy szobában, és ott mesélt néhány dolgot, hogy mióta meditál, meg volt párszor Magyarországon stb. stb. stb.

Kellemes volt a jelenléte. Békesség és vidámság sugárzott belőle. Amolyan végtelen elégedettség. Akkor még nem tudtam, hogy Ő amolyan kreatív igazgató féle. Kisebb-nagyobb cégekkel, szervezetekkel dolgozik együtt. Ráadásul nemrég láttam a neten, hogy meghívást kapott, egy igazán különleges helyre, a TED -re!

Ott elmesélte élete egyik különleges pillanatát, aztán még egy rövid kis meditációt is levezetett a résztvevőknek!

Az előadásában említi, hogy Bécsben, egy ENSZ szervezetnél dolgozott, aztán teljesen más irányt vett az élete. Családostul Amerikába ment, egy frissen indult céghez. Ami aztán megbukott. Ő ott áll elkeseredve, egyre nagyobb pénzügyi terhekkel, kilátástalanul, egyre nyomasztóbb felelősséggel a vállán. Mi lesz vele és a családjával?

Nagyon maga alatt volt. Aztán kapott egy távoli állásajánlatot, majd útnak indult. Aztán az éjszaka közepén a sivatagban kifogyott a benzine, ráadásul ivóvize sem volt. Most képzeld csak el, ahogy fokozódik benne a feszültség, a gyötrelem és a keserűség! Elindult hát gyalog.

A lába alatt mindenféle állatok, holdfény, magány, és kilátástalanság. Egyszercsak talált egy üres házat. Persze ekkor az elméje már láncfűrészes őrült gyilkosokat látott maga előtt félelmében. Aztán talált egy kis kútszerű dolgot is, amiben végre víz volt. Megörült neki.

De hamar rá kellett jönnie, hogy nincs eszköz amivel felhúzhatná a vizet. Ekkor totál eltört benne minden. Csak zokogott és zokogott. Hát hogy lehet ilyen? Mi jöhet még? Teljesen összeroppant.

Aztán ahogy a könnyei belehullottak a vízbe, mintha egyszer csak életre kelt volna az egész víz, és sugárban felemelkedett volna. Valamifajta látomás szerű élmény. Az egész egy amolyan meditatív pillanat volt, és teljesen átjárta a lényét a nyugalom. (talán ez nem is külső, hanem "belső víz" lehetett... ) Mintha minden feszültséget, reménytelenséget és kilátástalanságot elmosott volna belőle ez a víz.

Aztán visszament a kocsihoz, és csodák csodájára, hogy-hogy nem pont arra jött valaki, akinek volt benzine, és így Herbert folytathatta az ÚT-ját, és az életét. Arra az állásra végül is nem vették fel, de ez a nap valamit azért mégis megváltoztatott Benne. A Teljesen Megnyugtató És Felemelő Isteni Egységélményt.

...amivel sokkal mélyebb kapcsolata lett ezután.

Hallgasd meg Herbert történetét saját szavaival most Te is!





Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2014. július 26., szombat

Zen Születésnapi Kártya


"Nem gondolok rád."

Ezt a poént a meditatív emberek értik csak igazán (-:

A viccen túl, de maradva a Zen témájánál, képzeld tavasszal volt egy japán túra. A nemzetközi sahaja jógás meditálók közül, a "Fiatal Erő", azaz a "Yuva Shakti" felkerekedett, különböző országból összejöttek páran, és elmentek egy japán túrára.



Különböző japán helyekre, városokba és szervezetekhez mentek el, és osztották meg velük a Sahaja Jógát. Nagyszerű élmény lehetett.

Átadni másoknak az önmegvalósulást, az valóban felemelő érzés és állapot. Nagyon meditatív, nagyon szép. Ez a nemzetközi fiatalokból álló kis csoport is, idén tavasszal ezt élte át a túra során. Ráadásul igazán különleges helyekre is bejutottak!


"A túra különleges fénypontja volt, amikor egy zen templomban adtunk önmegvalósulást. Japán legrégibb zen templomába mentünk el és alázatosan kértük, hogy csatlakozhassunk az ő meditációs összejövetelükhöz.

Miután egy kis ideig meditáltunk megkérdeztük az ott lévő szerzeteseket, szeretnék-e kipróbálni a meditációt a mi stílusunk szerint. Beleegyeztek és megadtuk nekik az önmegvalósulást."



Akkor nem is tudatosult bennünk egészen, milyen jelentőségteljes is volt ez, amíg fel nem idéztük, amit Anyánk mondott a beszédeiben, hogy sok száz éven keresztül a zen templomok egyetlen tagja sem nyerte el az önmegvalósulását, a 6. századi 24 mester óta."






Szép dolgok ezek bizony. És hát el ne felejtsd az utad során, hogy amúgy: "Nem gondolok Rád!"




Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2014. július 23., szerda

Augusztusi Szívdobbanás

Már most júliusban?

Igen, hiszen egy életre bennem maradt az élmény. Már az augusztusi évforduló előtt hetekkel emlékezni szoktam az eseményre. Ráadásul nem csak nekem volt ez Sorsfordító, hanem talán Neked is!

Pont 11 éve.
2003 augusztusában keveredtem a Sziget fesztiválon a Sahaja Jóga Meditációs Sátorba. Totál részegen betántorogtam.
Borgőzös "illatfelhő", dadogó beszéd, zilált megjelenés.
Képzelheted (-:

Ennek ellenére mégis a kezembe nyomtak, meditációs programokról egy szórólapot. Egy igazán Sorsfordítót. Számomra legalábbis.

Előtte is nagyon érdekelt már a téma. Foglalkoztam is vele sokat, de ez a "találkozás", egy igazán "minőségi ugrás" volt a meditációval kapcsolatos viszonyomban. Sok-sok minden történt aztán, rengeteg élmény és tapasztalat. 5 évre rá elindult a Kolostoros Blog is.

Így a "szórólapot" most már én (is) osztom. Pénztárcakímélő, és könnyed üzemmódban. A blog is már több mint 6 éve megy. Van akinek ez csupán egy blog a sok közül. Van aki lenézően, mosolyogva legyint, és van aki viszont olthatatlan kíváncsisággal várja az újabb és újabb bejegyzéseket. Van akinek sokat jelentenek az itteni dolgok, van akinek meg semmit. Van akinek Sorsfordító volt a "Kolostor", van akinek nem. Szóval van itt minden. Nem bánom.

Közeleg tehát az augusztus, és az én szívem ilyenkor egy picit erősebben dobban.  Ha nem visz az ÚT -am abba a sátorba, talán most nem is egy meditációs blogba pötyögtetném a billentyűzetet, hanem a, "Sör és Unicum a kolostor udvarán!" című blogba. Nem bánom hogy nem így alakult.

Veled sem találkoztam volna, és igazából Önmagammal sem. Így kellett ennek lennie. Ezek hát az én augusztusi élményeim minden évben. A boldogság és a hála vegyes érzése. A meditatív élet öröme, majd az Őrbódé születése. Így kerek az élet. Éljenek az augusztusi napfelkelték! Az újrakezdés. A meditatív élet nyugalma, szépsége és emelkedettsége.



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!

2014. július 17., csütörtök

Egy gyűrű mindenek felett



No nem az amit Frodó kergetett!

Mágikus hatalma azonban ennek a gyűrűnek is lehetett. A bepárásodott szemű idős hölgy aláírása a szerződésen legalább is erre enged következtetni. Rövid kis történet következik üzletről, emlékekről, érzelmekről, szóval rólunk emberekről.

Az "Imre bácsi az öreg "bútordarab" című bejegyzésben már olvashattál életem egyik régi-régi fejezetéről. Egy korábbi munkahelyemről, és annak néhány emlékéről. Valami hasonló jön most is. A 2000-es évek közepén volt egy időszak amikor a média területén tevékenykedtem. Annak is a reklámpiac környékén. Azaz, cégek megjelenését szerveztem nagy televíziós csatornák reklámfelületeire. Itt történt találkozásom a bepárásodott szemű, meghatódott idős hölggyel, aki boldogan írta alá a szerződést. Miközben egy dolog állt mindennek a középpontjában. A gyűrű.

Szokásos nyári reggelnek indult. Napsütés, készülődés, ingvasalás, arcszesz, nyakkendő, frizura igazítás. És némi izgalom. Hiszen már hetek óta tartott az egyeztetés A Céggel. Most végre eljött a találkozás ideje. Tudtam hogy az egész éves média megjelenésük rögzítve van már. Újságok, rádiók, televíziós csatornák, és mindenféle, ami csak lehet. Nagy cég, országos lefedettséggel, sok reklámmal. Azért én mégis csak bíztam benne, hogy beférünk még mi is abba a bizonyos éves költségvetésbe. Ugyanis egy nagyon jó ajánlat lett eléjük téve, az ország egyik legszínvonalasabb TV csatorna reklámperceiről. Döntéshozójuk asszisztense pedig biztatott, hogy esélyes a dolog. Így indultunk el reggel a kollégámmal a megbeszélésre. Bizakodva, reménykedve.

Hátrazselézett frizurámmal alkalmanként egy picit amolyan "csibészes" benyomást kelthetek, de a kollegám megjelenése teljesen más volt. Ő a megtestesült úriember. Szolid, már-már a békebeli időket idéző, régi vágású kulturált fiatalember. Olyan, akihez azonnal feleségül adnák a lányos anyukák a gyereküket. Mi ketten mentünk a cégünktől. Ajánlatunkkal, tervezett szerződésekkel, és az a bizonyos GYŰRŰ!

Ami mindkettőnk ujján ott volt. Hiszen Gábor kollegám is házas volt már, és Zsuzsával pedig már mi is házasságban éltünk, így mindkettőnk ujján ott volt a karikagyűrű. Akkor még nem is sejtettük milyen óriási szerepe lesz ennek a délelőtt folyamán. Pedig ha tudtam volna, akkor még néhány esküvői fotót is bekészítek az öltönyöm zsebébe.

Négyen ültünk az irodában. Gábor kollégám és én képviseltük a "médiapiacot". Leendő partnereink részéről pedig a már jól ismert fiatal hölgy, a reklámokért felelős osztály asszisztense, és a döntéshozó osztályvezető főnökasszony. Nyugdíj előtt álló, kedves idős hölgy volt. Hamar, már az első pár mondat után kiderült hogy szimpatikus neki az ajánlatunk, így azonnal témát váltott amikor meglátta az ujjainkon a karikagyűrűt.

Szinte repesett a boldogságtól amikor felfedezte azt, hogy fiatal korunk ellenére házasok vagyunk. Boldog lett és vidám. Talán büszke is volt ránk picit. Valahogy mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről, hogy mégsem reménytelen ez a világ. Vannak még fiatalok, akik...

A televíziós megjelenések és a reklámspotok teljesen másodlagosak lettek már ekkor. Hát hogyan beszéljünk holmi marketingről, reklámról, kamerabeállásról, súlyos pénzekről, amikor a házasság szentsége jelenik meg a tárgyalóasztalnál?! A hölgy nagyon boldog volt, lelkes, és igazán örült a jelenlétünknek. Ki tudhatja hogy a mélyben milyen emlékek és érzelmek törtek fel belőle a karikagyűrűket látván. Nem mondta, mi meg nem kérdeztük. Hagytuk hogy büszke legyen ránk, örüljön nekünk, és picit már zavarban is éreztük magunkat, amikor a fiatal kis asszisztens hölgyet kezdte el "agitálni", hogy neki is már igazán meg kéne házasodnia, ahogy ezek a "remek fiatalemberek" tették. Persze diszkrétebb volt annál, mint hogy túlságosan is zavarba hozza a kolleganőjét, vagy minket. Az idős hölgy boldog volt, meghatódott és büszke. Ilyen emelkedett állapotban pedig nem is kerülhetett más a médiaszerződés végére, mint az aláírása.

A cég reklámkampánya aztán sikeresen lezajlott. Néhány kedves levélváltás volt még köztünk a későbbiekben, azután pedig már én is távol kerültem a médiapiactól, meg ki tudja, talán a hölgy is nyugdíjba ment. Az asszisztense meg talán férjhez. Vagy nem. Ki tudja. Mindenesetre kellemes emlék maradt az a nyári délelőtti megbeszélés. Sok minden eszembe jut amikor reklámokat látok a TV-ben. Marketingbölcsességek, termékek, cégek, szolgáltatások, gazdasági mutatók kamerabeállítások, no és hát a gyűrű!

Vele pedig a korosodó idős hölgy bepárásodott tekintete, ami valahogy azt sugallta, van még remény, nincs még minden veszve. Talán tényleg nincs.



Üdv
A Kolostor Őre


Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!