2016. szeptember 28., szerda

Meditáció és az Agy



A Michigan Egyetem
meditációs kísérlete


Kutatásokat végzett el a Michigan Egyetem arra nézve, hogy a negatív érzelmi hatásokkal szemben mennyire véd a meditáció. Az eredmény az lett hogy segít. Nagyon is.

Kísérleteik és tanulmányaik során arra jutottak, hogy a meditáció még akkor is segít megfékezni a negatív érzelmek hatását az agyban, ha az illető a természetéből fakadóan nem is annyira tudatos, éber ember. A kutatásban részt vevő személyeket arra kérték föl hogy meditáljanak, majd az agyi reakcióikat rögzítették azután, hogy zavaró, izgató képeket mutattak nekik.

A vizsgálatvezető Yanli Li elmondása szerint a kísérlet nemcsak azt mutatta meg, hogy a meditáció nagyon jó hatással van az emberek érzelmi állapotára, hanem azt is, hogy azok is könnyen elsajátíthatják ezt az érzelmi stabilitást, akikben még nem erős ez a fajta kontroll és tudatosság. Azaz, nem természetes adottságuk ez. Kis gyakorlással ők is fejleszthetik magukat ebben.

Világszerte

egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a fajta stresszkezelés és életmód, hogy az emberek egyre jobban a tudatába kerüljenek saját érzelmeik és gondolataik hatásának, egyre tudatosabban éljék át a pillanatot. És ha ez irányú képességeik javulnak, jobban tudják majd kezelni a romboló, negatív érzelmeket és hatásokat is. Egyre nagyobb a fejlődés ebben.

Tudományos kísérletek mutatják már ki, hogy nagy fejlődést lehet ebben elérni meditációs hanganyagokkal, még azoknak is, akikben ez a fajta természetes tudatosság és éberség nincs is erősen jelen. Még ők is nagy fejlődést tudnak ebben elérni. A kísérletekben kimutatták, hogy negatív, nyugtalanító képeket látva, az agyuk érzelmi állapota, hamar visszaállt egyfajta normális, kiegyensúlyozott állapotba. És ez jó.

A teljes cikk eredetiben itt olvasható >>

- - -



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2016. szeptember 26., hétfő

Széchenyi


Nagy tanulság,
ami a történelemórákon 
nem biztos hogy elhangzott!

Sina báró után, Széchenyi István életét kezdtem el most jobban megismerni. Alapvetően minden ember életútja érdekes. Hosszú évtizedek alatt az emberekben sok ismeret és tapasztalat felgyülemlik, és mások életén keresztül a világ egy újabb arcát is megismerhetjük. Szóval érdekesnek találom a különböző életutakat, azonban ha olyan emberről van szó, aki valami rendkívülit alkotott, vagy kiemelkedően különös élete volt, az ilyen emberre nagyon kíváncsi vagyok.

Milyen ember Ő?

Mi motiválta? Hogyan küzdötte le a nehézségeket? Hogyan élt? Milyen gondolatai voltak? Hogyan tekintett a világra? És sok-sok egyéb kérdés merül fel bennem, amire kíváncsian keresem a válaszokat. Ilyen indíttatással kezdtem "a legnagyobb magyar" életútjának is.

A könyv érdekessége

hogy itt bebújhatunk a bőrébe, hiszen a saját, közel 50 éven át vezetett naplójáról van szó. Nagyon tanulságos az egész. Történelmi, vagy kordokumentumi szempontból is, vagy ha az emberi oldaláról nézzük a művet, úgy is. Sok szempont, sok tanulság, sok felismerés. Ezek közül hadd emeljek ki itt most egyet. Egy olyat, ami sokak számára tanulságos lehet, de a történelemórákon nem biztos hogy elhangzott:

29

Érdekes olvasni azt, hogy az az ember, akire ma már úgy gondolunk vissza, mint aki óriási dolgokat alkotott, aki valamifajta nagy látnok, és nagy szervezőzseni lehetett, aki munkásságára még évszázadok múlva is büszkék a magyarok, nos, ez az ember 29 évesen még azt sem tudta mit csináljon! Nem semmi, ugye!?

29 éves volt, és van egy naplórészlet ekkoriból, ahol hosszan ír arról, hogy nem is tudja pontosan mi felé kéne haladnia az életének. Katonai pálya? Társasági ember, vagy magányos lótenyésztő? Politika, diplomácia terület talán? Nagyvilági utazó? Írói karrier és az irodalom világa? Családos élet, vagy inkább magányosabb út? Ezeken tipródik.

Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk el. Milyen elvárást támaszt a mai világ, és az emberek nagy része a fiatalok felé? Már 14 évesen legyen tisztában vele, hogy mi lesz az élete! (de legkésőbb 18 évesen) Hamar keressen pályát, hamar döntse el az élete útját! Különben baj lesz, különben elkallódik, különben szétesik. Kétségtelen ez is előfordul. Azonban nézzük meg Széchenyit! Először is,

Hogyan tekintsünk rá?

Ki Ő? Államférfi? Sikeres vállalkozó? Politikus? Nagy építő? Nagy álmodó? Példakép? Lehetne sorolni a jelzőket. Nos, ez az ember 29 éves korában még azt sem tudta pontosan mit is akar! Elgondolkodtató azért, nem?!

Persze érdeklődési körei voltak. Tapasztalatokat és ismereteket gyűjtött bőven, figyelte a világot, figyelte az embereket, és talán öntudatlanul is, de érlelte magát. Érlelte a személyiségét és önmagát. Aztán a későbbiekben kinyílt, és évszázadokra híressé vált. De még hogy?!

Ahogy csak kevesen. Szóval 29 évesen még mindig csak kereste önmagát és az útját. Ezt bizony érdemes megjegyeznünk. És nemcsak nekünk érdemes erre figyelnünk, hanem másoknak is. És ki tudja, talán valamelyest bölcsebbé válunk majd mi magunk is, a tanáraink is, és az oktatási rendszerünk.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén


 

Társadalmi célú hirdetés:

2016. szeptember 24., szombat

Csermely Péter. Ismét.

Szerepelt már itt a blogban. Most egy újabb videó jön, amiben ismét figyelemreméltó dolgokat említ. Tehetségről beszél, kreativitásról, új gondolatokról, és sok minden egyébről. Érdemes megnézni, és érdemes elgondolkodni a hallottakon.




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén