Álomelemzés. Verena Kast.

Mit üzennek az álmaink? Mit szeretnének velünk közölni miközben az est sötétjében alszunk? Hogyan kommunikál lényünk tudattalan része a tudatossal, és mire akarja felhívni a figyelmünket? Vissza-vissza térő sorozatálmok, szimbólumok, rokonok, helyszínek, képek, hangok és érzetek, szóval rengeteg izgalmas élmény és kérdés fut át a tudatunkon az est csöndjében. Ezt közel tíz éve kutatom, és most egy új fejezethez érkeztem: Verena Kast, Álmok című könyvéhez.

Közel tíz éve foglalkozom a jungiánus pszichológiával, azon belül pedig az álomelemzésen, az álmok értelmezésén töprengtem a legtöbbet. Carl Gustav Jung munkássága nagyon megérintett, és sokat tanulmányoztam az elmúlt években. Tanítványa, Marie-Louise von Franz munkásságát is elkezdtem feltérképezni, például az álomelemzéssel kapcsolatos írásait.

Laura London egy izgalmas podcast gyűjteményt hozott össze a jungiánus világ szakembereiből, azokban is igyekeztem elmélyedni. Aztán ott van még a mandalák csodálatos világa, és egyéb festmények, na és a misztikus Red Book. Szóval rengeteg kincset rejt a jungi életmű és a hozzá kapcsolódó emberek.

Az igazi kincs azonban bennünk van. A saját életünkben, a személyiségünkben, és a létezésünkben. Ehhez azonban önmagunk mélyére kell ásni. Ebben is segít a bejegyzés elején említett könyv, Verena Kast munkássága, ami által tovább haladok az álomelemzés rejtélyes útján.

Verena Kast szintén jungiánus pszichológus és professzor, aki a Zürichi Jung Intézet vezető munkatársa, és több intézetben is oktat, vagy vezető tisztséget töltött be. Több könyve is megjelent. Én az Álmok című írásával kezdtem munkásságának a megismerését.

Lenyűgöz, ahogy a jungi analízis az álmokhoz áll, ahogy próbál az álom mélyére hatolni, ahogy párbeszédet folytat vele, ahogy a kompenzatorikus tulajdonságait felfedezi, és ahogy az embert próbálja egy mélyebb, bölcsebb, őszintébb, ezáltal sokkal valóságosabb és kiegyensúlyozottabb élethez terelni. Ezt éreztem Verena Kastnál is. Az álmokkal való finomszintű kapcsolatok mélyítése, az üzenetek megfejtése, és ezáltal a személyiség fejlesztése. Ezekről ír. Érzékeny témák, és pont emiatt van ránk nagy hatással az álmok világa. Sokszor olyan dolgot akarnak nekünk elmondani az este csöndjében, amit nem akarunk meghallani, és ezért felkavar minket. Pedig jobban tesszük, ha a fejünket nem fordítjuk el, nem dugjuk struccként a homokba, hanem inkább odafigyelünk az álmainkra.

Verena Kast a könyvében több történetet leír, konkrét álmok értelmezését és elemzését, ami által már az amatőr érdeklődő is bepillantást kap ebbe a varázslatos világba. Igen, varázslatos és rejtelmes, mert első ránézésre egy kusza és értelmetlen álom, ahogy szépen lassan kibomlik és értelmezést nyer, az valami csodálatos. Jung is sokszor említ ilyen példát, Marie-Louise is, és itt most Verena Kast is.

Lenyűgöző látni azt, miként bomlanak ki a kusza álmokból évtizedes családi történetek és drámák. A legcsodálatosabb azonban az, amikor az ember önmagával kapcsolatban kezdi ezt megtapasztalni. Kusza, idétlen, vagy éppen félelmetes álmok miként kezdenek értelmet nyerni, és életre szóló üzeneteket hordozni.

Ajánlom tehát minden értelmes olvasónak, kezdje el tanulmányozni az álmait.

Irány a könyvesbolt, antikvárium, vagy egy nagyobb könyvtár!


A Kolostor Őre

Bika a falon. Együtt hazafelé.

Családi hagyatékból került hozzánk egyfajta műalkotás, amolyan fafaragvány féleség, és most itt nálunk, a nappali hófehér falán kelt új életre. Első ránézésre talán kicsit giccsesnek tűnik, egyszerűnek, semmitmondónak. Ha túllép az ember a felületes szemlélésén és még ismeri is a háttértörténetet, akkor viszont mély dolgokba kaphat bepillantást!

Amikor az óvatos és alapos csomagolásból kibontottuk és feltettük a falra, azonnal eszembe jutott, hogy az ábrázolt jelenet ismerős. Távoli ködös emlékezetemben keresgéltem, hol s merre láthattam ezt a bika hátán ülő furulyázó alakot.

Tudtam, hogy jelentőségteli a kép, üzenete van. Egy sorozat része, ami egy fejlődési utat szimbolizál. Személyiségváltozást, megvilágosodást. Nem hagyott nyugodni a téma, ki akartam deríteni, mert emlékeztem, hogy sok-sok évvel ezelőtt már foglalkoztam vele.

Kutatásom során eljutottam a jól ismert és lenyűgöző Terebess gyűjteményhez. Ott pedig hamar megtaláltam "A bivalyhajtás tíz képe" aloldalt, ahol pontosan arról van szó, amit kerestem. Arról a tíz képből álló sorozatról, ami a Zen hagyományokban gyökerezik, az emberről, a tudatról, és a megvilágosodásról szól. Így összegzik:

"A zen lényegét, a megvilágosodás felé vezető utat a tíz kép segítségével tanulmányozhatjuk és érthetjük meg. A képsorozat a gyakorlat bizonyos fázisait bontja ki. A képi ábrázolás-sorozat egy emberről szól, aki elveszett bikáját keresi, vagyis az igaz természetét kutatja. A tiszta tudatot amelynek mindig is birtokában vagyunk, az ökör szimbolizálja. A lét lényegét keresve "a képekből és a versekből kiolvashatjuk, miként kell önmagunkat az emberfölötti erejű állathoz hasonló módon uralni, vezetni, és szelídíteni". Megértjük hogy a lehetőségek mindvégig bennünk voltak, hogy a megvalósítás akadályai is mi magunk voltunk/vagyunk."

Bővebben itt >>

 

Nagyításhoz klikk a képekre!

A sorozatot különböző korokban különböző módon illusztrálták. Képek, versek, szövegek. De a lényeg ugyanaz. A fejlődés útja és szakaszai. Az alkotás, ami a hagyatékból felkerült most a nappalink falára, az a tíz részes sorozat hatodik eleme, aminek címe: Együtt hazafelé.

"Láthatjuk, a bika hátán lovagló felhőket bámuló embert, miközben vígan furulyázik Az ember erőlködés nélkül halad. A bika megszelídült, az ember megvilágosodott. Ennek a küzdelemnek vége, nyereség és veszteség hasonultak. Hazatér a bikával, elviszi a hétköznapjaiba az egység érzését. Most már simán megy minden, és már erőlködnie sem kell."

Bővebben itt >>

Nagyon megörültem, amikor újra végigolvastam a fenti portálon az írást, azonban még valami kis hiányérzet volt bennem. A fejemet vakarva ültem az íróasztalnál, majd tanácstalanul járkáltam körbe-körbe a szobában, és tudtam, hogy valami még van, valaminek még lennie kell itt. Kerestem, kutattam az itthoni könyvek között, a polc azon részén, ahol a vallási és spirituális témájú olvasmányokat tartom, aztán rábukkantam egy régi kedves kis könyvre: Gyémánt és lótusz. Zen tanmesék és versek.

Rögtön megvilágosodott a rejtély, tudtam, hogy itt találkoztam még a bivallyal. A könyv ugyanis a fenti tíz kép jelentése és tematikája alapján oszlik tíz fejezetre. Tíz rajz, tíz illusztráció, és a hozzájuk kapcsolódó versek és történetek. Íme a sorozat hatodik része, a falon megjelenő fafaragvány könyvbeli megjelenése:

Ülj a bivaly hátára s indulj végre haza.

Ülj a bivaly hátára, s fújd furulyádat.

Ülj a bivaly hátára - eltűnsz az alkonyi homályban.

Ülj a bivaly hátára - helyükön fújd a hangokat.

Hazafelé tartasz végre, a hajszának vége.

Hazafelé tartasz végre - jólesik a fuvallat.

Hazafelé tartasz végre, most, most légy büszke!

Hazafelé tartasz végre - a helyén minden gondolat.

Családi hagyatékból került most hozzánk a falra, és ki tudja mennyi időt fog itt eltölteni. Együtt ballagunk tehát a bikával, csak mi és a táj, a nap, a hold, furulyaszó és a fák.


A Kolostor Őre

Jegyzetek

Szoba kilátással, tenger hullámzással, könyv jegyzeteléssel

Függöny mögül, a kényelmesen klimatizált szobából nézem, ahogy a déli órák hőségében hullámzik lágyan és lustán a tenger. A hőmérsékleti és napfény erősségi optimumokat elemezve és a zsigeri érzésekkel keverve, csupán a délelőtti és a késő délutáni órákat töltöm az Adriai-tenger hatalmas kék ölelésében. Közben horvát finomságok, meg pihenés, aztán helyet foglalok a szálloda hűvös bárjában. A háttérben szolid jazz, előttem pedig az otthonról hozott könyvek és füzetek. No, és asztalomon az elmaradhatatlan jegeskávé. Tejszínhab, fagyi, jég, koffein, ízek orgiája, és színek kavalkádja a sötét barnától egészen a hófehérig. Cukorszemek lágy ringatózása a sűrű csodában, szóval minden adott pár kellemes órához.

Meglepődve hallgattam legutóbb

egy irodalmi podcastban, hogy a könyvek szerelmesei arról beszéltek, nincs idő újra olvasni a jó könyveket, mert újabb és újabb remekművek csábítják őket. Megértem, hiszen én magam is úgy vagyok vele, hogy a kívánságlistám szédítő tempóban bővül az elolvasni tervezett könyveket illetően, ám abban a gondolatban nem tudtam a podcast beszélgetőivel osztozni, hogy emiatt ne olvassak el többször is könyveket. Én igenis, boldogan és kíváncsian térek vissza egy-egy remek olvasmányhoz. Ennek élményeit hosszan tudnám ecsetelni, talán érdemes is lenne, azonban egy másik dologról szeretnék most itt írni.

Ha a fenti podcast irodalmi csevegői nem találnak időt a könyvek újabb és újabb, visszatérő tanulmányozására, akkor ez a különös hóbort, amiről most teszek említést, végképp out of the box lesz, ahogy a művelt angol turista mondaná, aki épp most tápászkodik fel a szomszéd asztalnál a puha bárszékből, hogy az osztrák feleségével együtt felvegyék azt a tipikusan szétfolyós, Urlaubs Fleming mozgást és életérzést, majd lecsoszogjanak a tengerpartra, papucs, matrac, krémek stb. Én maradok a bár hűvösében, és még ha a hőguta ellenére is bírom az olvasó további figyelmét, akkor folytatom a különös irodalmi hóbortom elmesélését.

Oda jutottam tehát az elmúlt években

a könyvek iránti érdeklődésben és rajongásomban, nemcsak hogy négy-öt évente újra és újra olvasok néhány nagy kedvencet, hanem az utóbbi években elkezdtem szorgos jegyzetelővé is válni. A naplóírást most hagyjuk is. Csupán említés jelleggel: két naplót vezetek, az egyik gazdasági, a másik kulturális jellegű. Tehát, vissza a jegyzeteléshez!

Kialakult az a szokásom az utóbbi években, hogy néhány havonta, amikor találkozom egy számomra igazán lenyűgöző művel, akkor a remek mondatokat, rövid dialógusokat, vagy fejezeteket szó szerint kijegyzetelem egy füzetbe. Hogy miért? Foghatnám ezt a különös hóbortot a hőgutára, a jegeskávék túltolt koffein mennyiségére, vagy egyebekre, sőt, a válasszal talán még én magam sem vagyok tisztában, mindenesetre ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy kijegyzeteljek bizonyos részeket. Úgy érzem, ezáltal mélyítem magamban nemcsak a mondanivaló üzenetét és mélységét, hanem rögzítem a közlés szépségét, és talán a hatás tartósságát is. Talán még tengerbe dobott palackposta jelleggel is bírnak ezek a füzetbe, hagyományos módon, tollal és kézzel írt jegyzetek. Ki tudja milyen karmával lebegnek majd az időben és a térben. Ki tudja milyen partokon kötnek majd ki ezek a füzetek...

Tolsztoj nagy klasszikusából,

a Háború és békéből olyan 34 spirálfüzetnyi oldalt jegyzeteltem ki. Más könyvekből más mennyiséget. Néha csak egy-egy rövid mondat, néha hosszabb bekezdések, vagy remek párbeszédek. Összefoglalva tehát: boldogan olvasok, töprengek és tűnődök, majd újra olvasok, néha újra-újra, máskor pedig még jegyzetelek is. Azt mondtam már, hogy emellett még naplózok is? Jól van, azt hiszem ma már tényleg nem kérek több jegeskávét a pincértől. Különben is, röpülnek az órák itt az Adria partján.

Ehhez a nyaraláshoz Yves Saint Laurent életét hoztam magammal jegyzetelés céljából. A könyvet már elolvastam, és mivel nagyon jól van megírva, briliáns mondatokkal és bekezdésekkel, olyanokkal amiket mindenképp rögzíteni akarok. Meg akarom örökíteni e sajátos módon, így aztán most jön a jegyzetelős fázis.

Azt nem mondom, hogy nem néznek rám furán a horvát pincérek itt a bárban, ahogy órákat ülök a füzetemmel, a könyvvel, vizzel és kávéval, csak úgy csöndben és szorgosan jegyzetelek, mint valami középkori kolostoros novícius. Igen, furán néznek, de hát kit érdekel! Különben is, biztos láttak már különbet is. Pláne akkor, amikor a nappali kényelmes Urlaubs Fleming-ek Midnight Monster-ré változnak. Naplemente után már másik arcát mutatja a bár. Más népek töltik meg, más hangulat, és más célok. Én maradok az a hóbortos nappali jegyzetelő, aki még a nyaralás alatt sem enged e különös szokásából. Aztán ha kimerültem, jöhet az utolsó korty kávé, és a tenger hullámai.


A Kolostor Őre



ui: A fenti írás pár napja jelent meg a Librariuson >>

Ebéd a parton

Zsuzsával benne a nyárban, hullámok hátán, ízek kavalkádján, ebéd a parton, szolid jazz a bárban. Színpadon koncert, hangfal, hamarosan naplemente, hajók vonulnak a tengeren, a világban közben monoton halad a gazdaság és a politika egyaránt, melynek üteme mélyén olykor felmordul egy Leviatán.


A Kolostor Őre