2016. július 23., szombat

Újra itthon 2. - Kérdések, válaszok


2016. Italy, Cabella, Guru Puja
szemináriumi regisztrációs kártya



Folytatva a Cabellából hazatérő, már itthon leülepedett gondolatok és élmények (talán különös) beszámolóját, jöjjön egy újabb fejezet.

Kérdések és válaszok

Miről is van szó? Megjelent már ez a téma is itt a blogban, de most újra kikívánkozik belőlem, ráadásul intenzív élmények is értek ez ügyben a meditációs szemináriumon. Arról, hogy ez a téma is erőteljesen kikívánkozik belőlem, arról gondolhatod hogy ez csupán egy öncélú dolog, és ebben a véleményben egy nagy adag igazság is lehet. Talán tényleg az. 

Ami valamelyest enyhítheti a jelenség öncélúságát, hogyha mégis megfogadja, átgondolja valaki az itt leírtakat, szerintem sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb élete lesz. Ezért pedig már érdemes lesz ezt elolvasni és átgondolni. Ami még ennél is sokkal nagyszerűbb, hogy nem csak az illetőnek, hanem a körülötte lévőknek is harmonikusabb lesz az élete! Akár kollégák, rokonok, szomszédok. És ha ez valóban megtörténik, könnyen lehet hogy egy sokkal vidámabb, tudatosabb, boldogabb világhoz érkezünk el mindannyian. Ezért pedig már tényleg megéri átgondolni a dolgokat. Na de ne rohanjunk még ennyi előre, kezdjük az elején!

Ha nincs türelmed

végigolvasni az egész gondolatmenetet, akkor álljon itt az üzenet tömény esszenciája egy mondatban. Csak ha ezt az egyet elolvasod, megérted és megvalósítod már sokkal bölcsebbé válsz, és boldogabbá teszed az embereket. Itt a mondat:

"Csak akkor beszélj, ha kérdeznek."

Ennyi csupán a tanítás. Letisztult, egyszerű, mélyreható üzenet. Kedves kolostoros látogató, kösz hogy itt voltál, és hogy elolvastad. Ha be tudtad fogadni, és meg is bírod valósítani, az csodálatos élmény lesz, majd meglátod. Ha még maradnál, és kíváncsi vagy a téma picit bővebb (talán tényleg öncélú) kifejtésére, akkor hajrá! Olvasd, értsd, és valósítsd is meg!

Régóta

foglalkoztat ez a téma. Menedzsment, coaching, tanácsadás, és hasonló területeken is találkoztam ezzel, de teljesen beillik a "népi bölcsesség" kategóriába is.

A coaching része valami olyan irányba mutat hogy: "A szakértő csak akkor ad javaslatot, ha kérdezik. Ráadásul ingyen, csakis az amatőrök adnak tanácsot."

A népi bölcsesség verziója pedig valami olyasmi irányba mutat, hogy: "Bölcsebb maradtál volna, ha csendben maradsz."

Amit még gyorsan hozzátennék, nemcsak hogy bölcs maradtál volna, hanem kevesebb sebet is ejtettél volna a környezetedben másokon. Mert a sok és kéretlen beszéd, sokszor bánt, sért, karcol, fájdalmat okoz. A kéretlen beszéd valami olyasmi, mint a hívatlan vendég. Nem mindig esik jól a jelenléte. Néha kellemes meglepetést tud okozni, de sokszor mégis kellemetlen, kényelmetlen a jelenléte.

Régóta gondolkodom tehát ennek a témának a mélységein, és nagyon szép dolgokat fedeztem fel. Pl:

- Valóban kibírom-e hogy csendben tudok maradni?
- Van elég önuralmam hozzá?
- Ha annak ellenére hogy nem is kérdeztek, mégis beszélek, javasolok, tanácsolok, vajon tényleg azt mondom ami a legjobb?
- Azt mondom ami a legszebb, legbölcsebb, leginkább helyénvaló?
- Ha nem kérdeznek, miért akarok egyáltalán megszólalni?
- Miért szeretnék "hívatlan vendég" lenni?
- Vajon a környezet tényleg kíváncsi azokra a hangokra, gondolatokra, érzelmekre, amit nyújtok?
- El tudom viselni, ha nem kérdeznek?
- Van-e bennem igény arra, hogy én is kérdezzek, vagy csak beszélni szeretnék?
- Ha kérdezek, akkor valóban, komolyan és őszintén érdeklődöm?
- Ha beszélek, akkor valóban, komolyan és őszintén beszélek?

Próbáld ezeket valahogy alaposan végiggondolni, és aztán

Képzeld el hogy

mi lenne, ha tényleg csak akkor beszélnél, ha kérdeznének. Persze így egy kicsit merevebbnek tűnik az egész emberi együttélés, de mégis, csak egy kicsit próbáld elképzelni! Lehet hogy a környezeted sokkal kevesebbszer kíváncsi arra, hogy a mi a véleményed a hírekről, a politikáról, az időjárásról, az emberek öltözködéseiről, kapcsolatairól, viselkedéséről, és sok minden egyébről. De Te mégis csak mondod. (sajnos én is többször, mint kéne... )

Most képzeld el ezeket a szituációkat úgy, hogy valamivel több önuralmad van, és nem mondod a fentieket. Képes vagy megtartani magadnak. Nem leszel hívatlan vendég. Különben is, muszáj mindig beszélni? Mi lenne, ha csak jólesően hallgatnának az emberek? Persze először zavaró lehet, de ki tudja, lehet hogy aztán a levegőbe leereszkedne valamifajta mély nyugalom. A csöndesség békéje. Nem lenne érdemes kipróbálni? És ezt a csöndet csak akkor megtörni, ha valóban van rá igény. És nem a részünkről. Hanem csak akkor, ha mások részéről van érdeklődés és kíváncsiság irányunkba. Mennyivel szerényebb és alázatosabb jelenlét lenne, nem?

A coach

vagy a szakember, vagy a tréner, az edző, de akár egy guru is, szóval mindazok, akik tudással és tapasztalattal rendelkeznek, azok folyamatosan rányomhatják ezt másokra, de az emberek lehet nincsenek is még megérve rá. Vagy nem is kérnek belőle. Ezért a jó "tanítók" bölcsen megvárják a pillanatot, amíg megérzik, meghallják az őszinte érdeklődést. A vágyakozást. És csak akkor beszélnek. Akkor javasolnak, akkor adnak tanácsot. Akkor indul útjára a tudás.

Mennyire más hozzáállás már ez a hétköznapok "hívatlan vendégeihez" képest, nem? Ahhoz, amikor boldog-boldogtalan kéretlenül adja egymásnak a (jó)tanácsokat. Azt, hogyan neveld a gyereket, hogyan étkezz, hogyan vezesd a céget, hogyan tanulj, hogyan meditálj, hogyan fogyókúrázz, hogyan öltözködj, hogyan élj stb. stb. Mindenki csak tolja-tolja az észosztást, akkor is, ha nem is kérdezték. Mi lenne akkor, ha tényleg megvárnánk a kérdéseket? Csöndben. Bárhol. Akár társaságban, a szakmában, a családban, klubban, vagy bárhol. Ez nem könnyű. Nagyon nem. Már gyakorlom egy ideje, és egyáltalán nem megy könnyen!

Érzem hogy

rengetegszer kifakadna belőlem sok minden. Azonban azt is érzem, hogy aki(k)re ráborítanám, ott nincs erre vágy. Akkor meg minek? Tényleg, minek? Csak azért hogy én megkönnyebbüljek? Vagy hogy a fene nagy egóm jól fel- és belefújjam a világba? Hogy "megajándékozzak" vele másokat? Hát nem lesz mégis kellemesebb hely a világ, ha ilyenkor mégis inkább csöndben marad az ember? És megvárja a kérdést. Ami talán el sem hangzik soha. Igen, benne van ez is a pakliban. A soha el sem hangzó kérdések hosszú sora. No, és akkor mi van? Tényleg kevesebb lesz attól a világ, ha megfosztom a környezetemet azoktól a bizonyos mondataimtól? Nem biztos. Sőt, talán pont azáltal lesz több, kellemesebb, élhetőbb és jobb hely! Hmm... Ki tudja...

Amikor mégis elhangzanak a kérdések

Aztán van az a helyzet, hogy eljön az idő, amikor mégis elhangzanak a kérdések. Nem is egy. Több. Egymás után. Ráadásul komoly, mélyre vivő, őszinte kérdések. Ilyen történt most velem is, kint az olaszországi meditációs szemináriumon. Több olyan beszélgetésbe is belekerültem, ahol sok-sok kérdést kaptam. Olyan témákról és dolgokról, amelyekről magamtól nem biztos hogy beszéltem volna. Néha jobb a csönd. Néha viszont tényleg helye van a beszédnek. És ha jönnek a kérdések, a komolyak, a mélyre vivők, akkor helye van a szavaknak. A tanácsoknak, a véleményeknek. Akkor beszélni kell. A legjobb tudásunk és szándékunk szerint.

Igyekeztem én is így tenni. Remélem sikerült. Persze az is lehet, hogy a válaszok újabb kérdéseket szülnek. Nem tudom. Az már egy következő fejezet. Tehát kérdeztek, én meg válaszoltam. Aztán meg újra hallgattam. Visszatérve újra:

"Csak akkor beszélj,
ha kérdeznek"

Próbáld ki, és felfedezed majd hogy micsoda önuralom kell hozzá. Majd végül azt is, mégis milyen békességet ad. Neked is, és másoknak is. Mindig másokat akarunk megváltoztatni, mindig a világot akarjuk átalakítani, pedig a legjobb ha önmagunkkal kezdjük. És akkor láthatjuk csak, milyen óriási erőfeszítések is kellenek hozzá. Már csak ahhoz is, hogy képesek legyünk türelemmel várakozni. Ha kell, akkor éppen a kérdésekre. Azokra is, amelyek talán soha meg sem érkeznek...

Shri Mataji

egyszer azt mondta, hogy a FöldAnya egyik tulajdonsága a türelem. Végtelen türelme van. Azt hiszem ezt érdemes magunkban is felébresztenünk. Légy türelmes, és légy csöndes. Tanulj meg várakozni, tanulj meg a kérdésekre várni. Szebb lesz minden majd meglátod.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén





2016. július 19., kedd

Újra itthon 1. - Apostolok


Hazaértem Cabellából. Idén is fantasztikus volt. Néhány csodálatos nap a természetben, meditáló emberekkel, töltődéssel, inspirációval, érdekességekkel, és rengeteg mindennel. Annyira tömény tud lenni egy szemináriumi hétvége, többféle szempontból is, hogy nehéz ezt elmondani. Sok emberrel találkozol, sok benyomás ér, sok gondolat, érzés és intuíció is felmerül az emberben. Új dolgokról hall, új ismereteket szerez, és mindezeken túl, talán a leglényegesebb, hogy a meditációs élményei is mélyülnek.

Szóval, valóban sok minden mozdul meg az ember körül, és belül a lényében is. Vannak könnyebben szavakba önthető dolgok, és vannak kevésbé. Kísérletet sem teszek rá, hogy mindent elmondjak itt a blogban, de szemezgetve néhány dolgot azért mégis. Három olyan téma "jelentkezett", ami a szemináriumi hétvégén is erősen a figyelmembe került, és talán majd hasznosítani tudsz belőle valamennyit Te is. Erről a három témáról fognak szólni az elkövetkező napok itt a blogban:

- Apostolok
- Kérdések, Válaszok
- Minimalizmus

Nem új, és nem idegen témák ezek itt a kolostor udvarán, hiszen szó volt már róluk korábban. Azonban most ismét erőteljesen "beköszöntek" a szemináriumi hétvége kapcsán, így, gondoltam akkor behozom őket újra a blogba. Talán hasznos és érdekes lesz Számodra is, meg a blogot majd később felfedező, utókor számára is. Ma az első témáról lesz szó, a többiről majd a következő napokban. Kezdjük tehát az Apostolokkal!

Románia

Körülbelül 10 évvel ez előttre nyúlik vissza a történet gyökere. Bepakoltam a bőröndömbe, és kimentem a keleti-pályaudvarra. Késő este volt már, sötét alakok a vonatok körül, álmos utazók, bennem pedig izgatott várakozás. 24 órás vonatútra készültem Románia túloldalára, a Fekete tengerhez. Teljesen egyedül. Csak én és a bőrönd. És a vágy bennem, hogy találkozhassak azokkal a romániai sahaja jógikkal, akik Constanzánál, a tenger partjánál jönnek össze néhány napra, hogy egy meditatív hétvégén együtt lehessenek. Kellemes hétvége volt, nagyon jól éreztem magam. Mély meditációk, remek beszélgetések, csodás zenék, programok, helyzetek, új ismerősök stb.

Többen rácsodálkoztak hogy így, egyedül, egy ilyen hosszú vonatúttal elmentem hozzájuk. Szóval picit olyan "kakukktojás" voltam ott a hétvégén. Persze ebből semmi kényelmetlenség nem volt. Voltak akik siettek megismerkedni velem, voltak akik meg távolról "méregettek".

10 év után

Ülök az árnyékban most az olaszországi szemináriumon egy fa alatt, amikor kellemes meglepetésben volt részem. Félrevonultam a délutáni hőség elől. Leültem a földre, és még a könnyű kis nyári cipőmet is levettem, hogy mezítláb legyek, és ott meditáljak a fák alatt a hűvös árnyékban. Ráadásul onnan ráláttam az egész hangárra és a környékére, és csak úgy elmerültem a szemlélődésben. Néztem a hegyeket, a fákat és az embereket.

Aztán egyszer csak jött felém egy fiatalember, aki angolul megkérdezte hogy Magyarországról jöttem-e. Mondtam hogy most Bécsben élek, de amúgy igen, magyar vagyok. Visszakérdeztem Ő honnan való. Válasz közben leheveredett mellém, mondta hogy Romániából érkezett, és mondta hogy Ő tudja, hogy én ki vagyok.

HOHOHÓÓÓ, hát néha még én magam sem tudom hogy ki vagyok, erre ide jön ez a fiatalember a fa alá, aztán kijelenti hogy Ő viszont tudja! A viccet félretéve, kezdett egyre érdekesebbé válni a beszélgetés. Kiderült, hogy Ő 10 évvel ezelőtt azon a bizonyos romániai tengerparti szemináriumon ott volt, és nagyon is jól emlékszik rám. Mikor ezt mondta, alaposabban megnéztem az arcát, és rájöttem hogy igen, én is ismerem. Hirtelen beugrott az egész, és emlékeztem rá. Nagy beszélgetés nem volt akkor köztünk, viszont valamiért nagyon megjegyzett magának. Aztán mondta, hogy az elmúlt években már többször is látott engem különböző rendezvényeken, és mindig akart velem beszélni. Úgy tűnt most jött el az ideje.

A dolog érdekessége, hogy ekkor még szerintem Ő sem tudta hogy miért emlékezett rám, meg mit is szeretne nekem mondani. Szerintem erről a kolostoros blogról sem tud. Szóba sem került azalatt az egy óra alatt, amíg beszélgettünk. Tehát a "kapcsolódás" oka nem ez volt. Hát akkor mi? A nehezebben induló beszélgetés aztán ahogy egyre inkább feloldódott, ki is derültek a kapcsolódási pontok, és egy nagyon mélyre vivő párbeszéd indult útjára.

Az Apostolok

Szóba kerültek guruk, Isteni Inkarnációk, tanítványok, tudatosság, viselkedési sablonok, előző életek, karmák, életfeladatok, közösségek, és sok-sok minden. Ráadásul mindezeknek a dolgoknak a jelenben lévő vetülete is, itt a sahaja jógában. A Shri Mataji körül kialakult közösségben. Átbeszéltük a párhuzamot a Jézus körüli tanítványok, és most 2000 év után, a Shri Mataji körüli tanítványokban fellehető "szerepekről". A hasonlóságokról. Ekkor részletesebben elbeszélgettünk Tamásról. Ő is nagyon jól ismerte a történetet.

Aztán sokat mesélt arról, hogy náluk Romániában is hogyan jelenik meg a spirituális közösségben is ez a fajta túlzott "szervezkedés" és "hatalomvágy", és milyen erővel viszi ez el az embereket a "Lényegről". Aztán mesélte ez irányú megfigyeléseit is egyéb közösségekben, mert sokat utazik és beszélget más országok meditálóival is. Aztán persze meg is állapítottuk, hogy nagy titkok nehéz felfedezésére egyáltalán nincs szükség, hiszen akinek van szeme, az nagyon hamar felfedezheti kit milyen vágyak mozgatnak, és ki mifelé szeretne elmozdulni.

Ahogy Jézus körül és után is sokkal "hangosabb" és intenzívebb volt azok hangja és szerepe, akik egyfajta hatalmi szervezkedést és gépezetet kívántak felépíteni és működtetni az Isteni Tanítások köré, (aztán ami meg is rontotta és el is torzította az egészet) elnyomva a sokkal szimplább, tisztább tanítványok hangját, pl: Tamásét. Így, nincs ez másként a jelenben sem. És ahogy annak idején a gnosztikusok is egyfajta kirekesztett kisebbség lettek, akik nem is bírtak azonosulni az akkori "szervezkedések" induló kezdeményeivel, így most is kisebbségben vannak ezek a hangok. Kevesen vannak akik látják, hallják, érzik ezt. A többség most is hajlamos arra hogy...

Még mielőtt

tovább folytatnám a fiatalemberrel történő beszélgetés részleteit, hadd menjek egy picit mélyebbre ebben a fenti témában. Ez segít majd valamelyest tisztábban látni. Akár egy munkahelyi, lakókörnyezeti, családi, vagy éppen spirituális közösségben lévő erők játszmáit. Ha ezeket észreveszed, érdekes dolgokat fedezhetsz majd fel. Nagyon sok, és különböző erők működnek a közösségekben. Most csupán ennek egy nagyon pici szeletéről, a hatalomvágyról lesz szó, annak is három részéről. Azért ezekről, mert bár az "emberi játszmáknak" ez csupán egy szűkebb része, ám annál is jelentősebb hatása van. Hogy mennyire? Jézus után ebből a játszmából épült ki az egész Vatikán, és az egyházi rendszerek. De vajon mit szeretnének "építeni" a mai kor meditálói?

Visszatérve tehát a hatalmi erők játszmájára, nézzünk azon belül is három területet:

- PozícióEgó
- Emberek Mozgatása
- Közösségi Tárgyak Birtoklása

(És az ezekhez asszisztáló "vak" tömeg, akik kiszolgálják a fenti erők mesterkedéseit. "Természetesen" mindig, minden az Isten nevében, a Szent Ügy érdekében történik. Régen is, most is.)

Nézzük részleteiben:

PozícióEgó

Az a típus, aki imádja ha a személyéhez valamilyen pozíció kapcsolódik. Pláne ha ahhoz még "befolyás" is kötődik. Ő valaminek a felelőse, osztályvezetője, képviselője. Rangja, titulusa, elnevezése van. Ennek megvan akár a katonai, vallási, munkahelyi, vagy bármilyen egyéb leképződése. Az Ő egóját ez táplálja, hogy Ő "valaki".

Alapvetően egy társadalom, vagy közösség felépítése, együttélése elkerülhetetlenné teszi, hogy legyenek "pozíciók". Alapvetően nem is ezzel van a gond. Hanem azzal, ha ez túlburjánzik, vagy a pozícióban lévő emberek egója "belebetonozódik" ennek a rendszerébe, és elkezdenek groteszk módon kötődni ehhez. Ez egyre inkább torzulásokhoz, beteges viselkedésekhez vezet. Akinek van szeme, láthatja ezt sok-sok helyen.

Emberek Mozgatása

Van olyan, akinek nem a fent említett "Pozíció" birtoklása nyújt kielégülést, hanem az, ha mozgathatja az embereket. Rájuk telepszik és irányítja őket. Van hogy a háttérből manipulatívan, vagy agresszívebb, dominánsabb módon. Bármelyik is, a lényeg hogy Ő irányítsa, Ő mozgathassa az embereket. Minél nagyobb tömeget, annál jobb. Egyfajta kéjes élvezettel akarja az elképzelései szerint, szinte bábuként mozgatni az embereket. Olyan ez, mint a drog. Mert soha sem elég. Nem elég ha ma mozgat 10 embert, vagy 100-at, netán 1000-et. Nem. Holnap újra kell, és holnap után is. És lehetőleg egyre többet. Ebből meríti az energiát. Nem a meditációból, nem a tiszta lélekből, nem az Isteni Erővel való kapcsolatból. Nem. Az emberek mozgatásából, a fölöttük gyakorolt hatalom és befolyás kiterjesztéséből, és sűrű gyakorlásából meríti az erőt. Ez tartja Őt életben. Ez azért elég beteges...

Viszont itt is meg kell említeni, hogy egy közösség, vagy a társadalom összetétele azért mégiscsak megkövetelhet irányítási, vezetési, menedzselési helyzeteket. Alapvetően tehát nem ezzel van a baj. Hanem az ehhez való viszonyulással. Azzal, amikor ez már túlfújódik, eltorzulttá, groteszkké, és betegessé válik. Akinek van szeme, sok ilyet láthat. Nemcsak a hétköznapi (civil) életben, hanem vallásos, spirituális közösségekben is.

Közösségi Tárgyak Birtoklása

Az a jelenség, amikor a fent említett PozícióEgók, és az Emberek Mozgatásához, úgy oldalról kapcsolódik még a birtoklás "mámorító" érzése is. Spirituális tárgyak, eszközök, közösségi vagyonok, intézmények, kiegészítők stb. stb. Az, amikor nem az egyéni kis tárgyakról van szó, hanem amikor ennek kiterjesztéseként, a közösségek tárgyaira történő beteges rátelepedés látható.

Szintén hasonló a fentiekhez, hogy az emberi élet olyan formájú megjelenése, amelyben jelenleg élünk, abban jelen vannak tárgyak. Hozzá tartoznak az életünkhöz. Akár a vallásos, akár a tudományos, akár sportéleti, kulturális, vagy bármilyen területet nézünk. Alapvetően nem a tárgyakkal van a baj. Hanem a hozzájuk fűződő, alkalmanként eltorzult viszonyról.

Apostolok Újra

Visszatérve ismét Jézus tanítványaira, ott is látszik az, hogy a hatalomvágy elkezdte szépen lassan már akkor felépíteni ezeket a fenti dolgokat. Pozíciókat találtak ki, embereket mozgattak, tárgyakat kezdtek gyűjteni. És ezzel a fenti hármassal semmi gond nem lett volna, ha nem kezdett volna el ez, egy beteges, groteszk irányba torzulni. Ennek a kezdeti lépéseit nem bírták Tamásék már nézni sem, ez elől mentek inkább arrébb. Nem bírtak együtt élni ezzel. Na de mi történik most itt a jelenben?

Vajon a fenti vágyak jelen vannak még az emberiségben? A spirituális, a meditáló emberekben és közösségekben? Ezt mindenki döntse el magában. Szerintem továbbra is jelen van, és sokan vannak akik ezt építik, és vannak akik meg ehhez asszisztálnak. És ez az egész nem csupán egy önmagában álló, "érdekes" jelenség. Nem-nem. Ez sokkal több annál. Ez az egész valójában az emberek Tudatát próbálja eltéríteni a Lélekről, Istenről, a Megvilágosodásról. (annak ellenére, még ha annak nevében is, a "Szent Ügy" érdekében, annak hivatkozására is történnek a dolgok)

És ha belegondolunk abba, hogyha a megvilágosodás, az Istennel való kapcsolódás a legszentebb dolog lehet a földön, vagy a lényünkben, akkor az ettől való eltérítés az milyen erők "játéka"? A kérdés költői...

Same Tune

Visszatérve Olaszországba a fák alá, és a beszélgetéshez: a fiatalemberrel ezekről a jelenségekről elmélkedtünk. Mondta hogy több országon is végig tekintve azt látja, hogy nagyon kevesen látják ezt így, ennyire tisztán. Teljesen egyetértettem vele, hiszen én is ezt látom mindenfelé. Sokan inkább egy rózsaszín ködös álomvilágot szeretnek maguk körül építeni. Még a spirituális, és vallásos vonalon is. Említette a fiatalember, hogy nagyon kevesekkel tud ennyire a mélyére menni ezeknek a dolgoknak, mert az emberek vagy nem bírják befogadni, vagy beindul (vérmérséklettől függően) a hárítás, vagy a támadás.

Nagyon örült hogy ennyi év után sikerült találkoznunk és végre beszélgetnünk. A találkozás elején picit döcögősen indult beszélgetés, a végére teljesen átalakult és feloldódott. Már nem volt kérdés hogy miért is érezte azt a fiatalember ennyi évig, hogy beszélnünk kéne. Ahogy említette, "közös hullámhosszon" voltunk. Same Tune.

- - -

A szemináriumról hazatérve, a következő témák érkeznek majd hamarosan ide, a kolostor udvarára:

- Kérdések, Válaszok
- Minimalizmus



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén






2016. július 12., kedd

Cabella


Meditáció, patak, a kastély, és a hegyek. A következő blog- bejegyzést majd csak 1-2 hét múlva olvashatod. Most egy kis szünet. Meditációs utazásra indulok egy különleges helyre, az észak-olaszországi hegyekhez. A sahaja jóga meditáció egyik, világszinten is kiemelt helyszínére. Cabella Ligure -ba. Így most egy kis szünet jön itt a blogban.

Azonban ha a nyári kánikulában szívesen hűsölsz itt a kolostor udvarán, és maradnál még, akkor érdemes a régi bejegyzéseket újra elővenni. Akár a tavasziakat, akár a télieket, az őszit, esetleg a tavaly nyáriakat. Kellemes időtöltést kívánok hozzájuk. Nyugalom, rílex, meditésőn, píísz, harmoni. Csak könnyedén. Itt, a kolostor udvarán.



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén
 





2016. július 9., szombat

Tanítványok


Két könyv kapcsán az elmúlt napokat időutazással töltöttem. A Jézus korabeli vallásos (spirituális?) közösségek, és Jézus tanítványai körében. Nagyon érdekes és tanulságos olvasmányok voltak. A sok dolog közül egyet hadd emeljek ki. Ez azért is lényeges, mert ennek itt a jelenben is nagy hatása van, ráadásul az elmúlt évszázadok és évezredek alatt rengeteg fájdalmat okozott az embereknek. Ez pedig nem más, mint a

Hatalomvágy

ami már ott, a korai keresztények között megjelent. És ami aztán óriási méretűre dagadt az elmúlt évezredekben. Persze voltak olyan részek a fenti írásokban, ami át volt hatva ennek a csodálatától, és ezt emelte ki, de ha az ember meditál, akkor érzi ennek a hamisságát.

Jézus körül

csoportosuló szűk létszámú tanítványok körében is már felütötte fejét erősen ez a jelenség. Az, hogy Jézus tanítása, "üzenete" és személyisége köré majd építsenek egy "szervezetet", egy hatalmi gépezetet, amivel uralmuk alatt tudják majd tartani az embereket, és befolyásuk lesz fölöttük. Ráadásul mindezt Isten nevében! A könyv persze csodálja az ebben részt vevők szerepét, no de hát kérem... na!

Shri Mataji

is többször beszélt arról, hogy Jézus körül és utána hogyan jelent ez meg, és hogyan bontakozott ki. Voltak tanítványok akik ebbe az irányba, az egó és a hatalomvágy eme formájába mozdultak el már egészen korán. De aztán említi más tanítványok esetét, pl: Tamásét, akik viszont ezt nézni sem bírták és inkább arrébb álltak, és egy sokkal szimplább, tisztább üzenetet közvetítettek. Hmm...

Egyéb írásokban

pl. Paul Brunton visszaemlékezéseiből is hasonlókat szűrtem le. Ott is, a Ramana Maharshi körül lévő tanítványok közt is felütötte a fejét hasonló jelenség. Telnek az évszázadok, telnek az évezredek, és az ember semmit sem változik. Vagy mégis? Remélem azért igen. Bár ha most itt a jelenben, a szűkebb látókörömben szétnézek, néha nehéz ezt hinnem...



Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén