2018. október 14., vasárnap

Hegytetőn. Raxalpe.

Raxalpe hatalmas sziklafennsíkja
mágnesként vonzza a túrázókat.
 
100 éve kedvelt
kirándulócélpont
- így említi az Ausztria Mánia
 
lágyan hullámzó fennsík
hangulata azonnal a hatalmába kerít
 
Raxalpe. Tényleg hatalmába kerít. Gyönyörű hely. És szerencsénk is volt Zsuzsával, hiszen a mostani, első látogatásunk alkalmával a természet barátságos arcát mutatta.
 
Csodálatos őszi időben ismerkedhettünk meg a Pax hegység fennsíkjairól kínálkozó lenyűgöző látvánnyal, és hüttéinek pazar kínálatával. El voltunk kényeztetve. Mindent megkaptunk, amit egy kulturált kiránduló, egy átlagos túrázó csak kívánhat.

Ellátni egész messze. 
A távolba, a távolba, és még azon is túl, oda a távolba...

A hütték és a kirándulóforgalom ellátásában való osztrák szervezettséget, és a minőségre törekvést érdemes lenne sokaknak eltanulni.
 

Ilyen hegytetőn nehéz szavakba foglalni az élményt. Ahhoz már némi költői, vagy irodalmi véna kell. Nekünk többieknek viszont talán bőven elég az is, ha csak gyönyörködünk.

Nehéz betelni a tájjal, pláne ilyen szép időben, ilyen jó levegőn. A hegy nyugalma magával ragadó, a látvány lélegzetelállító. A levegőt harapni lehet. Mi kell még?

Aztán eljön persze az az idő is, amikor a kiránduló már más harapnivaló után is vágyakozik.



 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. október 4., csütörtök

A Képlet

A Harvard hálózatkutatója
megalkotta a siker képletét.
- írja a Forbes
 
Teljesen megváltozott a véleménye
arról, hogyan működik a világ.
- tudósít a Könyves Blog
 
"A siker egyetemes törvényei"
 
Így szól a könyv alcíme. És mennyire máshogy hangzik ez egy Harvard-i kutató professzor tollából, mint a szokásos: tükör előtti, szeretem magam mantrázás, no meg a legyél pozitív, és ott van még a, csak kérned kell az univerzumot típusú bulvár bla-bla is. Plusz a sok-sok egyéb sikermágnesezős gagyi halom a könyvespolcokon. Mennyire más viszont az, amikor megalapozott, professzori szintű kutatók erednek a siker nyomába!
 
Mélyreható kérdéseket tesznek fel,
 
a valódi válaszok után erednek, kíváncsian keresik az összefüggéseket és a számokat, aztán kutatói alapossággal nézik át a tételeket. Miért lesz sikeres valaki, és mások miért nem? Barabási Albert-László könyve megdöbbentő, elgondolkodtató, szórakoztató, és olyan, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni a középiskolákban. Ha ez elmarad, akkor legalább az egyetemen. Bár, azt a következtetést is levonhatjuk írásából, hogy ha az első nyugdíj kézbevételével együtt ezt a könyvet is megkapná valaki, akkor sem lenne késő! No, de azt mondom ne várjunk a nyugdíjig, hanem minél hamarabb ismerjük meg mi is a harvardi professzor felfedezéseit!
 
Forbes címlap, vastag keretes tudós szemüveg, mélyreható pillantás. Nincs mellébeszélés. Ha meg sem szólalna, életútja, már önmagában is tanulságos és beszédes lenne. Azonban ő nem hallgat.
 
Székelyföldi faluból a világtérképre került.
 
Ha itt megállna, és nem csinálna már semmit, csak mesélne, mesélne és mesélne, már az olyan lenne, amire érdemes lenne odafigyelni. Az ember ilyenkor a legjobb amit tehet, hogy hallgat és figyel. Barabási úr azonban nem áll meg. Élete a fizika, a kutatás, a művészetek, és ahogy a Forbes-ból kiderül, egyre inkább már az üzlet is.
 
5 törvényben
 
foglalta össze a siker titkát. Megérteni nem nehéz, megvalósítani már annál inkább. Kiváló könyv, remek példák, inspiráló gondolatok. Tökéletes társ azokra az időkre, azokra a lélegzetvételnyi szünetekre, amikor le tudunk ülni egy gőzölgő finom tea mellé magunkban, és átgondoljuk az életünket. Honnan hová tart, mit is szeretnék szívünk mélyén úgy igazából, és hogyan is valósíthatjuk azt meg. Ha valamin, akkor ezen megéri tűnődni. Aztán kiürül a bögre, befejezzük a könyvet, ideje útnak indulni.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. október 1., hétfő

Keresni, kutatni, a mélyére menni, kíváncsinak lenni

Krasznahorkai László így tesz. Nemcsak hogy a mélyére megy, hanem messzire is. Kínában keresi kérdéseire a választ.
 
Útikalauzok,
 
prospektusok, és az ismerősök mellé a szerző még beveszi a kalandba az olvasót is, szorít neki is egy csöppnyi helyet a vidéki, hideg és koszos kínai buszon. És elindul az utazás. Kacskaringós ösvényeken és dombokon halad a vándor útja. Kolostorok, könyvtárak, különös meditatív kertek, és a nagyvárosi felhőkarcolók árnyékában hangzanak el újra és újra a kérdései. Vajon Kína mit felel?
 
Az olvasó csendben szemlélheti
 
az író gyötrelmes beszélgetéseit, azokat ahol átnéznek rajta, és csak azért sem válaszolják meg a kérdéseit, mellébeszélnek, vagy éppen egyáltalán nem értik mit is akar megtudni. De tényleg, mit akar tudni? Mit keres valójában a szerző ott a távoli tájakon? Valóban kulturális kérdések foglalkoztatják, vagy az élet még ennél is mélyebb összefüggései? Bizony, jogosan merülnek fel újabb és újabb kérdések az olvasóban is. Mit keres valójában Krasznahorkai László ott a távoli Kínában, a koszos és hideg vidéki buszon? Mit?
 
És talán még ennél is lényegesebb kérdés az hogy,
 
mit keres valójában az olvasó? A könyv kalandos utazások és különös emberek közé viszi az érdeklődőt, ahol a kérdések és válaszok egymás után nyitnak meg és csuknak be újabb és újabb ajtókat, létezésünk rejtélyes birodalmában. A könyv utolsó lapjával azonban nem ér véget az utazás. Lehet hogy az olvasó számára akkor kezdődik még csak igazán. Csak legyen kedve felszállni egy következő buszra.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. szeptember 22., szombat

Harari és az Idő

Van annak némi szimbolikája, ha Németország egyik legkiválóbb hetilapjában, a Die Zeit-ban (Az Idő) jelenik meg Mr. Harari. A jeruzsálemi egyetem professzora, aki alaposan tanulmányozza az emberi természetet és "az időt".
 
Annak ellenére hogy pár nappal ezelőtt már szó volt Mr. Harari -ról itt a kolostor udvarán, újra csak elhoztam ide a témát, mert most, amikor a szokásos heti újságadagomat megvettem, és megláttam a Zeit-ban az interjút, rögtön elolvastam. Aztán egy olyan tanulságos dolog jutott eszembe, amit már rég meg akartam itt osztani. Bár, nem lesz egy könnyű téma, rázós utazás következhet!
 
Önismeret
 
Ebben a mostani interjúban is, a szokásos témákkal indít az újság Mr. Hararival kapcsolatban. Jelen, Jövő, Mesterséges Intelligencia, emberiség, fejlődés stb. Aztán van egy rész ahol arról beszél Mr. Harari, hogy milyen embereket, és hogyan lehet manipulálni, és hogy milyen félreértésben élnek is sokan. És hogy ezt mások, pl. cégek vagy a politika ma már milyen könnyen ki tudja játszani, és hogy ez milyen veszélyes. Erre ő is egyfajta tudatosságbeli, önismereti fejlődést javasol, ahogy, mint mondja, már több ezer éve is ezt javasolta Szókratész, Konfuciusz, és sokan mások.
 
A professzor, ahogy említi, belső elcsendesedéssel, meditációval próbálja ezt a fajta tudatosságbeli fejlődést magában építeni és erősíteni. Aztán mondja hogy vannak akik pl. pszichoanalízissel, vagy egyéb más dologgal. Az interjúnak ennél a részénél jött az ihletettség arra, hogy megemlítsem itt a kolostor udvarán is azt az intenzív és mélyreható utat, vagy úgy is nevezhetem hogy felismerést, amit kb. egy éve élek át.
 
Meditáció + Pszichoanalízis
 
Idén áprilisban és tavaly júniusban már írtam Jung apóról. Azaz, a pszichológia egyik legnagyobb formátumú egyéniségéről, Carl Gustav Jungról. A vele töltött elmúlt, intenzív egy évem fantasztikus "utazás" volt a lélek és az önismeret birodalmában. Tudatilag, lélektanilag, megértések, felismerések, finomhangolódás, és sok minden egyéb szempontjából.
 
15 éve foglalkozom meditációval mélyebben, ami szintén rengeteg mindent adott, és foglalkoztam már korábban is a pszichológiával, de azt mondanám hogy most az utóbbi egy évben sokkal mélyebben és intenzívebben mentem bele. Nem iratkoztam be hagyományos, díványon fekvős, beszélgetős pszichoterápiára, hanem csak Jung apó munkáiban mélyedtem el nagy alapossággal és éber tudatossággal. Talán most értem meg komolyabb összefüggések felismerésére, és így most kerültek a kezembe Jungnak a szélesebb körű, mélyreható művei és munkái is.
 
Így aztán a fenti interjú kapcsán az merült fel bennem, hogy egy idő után ha az ember megért rá, akkor érdemes lehet párhuzamosan folytatni a két területtel kapcsolatos önismereti fejlődést. Tehát nem külön-külön, hogy vagy pszichoanalízis, vagy meditáció, hanem is-is. Mert segíteni fogják egymást!
 
Bár, annyit azért hozzá kell tennem, lehet hogy ez a labilisabb, gyengébb személyiségeknek talán túl sok, és ezt nehezen tudnák megemészteni, ami aztán inkább visszájára fordulhat és károkat is okozhat, ezért nem árt az óvatosság. Mélyvíz ám ez, úgyhogy csak komoly úszóknak való! Azoknak viszont nagyon is! Hier ist die Zeit meine Freunde!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: