Franz Welser-Möst karmester egy különleges zenei utazást állított
össze, nemcsak a megilletődött Mutti részére, hanem egész Európa
számára.
Az első világháború lezárásának
100. évfordulója kiváló alkalom hogy Európa nagy lélegzetet vegyen, megálljon egy pillanatra, és átgondolja hogy honnan hová jutott, és merre tart. A
karmester zenei utazása a pusztulástól a reményen át az elmélyülésig
vezetett.
A koncert Charles Ives A megválaszolatlan kérdés című darabjával ért véget, egyfajta elmélyedésként. .
A történelem nagy pillanatainak árnyékában,
oldalán a Bromance fenegyerekével:
Hát, hiába no, a 100 év, meg a történelem drámai korszaka még a legkeményebb sváb sztoikusból is megrendültséget hoz elő. Mi lesz azonban 100 év múlva?
Az akkori Muttik, és a jövő Bromanco-s fenegyerekei hogyan fognak visszanézni ránk? Miként fogják látni a mostani éveket? Hogyan vélekednek majd az ezredforduló környéki évtizedekről? Nem tudni.
Addig is a legjobb amit tehetünk, hogy vidáman elropogtatunk egy zacskó nagy magyar nemzethy keresztény szotyoládét a Panco Arénában, és köpünk a világra! Így mulat egy magyar úr!
A youtube hatalmas erdejében bolyongva egyszer csak, egy rég elfeledett
kedvenc dal jött most velem szembe. Meghallgattam párszor, és ismét mélyen
megérintett. Eszembe is juttatott még valamit! De, előbb jöjjön maga a
dal, hallgassuk meg együtt!
Most ahogy újra meghallgattam ezt a csodálatos előadást, az énekes,
"Cipő" csillagvárását, ez eszembe juttatta a Ji-king, a Változások könyvét.
Pontosabban annak két jelét. A 39-est és a 40-est.
A Ji-king Konfuciuszhoz köthető öt klasszikus könyvek egyike.
A
világban és az emberekben végbemenő változásokat mutatja be 64 szimbólum (jel) által.
Lao-ce Tao Te King -je után a Ji-king is a Taoista életfilozófiára mutat
rá, csak Lao-ce-hoz képest bővebben.
Ebből a könyvből juttatta
eszembe a fenti dal a 39-es és a 40-es számú jelet, aminek leírásból
elhoztam most néhány részletet ide, kedvcsinálónak. Hátha felkelti a
kedves olvasó, a kolostor udvarára látogató érdeklődését, és jobban mélyére néz a Tao erőteljesen hömpölygő útjának.
A jelek leírása után érdemes ismét meghallgatni a dalt, és újra eltűnődni picit a dolgokon...
39. jel - Az akadály
(részletek)
- "A jel olyan akadályokat ábrázol, amelyek az idők során megjelennek, amelyeket azonban le lehet, és le is kell győzni."
-
"A tévedhetetlen belső iránytartás végül üdvös kimenetelt eredményez.
Az akadályok, amelyek csak egy ideig állnak fenn, nagyon hasznosak a
saját személyiség fejlesztéséhez. Ebben rejlik a szorultság értéke."
-
"Az akadályok és nehézségek visszalökik az embert önmagába. Míg azonban
a közönséges emberek kívül keresik a bűnöst, más embereket vagy a
sorsot okolva, addig a nemes ember önmagában keresi a hibát, s e befelé
fordulás révén a külső akadály ösztönzőerővé válik a belső éréséhez és
gazdagodásához."
- "Az akadályból való kiutat a befelé fordulás és a saját jellem magasabb szintre emelése jelenti."
-
"Ha veszély fenyeget bennünket, akkor nem szabad vaktában előretörni,
mert ez csak további bonyodalmakhoz vezetne. Helyesebb először
visszavonulni - nem azért, hogy feladjuk a harcot, hanem hogy kivárjuk a
cselekvésre alkalmas pillanatot."
- "A legnagyobb akadályok közepette barátok érkeznek."
40. jel - A szabadulás
(részletek)
- "A mozgás itt kikerül a veszélyből. Az akadály elhárult, a nehézségek megoldása a legjobb úton halad."
- "Olyan időszakról van szó, amikor a bonyodalmak és feszültségek oldódni kezdenek."
-
"A szabadulás ideje feloldja az embert a nyomasztó terhek alól, és
ösztönző hatással van az élet folyamataira, hasonlóan a megkönnyebbülést
hozó esőhöz, ami kioldja a légköri feszültséget, és rügyeket fakaszt."
- "Amint elértük a szabadulást, térjünk vissza az élet megszokott rendjéhez, ez az üdvös."
-
"A zivatar hatására kitisztul a levegő. A nemes ember hasonlóan kezeli
azon személyek hibáit és vétkeit, akik előidézték a feszültséget. A
tisztaságon keresztül teremt szabadulást."
-
"Ha az ember teljes szívből a szabadulás feladatának szenteli magát,
akkor belső egyenessége akkora erőt kölcsönöz neki, hogy azzal mint
fegyverrel nyugodtan szembefordulhat mindennel, ami hamis és
közönséges."
- "A helyzet olyan, hogy nincs szükség sok beszédre. Túl vagyunk az akadályon, elérkezett a szabadulás órája. Az ember
békésen kipiheni magát, és nyugton marad."
Tanulságok, amelyeken a 21. század Magyarországának is érdemes elgondolkodnia.
"A
birodalom korában a római uralkodók több száz hibát vétettek, de hármat
lehet kiemelni közülük mint különlegesen romboló hatásúakat. Ha ezek
közül bármelyik esetében másként döntenek, egy sokkal gazdagabb
történelem léphetett volna a gazdasági visszaesés ezer sötét éve
helyébe."
- írja a szerzőpáros az
Egyensúlyban című könyvükben, amelynek sokat eláruló alcíme: A
nagyhatalmak gazdasága az ókori Rómától a modern Amerikáig
Glenn Hubbard és Tim Kane szerzőpáros gazdasági, politikatörténeti, pszichológiai és
társadalmii szempontokból veszi nagyító alá történelmünk nagyhatalmait,
felemelkedésüknek és bukásuknak okait. Mert végül is mind elbuktak. De
vajon, miért?
Sorra veszik a római birodalomtól
elkezdve a japánokat, kínaiakat, a spanyolokat, angolokat, keresik és
kutatják a birodalmak bukásainak okait. Keresik a mélyben meghúzódó
politikai és gazdasági okokat arra nézve, hogy miért nem volt képes
megtartani egy birodalom a vezető pozícióját.
Tanulságos történetek ezek
a történelem különböző korszakából:
Nagyításhoz klikk a képre!
RÓMA
A könyv történetei közül a rómait
hoztam most el ide, mert az éles szemű olvasó érdekes párhuzamokat
fedezhet fel. Nem mintha Magyarország nagyhatalom lenne, de Róma
bukásának okai minket is el kell hogy gondolkodtassanak!
A bukás 3 fő oka
A
szerzőpáros alaposan elemzi a római birodalmat, és a sikerek után a sok hiba közül 3 fő dolgot jelöl meg a bukás okaként:
- Fal
- Pénzromlás
- Elhibázott tervgazdaság
Fal
Hadriánus falának is nevezett történelmi építmény a mai napig áll,
és szimbolizál valami furcsa dolgot. A könyv szerzői a birodalom
bukásának egyik fő okát ebben látják. Hadrianus császárt híressé tette
az impozáns fal, amit parancsára emeltek Nagy-Britannia szigetén, ami
elválasztotta a birodalmat a vad népektől. A szerzők így kommentálják:
"Talán
mondani sem kell, hogy ez a történet hollywoodi változata. A fal a
római állam kiterjedésének végpontját jelölte, de jobbára arra szolgált,
hogy ellenőrizze és adóztassa a kereskedelmet, s nem azért épült, hogy
elszigetelje a római világot. Lélektanilag azonban a fal pontosan ezt
idézte elő."
Aztán kifejtik hogy a római
birodalom csúcspontja pont erre a korszakra esett. Hadrianus uralma
alatt érte el legnagyobb méretét, onnantól fogva már csak zsugorodott.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a kor gazdasági fordulópontot
jelentett a birodalom életében.
Még ha
méreteiben és jelentőségeiben semmi hasonlóság nincs Hadriánus fala, és a
Felcsúti "Császár" kerítése közt, szimbolikájában azért mégiscsak van
abban valami borzongató, hogy a magyar néplélek milyen kéjes
élvezettel retteg a távoli "vad" népektől a déli határ kerítése mögött. Ennek tükrében ízlelgessük csak egy
kicsit újra a szerzők sorait a falról:
"...nem azért épült, hogy elszigetelje a római világot. Lélektanilag azonban pontosan ezt idézte elő."
Akkoriban még máshogy lehetett mérni a pénz értékének romlását,
mint ma, hiszen nemesfém tartalma volt. Rómának egyre nagyobb kiadásai
voltak, amit egyre kevésbé tudott a bevételeiből fedezni. Valamit
tenniük kellett. Sok minden intézkedés mellett, a könyvben alaposan
bemutatják a kor inflációját, azaz, a pénzük elértéktelenedését.
Említik
a könyvben hogy Didius Julianus szenátor első lépése az volt hogy a
dénár pénzérme ezüsttartalmát 87%-ról 81,5%-ra csökkentette. Septimius
Severus tovább csökkentette az értéket, az érmék ezüsttartalma már csak
78,5% volt. Kr.u. 196-ban már csak 54% volt az ezüsttartalom. Tovább
folytatódott a római gazdaság küzdelme önmagával, és Kr. u. 284-re már
csak jelképes 2-5%-os ezüsttartalommal bírtak a pénzérmék, és az
infláció teljesen elszabadult. Így írnak erről a szerzők:
"A
kereskedelem cserekereskedelemmé fajult, és természetbeni adózás volt. A
pénz hiányában lehetetlenné válik a hosszú távú kereskedelem. A
gazdaság méreteinek zsugorodásával a prosperitás is összeszűkült."
Ma
már nem tartalmaznak nemesfémet a pénzek, így más összehasonlításokkal
kell felismernünk értéküknek alakulását. Számolhatjuk hogy mennyi
ingatlant, aranyat tudunk belőle venni, vagy mennyi egyéb eszközt.
Viszonyíthatjuk szomszédos országok mutatóihoz, munkaórákhoz, megvehető iPhone-ok vagy Big-Mac -ek mennyiségéhez, vagy
számolhatjuk egyéb módon, akár a különböző pénznemek egymáshoz való
viszonyában is. Hogy áll ebben a magyar forint?
Rómában 150-200 év alatt érte el a pénz, hogy a kb. 80%-os
nemesfémtartalom a 0-hoz közelítsen.
Vajon milyen lesz a magyar forintnak a
következő 50 éve?
Ezekről a hosszabb távú pénzelértéktelenedő trendekről azt írja a könyv:
"Az
állampolgárok alig vették észre, s miért kellett volna nekik? A
principátust már egy évszázadnál is régebben alapították. Egyetlen élő
ember sem élt olyan korban, amikor a pénz még "tiszta" volt. Az ezután
következő császárok mindig pénzrontáshoz folyamodtak, amikor a
költségvetési nyomás alá kerültek."
Hmm...
Tessék csak a fenti forint árfolyamokat újra átgondolni!
Elhibázott tervgazdaság
Diocletianus neve merül fel itt a könyvben, aki egy egyszerű
katonaként indulva emelkedett fel a római császárságig. Történészek
által az egyik legnagyobbként említve személyiségét és tevékenységét. A
könyv szerzői azonban közgazdász szemmel tekintenek uralkodásának
eredményére, és emiatt nem hogy nem tudnak osztozni a történészek
lelkesedésével, hanem egyenesen értetlenül állnak előtte.
Diocletianussal kapcsolatban orosz párhuzamot hoznak. Azaz, úgy tett rendet Rómában, mint Sztálin a Szovjetunióban.
Árkontrollt
vezetett be, amit ha kellett kivégzésekkel tartatott be a kereskedőkkel
szemben. Az inflációt akarta ezzel megfékezni, de ezúton nem megy.
Beindult az államosítás is, és egyre inkább központosított állami és
tervgazdaság vette kezdetét. (ismerős?) Olyan magas adóterhek lettek,
hogy a földművesek is otthagyták a földjeiket. Azt írják a szerzők:
"Vérforraló
a mi huszonegyedik századi ismereteinkkel a harmadik és negyedik
századi római történelmi és kortárs beszámolókat olvasni."
Mit
lehet ehhez hozzátenni? Hogy a 21. századi, kis kelet-európai ország,
Magyarország ismeretében is "vérforraló" a római tanulságokat olvasni?
Igen. Van egy olyasmi mondás, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de
rímmel rá. A kommunista központosított tervgazdálkodások után, a mai
"modern" Magyarországon ismét csak van egy "uralkodó", aki egész
egyszerűen, úgy központilag mindent tud. És nemcsak hogy mindent tud,
hanem mindent meg is old. Legyen az bármilyen iparág. Turizmus,
mezőgazdaság, bankszakma, energia, ingatlan, egészségügy, oktatás,
külügy, belügy, minden. Mindent tud, és mindent kitalál, megold,
megszervez, irányít, átalakít, központi jelleggel. De, hová vezet ez?
A
könyv megemlíti hogy Diocletianus "képtelen volt megérteni, hogy az
emberek és piacok miért nem működnek az általa vágyott módon." Így tehát
még agresszívabb államosításba kezdett. Céhek, kereskedők, gazdálkodók,
mindenkinek a tevékenységét bekebelezte, koordinálta, kontrollálta,
dominálta. Ki tudja, lehet neki is volt egy kedvenc stadionja, és
zsebében pedig a szotyis zacskó mellett, a kedvenc Mészáros Lőrincével
nézte végig a gladiátorok küzdelmét...
Róma elbukott.
A szerzők lovagias eleganciával, valamelyest felmentést is adnak az akkori uralkodóknak, hiszen:
"...az
általuk irányított változásokban tanúsított gazdasági tudatlansága a
római civilizációt a látványos kudarc útjára lökte. Bizonyos értelemben
mindez nem az ő hibájuk volt. A közgazdaságtan ismeretlen tudomány volt,
s az is maradt újabb ezer évig."
2003 - találkozás a sahaja jóga meditációval.
2008 - elindul a kolostoros blog.
2014 - a meditáción túl, már sokkal szélesebb merítésből kerülnek be témák ide a kolostor udvarára.
Ezeket olvashatod most itt. Kellemes időtöltést kívánok hozzá.
