Londoni levelek Sopronban

Sopron, belváros, a kultúrpresszóban ülök, előttem kávé, mögöttem pedig Nádasdy Ádám dedikál. Folyamatosan érkeznek az emberek a rendezvényre kezükben könyvekkel. Én is hoztam, szintén dedikáltatni.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Gyárfás Dorkával közös beszélgetős est készülődik a kávézóban. A helyiség megtelt, állnak, ülnek, kinek hol jut hely. Egzotikus tea és kávék illata a levegőben, kíváncsi várakozás, még egy kis sustorgás, helló-szia, hogy vagy, rég láttalak, ilyesmi, aztán elindul a beszélgetés és csönd lesz lassan a teremben.

Fő témák: London, nyelvek, kultúrák; Nádasdy Ádám esetében mi más? Ja, igen, még a párkapcsolat, khm-khm, és poénok, taps, sztorizás, miegymás.

Európaiságot érzek a levegőben, hosszú évszázadok egymásra rakódott és sűrűn egybeszövött kultúráját. Emberséget, barátságot, humanitást. Röpködnek az angol, német, olasz mondatok, poénok és somolygás, könyvcímek és szerzők, a közönség pedig hálás. Örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy...

Korán érkezőként sikerült még a rendezvény előtt dedikáltatnom, így nem csak a sorbanállást úsztam meg, hanem jutott idő egy kis négyszemközti beszélgetésre is. Többek közt szóba került, hogy befektetésekkel foglalkozom, tőzsdével, és meg is említettem, hogy pont e miatt a könyvben a "Szatócsok népe" volt a kedvenc fejezetem. Nádasdy úr mosolygott és helyeslően bólogatott, miközben tollával a könyvben kitörölhetetlen nyomot hagyott.


A Kolostor Őre

Időutazással egybekötött soproni városnézés

"Soproni kalandozások" címmel írt pár nappal ezelőtt a városi média egy olyan programról, amin volt szerencsém részt venni. Sopron ismert és kevésbé ismert tornyait mutatta meg Bene Csaba idegenvezető, akinek csoportjához kíváncsian csatlakoztunk Zsuzsával. A hírportál galériájában több kép is megtalálható.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Bene úr kulturális kalauzolása túlmutatott az építészeten, és széles sávot befogott a téridő-kontinuum helyi megjelenéséből, Sopron történelméből. Megnéztünk híres épületeket, templomokat, temetőt és kilátót, utcákat és átjárót, falakat és udvarokat. Sok-sok történetet mesélt, a múlt itt maradt nyomait. Két órás volt a séta a belvárosból indulva, kacskaringós kis utcákon át föl a Koronázódombra, majd szintén sok látnivalós nagy kanyarral vissza.

Ebből a túrából és egyéb személyes benyomásokból is azt érzékelem, hogy Sopron példásan őrzi múltját. Jó ezt látni, hogy megbecsülésnek örvendenek itt az emlékek, az épületek és az emberek. Kedvelem ezt a várost. Minél többet látok belőle, annál inkább.

A séta után Zsuzsával jóleső fáradtsággal álltunk be a sorba, ami türelmesen kígyózott a napsütéses belvárosi fagylaltpultnál.


A Kolostor Őre

Sopron és a Károly-kilátó

Egyre jobban kedvelem Sopront. Minél több időt töltök itt, annál kellemesebbnek tűnik. Akár a belvárosi antikvárium, vagy a múzeumi látogatások, esetleg a közeli fürdő Hegykőn, éttermek, kávézók, történelmi helyszínek és egyebek, mind-mind egyre jobban megérint. Komolyan mondom, Sopron kezd a szívemhez nőni! Ez az érzés erősödött még jobban a napokban, amikor Zsuzsával egy nagyot kirándultunk a város fölötti erdőben.

Túrabakancs Fel!

Irány Az Erdő!

Nagyításhoz klikk a képekre!

Hangulatos helyszínek, jó levegő, és szerencsére madárfüttyös, kellemes tavaszi napunk volt. Lassan bandukoltunk ki a városból, be az erdőbe, be egyre beljebb. Nagyon tetszik Sopronban, hogy sok információ elérhető a város történelméről a házakon, ahol emléktáblák informálják az érdeklődőt a történelmi helyszínekről, legendás emberekről, városi kiválóságokról, szóval igyekeznek ébren tartani a múltat. Tanulságosak ezek az információk és kedvesek. Az emlékezésnek ez a formája engem nagyon megérint. És ezzel találkoztam az erdőben is:

A hegytetőre megérkezve aztán ott várt ránk masszív kőfalaival a Károly-kilátó. Kellemesen elfáradva, de mégis kiváncsian jártuk körbe a tornyot, majd felmentünk a tetejébe, miközben bejártuk a kis ablakos termeit is, ami az elmúlt évtizedek helyi botanikai és természeti élet jelentős szereplőiről tartott kedves és tiszteletteljes, gazdagon illusztrált kiállítást. Hangulatos volt az egész épület.

A látványától hamar nosztalgikus emlékek törtek rám, hiszen eszembe jutott Sina Báró Őrtornya, és az attól nem messze lévő, szintén masszív kőtorony Bad Vöslauban is. Hiába no, csak közel van azért ez az Ausztria Sopronhoz. Remek tornyok épülnek Európa ezen vidékén a túrázók legnagyobb örömére.

A Károly-kilátó szomszédságában további érdekességek voltak a kirándulóknak. Parkos rész, padok, kellemes büfé, túraútvonalak jobbra-balra, és még egy múzeum is remek kiállítással.

Tényleg nem túlzok ha azt mondom, Sopron egyre jobban megérint.

Nagyításhoz klikk a képekre!

Emberi léptékű, hangulatos kisváros, gazdag történelemmel, csodálatos tájjal, ráadásul egy karnyújtásnyira a nyugati világgal és Európával. Magyarország keleti határvidéke sem ismeretlen számomra, és egyértelmű a kép, hogy milyen irányba és milyen célból áramlanak az emberek, merre vezetik autóikat, honnan várják a reményt, a békét és a jólétet. Nyugatról. Még mindig. Szerencsére.

Túránk végén aztán volt még egy ízletes ebéd Sopronban, kellemes fáradtság, fotók, szép élmények, a lemenő nap fényénél pedig lassan mi is vissza autóztunk Burgenlandba. Várom viszont a következő napot, amikor Sopron újabb arcát is megismerhetem.

Kirándulók Üdvözletével

A Kolostor Őre

Lenck-villa, Sopron

Utazás Sopron 19. századi hangulatába.
Ahogy a múzeum honlapja írja állandó kiállításukról:

"Mestermű. Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban"

Ahogy lépkedtem a nagypolgári villa termeiben, teljesen magával ragadott a kor hangulata. Különösen az a terem fogott meg, ahol a soproni céhek ládáit mutatták be. Túlzás a Frigyládát említenem párhuzamként, de mégis valamifajta esszenciális erővel bírtak ezek a ládák. Inasok, legények, mesterek, szakmai és emberi csúcsteljesítményei gyűltek köré, hogy aztán együtt építsék  a környezetüket és a világot...

A Lenck-villa kertje is lenyűgöző volt. Egyszerű és letisztult stílus, semmi túlzó pompa, mégis méltóságteljes, erős polgári öntudat.

Aki Sopronban jár, ne hagyja ki ezt a magával ragadó időutazást!


A Kolostor Őre

Sopron

Nagyításhoz klikk a képre!

Kedvelem Sopron belvárosának a hangulatát. A régi épületeket, a szűk utcákat. Ez maga az élő történelem. A macskaköves kis utcácskákon járva elgondolkodom mindig, hogy milyen hangulatban róhatták az elődök ezt a környéket néhány száz évvel ezelőtt. Milyenek voltak akkor a hétköznapok?

Elképzelem a korabeli

pékeket, cipészeket, bankárokat, városi hivatalnokokat, papokat és apácákat, vagy éppen csak a vidáman rohangáló kisgyerekeket.

És ahogy megfigyeltem, Sopron városa egymás után szorgosan helyezi ki a különböző emléktáblákat az épületekre arról, hogy mi is történt az adott helyszínen. Ki lakott ott, mit tett a városért, vagy hogy éppen milyen történelmi eseménynek adott otthont az épület. Ez egy szép hagyomány. És ha már történelmi korok és épületek:

A 100 Éves Könyv

A régi épületek hangulatától átitatódva jól teszi az ember, ha néha benéz az antikváriumokba is. Így tettem néhány napja én is Sopron belvárosában, amikor egy különös könyvritkaságra leltem, amit azonnal meg is vettem

Nagyításhoz klikk a képre!

A híres bankárdinasztia történetét bemutató könyv. (jó-jó, tudom, a bankárdinasztia szó elé itt sokan szívesen elhelyeznének jelzőket, de hagyjuk most ezt) A fotó a könyv belső lapjáról készült, és látszik az alján a kiadás éve: 1912. Nem hagyhattam ott porosodni.

Történelem

A könyvvel a táskámban folytattam sétámat Sopron belvárosában, és a kellemes nyári napsütésben úgy elgondolkodtam azon, hogy milyen lehetett itt az élet, a több mint száz éves könyv kiadásának idején 1912-ben. De tényleg, milyen?

Épphogy csak beléptünk az új évszázadba. Sokan emlékezhettek még az honfoglalás millenniumi évfordulójára, és a kiegyezés utáni dinamikusan fejlődő évtizedekre. Modernizáció, békés építkezés, haladás, fejlődés. És akkor még nem sejthették a régi utcákon a békésen sétálgató járókelők, hogy milyen hatalmas háború küszöbén áll a kontinens, és maga az ország.

Aztán történelmi sétám véget ért. Visszatértem a jelenkorba, beültem egy modern autóba, majd egy laptopon leírtam mindezt, hogy megörökítsem itt a kolostor udvarán. A könyvet és a fenti fotót egyaránt. Digitális lenyomat. Ki tudja, talán lesznek majd akik 100 év múlva is látják.

Üdvözlettel

A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

Társadalmi célú hirdetés: